Akkor íme a pár napja megírt vámpírpárosokról szóló toplistám folytatása. Ez az átka annak, ha valaki egy TOP 15-ös listánál regényt ír minden egyes duóról. Egyszerűen szét kell szedni az ilyen posztjaimat, mert a G-Portál simán megbolondulhat a rengeteg szövegemtől, ha egy bejegyzésbe próbálok mindent belepaszírozni. Na, de végre nekiálltam a listám folytatásának. A sorrend összeállítása viszonylag könnyű volt - ezt mind a 15 párra értem -, de szavakba foglalni, mit váltanak ki belőlem, sem a korábbi posztomban, sem ebben nem lesz könnyű. Főleg, ha azt vesszük, hogy most már egyre nagyobb kedvenc párjaimat veszem górcső alá. Ilyenkor sok-sok érzést és gondolatot kell a helyére tennem, hogy értelmesen és jól adjam át a szívemben dúló szeretetet minden egyes pár iránt. <3 Vágjunk is bele, és ezúttal inkább nem ígérem, hogy rövid leszek. :'D

(Eredetileg az első 7 párt akartam volna egybe kitenni, de megtörtént, amire számítottam. Rengeteget írtam. Szóval a dobogósokat külön teszem majd ki.)

7. Buffy & Spike (Buffy the Vampire Slayer - Buffy, a vámpírok réme)

Sookie és Eric mellett ők a másik olyan "gyűlöletből szerelem" történetszál, amiért a csillagok is a lábaik elé tudnának hullani. Spuffy hatalma a lelkem fölött megmagyarázhatatlanul erős. Az első találkozásuk alkalmával még mindketten végezni akartak egymással, hiszen Spike egy kegyetlen vámpír volt, aki ki akarta nyírni a Vadászt, vagyis Buffy-t. A lánynak pedig ugyebár az a dolga, hogy a vérszívóktól megszabadítsa a világot. Kicsit sem kedvelték egymást kezdetben, de szerintem már akkor is volt köztük egy erős kapocs. Részben abból eredt, hogy kölcsönösen gyűlölték egymást - és ugyebár a szeretet és gyűlölet közt csak vékonyka a határvonal -, részben pedig szerintem valami azonnal felkeltette az érdeklődésüket egymásban, valami "beteges" vonzalom, amit az istennek se vallottak volna be, viszont ügyesen elhessegették ezt a dolgot és inkább püfölték egymást. Ez amúgy nemcsak a kezdeti gyűlöleti fázisukra igaz, hanem amikor már kezdték később felismerni az egymás iránti érzéseiket, még akkor is sokszor csapkodták egymást, főleg Buffy Spike-ot. Hiszen a lánynak volt a legnehezebb beismernie Spike-nak, de még magának sem merte először, hogy milyen erős vonzódás van köztük. Hozzáteszem, a toxikus jelző egy kicsit tényleg ráhúzható erre a párra, de ennek ellenére, vagy az ő esetükben épp emiatt még különlegesebbek a szívemnek. Nem véletlenül vannak ennyire elöl a listámban. Olyan, mintha Spuffy esetében a toxikus romantikus vonalat sikerült volna az előnyére fordítani. Mintha ez a mérgező viszonyként induló kapcsolat szimbiózisban létezett volna a bennük rejlő tisztasággal. Vagy még inkább mintha a toxikus szerelmük önmagát tisztította volna meg, mert annyira átütő volt. Igen, talán ezzel a mondattal tudom leginkább kifejezni, hogyan is lett összerakva a történetük. Amúgy Spike a második évadban bukkant fel először, de csak a negyedik szezonban indult el igazán a történetük. Vagyis akkor ültettek Spike fejébe chipet, aminek hála fizikailag képtelen volt ártatlanokat megharapni, megölni stb. Akkor kezdett el megváltozni. A csapat ugyan nehezen bízott meg benne, Buffy főleg elutasító volt a vámpírral, de elkezdett segíteni nekik, ők meg szépen befogadták. Nagyon szeretem a párhuzamaikat (mondjuk a párhuzamok eleve a gyengéim), az ő esetükben ez hatványozottan igaz. Ugyanis az egyik legérdekesebb dolog volt számomra látni, hogy régen egymás ellen küzdöttek, aztán egyszer csak bumm, ott harcoltak egymás oldalán. Egyébként a sorozat hét évada alatt (technikailag hat, de ne vesszünk el a részletekben) valószínűleg több veszekedésük volt, mint meghitt pillanatuk, szóval ez egy újabb pont a toxikus jelzőnek. Mégis volt értelme minden egyes heves vitájuknak. Valahogy olyan évődést sikerült produkálniuk, ami által csak még inkább megszerettem őket. Amikor a fizikai vonzalomnak már nem tudtak megálljt parancsolni, egy darabig szeretők üzemmódban működtek. Spike is ekkortájt jött rá, hogy nem szimplán a megszállottja lett a Vadásznak (mert ha emlékeim nem csalnak, először idegesítette őt, hogy sokat gondol Buffyra, még arra is gondolt, hogy szerelmes lett, de elhessegette a gondolatot és a megszállottságra fogta), hanem tényleg visszavonhatatlanul szerelmes lett a nőbe. Buffy viszont egy szerelmi vallomását sem akarta elfogadni Spike-nak, mindig hárította. Szerintem Buffy nemes egyszerűséggel megijedt a saját érzéseitől. És tény, hogy Buffy a "szeretlek"-et csak a fináléban mondta ki, akkor is bejátszottak egy párhuzamot, mert abban a pillanatban Spike volt az, akinek a válasza az volt, hogy "nem igaz". Magyarul nem tudom pontosan a fordítást, de angolul a sorozat folyamán elhangzott az "I love you" és a "No, you don't" mindkettejük szájából. Szóval hiába tűnt úgy, hogy a fináléban csak Spike nagy önfeláldozása miatt mondta ki a vallomást, egyértelmű volt, hogy ez nincs így. Buffy az utolsó évadok alatt próbálta tagadni, hogy szerelmes lett, de el kellett jönnie annak a percnek, amikor ki tudta hangosan is mondani, ami érlelődött a szívében oly régóta már. Ez az erős, harcban verhetetlen, magabiztos nő soha nem volt olyan sebezhető, törékeny és bizonytalan, mint Spike közelében. És ezeket a jelzőket NE vegyétek negatív hatásúnak. Mindössze arra próbálok ezzel célozni, hogy Spike mellett a páncélja meg tudott olvadni, mellette volt igazán NŐ. És most nemcsak a köztük tomboló szenvedélyre gondolok, hanem arra, hogy Spike oldalán ő nem szimplán a vámpírvadász volt, hanem egy "egyszerű" hétköznapi lány, aki miután elveszítette a nagy szerelmét Angel-t (akivel NEM shippelem amúgy, de sosem fogom kétségbe vonni a szerelmük egykori létezését), többet nem akart sérülni. És mélyen belül tudta, hogy ha igazán megnyitja a szívét Spike előtt, akkor átél egy ugyanakkora, sőt talán még nagyobb szerelmet, mint anno Angellel. A szíve pedig még több darabra törhet, ha Spike megbántja. Ezért inkább nem vett tudomást a feltörni vágyó érzéseiről, és ignorálta a lehetőségét is, hogy szerelmet valljon az őt ostromló Spike-nak, aki tényleg gyökeresen megváltozott a szerelemtől. A hatodik szezon végén viszont tényleg van egy jelenetük, ami keserédes számomra. És pont emiatt a momentum miatt nem is tudtam őket ennél előrébb vinni. Pedig a szeretetem irántuk mérhetetlen, kimondhatatlan, megmásíthatatlan. De amikor a hatodik szezon vége felé Spike már nem bírta Buffy állandó elutasítását, pedig számtalanszor szerelmet vallott a nőnek, nos... Spike rávetette magát, nem tudta kontrollálni magát. Igen, kis híján megerőszakolta Buffy-t. Én minden bunyójukat elnéztem, minden agresszívebb megnyilvánulásukat, hiszen a Vadász-Vámpír felállás miatt ez elengedhetetlen velejárója volt a kapcsolatuknak. De ez még az én shipper szívemnek is sok(k) volt. Értem, Buffy ekkor is tagadta, hogy szerelmes lenne Spike-ba, de ez nem mentség. A kétségbeesése Spike-nak SEM mentség. És amikor végül Buffy le tudta rúgni magáról és a sírás kerülgette, miközben odavetette Spike-nak, hogy "Kérdezd meg újra, miért nem tudnálak soha szeretni.", a szívem egy darabja abban a jelenetben ragadt. Ott, velük. A fájdalomban, a csalódásban, a megrendítő pillanatban. De valahol ez a keserű momentum volt az, ami ráébresztette Spike-ot, hogy vissza kell szereznie a lelkét. Ezután állt ki számos veszélyes próbát, és végül visszakapta a lelkét. Azt tudni kell, hogy ha a vámpírban ott a lelke, akkor minden fájdalmat, amit okozott, minden elvett élet veszteségét sokszorosan érzi, és a bűntudat emészti az illetőt. De Buffyért végigcsinálta. Mert minden hibája ellenére szerette ezt a nőt. Mindennél és mindenkinél jobban. Sok pillanatukat imádom. Voltak vicces percek, amiket felsorolhatnék, de csak egyet emelek ki, hogy érezzétek a kontrasztot, amikor végül a kedvenc jelenetemre is kitérek. Hogy lássátok, hiába toxikusak, a tisztaság is ott van bennük. Szóval vicces pillanat, amikor az ötödik évadban Buffy meglátja a háza előtt Spike-ot, orrba vágja, majd megkérdezi, mit keres ott és figyelmezteti, hogy maximum öt szóban válaszolhat. Mire Spike: "Egy kis esti séta...ribanc." Bármikor nézem, vihogok. Ide kattintva ti is csekkolhatjátok. Megéri. Ezzel párhuzamba állítva pedig a non plus ultra momentumom, ami szívekig hatolóan gyönyörű. Mert ők ilyenek is tudtak lenni. A 7x20-ban, nem sokkal a finálé előtt Spike olyan monológot nyomott le Buffynak, hogy már a gondolattól is könnybe lábad a szemem. A jelenetet ide kattintva tudjátok megnézni. És bocsi, nem bírom ki, de az itteni teljes párbeszédjükkel zárom a soraimat Spuffy-ról. Magyar szinkronnal ezer éve nem láttam, nem tudom, hogy hangzik úgy, de angolul számtalanszor végig szoktam nézni. Ők az én toxikusságban fuldokló, mégis tisztává varázsolt kis csodáim, akik a világot jelentik nekem. Köszönöm, hogy az életem részévé váltak több mint egy évtizede. Nem tökéletesek, de lehetetlen nem beléjük szeretni. Sarah Michelle Gellar és James Marsters kémiájához felérni nem egyszerű feladat, majdhogynem lehetetlennek tartom. Ők ketten elképesztő munkát végeztek, és bár a sorozatban Spuffy nem lett endgame, állítólag a képregényben újra egymásra találtak. <3

Spike: Elviselhetetlen vagy.
Buffy: Köszönöm. Ez sokat segített.
Spike: Nem felvidítani próbállak.
Buffy: Akkor mit akarsz ezzel mondani?
Spike: Nem tudom. Majd megtudom, ha már elmondtam. Valami feldühített és én csak... "elérhetetlen", megvan.
Buffy: Jól van. Elérhető vagyok. Én elérhetővé váltam. Most már mehetek aludni?
Spike: Figyelj ide. Kicsit régebb óta élek, mint te, és annál is régebb óta vagyok halott. Láttam dolgokat, amiket el sem tudsz képzelni, és tettem dolgokat, amiket örülnék, ha te nem tennél. Nem épp az eszemről vagyok híres. A véremet követem... ami nem éppen az agyam irányába zúdul. Ezért sok hibát követek el. Rengeteg elcseszett döntést hozok. Több mint száz év alatt csak egy dologban voltam biztos. Benned... Hé, nézz rám. Nem kérek tőled semmit. Amikor azt mondom, hogy szeretlek, az nem azért van, mert akarlak vagy mert nem kaphatlak meg. Ennek semmi köze hozzám. Szeretem, ami vagy. Amit teszel. Ahogy próbálkozol. Láttam a kedvességedet és az erődet. Láttam a legjobb és a legrosszabb oldaladat, és tökéletes tisztánlátással értem, milyen vagy valójában. Te egy lenyűgöző nő vagy. Te vagy az Igazi, Buffy.
Buffy: Nem akarok az Igazi lenni.
Spike: Nem akarok ilyen vonzó és izmos lenni. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje... Most pihenj egy kicsit. Hajnal előtt benézek. Majd eldöntöd, mi legyen.
Buffy: Spike! Itt maradnál?
Spike: Persze. Ez az ördögi öreg kínzóeszköz, a kényelmes fotel...jó lesz.
Buffy: Ne! Úgy értem...itt. Átölelnél engem?

És ennyi történt. Ha megnézitek, láthatjátok, ahogy odament hozzá némán és csak csendben ölelték egymást hosszú órákon át. Igen, ők örök csodák a szememben. És nem, nincs ennél szebb jelenetük, hiába szeretem sok közös pillanatukat. Ez a csoda definíciója! <3

6. Davina & Kol (The Originals - A sötétség kora)

Spuffy-ról annyit írtam, hogy itt illő lenne visszafognom magam. Nem tudom, sikerül-e, hiszen Kolvina még egy fokkal többet jelent nekem, mint a korábban kielemzett drágaságaim. Ráadásul itt a Davinát játszó színésznőt két színésszel is shippeltem, akik a sorozat egy-egy időszakában tolmácsolták Kol-t. Ha szóviccel akarnék élni, azt írnám, hogy két nagyszerű színészkollégája "Kolmácsolásában" is szerettem a párost. Bocs, éjjel van, amikor ezt írom, ilyenkor már árasztva jönnek a bugyuta poénjaim. Ugyebár Kol-t mi már a TVD-ben megismerhettük. Bevallom, hiába volt jó humora, nem igazán volt a kedvenc karakterem, sőt! A vicceit leszámítva kegyetlen volt és sokszor aljas húzásairól lett híres. Sosem képzeltem volna, hogy végül a testvérsorozatban ő válik a KEDVENC férfi karakteremmé. Jesszus, még most is fura ezt leírni, de így van. Kol a szívembe férkőzött, amit álmomban sem láttam előre. Úgy érzem, Davina változtatta meg. Sőt tudom! Amúgy Davina önmagában sosem volt a favoritom, sokszor inkább az idegeimen táncolt a csajszi, de Kol mellett imádtam őt. Ha vele volt jelenete, semmi bajom nem volt vele. Jó hatással voltak egymásra, talán részben ezért is rajongok ennyire értük. Szeretem az ilyen alapokon nyugvó szerelmi történeteket. Davina egy erős kis boszorkány a sztori elejétől nézve. Kol pedig Klausék testvére, ergo egy Eredeti vámpír. Vámpíralakban Nathaniel Buzolic formálta meg - életem egyik legnagyobb élménye volt vele találkozni, ezt úgy mellesleg megjegyzem -, amikor viszont a második szezon nyitórészében felbukkant, Daniel Sharman alakította. Ugyanis ekkor egy Kaleb nevű boszorkány testébe zárva került Davina útjába. Erős kötelék alakult ki kettejük közt, főleg miután egy nagy varázslatot hajtottak végre, egyesítve erőiket. Törődni kezdtek egymással, védelmezni a másikat, sokat flörtöltek. És igen, jött a szerelem. Egy olyan érzés, amit Kol korábban sosem tapasztalt meg. Egy tiszta, gyönyörű szerelem lett az övék. Csak sajnos még a második évadban vége szakadt, amikor Kaleb testében meg lett átkozva és sajnos szerelme szeme láttára halt meg. Ezt követően Davina minden erejével és tudásával azon dolgozott, hogy módot találjon szerelme feltámasztására. Az évadzáróban majdnem sikerült, de Kol testvérei egy gonosz legyőzése miatt átverték Davinát, aki így tudta nélkül minden hatalmát bevetve nem Kol-t, hanem az anyjukat támasztotta fel. Végül a harmadik szezonban megtörtént a csoda, lassan visszakapta a Nagy Ő-t. Mondjuk akkor már Kol a saját testében éledt újjá, ami először megijesztette a lányt, nehezen tudott alkalmazkodni hirtelen, de Kol megnyugtatta, hogy ő még mindig ugyanaz, akibe szerelmes lett és emlékezteti a lányt a halála előtti közös táncukra. Atyaég, ez az egyik legkedvencebb jelenetem. Amúgy őket nézve szinte mind az. Kivéve, amikor a harmadik évad vége felé megölte Davinát. Tudom, sokkoló. Mégis mit keresnek a listámban, mi? Mentségére szóljon, Kol vérszomjjal küzdött, ráadásul külső gonosz erők befolyásolták, félrevezették. Ezért történt ez a tragédia. De a halála után a 3x21-ben Kol "elutazik" Davinához (hosszú lenne ebbe belemászni), ahol olyan búcsújelenetük volt, amitől azóta is kikészülök. Kol olyan monológot nyomott le a szerelmének arról, hogy a lány mellett vált jobbá, és hogy évekig halott volt, és hogy akkor érezte újra elevennek magát, amikor megpillantotta Davinát, amint az erejével visszahozott az életbe néhány haldokló virágot. Ahogy a könnyes szemükkel ezután mindketten kimondták a világ összes szerelmét belepréselve, hogy "szeretlek", észbontó, zokogós momentum volt. Nem mintha korábban nem vallottak volna már szerelmet egymásnak, de ez egy kicseszett búcsújelenet volt, az ég szerelmére! Ráadásul azután, hogy Kol véletlenül megölte élete legnagyobb, sőt egyetlen szerelmét. És mindezek után ez a két kis kincs mégis a darabokban lévő szívemen táncolt. Mert ők képesek rá. Képesek újra felépíteni azt, ami összeomlott. Képesek elérni, hogy a gyönyörű, szívszaggató érzelmek cikázzanak körülöttük, bennük. Bennünk. Azt hiszem, bárhogy halogatom a dolgot, kénytelen vagyok leírni: ez a búcsújelenet a legnagyobb kedvencem. Mert megmutatja, hogy a halál SEM tudta elválasztani őket egymástól. Azért arról sem feledkezhetünk meg, hogy a negyedik szezonban Davina fel lett támasztva, szóval végül megoldódott az őket szétválasztó "kisebb" probléma. Vagyis ez a halál dolog. Aki viszont feltámasztotta Davinát, magához kötötte őt, így ha ő sérül, Davina szintén. Ez azért volt gond, mert ugye így a nagy gonoszt konkrétan nem tudták megölni. Egy darabig. Végül Kol nővére, Freya, aki boszorkány volt, megszakította a két nő közti köteléket. Ezután a szerelmes gerlicéim együtt hagyták el New Orleans-t, hogy együtt beutazzák a világot. Az ötödik évad instant 7 éves időugrással indul, és bár Davina csak egy részre tért vissza a sorozatba, de megtudtuk, hogy az eltelt 7 év során valamikor ÖSSZEHÁZASODTAK! Nem zokogok, kicsit sem, ugyan! Ez nekem tényleg egy valóra vált álom volt. Emlékszem, hogy zokogtam, amikor ezt megemlítették! Aztán Freya esküvőjén már Davina is ott volt, és együtt táncolt Kollal. A férjével! Kol meg a feleségével. Bocs, tudom, hogy röhejes, hogy ezt az egyértelmű dolgot ennyiszer megrágom, de annyira jó érzés leírni. A lelkem repdes a boldogságtól! Danielle Campbell és a két csodás színész közti szikrák adták a kezdőlökést, hogy végül a történetük elképesztő alakulása miatt ennyire elöl legyenek a listámon. Örökké hálás leszek azért, ahogy az ő történetük tálalva lett a TVD testvérsorozatában. Az egyik legfantasztikusabb szerelmi sztori, amit valaha láttam vámpíros szériában! <3

5. Bonnie & Enzo (The Vampire Diaries - Vámpírnaplók)

Íme az a TVD ship, ami a második kedvencem a sorozaton belül, ezen a listán pedig, mint látjátok, baromi előkelő helyen vannak. Akkor sejthetitek, hogy a szívemben milyen különleges rekeszt birtokolnak. És bár nem ők a legek legjei a TVD-ben (sőt tartom magam ahhoz, amit Anna és Jeremy szálánál írtam, akik nincsenek sokkal lemaradva, hogy ha nekik kicsit több idő jutott volna, fordulhatott volna a kocka), de az fix, hogy Janna szála mellett, illetve pontosabban a főszálakat nézve az ő tragédiájukat tartom a legfájdalmasabbnak. Bizony, hiába kapott szívmarcangoló lezárást a legnagyobb favorit shippem (akikről nyilván később olvashattok), szerintem Bonenzo a legszívfacsaróbb a lezárást nézve. De ne rohanjunk ennyire előre. Az ötödik évadban indult a történetük - Enzo akkor bukkant fel -, és sajnos nem a legbarátibb viszonyban kezdődött a száluk, ugyanis ekkor Bonnie Jeremy-vel járt, és Enzo-nak kellett Bonnie boszorkányereje, és azért, hogy a lány segítsen, megfenyegette, hogy kinyírja Jeremy-t. Nem a legjobb alapokra fektették a jövőbeli szerelmüket, ugye? De hát innen szép nyerni! Egy jó darabig nem kedvelték egymást, de azért a szezon végén, amikor Bonnie volt a Horgony - tehát a kapocs élők és holtak között -, nem egy barátjukat sikerült Bonnie-nak visszahoznia a másik oldalról. Köztük Enzo-t is megmentette. A hatodik szezonban nemigen építették őket, emlékeim szerint. Mondjuk bevallom, a hatodik évadban nem shippeltem még őket, hiszen álmomban nem hittem volna, hogy később romantikus irányba viszik el őket. Az ötödik évados egymást nem kedvelős időszak maradt meg nekem, szóval ha volt is valami kontaktjuk, az nem maradt meg. Majd újranézem a sorozatot nemsokára, akkor nyilván más szemmel figyelem őket. Meg azért tegyük hozzá, hogy a hatodik szezonban Bonnie nagyon kemény dolgokon ment át...ismét. Azt szerintem minden TVD nézőnek be kell ismernie, attól függetlenül, ki a kedvenc karaktere vagy melyik szerelmi szál a mindene, hogy Bonnie az a karakter, aki a legtöbbet szenvedett, a legtöbbet veszített és a legönzetlenebb volt. Nem vicc, Stefan is "csak" második lehet ilyen tekintetben. Még a finálés nagy mártírkodása is háttérbe szorul a listámon ilyen tekintetben. Elena hisztijei, ugyan már... hol van az a lány Bonnie-hoz képest? És az én imádott Caroline-om sem ment át annyi mindenen, mint ez az erős boszorkány. Az isten szerelmére, órákon át sorolhatnám, miket és kiket veszített el, mégis kitartott, küzdött, a barátaiért bármire képes volt, annyiszor halt meg és tért vissza, hogy számon sem tudom tartani. Sőt kb. minden évadban minimum a halál szélén táncolt. Zokognom kell, ha csak eszembe jut minden drámai sztorivonala. Mondjuk ki, Bonnie nélkül nyolc évadig nem húzták volna, mert minden karakter miatta élte túl vagy tért vissza. Ő a legnagyobb hőse a TVD-nek! Ergo ha valaki, ő tényleg megérdemelte volna a nagy happy endet. És mit kapott? Semmit! Bocsi, előfordul, hogy kiakadok, amikor Bonenzo szálát kell elemeznem, mert ők azok, akik megérdemelték volna a nagy boldogságfelhőt a sztori végén. A szerelmük tehát a hetedik évadban indult el igazán, amikor az időben ugrált a történet. A hetedik szezon instant 3 éves időugrással vette kezdetét, aztán mutogatták a múltat is, a 3 évvel későbbi idővonalon pedig láthattuk, hogy Bonnie és Enzo már egy pár! Aztán várhattuk, mikor mutatják meg nekünk, hogyan jöttek össze. A lényeg, hogy Bonnie bajba keveredett, és Enzo mentette meg. Egy biztos helyre vitte, ahol három éven át egy fedél alatt éltek. Enzo ott rejtegette és vigyázott rá, és ez idő alatt szerettek egymásba. Enzo életében nem volt olyan önzetlen, mint amilyen Bonnie-val szemben volt. Ha róla volt szó, a saját élete sem számított. A világ legromantikusabb férfija lett, a nézők csak könnyes szemmel tudták nézni a jeleneteiket. És szerintem nemcsak magamról beszélek. A hetedik évad végén Enzo-t elragadta valami lény, akiről a nyolcadik évad elején megtudtuk, hogy Szirén. Az ő szolgálatába kellett állnia Damonnel együtt, de ebbe nem mászom bele. A lényeg, hogy a Szirén egy darabig nem látott bele Enzo legmélyebb gondolataiba, mert a férfi kizárta onnan. De végül megtörte, Enzo-nak pedig ki kellett kapcsolnia az érzéseit, hogy óvja Bonnie-t. A lány a 8x05-ben hozta vissza Enzo érzelmeit. De nem akárhogy, a saját életét kockáztatva. Magára gyújtotta a faházat, amiben 3 évig éltek. Enzo hajtogatta, hogy nem érdekli, de Bonnie végül a lelkéig hatolt, és az utolsó pillanatban kivitte Bonnie-t a házból. Kétszer is. De ebbe nem mászom bele. A lényeg, hogy megmentette, a karjaiban tartotta, megcsókolta. És imádtam, ahogy Bonnie mondta, hogy "örökre velem ragadtál". Bárcsak, basszus, bárcsak! Szerintem ez a kedvenc jelenetem velük. Vaaagy még az, amikor gitározni tanította Bonnie-t. Ezek annyira csodás momentumok. Mondjuk őket nézve melyik nem az? A 8x11-ig minden rendben is volt. A szerelmük hegyeket tudott volna megmozgatni. Aztán jött a kedvenc férfi karakterem és megölte a szerelmüket. Szó szerint. Bár Stefan épp kikapcsolt állapotban volt az érzéseit tekintve, de akkor is megölte Enzo-t. Bonnie szeme láttára. A kiborulásom a tetőfokára hágott. El sem tudjátok szerintem képzelni, mennyire sokkhatás alatt álltam. Le kellett állítanom a részt, amikor néztem, mert nem kaptam levegőt és ömlöttek a könnyeim. Aztán Bonnie a karjában tartotta a halott vámpírt, és az a keserves üvöltés. Sosem fogom tudni kiverni a fejemből azt a megrázó pillanatot. Elveszítette a legnagyobb szerelmét...is! Mint már oly sok személyt, akit szeretett. De azt hiszem, ez volt az utolsó csepp. Mintha a lelke legnagyobb darabja is Enzo-val halt volna. És Bonnie végül mégis meg tudott bocsátani Stefannak. Én, aki imádom Stefant és tudom, hogy akkor nem tehetett arról, amit elkövetett, mert nem voltak érzései, még én is azt mondom, hogy ezt tuti nem lettem volna képes megbocsátani. Ez a lány egy áldás mindenki életében! És a legszebb, egyben legszomorúbb, hogy még ezután is látta Enzo szellemét, aki OTT MARADT VELE! Caroline és Stefan esküvőjén is együtt táncoltak, mert Bonnie látta és mintha érezte is volna őt. Aztán ahogy a 8x15-ös nagy tűzben Enzo beszélt hozzá arról, hogy "Hiszem, hogy újra együtt leszünk" és elmondta, hogy legközelebb, amikor találkoznak, már béke lesz és senki sem választja el őket egymástól, de most küzdenie kell és használni a mágiát, amit követően a lány haláláig többet nem láthatja őt. És annyira megható volt az ottani búcsújuk. De muszáj volt, mert Caroline lányai is bent voltak vele a tűzben. Úristen, kikészítettek a könnyeik. És mivel Bonnie megígérte, hogy teljes életet fog élni, a fináléban egy nagy utazásra indult. Enzo pedig OTT VOLT!!! Figyelte őt, beszélt hozzá. És bár Bonnie ekkor már nem látta őt, érezte! Amiket Enzo mondott, mintha belső hang lett volna, és amikor megsimította az arcát, mintha a lány érezte volna. A szívében élt Enzo, Enzo lelke pedig Bonnie hosszú élete legvégéig vele maradt, hogy aztán a túlvilágon egyesülhessenek. Ez egy picit engem is megnyugtat, de azért tegyük hozzá, hogy Bonnie tényleg boldog befejezést érdemelt volna, nem egyedüllétet, kb. várva az öregkort, hogy aztán az elmúlással kezdetét vehesse, vagyis inkább folytatódhasson a nagy szerelem Enzo-val. De megpróbálok belekapaszkodni abba, hogy a jövőben a lelkük újra együtt lesz. <3 Kat Graham és Michael Malarkey felőlem játszhatnak még együtt más projektben, sőt egyenesen igénylem őket a képernyőmön. Csak ezúttal lehetne egy cuki romantikus film, amiben minden szép és jó? Bonenzo egy csoda, és a rajongói szívemnek is jót tenne egy új közös, boldog befejezéses film. Imalánc indul... :D <3

4. Josh & Aiden (The Originals - A sötétség kora)

Azt hiszem, Jaiden lesz az a ship, aki miatt páran esetleg szívesen belekötnétek a sorrendembe. Több páros esetében is leírtam (pl. Anna és Jeremy, illetve Nora és Mary Louise), hogy "ha többet kaptam volna belőlük, előrébb lennének", erre itt van ez a két srác, akiknek alig jutott egy évadnyi történet, és mégis majdnem dobogósok lettek. Hogy erre mi a magyarázatom? Egyszerű: bár kevés idő jutott nekik, a lelkemig gázoltak pillanatok alatt, és hiába imádom a két példának felhozott csodapárt, Jaiden-t mondhatni ezerszer is jobban szeretem. Olyan érzéseket váltanak ki belőlem, akármikor rájuk nézek, amit más LMBTQ ship a TVD-univerzumban nem tudott elérni. Pedig van még 1-2 olyan kapcsolat ebben a kategóriában, akikről tudnék áradozni. Noralise-ről már meg is tettem a 15. helyen. És nem ők az egyetlenek. De Jaiden egyszerűen mindegyiküknél többet jelent nekem. Az első perctől a rajongójuk vagyok, a szívem közepén élnek mindörökké! A 2x04-ben vette kezdetét ez a csodaszép szerelem. A vámpírok és a vérfarkasok egymásnak feszültek a rész elején, a falka vezetője Aiden volt, és az egyik megharapott egy vámpírt figyelmeztetésként a vérszívóknak. Már majdnem Josh-t is megtámadta az egyik, amikor Aiden lefújta a támadást. A részben tudtuk, hogy Josh telefonon ismerkedik egy sráccal, és nagyon kedveli, de nem tudtuk, ki az. Aztán az epizód végén a bárban megjelent Aiden és kiderült, hogy a randizós appon vele ismerkedett a nem régóta vámpírként élő Josh. Ezután megbeszélték, hogy legalább arra az egy estére tegyenek úgy, mintha a fajtáik közt nem lenne háború és egyszerűen csak legyenek önmaguk. Később együtt dolgoztak, mert közösek voltak az érdekeik, de amikor Josh elejtett egy poént, Aiden nem bírta abbahagyni a mosolygást. Annyira édesek voltak, szavak sincsenek rájuk. Hamar kiderült, mennyire törődnek egymással, folyton keresték is egymás társaságát, még amikor arról is volt szó, hogy ez egy lehetetlen kapcsolat. Imádtam, ahogy Josh elmesélte Davinának - aki a legjobb barátja volt -, hogy bár minden vérfarkas ki akarja nyírni őt a városban, azért van egy kivétel. És úgy célzott a történetükre, hogy ez egy "Rómeó és Rómeó dolog". Davina biztatta Josh-t, hogy ne adja fel, hívja át Aiden-t. Hála ennek a közös kis estének, végre elcsattant az első csókjuk. Nem volt vészes a várakozás, csak négy részbe került, hogy eljussunk ide. A 2x10-ben csapdába estek a vámpírok és a vérfarkasok, ahol Josh először utalt Aidenre a "pasijaként", amikor kettesben maradtak. Aidennek ez nem volt egyszerű, mert bár tényleg érzéseket táplált Josh iránt, de mondta, hogy a vámpírok hiába elfogadóbbak, a falka nem nézné jószemmel ezt a kapcsolatot. Aztán kiderült, hogy azért lettek varázslattal csapdába ejtve a vérfarkasok és a vámpírok, hogy előhozhassák a vámpírok vérszomját. Josh kis híján megtámadta Aiden-t, de időben ott tudta hagyni, hogy ne árthasson neki. Aztán megmentette a szerelmét néhány éhes vámpírtól, de akkor már nem tudott uralkodni magán. Mázli, hogy Klaus időben érkezett. A 2x12-ben Aiden az eltűnt Josh keresésére indult, akinek még mindig vérszomja volt, így amikor ráakadt, el kellett törnie a nyakát, és miközben borzasztóan aggódott érte, ő cipelte ki Josh-t onnan, ahol fogva tartották. A 2x14-ben Hayley és Jackson esküvőjének napján úgy döntött Aiden, inkább szakít Josh-val, de csak azért, mert bízott abban, hogy így biztonságban lehet a vérfarkasoktól. De a szakítás nem ment jól, mert Josh faképnél hagyta. Aztán a szertartás előtt Jackson lenyomott egy bátorító beszédet Aidennek, aki úgy döntött, Josh mellé ül és végig a kezét fogja a fogadalom alatt, és a hogy a vérfarkas szeme izzott, miközben Josh-ra nézett, az én szemembe könnyek gyűltek. Csodaszép pillanat volt! Aztán az első csókjuk nyilvánosan, a vámpírok és a vérfarkasok szeme láttára, atyaég! Imádtam! <3 A párkapcsolatuk minden jelenete álomszép volt, kár, hogy nem tarthatott sokáig ez a gyönyörű szerelem. Minden szerelmi vallomásuk, minden pillantásuk, minden ölelésük, minden érintésük olyan mély érzéssel volt átitatva, amit szavakkal lehetetlen kifejezni. Ahogy mindketten azt mondták, hogy ők egymás "falkája", egyszerre gyönyörű és szívfacsaró. Amúgy a kedvenc párhuzamom ez a "te vagy a falkám" kijelentés tőlük. Ironikus, hogy Josh elmondta neki, hogy meg is halna érte, de végül Aiden volt az, aki a túlvilágra távozott. Ezen még mindig nem tudok továbblépni. Majd szólok, ha felül tudtam emelkedni a halálán. Ne várjatok fél lábon állva. Aiden féltve az életüket megkérte Josh-t, félrevonva a sikátorban, hogy találkozzanak két óra múlva és hagyják el együtt a várost. Ott is a szerelmi vallomásaik a szívemig hatoltak. Mint minden egyes csodajelenetük. Ám a találkozó idején holtan találja Aiden-t. A sikátorban feküdt kitépett szívvel. Abban a percben Josh szívét is kitépték... A szerelme teste fölött zokogott vigasztalhatatlanul, én meg a lelkem egy darabját abban a jelenetben felejtettem. Aztán a vérfarkasoknál az a szokás, hogy a halottaikat tutajra teszik, fehér lepelbe csavarják, virágokat tesznek köré, meggyújtják és vízre eresztik. Ez történt a 2x20-ban, és Josh előtte még puszit adott Aiden homlokára. Ennyi, már most zokogni lenne kedvem. Josh az évadok alatt azért nyilván nem felejtette el a szerelmét, de Jaiden-től a búcsú nekem kínkeserves volt. Szóval ezért is a kedvenc jelenetem Josh halála volt az ötödik évadban. Na, nem az a tény, hogy látnom kellett meghalni ezt a csupaszív vámpírt, hanem az, hogy AIDEN VÁRTA A TÚLOLDALON!!! Annyira megindító, annyira hihetetlen, annyira átütő erejű pillanat volt!!! Álmomban sem mertem elképzelni, hogy szemtanúja lehetek Jaiden túlvilági endgame-jének! És megkaptam! Aiden megjelent a dzsippel, kinyitotta az ajtót a tátott szájjal ott ácsorgó Josh-nak és mondta, hogy szálljon be, majd közölte "Istenem, de hiányoztál.", és jött a csókjelenet, végül együtt elhajtottak a soha véget nem érő szerelmükbe. Igen, ez a kedvenc Jaiden momentumom, amíg világ a világ! <3 Az ő párosuk a legcsodásabb a szememben, már ami az LMBTQ vonalat erősíti. Steven Krueger és Colin Woodell csodát adtak nekem a képernyőn, főleg ha azt vesszük, hogy úgy adták el nem szimplán hitelesen ezt a melegpár közti szerelmet, hanem egyenesen a szívem közepéig jutottak el, hogy legalább az egyikük hetero. Stevenről nem tudok, de Colin, vagyis Aiden konkrétan a Davinát játszó színésznő, vagyis Danielle Campbell párja már több éve! :D <3 Szóval vérprofik, és a szívemben Jaiden mindig a csoda szinonimája lesz. <3