Két év kihagyás után végre folytatom ezt a cikksorozatot. Tudjátok, amikor egyazon projekten belül elemzem ki, hogy az adott színészt két partner közül melyikkel szeretem jobban. :) Ismét három sorozatot veszek górcső alá, a tematika tehát nem változik. Furcsa leporolni ezt a cikksorozatot, de azt hiszem, már nagyon is itt volt az ideje!

En otra piel (María Elisa Camargo)

Az En otra piel egy 2014-es Telemundo-sorozat, nem mellesleg az egyik kedvenc telenovellám, amit valaha láttam. Mónica Serrano egy milliomos, világhírű zongorista, akit a bámulatos Laura Flores formált meg. Egy nála fiatalabb férfihez ment feleségül pár éve, Gerardo-hoz, akit Jorge Luis Pila játszott. Ám a férfi korábban abból élt, hogy nála idősebb gazdag nőket vert át és lopta el a pénzüket. Mónica imádott unokahúga pedig ezt szépen ki is használta. A szeretője lett Gerardo-nak, és ő mutatta be a gyanútlan nagynénjének a férfit. Gerardo egyébként végül elkezdett gyengéd érzéseket táplálni Mónica iránt, de ezt a szeretője, Elena nem nézte jó szemmel. Többek között ezért is döntött úgy, hogy brutálisan végez Mónica-val, aki kislánykora óta nevelte Elenát, mert a lány anyja, vagyis Mónica testvére alkoholgondokkal küzdött. Persze ez a párok szempontjából nem lényeges infó, de gondoltam, röviden kitérek erre az "Elena kinyírta a nagynénjét" sztorira, ha már egyszer itt jön képbe a világ egyik legtehetségesebb színésznője, María Elisa Camargo. Adva van egy Adriana nevű szabad szellemű, magabiztos, csupaszív, vagány csajszi, aki élete szerelme oldalán éli mindennapjait. A férfit Diego-nak hívják, a bámulatos David Chocarro formálta meg a karaktert. Tündéri pillanataik voltak, ám az élet úgy hozta, hogy Mónica lelke a halálakor nem lépett tovább, hanem ennek a fiatal lánynak a testébe költözött. Először össze volt zavarodva - nyilván -, és természetesen Diego-t is sajnáltam, aki örült, hogy életbe találta a csúnya állapotban kórházba került Adrianát - akit korábban már halottnak nyilvánítottak -, aztán a lány fel sem ismerte őt. Borzasztó volt Diego értetlenségét és szenvedését látni. És persze Mónica volt a legzavartabb Adriana testében. Először arra emlékezett, hogy egy torz hang fenyegette a két lánya életét (az emlékei ködösek voltak a halálát tekintve, nem rémlett neki, hogy Elena vallotta be a haldokló nagynénjének, hogy sosem szerette és tönkre fogja tenni a nő két lányát, elveszi az örökségüket stb.). Szóval Adriana testében az a célja, hogy mielőtt továbblép a lelke, megvédi a lányait. Így visszament a házba, és a kisebbik lánya magántanára, amolyan nevelőnője lett. Szép lassan pedig az emlékei is kitisztultak, rájött, hogy Elena az ellenség a négy fal között. Illetve persze rájött a férje, Gerardo árulására is. Azért azt hozzáteszem, hogy Gerardo természetesen beleszeretett "Adrianába", aki a házban Mónica-ként mutatkozott be, és elő is adta mindenkinek, hogy ismerte Mónica Serrano-t, épp azért lettek rögtön jóban, mert ugyanaz a nevük. Szóval kitalált egy sztorit, amivel megmagyarázta, miért tud olyan sokat a ház elhunyt asszonyáról. Gerardo pedig belezúgott a fiatal, csinos nőbe, nem tudva, hogy a neje lelke él a nő testében. Közben pedig ott volt Diego, aki vissza akarta kapni az ő Adrianáját, és nem értette, mi miatt felejtette őt el a lány. Még azt is feltételezte, hogy mentális baja lehet, vagy hogy csak megjátssza, hogy nem tudja, ki ő. Szóval Diego harcolt a nőért, akit szeret. A probléma akkor hágott a tetőfokára, amikor Diego kertészként elhelyezkedett a háznál. Igen, ANNÁL a háznál! Még nem értem a telenovella végére, de tudom, hogy Mónica lelke majd tovább fog lépni, Adriana pedig visszakapja a testét és csodaboldog endgame-je lesz az ő egyetlen, igaz szerelmével! Illetve Gerardo tényleg megbánja a tetteit, a szerelme Mónica iránt őszinte lett a nő halála előtt, ahogy azt már jeleztem is. És Elena vet véget az akkor már csak volt szeretője életének, így az is benne van a pakliban, hogy Mónica lelke Gerardo-val lel békére. Ki tudja? Akárhogy is, Camargo-nak mindkét kollégájával lehengerlő kémiája volt, de ugye én nemcsak kémiát nézek ilyenkor, hanem magát a történetvezetést is, és persze, hogy mit vált ki belőlem az adott páros. Itt pedig határozottan Adriana és Diego a mindenem! Az ő tiszta, varázslatosan szép szerelmük belengi a telenovellát, még akkor is, amikor épp Mónica birtokolja Adriana testét. Ugyanis a lány a telenovella több pontján is felülemelkedik és kis időre átveszi az irányítást a saját teste fölött. A legtöbbször pedig Diego közelsége váltja ezt ki belőle. Akkor küzd sokkal erősebben, hogy ő kerekedjen felül. Aztán persze egy idő után megérti, hogy Mónica-nak küldetése van, és ebben Adriana lelke elkezdi segíteni, de Diego mellett nehezebben marad szunnyadó állapotban. Ilyen hatalmas az ő szerelmük! Szóval igen, ők vannak a jobb oldalon, mert őket szeretem a két nagyszerű pár közül jobban! <3

Hazug csajok társasága - Pretty Little Liars (Lucy Hale)

Valahogy instant az ugrik be, hogy "még a kákán is csomót keres". Mert bizony ez vagyok én, ha a Pretty Little Liars-ről van szó. Végignéztem, egy részem még szerette is - különben tuti kaszáltam volna -, de annyi vakfolt, annyi logikátlan húzás volt benne, ráadásul sok minden röhejesen volt megoldva. Szóval egy szó mint száz, bármikor el tudom kezdeni ecsetelni, mennyire nem tökéletes ez a 2010-től 2017-ig képernyőn lévő széria. Ám egy dolog biztos: temérdek sok kielemzésre méltó pár van. És majdnem ugyanannyi szerelmi szál érdemli meg a dicsérő szavakat. Szóval a PLL távol áll a csodasorozat definíciójától, de az tuti, hogy nem lőttek mellé a románcokkal. A Lucy Hale által megformált Ariát is shippeltem több sráccal (így hirtelen három jut eszembe, de lehet több is... nézzétek el nekem, nem tegnap néztem meg a sorozatot), de igazán kettő olyan van, akik közt nehéz döntenem. Ők vannak most itt. Bal oldalon Jason, aki Aria egyik legjobb barátnőjének, a sokáig halottnak hitt Alisonnak a bátyja. Ha az emlékeim nem csalnak, Aria régen kicsit bele volt zúgva Jasonbe. Aztán a második évadban Jason flörtölgetett vele, végre észrevette a lányt, még meg is csókolta, miután bevallotta neki az érzéseit, de Aria eltolta és mondta neki, hogy "nem elérhető". Hát igen, ekkor már régóta titokban együtt volt a tanárával, Ezrával. Ő van a jobb oldalon, de őszintén írtam, hogy nem volt könnyű ez a döntés. Mindjárt rátérek arra a szálra is, de még kicsit maradjunk Jaria kettősénél. Imádtam, amikor elkezdett a lánnyal flörtölni, hiába voltam oda a tanár-diák kapcsolatért, hiába volt Ezria kb. az első perctől az egyik kedvenc párosom, a Jaria duó képes volt elérni, hogy pillangók repdessenek a gyomromban. Szóval méltó vetélytárs volt Jason, nem sok kellett, hogy inkább őt tegyem a jobb oldalra. De a szívem nagyobb szelete (sajnos) mindig Ezriáé lesz. Igen, sajnos. De basszus, már megint csapongok. Az emlékeim elég ködösek, így mindenre nem térek ki, de amit Jaria kapcsán szeretnék kiemelni, azok a már említett édes flörtölések. Amikor Jason észrevette a második szezonos első találkozásuk alkalmával, hogy a rózsaszín tincs eltűnt Aria hajából, és hogy hiányzik neki a lány rózsaszín haja. Szóval eltelt egy csomó idő, mióta utoljára látta, de emlékszik egy ilyen apróságra. Hát nem imádnivaló? A kötődésük szerintem a kezdetektől különleges volt, csak valahogy az időzítéseik sosem voltak megfelelőek. Egy kis részem hiszi, hogy ha Ezra előtt Jasonnel jött volna össze Aria, minden máshogy alakul. Amiket még muszáj kiemelnem, azok Aria álmai. Jól emlékszem rájuk. Mindegyik Ezrával volt egy-egy romantikus, meghitt vagy épp szenvedélyes pillanat, erre hirtelen Ezra helyett Jason-t látta maga előtt a lány. Szóval hiába volt Ezrába szerelmes, Jason hatással volt rá. Ez tagadhatatlan volt. Mondom, szent meggyőződésem, hogy az időzítésen múlt minden. A későbbi évadokban nem sok jelenetük volt, Jason megformálója, vagyis Drew Van Acker nem is volt állandó szereplő a szériában. Viszont amikor találkoztak, beszélgettek, megosztották egymással a gyanús események infóit, ötleteltek, elképesztően jó csapatot alkottak. A hatodik szezonban volt egy 5 éves időugrás, és bizony Aria meg Jason újratalálkozása érdekes párbeszédeket szült. Nyilván ismét együtt vetették bele magukat egy nyomozásba, illetve Jason aggódott Ariáért, ha nem tévedek. Aztán volt egy visszaemlékezős jelenet, amiben láthattuk, hogy az elmúlt 5 év során, aminek mi az időugrás miatt nem lehettünk tanúi, volt egy időszak, hogy együtt voltak. És bár ekkor is Ezria fan voltam - oké, némi tüskével a szívemben a párosomat illetően -, mégis úgy visítottam örömömben, mint egy gyerek! Megláttam Jariát a félreérthetetlen jelenetben, és könnyek szöktek a szemembe. Csak sajnos mindketten mást akartak az élettől. Jason el akart utazni szíve hölgyével, ám Ariának nem volt a tervei közt utazgatás, állásinterjúk sokasága várta, ami fontosabb volt neki akkor, abban a pillanatban. A fránya időzítés már megint, ugyebár! De legalább megpróbálták. Szerintem Jason sosem szűnt meg szeretni Ariát, csak elfogadta, hogy másfelé tartanak az életben. Ez egy picit szomorú, ha engem kérdeztek. Főleg mert...és most kapaszkodjatok meg, hiába van Ezria a jobb oldalon, Jason volt az, aki igazán MEGÉRDEMELTE Ariát! Ezt bármikor gondolkodás nélkül ki merem jelenteni. Igen, a szívembe túlságosan beette magát Ezria duója, ezért nem tudom megfordítani a sorrendet, de Jason volt az igazi "herceg" ebben a történetben. Tudjátok, az úgynevezett tökéletes pasi. És mégis Ezra az, aki Aria lelki társa volt. Ő volt az, akivel tombolt a szerelem, aki a legjobban megnevettette, ugyanakkor a legnagyobb fájdalmat is ő okozta a lánynak. Igazi hullámvasút volt ez a szerelem, mégis valódibb, mint bármi más kettejük életében. Na, itt hét évadnyi történetet kéne elmesélnem, hiszen a pilottól a fináléig végig a középpontban volt ez a szerelmi szál. De ennyire nem óhajtom húzni ezt a bejegyzést. A lényeg, hogy a pilot elején Ezra felszedte egy bárban Ariát, akivel smároltak a mosdóban. Azt hitte, egyetemista a lány, illetve Aria azt hitte, máshol kezdi el az első tanári állását betölteni. Aztán másnap mindketten szembesültek a gimnáziumban azzal, hogy Ezra lett az új tanár a suliban, és Ariának is ő tanítja az angolt. Aucs. Ez egy elég durván konkrét esete a "tiltott szerelem" meghatározásának. Próbálták is ezt maguk mögött hagyni (főleg Ezra, hiszen őt ez az egész minden szempontból veszélyeztette), de az érzéseik már ott voltak. Erősebben, mint hitték. Ezra próbált elmenekülni - szó szerint, le is lépett a városból, amikor féltékeny lett egy iskolai bulin Aria egy osztálytársára, mert ezt egyszerűen nem engedhette meg magának, kellett neki egy kis idő távol a lánytól -. Amikor visszatért, ismét kettesben látta Ariát azzal a sráccal. Az érzéseit alig bírta leplezni. Nem is tudták egymást sokáig kerülni, végül titkos kapcsolatba kezdtek. Annyira tündéri momentumok következtek, persze a szerelmi vallomás sem váratott sokáig magára. Szavaim sincsenek rájuk. Kár, hogy nem fejthetek ki mindent részletesen (már amire emlékszem...és velük kapcsolatban azért sok minden megmaradt, elvégre az egyik leglegleg PLL-párosom annak ellenére is, amire mindjárt kitérek röviden). A lényeg, hogy az évadokon átívelő szerelmük tele volt fájdalmas szakításokkal és mennyei kibékülős jelenetekkel, meghitt és keserves pillanatokkal egyaránt. A legnagyobb csalódás a negyedik szezonban történt. Ez most spoileres lehet azoknak, akik még nem látták a sorozatot: az évad végén kiderült, hogy Ezra könyvet írt róla és a barátairól, és már ismerte Alison-t, így az egész kapcsolatuk hazugságra épült, még a találkozásuk is megtervezett volt, a pasi végig tudta, ki Aria. A szerelmük ezután sem múlt el amúgy, bár nyilván Aria kiborult és a világ legnagyobb csalódását eltartott egy darabig kihevernie. Megjegyzem, nekem még mindig nem sikerült teljesen. Ez volt az a pont, ami miatt Ezria simán hátrébb csúszhatott volna a kedvenc párosaim közt, illetve ismétlem, ekkor úgy éreztem, Aria kisujjára sem méltó Ezra. Aztán persze golyó elé vetette magát a lányért, ezzel azért kicsit elkezdtem enyhülni irányába. És tényleg sosem ért véget a szerelem, mert még ez sem tudta kitépni a férfit Aria szívéből. És ha egy ilyen illúzióvesztés sem elég a szerelem elmúlásához, akkor tényleg semmi. Az ötödik évadban kicsit megint együtt voltak, de aztán a teljes hatodik szezont külön töltötték. Vagyis egyetlen alkalmat leszámítva, amikor Ezra boldogan közölte Ariával, hogy publikálják a közösen írt könyvüket (nem mászom bele, ez az 5 éves időugrás utáni időszak már), és az örömteli hír hallatán vízszintesben ünnepeltek. De ezen a kis "botláson" túl abban az évadban nélkülöznünk kellett őket. Ám az utolsó, a hetedik évad visszaadta nekünk Ezriát és komolyan mondom, fényesebben ragyogott a szerelmük, mint valaha! <3 Kaptunk mindent: lelkizős csodaperceket, eljegyzést, sőt a babatéma is előjött, és voltak bőven könnyek emiatt, mert kiderült, Ariának sosem lehet gyereke. De istenem, ahogy Ezra reagált erre, ahogy ott volt mellette, nem tágított a szerelme mellől, hát...szavaim sincsenek rájuk. Kellett ez a hetedik szezon, hogy megmaradjanak ekkora kedvenceimnek. Mert mondom, az az egyébként nagy csavar a negyedik évad végén nagyon betett a shipper szívemnek. De valahogy sosem tudtam elengedni őket. Talán nem is akartam. És úgy örülök, hogy végül nem is kellett. A fináléban gyönyörű esküvőjük volt, és megtudtuk, hogy hamarosan sikerül örökbe fogadniuk. Szóval éljen a happy end. Lucy és Ian Harding mesés kémiájára már inkább nem térek ki, mert sokáig tartana, míg kielemzem a tökéletességüket. Na igen...az ő párosuk volt az egyik tökéletes pontja egy nagyon nem tökéletes sorozatnak. Mindennek ellenére Ezria nekem tényleg a csoda definíciója! <3

Mámoros szerelem - Vino el amor (Gabriel Soto)

A posztot pedig igyekszem most rövid szövegeléssel zárni. És persze egy aprócska önreklámmal. Ugyanis a bal oldalra keveredett párról az én szerkesztésemet láthatjátok. A Vino el amor egy 2016-os telenovella, amit nálunk 2017 őszén mutattak be, pár hónappal a mexikói finálé után. Gabriel Soto ebben a projektben három színésznővel keveredett romantikus szálba. Egyrészt ott van Kimberly Dos Ramos, de neki itt nincs helye, mert negatív szereplő volt. A bal oldalon viszont megnézhetitek Laura Carmine-nal, aki Lisát játszotta, vagyis a Soto által megformált David feleségét. Konkrétan NÉGY RÉSZNYI boldogság jutott nekik. Igen, jól látjátok, mindössze négy epizód. És mégis multi-shipper lettem a sorozatot nézve. Ez Laura Carmine "ereje", emberek! Na jó, talán az is benne van a pakliban, hogy ebben a rövid időintervallumban is a tetőfokára hágott a házaspár cukiságfaktora. Tényleg eszményiek voltak együtt, Lisa egy angyalka volt, aki sajnos a negyedik rész végén a saját húga keze által ténylegesen angyallá vált. Mondtam, hogy Kimberly negatív szereplőt alakított. Hát igen, ennyire volt durva a szitu. Az ötödik részben sajnos David talált rá a halott nejére. A videómban minden szép percüket láthatjátok - elvileg semmit sem hagytam ki -, és nyilván a tragédia szívfacsaró momentumai is benne vannak. Mert miért ne tettem volna bele? Hadd sírjon a nép. Annyira szerettem Lisát és Davidot, hogy szerintem amennyiben több idő jutott volna nekik, simán kerülhettek volna a jobb oldalra. Így viszont közel 150 részen át csodálhattam David új szerelmének kialakulását és megerősödését. Szóval nyilván a másik főszereplővel került a jobb oldalra, vagyis Irina Baeva-val, aki Lucianát formálta meg. A fiatal lány, aki gyerekként ott élt Davidék birtokán az ott dolgozó szüleivel, ám a Sors úgy hozta, hogy a kislányt és az apját kitoloncolták, így évekig távol élt, már felnőttként tért vissza, és ha engem kérdeztek, szerintem odafentről Lisa intézte el, hogy egy új angyal lépjen be a férje borús életébe, újra mosolyt csalva az évek óta megkeseredett férfi arcára. Luciana és David dinamikája gyönyörű volt, a történetük első percétől indulva - ami naná, hogy veszekedés volt, a lány szépen helyrerakta a bunkó férfit - egészen a finálé utolsó varázslatosan szép jelenetéig látszott, mennyire jól működik köztük a kémia. Bár itt a forgatáson nem jöttek össze, de 2019-ben valóban egy pár lettek az életben, és azóta is együtt vannak! <3 :) Egyszóval nem lep meg, hogy ilyen édesek voltak együtt a képernyőn ebben a projektben anno. A vonzalom nyilván megvolt, csak még nem tört felszínre ténylegesen. Kis csodák, tényleg nagyon szeretem őket! A telenovellát nézve pedig komolyan Lisával rajongásig imádtam őket, de mivel sokkal több ideig nézhettem a protagonisták szerelmének felépülését, nyilván mellettük döntöttem. <3 :)

Tudom, múlt hónapban azt írtam, megírom a Roswell reboot párosait is, míg friss az élmény nekem és az olvasóknak is, hiszen érdekes összevetni a véleményemet az eredeti és a felélesztett verzió párosairól, arról, hogy mennyiben más a véleményem toplista szerint a két projekt között. De a rebootnak nemsokára úgyis vége, most már megvárom, hogy végignézzem, és csak aztán állok neki sorba rendezni az ottani kedvenc duóimat. Addig is ráböktem egy másik amerikai sorozatra, amivel amúgy van kb. két évadnyi lemaradásom, de ennek a covid az oka. Ugyanis két éve felfüggesztettem MINDEN olyan széria nézését, ami kórházban játszódik, betegek közt. Főleg, mert a legtöbbjük még futó széria, tehát mindben foglalkoztak is a világjárvánnyal. Ez meg nem hiányzott nekem lelkileg, hiszen akik ismernek, tudják, hogy nem voltam a topon mentális egészséget tekintve az elmúlt több mint 2 évben. Így félre kellett tennem az ilyen témájú szériákat. Kezdve a Grey's Anatomy-val, aminek kapcsán ironikus, hogy már majdnem sikerült teljesen felzárkóznom vele, mielőtt beütött a pandémia. Ez azért "vicces", mert SOHA korábban nem voltam teljesen felzárkózva a sorozattal, erre már majdnem összehoztam, mikor kénytelen voltam leállni vele. Na mindegy, ettől még valamennyire követem az eseményeket, na meg egy toplistát csak össze tudok dobni. Rengeteg kedvenc párosom volt a lassan két évtizede futó kórházsorozatban. Nyilván mindegyiküket nem tudom most itt felsorolni (baromi hosszú lenne), de kiemelem nektek az öt legnagyobb kedvenc csodámat, illetve bedobok a sorba egy hatodik párt, akikről sosem hittem volna, hogy megszeretem őket. Toplista szerint egyelőre utolsók, de idővel ez simán változhat. Még nagyon friss a dolog, szerintem egy részem még nem is nagyon tudta feldolgozni, hogy megszerettem őket. Na, de térjünk is rá a lényegre!

6. Jo & Link

A páros, akikre kitértem. Akik most az utolsók (legalábbis a TOP 6-ot nézve, hiszen legalább tizenöt szuper szerelmi sztori volt a Grace Klinika eddigi tizennyolc szezonja alatt, ergo ez nem egy rossz arány, sőt!), de valami azt súgja, nagyon előkelő helyre kerülhetnek, ha szépen építik a sztorijukat. Sajnos a sorozat írói hajlamosak mindent tönkretenni, ami a romantikus szálakat illeti, így nem bízom el magam a reményteliségbe kapaszkodva, de azért óvatosan igenis él bennem a remény, hogy ezt a párost nem rontják el. Azért vagyok bizonytalan ezen a téren, mert mind Jo-t, mind Link-et shippeltem már egy-egy másik karakterrel, akikkel amúgy itt lesznek ebben a listában, szóval nagy volt a rajongásom irántuk. És be kell vallanom, először a Jolink felállás gondolatától fintorogni kezdtem. Valahogy nem láttam magam előtt, hogy fognák ezt a két embert, akik hosszú évekig legjobb barát üzemmódban voltak, aztán bumm, szépen egymásba szeretnek. Nem a "barátságból szerelem" téma borított ki, hiszen az szokott lenni általában a leggyönyörűbb l'amour. De féltem, hogy klisés lesz, nem játsszák ki jól, plusz amikor először kiakadtam kettejük gondolatától, épp elveszítettem az egyik legnagyobb kedvenc Grey's Anatomy párosomat...ismét. És a pár egyik fele pont Jo volt. Akkor, abban a kínkeserves időszakban, amikor meg kellett emésztenem, hogy vége lett a kivételesen endgame-nek hitt csodáimnak, ráadásul az sem volt egyszerű, ahogy vége lett (de erről majd később), egyszóval rohadtul bosszantott, hogy jelzéseket dobáltak, miszerint Jo és a legjobb barátja között lehet valami idővel. Nem voltam rá felkészülve! Pláne mert akkor már Link-et is leírhatatlanul szerettem egy másik dokinővel. Na jó, most esett le, hogy iszonyatosan belevágtam a közepébe. Megpróbálok letisztultabban egy gyors összefoglalót írni. Jo a sorozat kilencedik szezonjától van jelen a bámulatos Camilla Luddington alakításában, Link pedig a tizenötödik évad kezdetétől boldogít minket a jelenlétével. Egy elképesztően szerethető karakter az elejétől fogva, és nekem csak hab a tortán, hogy Chris Carmack játssza. Hosszú évek óta imádom a színészt. Mindketten csodásak külön-külön, de amikor Link megjelent és felkapta Jo-t az újratalálkozásuk nagy örömére, egy percig sem jutott eszembe, hogy évadokkal később lehet köztük bármi. Hiszen akkor Jo fülig szerelmes volt az akkor már FÉRJÉBE, Alexbe. A férfi rögtön féltékeny lett, és ezután lett tisztázva, hogy Link volt a legjobb barátja a lánynak hosszú évekig. Jo élete nem volt fenékig tejfel, mondjuk úgy, hogy a lányt az utca nevelte, és egy erős, független, őszinte, bámulatos nővé vált. Link pedig szinte végig mellette volt, óvta, mint egy testvér. Aztán amikor Jo rossz döntést hozott és hozzáment egy Paul nevű alakhoz, a férfi elérte, hogy megszakítsa a kapcsolatot minden barátjával. Egy manipulatív, irányításmániás agresszív állat volt. Szerencsére a tizennegyedik szezonban meghalt. A tizenötödikben pedig ugye visszatért Link az akkor már egy csodás pasi feleségeként élő Jo életébe. A férfi elmondta a féltékeny férjnek, hogy sosem volt Jo és közte semmi több barátságnál,és ha tudta volna, hogy Paul veri Jo-t, elintézte volna a fickót. Mert mindig vigyázott a lányra, és egyébként ez azután sem volt másképp, hogy sok év kihagyás után a kórházban folytatódott a barátságuk, mivel mindketten ott voltak orvosok. Kicsi a világ. :D Soha, tényleg egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy lehetne köztük bármi a jövőben. Ahogy említettem is, a sorozat előszeretettel rontja el a szerelmeket, de valahogy Jo-t és a férjét biztosra vettem... Kár volt. És amint az a szerelmi szál ment a levesbe legnagyobb szívfájdalmamra, rögtön bejött a képbe Link és a találgatás, hogy lesz-e Jolink-ből valami. Ekkor akadtam ki, ugyebár. De szerencsére a tizenhatodik szezon vége felé, amikor a shippemnek annyi lett, még nem játszották be ezt a sztorivonalat. Link végig ott volt Jo mellett, de nem mozdult rá. Még jó, hiszen a pasit is egy másik nővel szerettem ekkor, de nagyooon! <3 Megnyugodtam, és amúgy a tizenhetedik évadban sem történt köztük konkrét dolog. Bár pontosan nem tudok minden részletet, mert a tizenhatodik szezon végéig láttam csak a sorozatot, aztán ugye azóta csak részleteket csekkoltam, mert nem akartam kórházszériát az életembe. De ami fix, hogy csak a legutóbbi, tizennyolcadik évad elején történt hatalmas fordulat a kapcsolatukban. Link csodás kapcsolata a tizenhetedik végén ment tönkre - számítottam rá, hiszen itt melyik shippem marad együtt...költői kérdés -, és a tizennyolcban bevallotta Jo-nak, hogy régen bele volt zúgva, mielőtt legjobb barátok lettek. Ez zavarta össze teljesen Jo-t. És pár résszel később le is feküdtek egymással. Igazából azzal magyarázták, hogy ez pusztán fizikai kapcsolat, amolyan barátság extrákkal, és nem rontják el a köztük lévő kapcsot mással. De minél több részen át kavartak egymással, annál elkerülhetetlenebb volt, hogy a valódi, mélyre temetett érzések felszínre törnek. Ám egymásnak nem vallották be, plusz Link még össze volt zavarodva a korábbi kapcsolata miatt, így félreértették egymást. Jo közölte, hogy Link inkább költözzön el, amin Link megsértődött, mert azt hitte, a nőnek semmit sem jelent, ami után sokáig pikkelt rá, úgy érezte, a nő kihasználta őt. Pedig Jo valójában azért akarta, hogy ne éljenek egy fedél alatt, mert rájött, hogy szerelmes lett. Amikor ezt végül beismerte Linknek, akkora feszültség volt köztük, hogy nehéz szavakba önteni. De azóta nem beszéltek, szóval várom a tizenkilencedik szezon premierjét. Fogalmam sincs, mikor lesz erőm felzárkózni a sorozattal, de az tuti, hogy az ő történetüket követni fogom, mert ha ilyen szépen építik őket a következő évadban is, és a rengeteg csodás évődés után majd a szezon közepén/végén végre szerelmesen lesznek egymás oldalán...nos, abban az esetben megkockáztatom, hogy a hatodik helyről felugorhatnak akár a harmadikra is. Igen, ennyire látok bennük potenciált, és valamit elindítottak a szívemben. Valami hatalmasat. Egyelőre itt tartom őket, de szerintem tényleg nem sokáig marad ez a sorrend. Jolink jött, látott és elvarázsolt! Nem számítottam rá, de megtörtént. Ráadásul Jo a válása után örökbe fogadott egy kislányt, és te jó ég, milyen übercukik voltak, amikor együtt vigyáztak rá. Hát még milyenek lennének tényleges családként! Szóval igen, kénytelen voltam lezárni mindkettejük múltbeli szép romantikus sztorivonalait, főleg Jo esetében volt nehéz dolgom, de ez van, el kell fogadni. És most már nyitottabb vagyok Jolink-re, mint azt szavakkal ki tudnám fejezni. Drukkolok nekik, és hogy Lunának mindketten a szüleivé váljanak! :) <3

5. Amelia & Link

A sztorijuk a tizenötödik szezon vége felé indult be, és derült égből villámcsapás volt. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert szerintem rögtön pattogtak köztük a szikrák. Csak ez nekik is feltűnt, és elég hamar lefeküdtek egymással. Aztán jött a kínos "kerüljük egymást, mert az jobb lesz" sztori. Főleg Amelia szereti bejátszani ezt, amikor valami kezd a helyére kerülni az életében, ha valamit jónak érez, akkor megfutamodik. Linkkel is ezt próbálta tenni, ám az érzéseiknek egyikük sem tudott parancsolni. Titokban randizgattak, volt néhány tündéri jelenetük, én meg nyilván beléjük szerettem. A tizenhatodik szezon forgatása előtt a lenyűgöző Caterina Scorsone várandós lett, ezt a sztorit pedig úgy gondolták, beleírják az új évadba. Az elején tehát Amelia bejelentette, hogy terhes. És sajnos nem azonnal szólt arról, hogy vagy Link, vagy Owen az apa, aki korábban Amelia párja volt. Nem mellesleg egy időben őket is nagyon shippeltem, csak sajnos Owen karaktere a legutáltabb lett idővel a szememben, és szépen ki is ábrándultam kettejük szálából. Na, de a lényeg, hogy valahogy Owen is bekerült a képbe, mint apajelölt - erre már nem emlékszem pontosan -, és ez feszültség volt Amelink közt. Ám annyira imádtam, amikor Link a szakadó esőben átment Amelia-hoz és olyan monológot nyomott le a nőnek arról, hogy nem számít, az övé-e a gyerek, mert a szerelme Amelia iránt hatalmasabb, mint bármi más, majd a nő mondta, hogy megvan a teszt eredmény, és tényleg Link az apa! Na, ez a momentum a kedvencem velük mind a mai napig. A terhesség alatt Link végig Ameliával volt, csodaperceik voltak, meghitt és édes jelenetekkel volt tele a történetük. A kisbaba születése is annyira aranyos volt. Aztán jött a covid témájú évad. Még az elején ott is voltak szép perceik, aztán jöttek a nehézségek, a vírus okozta plusz bizonytalanság, és amikor az évad végén Link elképesztően szépen megkérte Amelia kezét, jött a nemleges válasz. Persze Amelia magyarázta, hogy nem arról van szó, hogy nem szereti Linket, csak nem ugyanazt akarják, blablabla. A tizennyolcadik évad elején tehát végeg vége lett köztük mindennek. Ezután lépett szintet Link és Jo barátsága. Csak kezdetben Link még tényleg össze volt zavarodva, de úgy néz ki, a szezon végére el tudta engedni Amelia-t, aki közben szintén továbblépett. Érzelmileg már Link előtt tovább tudott lépni. A szívemben még mindig különleges helyen vannak, de inkább a múltbeli csodajeleneteik miatt. A kapcsolatuk vége felé már én sem éreztem igazinak ezt a románcot. Hát...nem is véletlenül ért véget. Ha már én, mint rajongó is észrevettem (pedig nem is a teljes részeket szoktam nézni), hogy ez már nem olyan, mint régen volt, akkor ez már tényleg olyasmi, amit el kell engedni. Ahogy írtam, különleges helyük van a szívemben, örökké így is marad, de pár hét leforgása alatt sikerült beletörődnöm, hogy Amelink-nek vége. Jöhet a következő fejezet. Jolink amúgy őket már majdnem megelőzte, nem sok kell. Most is inkább csak "tiszteletből" tartom őket az ötödik helyen, hiszen kb. másfél évadon át ők voltak az aktuális kedvenc párosom a Grey's Anatomy-ben. Caterina és Chris kémiája nagyon ütős, nem mondom, hogy ritkán fogom újranézni a régi jeleneteiket, mert akkor hazudnék. Imádom időről időre csekkolni a kapcsolatuk kezdeti, illetve várandós fázisait. Ám be kell vallanom valamit: ha csak kémia szerint nézném a toplistát (ami NINCS így), akkor bizony Jolink már lekörözte volna Amelink-et. Mert bármennyire oda vagyok Caterina és Chris kettőséért még mindig, Camilla és Chris még inkább padlóra küld ilyen téren. Ismétlem, már nem sok kell a sorrendcseréhez. :) De Amelink mindig fontos lesz nekem, akármelyik helyre is keverednek végül!

4. Meredith & Derek

Szívtörés, akármikor rájuk nézek. A sorozat legelején ők ketten voltak a MINDENEM! Konkrétan őket szerettem meg legelőször - ami nem volt nehéz, mert azzal indult a széria, hogy ez a két vadidegen felszedte egymást a bárban Seattle-ben, konkrétan másnap reggel jutottak el a bemutatkozásig, aztán Meredith kb. kitette a lakásából Dereket, akivel viszont pár óra múlva újra összesodorta az élet, hiszen Mer gyakornokként kezdett abban a kórházban, ahol Derek szakorvos! -, ők voltak a Grey's Anatomy szíve és lelke. Ez pedig olyasmi, amit azután sem vontam kétségbe, hogy már nem ők voltak az első helyen nálam. MerDer olyan volt a sorozatban, mint egy mozgatórugó. Azóta is csak a fejemet vakarom, hogy elveszítettem őket, mert bár valóban van élet Derek nélkül, de a tizenegyedik évados tragédia óta mégis van bennem egyfajta űr. Egy olyan üresség a lelkemben, amin egy MerDer formájú lyuk van. Olyan szerelmi vallomásaik, olyan évődéseik voltak, amihez foghatót ritkán látni. Leküzdve minden akadályt (például egy eltitkolt feleséget, aki az első szezon végén bukkant fel), mivel ez a két csoda egymásnak lett teremtve, elkerülhetetlen volt, hogy boldogsában ússzanak. A "Válassz engem, maradj velem, szeress engem!" monológ Meredith-től a második szezonban még mindig libabőrt és könnyeket okoz nekem. Ők ketten az élő bizonyítékai voltak annak, hogy a szerelem létezik. És ez nem az én kitalációm, az egyik karakter mondta ezt Meredith-nek. Egy cetlivel házasodtak össze először az ötödik szezon végén, ami fenomenális és csodaédes pillanat volt. Hivatalosan a hetedik évadban házasodtak össze, de nem volt nagy felhajtás akkor sem. Aláírtak egy papírt a bíróságon és kész. Ők ilyenek voltak. Egyszerűek, gyönyörűek, csak az egymás iránti szerelmük számított. Örökbe fogadtak egy kislányt, Zolát, aztán saját gyerekeik is születtek: Derek és Ellis. Sajnos Ellis születését Derek már nem érhette meg. Ugyanis a tizenegyedik évad végén súlyos balesetet szenvedett, és visszafordíthatatlan agykárosodást szenvedett. Meredith-nek kellett kimondania, hogy lekapcsolhatják a gépekről élete szerelmét. A sorozat egyik, ha nem a legmegrázóbb pillanata volt ez. Mármint őszinte leszek, Derek nem mindig volt a kedvenc karaktereim közt, veszítettem el nála a szívemnek sokkal kedvesebb karaktereket is, de mégis ez volt a legsokkolóbb, hiszen rá tényleg nem számítottam. Azt hittem, MerDer a Grace Klinika egyetlen szilárd pontja. Valószínűleg azok is maradtak volna, ha a színész nem akar távozni a sorozatból. MerDer-t ugyan a halál elválasztotta, Meredith az eltelt évek alatt pedig újra szerelmet talált, és most nagyon boldog - aminek a rajongói szívem nagyon örül -, de számára örökké élni fog Derek. A szívében és a gyerekeikben. És igen, Mer újra szerelembe tudott esni - Derek halála óta kétszer volt kapcsolatban, mindegyik szakítással végződött, illetve volt egy plátói szereleme, akivel én nagyon shippeltem, de sajnos abból nem lett semmi, pedig vele lehetett volna meg a szívemben a MerDer-szerű szerelem, a mostani párjával annyira nem is shippelem Meredith-t, de az a fontos, hogy ő boldog -, viszont a tizenhetedik szezonban láthattunk egyfajta újraegyesülést. Mer ugyanis covidos lett, ami nagyon súlyosnak bizonyult számára, kómába került. És lényegében egy tengerparton volt végig, várva, hogy merre billen a mérleg nyelve. Közben találkozott elhunyt lelkekkel, barátokkal, családtagokkal. És igen, OTT VOLT DEREK IS!!! Egy picit visszakaptam őket, néhány rész, pár csodajelenet erejéig. Ott kaptunk egy kvázi "rendes" esküvőt is - az volt a búcsújelenetük -, és kiderült a nyilvánvaló, ami szerintem senkit sem lepett meg: Derek várja a szerelmét. Meredith bizonytalan is lett, mert vele akart menni, de Derek mondta, hogy a szerelmének még dolga van a gyerekeikkel és a karrierjében, még le kell élnie egy teljes és boldog életet, de utána mindörökké együtt lesznek. Szóval igen, ők mindig epicek voltak és azok is maradnak! Persze, csúsztak pár helyet a Grey's Anatomy toplistámban, de túl hátra sosem tudnám tenni őket. Jolink tényleg vészesen közeledik a szívemben egyre előrébb, de MerDer egyelőre biztos talajon áll. Maximum egy-két helyet tudnak csúszni hátra, többet nem is engednék. Ahhoz túl sokat jelentenek nekem! Ellen Pompeo és Patrick Dempsey bérelt helyen ücsörögnek a szívemben ezzel a csodálatos párossal! <3

3. Jo & Alex

Eljött az a pont, ami még két év távlatából is fájdalmas nekem. Ez a két drágaság a kilencedik évad óta küzdötte fel magát egészen a dobogó harmadik fokáig a kedvenceim közé, hogy aztán hirtelen ki legyen tépve a szívem miattuk. Még mindig ki vagyok borulva azon, ahogy intézve volt a gyönyörű szerelmük lezárása. Újabb színészkilépés miatt kellett véget érnie egy shippemnek, mert a kezdetek óta a sorozatban lévő Alex-et megformáló színész, Justin Chambers úgy döntött, inkább a családjával szeretne több időt tölteni, na meg a mentális egészségét helyezte előtérbe. Amit én tökéletesen meg is értek! Az én fájdalmam inkább azért van jelen, ahogy kiírták a sorozatból. És igen, állandóan sírok MerDer miatt, de az legalább méltó volt a hatalmas szerelmükhöz, mert Derek nem önszántából lépett le. Sajnos a Jolex szívem nagyrészt azért lett kitépve, mert a kilencedik szezon óta oly sok mindenen átment szerelmespáromat egyetlen húzással teljesen tönkretették. Jo megjelenésekor a lány még gyakornok volt, Alex pedig már szakorvos. Még abban az évadban összejöttek, és persze náluk is voltak hullámvölgyek, de hosszabb ideig már nemigen voltak külön, ha emlékeim nem csalnak. Az egyik legbiztosabb páros lettek. MerDer hirtelen elvesztése után persze már óvatosan reménykedtem csak, de valamiért Jolex-et biztosra vettem. Az összeköltözésük, az eljegyzési jeleneteik (több is volt, bár egy volt igazán csodagyönyörű, de ezt most nem emelem ki külön), az, hogy kaptunk KÉT esküvőt is, egyszerűen maga a csoda! Az első után azért kellett egy újabb, mert nem adtak le időben egy papírt, mivel azt hitték, az a másik dolga, így végül az az esküvő nem volt érvényes. De ők erről senkinek sem szóltak, sőt csak nevettek rajta. Aztán végül egy halloweenkor esküdtek meg jelmezekben. Ez is annyira tipikus Jolex húzás volt. Bennük egyszerűen mindent csak szeretni lehetett. A dinkaságukat, a romantikus pillanataikat, azt, amit egymásból hoztak ki. Alex mellett Jo leeresztette a páncélját, amit a viszontagságos élete során emelt maga köré, Alex pedig eleve sokat fejlődött a pilot óta, hiszen kezdetben Alex egy bunkó, érzéketlen alak volt. És szépen lassan alakult pozitív irányba, de Jo mellett ismét egy újabb oldala került felszínre. Az igazi romantikus, csillogó szemű Alex, aki álmai nője mellett úgy tudott mosolyogni, mint soha előtte. Szerintem történetesen Alexnek volt a legnagyobb jellemfejlődése a karakterek közt. Ezért még fájdalmasabb, hogy a kiírásával tönkretették ezt a fejlődést. Azt tudni kell, hogy a sorozat első pár szezonjában Izzie-be volt szerelmes, akivel együtt kezdték a gyakornokságot. Később feleségül is vette a nőt, ám az lelépett, összetörve Alex szívét. Azért ment el, mert rákos volt és úgy gondolta, Alex jobbat érdemel. De egy részem akkor sem tudta megbocsátani a nőnek, hogy búcsú nélkül ment el. Alexben hatalmas törést okozott, amit aztán csak Jo tiszta szíve és gyönyörű lelke tudott összefoltozni. És Alex szerelmesebb lett, mint Izzie-be valaha!!! Ez egyértelműen látszott! Ironikus módon Izzie levélben búcsúzott Alextől... és mit tett Alex Jo-val? Igen, ugyanezt. Egy nyomorult levelet írt a feleségének! Azt írta benne, hogy ha személyesen kellett volna elköszönnie Jo-tól, nem lett volna képes elmenni, mert szereti a nőt. Ennek valamennyire örülnöm kéne, mert ez is arról biztosít, hogy a szerelmük nagy volt... De sajnos nem tudok erre jó szájízzel gondolni, mert a levélben az is benne van, hogy kiderült, Izzie-vel gyerekeik születtek. Ikrek. Amikor a nő kigyógyult a rákból, felhasználta a házasságuk idején lefagyasztott mintákat, és így érkeztek meg az ikreik. Alex pedig, amikor ezt megtudta, egyszerűen képtelen volt hazamenni Jo-hoz. Ott kellett maradnia a csodás gyermekeivel és Izzie-vel, akibe...most kapaszkodjatok meg, újra beleszeretett. Ez annyira NEM Alex! Ez a gyáva alak már rég nem ő volt. És nem arról van szó, szép dolog a felelősségvállalás a gyerekei iránt, de undorító, ahogy elbánt Jo-val, aki mindennél jobban szerette őt. Alex volt az egyik kedvenc karakterem, de ezzel az írók mindent elrontottak. Igazán rájuk vagyok amúgy dühös, mert máshogy is meg lehetett volna ezt oldani. Sajnos le kell írnom: még azt is könnyebben viseltem volna, ha halálesettel írják ki - mint kb. mindenkit ebben a fránya sorozatban -, mert akkor legalább a Jo iránti szerelme nem ment volna le a lefolyón. És mindaz, amit addig együtt felépítettek. A korábbi sztorijuk miatt mindig előkelő helyen lesznek a szívemben, de ez a lezárás botrány. Nem is áldozok rá több szót, maradnak a könnyek. Köszönöm Camilla és Justin ezt a csodálatosnak induló, de borzasztóan lezárt csodaszép szerelmi szálat! :( <3

2. April & Jackson

Az én Japrilem. Technikailag ők is első helyen vannak, de mivel muszáj különbséget tennem, kénytelen voltam a második helyre "száműzni" őket. Ők voltak életem egyik legszebb meglepetése a sorozatnézős világomban. A hatodik szezon elején érkeztek meg a karaktereik a sorozatba. Egy másik kórházzal egyesült az általunk megismert kórház. Ergo számos új karakter érkezett, de igazán csak April és Jackson kerültek bele a "csapatba". Hála az égnek hosszú évekig maradtak is a szériában. Kezdetben inkább "haveri" viszonyuk volt, semmi igazán mély kapocs. Aztán szépen lassan kialakult köztük egy barátság, és amikor a drága rezidenseink készültek a szakorvosi vizsgára, Aprilről meg kiderült, hogy mindjárt 30 éves szűz - sokan piszkálták ezzel -, Jackson mellette állt. Nagyon jó barátság alakult ki kettejük közt, Jackson még be is húzott Alexnek, amikor az megbántotta Aprilt a hetedik évadban. Talán azzal indult igazán a barátságuk. És hát a szakorvosi vizsga sztori már nyolcadik szezonban jött, és gyakorlatilag akkor változott meg minden. April ugyanis felszabadult volt, és bizony rávetette magát a legjobb barátjára. Így Jacksonnal veszítette el a szüzességét. Ezután a kilencedik évadban bűntudata volt, de azért Jacksontól nehezen tudott távolságot tartani. A férfi nem is akart, mert megváltoztak az érzései, már nem szimplán barátként nézett Aprilre. És ez vice versa igaz volt, de sajnos April nem kezelte a legjobban a helyzetet. Végül randizni kezdett egy mentőssel, Matthew-val, aki eljegyezte a kilencedik évad végén. A tizedik évad felénél lett volna az esküvő... de Jackson a szertartáson felállt és szerelmet vallott Aprilnek, aki megszökött vele. Ezután egy darabig minden rendben volt velük, össze is házasodtak, de aztán April teherbe esett, és sajnos a baba halva született a tizenegyedik évadban. Ez mindkettejüknek fájó pont volt. Olyannyira, hogy mindketten máshogy gyászoltak. April lelépett a frontra orvosnak több hónapra, Jacksonnal emiatt a visszatérése után viták tömkelege következett. Sajnos nagyon sok ellentét keletkezett köztük, bár persze a szerelem nem ért véget, mindössze a babájuk halálát nem tudták megemészteni. A tizenkettedik évad felénél pedig alá is írták a válást. A lelkemnek az egyik legfájóbb pillanat volt, mert amikor April szemben ülve élete egyértelmű szerelmével megkérdezte őt, hogy biztos ezt akarja-e, látszott mindkettejükön, hogy gyötrődnek. De végül aláírták, a szemükben a szomorúság könnyei csillogtak. Az enyémben meg nyilvánvaló özönvíz kezdett összegyűlni, ami aztán utat is tört magának. Elvesztettem őket, és esküszöm, a Grey's Anatomy-t ismerve úgy éreztem, visszafordíthatatlan. Ám a Sors furcsa fintora, hogy a válás kimondása után nem sokkal kiderült, hogy April a második babájukkal várandós. Az egyik veszekedésük ért véget lefekvéssel, akkor esett teherbe a nő. De ekkor már külön voltak, nem volt mit tenni. Viszont a 12x19-ben egy gyönyörű beszélgetésük volt a parkolóban, ahol Jack mondta neki, hogy April az ő legjobb barátja, ő a kedvenc embere. És hogy mellette áll, ott akar lenni a baba mellett és a nő mellett. Így bár nem jöttek újra össze, de végigcsinálták a terhességet, ekkor már viták nélkül. Csodás szülei lettek Harriet-nek. A tizenharmadik évadban pedig együtt repültek el kezelni egy pácienst, Harriet-et nagyszülőre bízva, ééés hát...felizzott a szerelmük parázsa. Emlékszem, mennyire visítottam örömömben, mert felcsillant a remény szikrája. Oké, nem jöttek össze megint, csak egy éjszaka volt, de ez egy jel volt, hogy az érzéseik még mindig erősen jelen vannak a szívükben. A tizennegyedik évadban is ott voltak egymás mellett, Harriet mellett, szavaim sincsenek rájuk. Ám ekkor Matthew visszajött a képbe, és az évad végén a csodálatos Sarah Drew, azaz April megformálója kilépett a sorozatból. Hogyan? Nos, az évadzáróban egy gyors és egyszerű szertartást követően hozzáment a mentőshöz. Na, ekkor kiakadtam, főleg, mert előtte egy szép búcsúja volt Jacksontól, aki még biztatta is az esküvőre, a második esélyre, amit az élet adott neki és Matthewnak. Szívfacsaró volt, mert pontosan tudtam, hogy azért engedte el ezúttal Aprilt, mert nagyon szerette és boldognak akarta látni. Azt hittem, vége mindennek. Amikoooor...pár évaddal később, a tizenhetedikben a Jackson-t játszó színész, Jesse Williams is dobbantott a szériából. És mi történt? Elment Aprilhez és a kislányához, hogy elmondja neki, Bostonba költözik, és örülne, ha közelebb tudnának lakni egymáshoz, és egész rész alatt mondogatta Aprilnek, hogy ha kell, beszél Matthew-val, hogy meggyőzze a költözésről, mert remek munkát tudna mindkettejüknek szerezni, ám végül April kinyögte, hogy már nincsenek együtt a férjével. Leesett az állam, a sarokba ájultam, levegőt alig kaptam. Oké, ekkor nem jöttek össze, de az a mély, lelkizős beszélgetésük, amit végigvittek, a végén pedig mindketten kimondták, hogy "Szorítsunk az új távlatokért.", a szívemnek egy jel volt a reményre. És ezúttal bejött!!! A tizennyolcadik szezonban is visszatértek egy részre, és egész rész alatt nem volt semmi jele annak, hogy az elmúlt egy évben újra összejöttek volna, amikor az epizód végén együtt szálltak be a liftbe és csókolóztak. Zokogtam, nem vicc! Visszakaptam őket, egyenesen a lehetetlennek, visszavonhatatlannak tűnő lezárásból támadtak fel, mint a főnixmadár! Szerintem ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, a Grey's Anatomy egy kicsit kárpótolni akar a sok veszteségért. És egy részem bizony meg is bocsátott, mert Japril ereje a lelkem fölött hatalmas, a szeretetem irántuk leírhatatlan mértékű! <3 Nem mellesleg pedzegetik a testvérsorozat témát, ami kettejükről szólna! És mind Sarah, mind Jesse BENNE LENNE!!! Minden áldott nap imádkozom ezért, mert most már tudom, hogy a szerelmük minden akadályt legyőz, ennek ellenkezőjéről mindazok után, amiken átmentek, senki sem tudna meggyőzni engem. Mert ők bizony ÖSSZETARTOZNAK! <3

1. Lexie & Mark

És íme ez a két kincs, akik a világot érdemelték volna, de csak túlvilági beteljesült, örök szerelem jutott nekik. Ami szép és jó, de ehhez akkor is el kellett veszítenem őket, ráadásul csak hosszú évek múltán lett egyértelmű a túlvilági csodaendgame. Addig csak nyugtatni tudtam magam azzal, hogy ha már mindketten meghaltak, biztos együtt vannak. De hallani, LÁTNI, hogy ez igaz, teljesen más megvilágításba helyezett mindent. A veszteségük miatti fájdalmam is enyhülni kezdett. Na nem, soha az életben nem fogom teljesen megemészteni, hogy Slexie-nek csupán halál utáni happy end jutott (ez de morbidan hangzott), de akkor is picit nyugtatja a lelkemet, hogy immár egy évtizede együtt vannak odafent. A drágáim, akik percek alatt a bőröm alá kúsztak, eljutva a szívem közepébe. Nekik sikerült MerDer mellett ez a leggyorsabban, konkrétan az első jelenetükben beléjük szerettem, ahogy anno MerDer-be. Csak itt annyi a különbség, hogy Lexie és Mark még szorosabban ragadta meg a szívem, mint Lexie nővérének sikerült az ő szakorvosával. Mark amúgy Derek legjobb barátja volt, szóval itt összeér a kör. Mindketten megtalálták az igaz szerelmet, néha pedig elgondolkodom, melyik lánynak jutott a legnagyobb tragédia. Lexie még 30 sem volt, amikor meghalt a nyolcadik szezon végén, miközben Mark kétségbeesetten ecsetelte neki, hogy ők együtt fognak megöregedni, mert összetartoznak... Meredith viszont a hátrahagyottak fájdalmával, gyászával kell nap mint nap megbirkózni. Legalább Lexie már nem szenved, sőt a tizenhetedik évados Meredith-féle "covid-álomban" újra találkozott mindkettejükkel, és Mark tényleg vele van. Hiszen Mark követte szerelmét a halálba a kilencedik szezon elején. Amiről nem szeretek beszélni, hogy lezuhant a repülőgép, amin orvosok utaztak, Lexie a roncs alá szorult, Mark pedig kitartott, de a szerelme halála után az adrenalin elszállt, és kiderült, hogy a belső sérülései miatt haldoklik. Szóval emlékeim szerint még a kórházban a gépek életben tartották egy darabig, de aztán ment az ő EGYETLEN NAGY SZERELME után! Mert bizony Lexie az volt neki. Emlékszem, a sztorijuk elején ki volt akadva Mark, amiért lefeküdt egy gyakornokkal, és amikor megtudta, pontosan hány éves Lexie, ki is akadt kicsit. Próbált távolságot tartani, de a szerelem szíven találta, lehetetlen volt ellöknie magától. A korkülönbségük ellenére nagyobb szerelem tört felszínre köztük, mint a kórházban dolgozók közt valaha! Ez a véleményem, mert elég volt rájuk nézni, akár épp együtt cukiskodtak, akár épp külön szenvedtek egymás hiányától. Egyértelmű volt a testbeszédük, a tekintetük alapján. Ez a szerelem akár a földön, akár a túlsó parton, de egyszerűen be KELLETT, hogy teljesedjen! Az ötödik és nyolcadik szezonok közt tartott a Slexie-szál, de azt muszáj kiemelnem, hogy sajnos a drágáim több időt töltöttek egymástól távol, mint tényleges párkapcsolatban. Ettől csak még különlegesebbnek tartom őket, mert képesek voltak úgy a lelkemet simogatni a szerelmük puszta létezésével, hogy többet évődtek, mint amikor minden rendben volt. De mondom, hiába voltak épp távol egymástól, a szerelem ott lebegedt fölöttük, várva, hogy beteljesedjen. Az egymás iránti őszinte és csodaszép érzéseik mintha "üldözték" volna őket. Konkrétan elkerülhetetlen volt, hogy együtt legyenek! A szerelmükkel MINDIG tisztában voltak, és ezt már nem tudom és nem is akarom tovább bizonygatni. Itt egy összefoglaló videó, amiben a TELJES TÖRTÉNETÜK benne van! Minden pillantás, monológ, vallomás, a Meredith-szel való csevegés a tizenhetedik évadból, amikor azt tanácsolták Mer-nek, hogy ne halogassa az időt arra, hogy boldog legyen, hiszen ők pont ezt tették sajnos. Istenem, amin mindig zokogok, az Lexie nagy monológja a szerelméről, amit a repülőgép lezuhanása előtti napon vallott be Marknak. Hogy enni és aludni sem tud nélküle, még levegőt sem kap nélküle. Mark pedig erre nem reagált semmit. Később akarta megbeszélni, de már csak a roncs alatt fekvő haldokló Lexie kezét fogva tudta elmondani neki, hogy ő élete szerelme. Annyi jelenetüket kiemelhetném, de egyrészt borzasztóan fáj még mindig, másrészt helyettem ez a videó tökéletes képet tud adni az ő varázslatos szerelmükről!!! Chyler Leigh és Eric Dane kémiája FÖLDÖNTÚLI EREJŰ!!! Szerintem, aki vet rájuk egy pillantást, egyet fog érteni velem. És bár Japril párosával mondhatni egy szinten vannak, a szívem nemigen tud különbséget tenni köztük, de ha választanom kell, valamiért mégis mindig Slexie-t helyezem előtérbe. Valami megmagyarázhatatlan kötelék fűz hozzájuk. AMÍG VILÁG A VILÁG! <3

Sziasztok!! Végre én is visszatértem megint csak és az elkövetkezendő hetekben kicsit sűrűbben fogok jelentkezni, ugyanis hamarosan véget ér nálunk egy csodás brazil telenovella, magyarul a "Sors könyvei" néven ismerhetitek és az RTL Klubnak köszönhetően érkezett el hazánkba is. (Itt megjegyzem zárójelben, hogy imádom Vikimnek ezeket az összehasonlító, meg toplistás bejegyzéseit különböző sorozatokból, így ezt most "én veszem kölcsön tőle, ahogy ő tette a vámpírospárokkal". :D Egyébként csodálatos lett mindegyik bejegyzése ezzel kapcsolatban, csak úgy faltam a sorokat. És nagyon sok gondolatával totálisan, teljesen egyetértek és hasonlóképp érzem én is ezeket az adott párosoknál.) ÉS most egy kis érdekesség visszatérve a SK-hez, ugyanis nem akármilyen telenovelláról van szó, hiszen még némi magyar utalás is van benne, jól olvastátok, MAGYAR! Ugyanis az egyik kedvenc párosom a sorozatban (Paloma legidősebb gyermeke, Alice és az ő későbbi szerelme, Waguinho történetéről van szó), a "Pál utcai fiúk", Molnár Ferenc remekművéről beszélgetnek benne, ami nálunk kötelező olvasmány és odakint rajonganak érte a brazil fiatalok. :D Na, de lényeg, ami lényeg, mivel még frissek az emlékeim a sori kapcsán, ezért még amíg a sorozat véget ér nálunk, szeretnék több bejegyzést is csinálni. Mert nem tudom, mikor volt olyan, hogy egy telenovellában, konkrétan az összes párosért (akik endgame-k lesznek) szurkolok és oda-vissza vagyok. Ez konkrétan legalább 9 shippet érint, akikről mind írni szeretnék. Előtte azonban bemelegítésként, a főszereplő hősnőt két legnagyobb sorozatbeli szerelmével szeretném összevetni. Szerencsére ismét jól tudott a lelkem/szívem választani, hiszen már megint a győztes oldalon foglalok helyet, a táborokat illetően. Na, de nézzük is, kikről van szó:

1. Paloma & Ramon: Azt tudni kell, hogy szerintem Paloma és Ramon kapcsolata épp annyira tiszta volt, mint Paloma és Marcos kapcsolata, csak én nem shippeltem őket együtt és később látszott, hogy ez tényleg nem fog működni kettejük között. Paloma és Ramon története még gyermekkorukra nyúlik vissza. Ramon volt Paloma nagy szerelme, már egészen tinédzser koruk óta, végig úgy hitte, más férfi nem létezik, vele fogja leélni az egész életét, nem is randizott még életében senki mással, a rózsaszín köd teljesen elborította a lányt. Olyannyira szerelmes volt Ramon-ba, hogy 16 évesen le is feküdt vele és egyből terhes lett Ramon-tól. Csak hogy ugyebár ekkor még mindketten a fiatalok (bár imádták egymást) rettenetesen értelenek voltak még felelős szülőkhöz. Talán éppen ez vezetett odáig, hogy Ramon nem sokkal Alice születése után el is költözött Amerikába és magára hagyta Palomát egy csecsemővel, bár már ekkoriban is bűntudata volt a srácnak emiatt, de valószínűleg azt tervezte, hogy megszedi magát és visszajön a családjáért, mert itt ne értsétek félre, tényleg nem arról volt szó, hogy csak meg akarta fektetni a lányt és kihasználni, hogy aztán eldobja őt, komolyan SZERETTE Palomát, ez a felnőttek későbbi visszaemlékezéséből is azért érezhető. Lényeg, ami lényeg. Eltelik 16 hosszú év, Alice már lassan befejezi a középiskolát, miközben már lesz egy kb. egy évvel fiatalabb húga és egy kisöccse is, ugyanis Paloma kénytelen volt hozzámenni egy (később rosszhírű) alakhoz, hogy el tudja tartani az újszülött kislányát, Alice-t, és bár szült két másik gyermeket Elías-nak, sosem volt szerelmes a férfibe. Ráadásul, amit a sorozat vége felé az a féreg leművel, nem is csodálom, hogy sosem tudta elnyerni Paloma szívét, de igazából úgy gondolom, Elías-nak ez sosem volt célja, ahogy az is hazugság volt, - ezt 100%ig hiszem - hogy családot akar alapítani Palomával, hiszen itt kettejük közül Paloma az, aki rajong a gyermekeikért és igazán, tisztaszívből szereti őket. Ugyanis azt tudnotok kell, hogy Elías elhitette Palomával, hogy meghalt egy robbanásban és közben ő is otthagyta Palomát, mikor Gaby és Peter még nagyon kicsik voltak. Ráadásul ugyebár ott volt még Alice is, aki szintén nem volt még ekkoriban annyira idős, hogy segíteni tudjon Palomának a másik két kicsire vigyázni. Így szegény nő borzasztóan szerencsétlen volt a szerelemben a közel elmúlt 20 év alatt. Egyedül kellett felnevelnie három gyermeket, ami a bátyja és a sogórnője nélkül talán még nehezebben ment volna neki. Na, és amikor a gyerekek már kb. mind tinédzserek, kamaszok, egy ilyen gyötrelmes múlt után találkozik Paloma újra Ramonnal, majd kb. egy időben először Marcos-szal is. És innentől kezdve úgy tűnik, Palomára végre rámosolyog a szerencse, ami a szerelmi életét illeti. Ugyanis Ramon végre állt úgy anyagilag, meg befutott egy olyan sikeres karriert kosárlabda edzőként, hogy volt elég pénze ahhoz, hogy visszatérjen és bocsánatot kérjen Palomától és a lányától és egy újabb esélyért könyörögjön a családjának, hogy újra egyesülhessenek. Paloma egy ideig még picit neheztelt Ramon-ra, de ugyanakkor nem esett túl nehezére megbocsátani gyermekkori szerelmének, hiszen még mindig ott tomboltak benne a tiniérzelmek, az igazi, nagy, mindent elsöprő szerelem érzése az idősebbik lánya apja iránt. Hiszen, mint írtam Paloma szívében, még az Elías-szal töltött évek során sem tudott más helyet kapjon Ramon-on kívül, még ha neheztelt is a férfire, amiért az korábban elhagyta őt. Azt tudnotok kell - és ezért is gondolom tisztának a kapcsolatát Palomával - hogy akárcsak Paloma, Ramon is egy végtelenül jó és varázslatos ember, aki tényleg őszintén szerelmes volt Palomába és ugyancsak azt hitte, hogy számára nem létezhet más szerelem, csak a lány, ahogy ez fordítva is igaz volt. (Nagy örömömre, aztán végül mindketten abba szerettek bele, akiket én is szántam volna nekik. :'D) Most picit ugrálgatok, mert, ha részletről részletre írok itt le nektek mindent, háromszor olyan hosszú lesz, mint Vikim három bejegyzése együtt. xd Majd a moduljukban úgy is bővebben olvashattok róluk, ez amolyan kedvcsináló a párosokhoz és a sorozat megismeréséhez. Szóval, Ramonnal tényleg madarakat lehetett volna fogatni a boldogságtól, amikor Paloma végre vissza fogadta őt és, - bár nem volt könnyű dolga a lányával - Alice is végre megbocsátott neki és hajlandó volt végre apának hívni őt. És mivel Gaby és Peter eddig sajnos nem nagyon érezhették egy apa szeretetét, nagyon könnyen megkedvelték Ramon-t, mikor benne láttak egy potenciális apajelöltet, aki mellett azt érezhették, hogy két szülőjük is van. Hiszen Ramon tényleg rajongással szereti Paloma mindegyik gyermekét, nem csak a biológiai lányát és mindegyiket sajátjának tekinti még akkor is, mikor már régen Francisca-ba szerelmes. Ez azért csodálatos tőle, szerintem. Mert bár nem shippeltem őt Palomával, higgyétek el, Ramon az egyik legcsodálatosabb karakter a sorozatban, bár Marcost még ő sem tudja überelni, azt a kis cukisrácot. :D Aztán ugyebár, mint minden kapcsolatban itt is jönnek a bonyodalmak. És bár Paloma és Ramon együtt tervezgették a jövőjüket és már meg volt az eljegyzés is, kitűzték az esküvő időpontját is, azért az a csúnya, zöldszemű kis szörnyeteg, csak beárnyékolta az idilli családi képet. Hiszen Ramon egyszerűen képtelen volt napirendre térni afelett, hogy Paloma mindig eljár Alberto úrhoz, főleg, hogy Marcos is ott lakott. Ramon ugyanis megtudta, hogy Paloma és Marcos korábban kavartak együtt és azóta folyton képtelen volt arra, hogy leplezze a féltékenységét. Ez pedig rengeteg vitát generált közte és Paloma között. Bármennyiszer is próbáltak kibékülni, Ramonnál előbb-utóbb betelt a pohár. Főleg, miután Paloma egy csúnya eset után (most nem részletezem), úgy döntött mégis csak megbocsát a Prado Monteiro családnak és visszatér hozzájuk dolgozni. Ramon azt látta a legjobbnak, ha szakít Palomával, hiszen ez így csak mindkettejüknek szenvedés lesz. Paloma nagyon szenvedett aztán a szakítás után, de végül ő is belátta, hogy így lesz a legjobb. Megpróbáltak mindketten mással továbblépni, igaz előtte még egy ideig fájt mindkettejüknek, hogy a másikat mással látják randizni, de szerencsére szépen lassan mindkettejük beleszeretett az új párjukba és boldogabbak lettek, mint együtt valaha lehettek volna. <3 Én ennek pedig nagyon örülök és nem elsősorban csak azért, mert nem szerettem őket együtt, hanem mert Paloma és Ramon egyenként is annyira csodálatos személyiségek, hogy a legjobbat és a legnagyobb boldogságot érdemelték az élettől. <3

2. Paloma & Marcos: És hát itt vannak az én édes drágaságaim!! A főszereplő páros, akik körül forog az egész sztori, akik most ebben a sorozatban valóban nekem is az első helyet töltik be és, mert az ő történetük tényleg maga a tündérmese, Alíz és Pán Péter története, ahogy ők hívják egymást. :) Illetve Marcos még olykor "Sellő"-nek is hívja Palomát, - vagy éppen a teljes nevükön szólítják egymást (: -  ez már csak azért is cuki, mert a sorozatban több párhuzam is van azzal kapcsolatban, hogy ha éppen nem egy klasszikus, romantikus, történelmi, szépirodalmi dráma főhőseinek a bőrébe bújnak, akkor mindig a vízbe esve találkoznak először egymással, vagy így kerülnek megint közelebb egymáshoz. :D Egyszerűen az ő sztorijuk, basszusgitár... szerintem nincs ember, aki ne imádná, mert olyan nincs, ez a szerelmi történet garantáltan magával ragad, minden nézőt és Úristen, szavak nincsenek komolyan arra, milyen klasszan van megírva nem csak az ő sztorijuk, de az ÖSSZES!!! Szerelmi sztori ebben a történetben, kellő humorral, kellő drámával, kellő romantikával, nem túlcsöpögéssel és minden másodperce annyira élvezhető ennek a sorozatnak, hogy arra tényleg szavak nincsenek, ezt LÁTNI KELL!! Szóval Paloma és Marcos legelső találkozása tényleg a SORS könyvében volt megírva. Hiszen egy szörnyű félreértés következtében, Paloma azt hitte, hogy halálos beteg és már csak hónapjai maradtak hátra. Ekkor minden hülyeséget csinál, beleértve azt is, hogy kirúgatja magát a munkahelyéről örök időkre magára haragítva a főnöknőjét, meg teljesen tényleg bekattan a csajszi. Mondjuk érthető is, ha én kapnék egyszer egy ilyen hírt, az rohadtul lesokkolna engem is... Na és aztán elvállal valami takarítói állást pár napra egy gazdag kis tengerparti viskóban. Megkapja a ház kulcsát és amikor végez a takarítással, lemegy a partra, ahol aztán valahogy beleugrik, vagy beleesik a vízbe, már nem emlékszem pontosan, de a lényeg az, hogy Marcos-t is éppen akkor hajítja be a vízbe az akkori hódítása, Silvana, aki megharagszik azon, hogy Marcos nem emlékszik a nevére. Ugyanis Marcos-ról tudni kell, hogy amíg Palomát nem ismerte meg, nagy nőcsábász hírében állt, ahogy ez lenni szokott ilyenkor. Aztán az első találkozása Palomával itt történik a tengervízben és hamar elvarázsolja őt a lány szépsége és személyisége, olyannyira, hogy kapásból ágyba akarja vinni őt, Paloma pedig, mivel azt hiszi, hogy hamarosan meg fog halni, gondolja enged a csábításnak és még egyszer utoljára full jól akarja magát érezni. Így hát a fene, sokat nem is kellett várjak az első éjszakára. :'D Persze másnap Paloma gyorsan haza is illan a gyerekek miatt, ám hagy egy levelet Marcosnak, amiben csak Sellőnek, vagy Alíznak hívatja magát és Marcost pedig Pán Péternek hívja, mert ugye nem igazán tudják azt hiszem még egymás valódi neveit sem. :'D Közli Marcos-szal, hogy szép volt, jó volt, de Alíz (Alice, a lányát is innen nevezte el, Alice Csodaországban) most lelép. Aztán egy ideig csak ábrándozgatnak egymásról, de Paloma elhesegeti a gondolatait a titokzatos idegenről, főleg mivel Ramon ismét bejön a képbe, miközben Marcos-ban olyan mély nyomokat hagy a lány, hogy képtelen őt kiverni a fejéből, hiába is próbálja. Akkor meg aztán, minden boldogság átjárja a fiút, mikor végre van alkalma megismerni kicsoda is valójában a titokzatos Alice és, hogy az édesapja házában kapott épp munkát a lány. A két fiatal szerelmi történetére egyébként szerintem tényleg ráhúzható a lassú égés, mert már bizony itt-ott voltak köztük érzelmek, igazán a szerelem kettejük között csak kb. a 70. rész körül fog beteljesedni (legalábbis a hazai részek leadását tekintve). Mert bár Marcos többször is szerelmet vall a lánynak, Paloma még egy jó ideig Ramon-ba szerelmes, bár sosem tagadta, hogy tetszik neki Marcos és többször is álmodozott már róla. Személy szerint az egyik kedvenc jelenetem tőlük, amikor kezdenek erősen vonzódni egymáshoz és olyannyira belefeledkeznek egy történet mesélésébe, hogy nem csak a képzeletükben kezdenek el csókolózni, de a valóságban is, ahogy a kanapén ülnek. :D És az egyik legnagyobb kedvenc jelenetem, amikor ott van Paloma és Marcos Marcos új lakásában, - ahova amúgy direkt Paloma miatt költözött Marcos, mert meg akarta mutatni a nőnek, hogy képes felnőni hozzá és igazi apa is lenni a gyerekeknek, még ha eleinte velük is nehezen indult a helyzet, Marcos ugyanis erősen próbálkozott, de különösen Gaby és Peter nagyon elutasító volt, mert nekik akkor már annyira Ramon jelentette az APÁT és ezért szegény Franciskát, aki tényleg szintén nagyon erősen próbálkozott, sem nézték jó szemmel, ahogy kialakult a kapcsolata az "apjukkal", egyébként érdekes módon éppen később pont Ramon biológiai lánya, Alice kezd etéren igazán felnőttként viselkedni és kb. először fogadja el Marcost az anyja új párjaként és Frannal hasonlóképpen, nagy puszi Alice-nek - na szóval, visszatérve, amikor a fürdőben mondja először Paloma Marcosnak, hogy beleszeretett. <3 Az az egész rész annyira csodálatos a történetüket tekintve. Egy másik: amikor Marcos hátul, a kertben, a tündéri kis unokahúga segítségével, megmutatja Palomának a saját kis Tündérországát, ahova Palomával elbújhatnak a kíváncsi szemek elől. :) De talán akkor mutatkozik meg igazán micsoda lelkitársak, amit majdnem meg is könnyeztem, mikor Marcos mindenét képes lett volna eladni, hogy Paloma-nak előteremtse a szükséges pénzt, amit az a barom Elías akart kicsikarni a volt nejéből, hogy megmentse egy vérátömlesztéssel a közös lányuk életét. Marcos sokszor legszívesebben behúzna annak a görénynek, amiben én teljes mértékben támogatom is, még ha utálom is az erőszakot. De higgyétek el, messze megérdemelné! A sorozatnak még nincs vége, de azt tudom (előre olvastam), hogy még azért hárul néhány kellemetlen akadály a fiatalok szerelmi története elé, de afelől ne legyen kétségetek, hogy ha valami, akkor Paloma és Marcos szerelme az a bizonyos MINDENT ELSÖPRŐ SZERELEM! <3

És akkor elérkeztünk az utolsó körig. Durva belegondolni, hogy először azt hittem, egybe rátok zúdítom mind a 15 párt, aztán ugye annyit írtam, hogy két részlet lett belőle. De arra tényleg nem számítottam, hogy végül három blokkban tudom csak közzétenni a kedvenc vámpírpárjaimat. Ám végre itt vagyunk, a dobogósokon van a sor. Őket a legnehezebb megírnom, mert a szívemnek tényleg ők a legkedvesebbek, mindörökké! És van bennem egy "megfelelési kényszer", hogy minél részletesebben és méltóbban adjam át, mennyire szeretem őket. Remélem, azért valamennyire sikerül ezt megvalósítanom! :)

3. Cordelia & Angel (Angel)

Végre elérkeztünk a dobogó alsó fokához. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy Spuffy "csak" hetedik, Cangel meg harmadik helyig vándorolt. Mármint sokan Spuffy-t tartják epicebbnek. Oké, aláírom, elképesztő, amin Buffy és Spike átment, tényleg olyan felépítése volt a kapcsolatuknak, ami krónikákba illő lenne. És Cangel-nek hozzájuk képest kb. semmi sem jutott, az írók sajnos elszúrták a szálukat, pedig szépen indult minden, csak a színésznő terhessége közbeszólt - ami alapvetően nem kéne, hogy gondot jelentsen -, és sajnos az alkotók szemét módon alakították a sztorit innentől kezdve. Pedig lassan, de biztosan tuti megkaptuk volna az ő csodaszép szerelmüket kiteljesedve, nem pedig "csak" az elszórt morzsákat, na meg az egymás iránti vágyakozásukat, a sokat sejtető pillantásokat és elejtett célzásokat, hogy bizony, amit éreznek, az szerelem. Az évődésük csoda volt, részben az is juttatta őket a harmadik helyre. Tudjátok, az a gyengém! De ami a legfontosabb velük kapcsolatban, az a TISZTASÁG! Egy vámpír és egy halandó közti tökéletes és elszakíthatatlan kapocs. Ez jellemezte őket. És ha azt is belevesszük az egyenletbe, hogyan indult minden, végképp a padlóról kell engem felvakarni. Még a Buffy-sorozatban ismerték meg egymást, ahol ugye Buffy volt Angel nagy szerelme. Cordelia-nak ugyan tetszett a titokzatos, sötét ruhás alak, de Angel még akkor nem nézett másra, csak a vámpírvadászra. Volt pár felszínes beszélgetésük, apró poénkodás, de Cordelia akkoriban jóval felszínesebb is volt, mint később az Angel szériában. Ez pedig Angelnek is feltűnt. Nem utálta, de látszott, hogy totál közömbös neki ez az önzőnek is mondható lány. Aztán az Angel pilotban újra összeterelte őket az élet. Cordy színésznő próbált lenni a kegyetlen Los Angelesben - be is adta Angelnek, milyen jól mennek a dolgai -, aztán Angelnek kellett megmentenie, ő meg bevallotta, hogy minden pocsék. Így aztán végül ő is becsatlakozott Angel magánnyomozói életébe, segítve őt és a félig ember, félig démon Doyle-t. Utóbbit az évad felénél történő nagy önfeláldozása után aztán Wesley váltotta, akit szintén a Buffyból ismertünk, és akkoriban vonzódtak is egymáshoz Cordelia-val. De ez mondjuk most Cangel szálát nemigen érinti. A lényeg, hogy Cordelia és Angel hamar barátok lettek, és főleg azután mélyült el a barátságuk, hogy Cordelia "örökölte meg" Doyle képességét. Lényegében víziókat kapott, amiknek hála be tudták azonosítani a közelgő veszélyeket, így oldottak meg természetfeletti ügyeket. A képességnek hála sokkal érzékenyebb, önzetlenebb és hősiesebb lett Cordy. A szíve ennek a lánynak mindig is hatalmas volt, csak nem tudott a benne rejlő tengernyi jóság utat törni magának. Nos, Angel mindezt észrevette, és nem szimplán védelmezőjévé vált Cordelia-nak, akiért mindent kockára tett, ha arról volt szó, hanem a baráti érzések lassan átcsaptak szerelembe. Egyébként mindkettejük esetében ez történt. Látták egymásban a fényt, ami az egyik kedvenc Cangel "összetevőm". Ez az egyik, amit imádok bennük. Hogy mindketten látják, milyen értékes lény a másik. Ők voltak mindig az elsők, akik kiszúrták, ha a másikat bántotta valami, ha őrlődtek belül. Jobbak lettek egymás mellett. Szóval igen, most jön az a szöveg, hogy egymásnak lettek teremtve. De hát mit lehet tenni, ha egyszer így volt? Sőt megkockáztatom, hogy Angel sokkal jobban szerette Cordelia-t, mint Buffy-t valaha. Ahogy Buffy Spike mellett, úgy Angel pedig Cordelia mellett volt a szó legnemesebb értelmében igazán SEBEZHETŐ! <3 Annyiszor mentették meg egymást, olyan rohadt sokszor lelkiztek, annyiszor láttak bele egymás lelkébe, hogy megszámolni sem tudom. Az ötödik évados búcsúcsókjuktól eltekintve amúgy egy igazi csókjuk SEM volt, mindegyik "csak" ábrándkép" volt vagy befolyásolás alatt csókolgatták egymást ezerrel, illetve az első szezon felénél Cordelia azért kapta le Angel-t, mert abban a hitben volt, csók által meg tud szabadulni a látomásoktól, amiket Doyle szintén csókkal adott át a lánynak a halála előtt. De istenem, hiába nem volt a szerelmük beteljesedve egy pillanatra sem, az érzéseik valódiak voltak. Léteztek, emésztették őket belülről és várták a csodát, hogy megélhessék. De erre sajnos sosem kerülhetett sor. Sokat filózom azon, mi lett volna, ha Charisma Carpenter nem a forgatások idején esett volna teherbe, vagy ha az alkotók nem aljas módon kezelik a színésznő várandósságát. Talán akkor tényleg Cangel lett volna endgame. Ezt már sosem tudjuk meg. Ami fix, hogy az első 3 évad tényleg mesés volt a párost tekintve. Hadd ne másszak bele minden részletbe, legyen elég annyi, hogy a lassú felépítésük varázslatosan indult. Az egymáshoz intézett mondataiktól pacává tudtam olvadni. Mikor Angel mondta neki, hogy "Egy igazán rendkívüli nő lett belőled.", vagy amikor megkérdezte, hogy "Van róla fogalmad, milyen értékes vagy?", egyszerűen lelkileg kikészítős jelenetekkel voltak telepakolva a részek. És amikor a csapatban rajtuk kívül már mindenki látta, mennyire szerelmesek egymásba, az is mennyei sztorivonal volt. Konkrétan félszavakból megértették egymást, befejezték egymás mondatait, Angel harcolni tanította a lányt - úristen, azok a jelenetek is milyen meghittek és édesek voltak -, a többiek rávilágítottak, hogy ha Cordelia szenved, abba Angelnek a szíve is belesajdul. És ez tény...elég volt ránézni Angel arcára, amikor Cordy-nak fizikai vagy épp lelki fájdalmai voltak. Angel tekintetében ott ült a tehetetlenség és a szenvedés érzése. Ha tehette volna, egy csettintéssel megoldotta volna, hogy Cordelia soha többé ne szomorkodjon és ne legyenek fájdalmai. A kedvenc párhuzamom, amikor megkérdezték egymást különböző jelenetekben, hogy "Szerelmesek voltunk egymásba?". Oké, ezek már akkor voltak, amikor kezdték tönkretenni a párosomat, de ebben a kérdésben minden benne volt. Minden létező vágyakozás és a be nem teljesült szerelmük vesztesége. És igen, szerelmesek voltak. Ez pedig SOHA nem fog megváltozni. Buffy nagy szerelem volt Angelnek, sosem fogom kétségbe vonni ezt, de Cordelia volt számára az IGAZ SZERELEM! <3 Cordy nélkül Angel elveszett volt. És ezt nem én mondom, az ő szavait idéztem. Angel akkor kapott mindig erőre, amikor mellette volt ez a csodás nő. Istenem, olyan párbeszédeik voltak, olyan szívet tépőn gyönyörű szerelmük, amin sosem leszek képes túllépni. És nem is akarok. Még annak ellenére sem, hogy a lelkemnek úgy könnyebb lenne, hiszen nem láthattam csodaszép happy endet velük kapcsolatban. De akkor sem akarom elengedni őket, hiába fáj. Mindig emlékezni fogok rájuk, és hiszem, hogy a jövőben még a túlvilágon újra egyesülhettek. Ha több részlet érdekel a történetüket tekintve, a moduljukban pár éve sok mindenre kitértem, olvassátok el.  Én most csak azzal zárnám a mondandómat, hogy Charisma és David Boreanaz elé szívesen leborulnék, mert csodát tettek a szívemmel! <3 És hogy melyik Cangel jelenet a kedvencem? Amikor Angel közölte, mennyire elveszett a nő nélkül. És Cordy mondta, hogy csak elfelejtette, ki is ő. Ekkor kérte meg, hogy emlékeztesse rá, Cordelia pedig ismét bizonyította, hogy ő ismeri a legjobban Angel-t. És kis híján kimondta, hogy ebbe a fénnyel teli szuper pasiba lett szerelmes, de végül elharapta a mondat végét. Ahogy akkor Angel ránézett, abban minden benne volt. Ironikus módon ez a jelenet az egyetlen ötödik szezonos részben volt, amibe Cordelia még utoljára visszatért. Aztán a lelke az egyetlen igazi csókjuk után szépen tova is szállt. De nekem akkor is ez a kedvenc. Ez jut eszembe először, ha valaki megkérdezi, melyik momentumuk a világom közepe. Mert ahogy már talán többször is kitértem rá, ők egymás LELKÉBE láttak. Feltöltötték egymást, erőt adtak egymásnak. Ezek voltak ők. Ezt képviselte ez a jelenet is. A legtündéribbek, a legdrágábbak, akiknek sajnos végül semmi sem jutott abból, amit a gyönyörű szerelmük érdemelt volna. De köszönöm, hogy az életem része lettek, amikor pár éve először végignéztem az Angel-t. Mindig a szívemben élnek! <3

Akkor íme a pár napja megírt vámpírpárosokról szóló toplistám folytatása. Ez az átka annak, ha valaki egy TOP 15-ös listánál regényt ír minden egyes duóról. Egyszerűen szét kell szedni az ilyen posztjaimat, mert a G-Portál simán megbolondulhat a rengeteg szövegemtől, ha egy bejegyzésbe próbálok mindent belepaszírozni. Na, de végre nekiálltam a listám folytatásának. A sorrend összeállítása viszonylag könnyű volt - ezt mind a 15 párra értem -, de szavakba foglalni, mit váltanak ki belőlem, sem a korábbi posztomban, sem ebben nem lesz könnyű. Főleg, ha azt vesszük, hogy most már egyre nagyobb kedvenc párjaimat veszem górcső alá. Ilyenkor sok-sok érzést és gondolatot kell a helyére tennem, hogy értelmesen és jól adjam át a szívemben dúló szeretetet minden egyes pár iránt. <3 Vágjunk is bele, és ezúttal inkább nem ígérem, hogy rövid leszek. :'D

(Eredetileg az első 7 párt akartam volna egybe kitenni, de megtörtént, amire számítottam. Rengeteget írtam. Szóval a dobogósokat külön teszem majd ki.)

7. Buffy & Spike (Buffy the Vampire Slayer - Buffy, a vámpírok réme)

Sookie és Eric mellett ők a másik olyan "gyűlöletből szerelem" történetszál, amiért a csillagok is a lábaik elé tudnának hullani. Spuffy hatalma a lelkem fölött megmagyarázhatatlanul erős. Az első találkozásuk alkalmával még mindketten végezni akartak egymással, hiszen Spike egy kegyetlen vámpír volt, aki ki akarta nyírni a Vadászt, vagyis Buffy-t. A lánynak pedig ugyebár az a dolga, hogy a vérszívóktól megszabadítsa a világot. Kicsit sem kedvelték egymást kezdetben, de szerintem már akkor is volt köztük egy erős kapocs. Részben abból eredt, hogy kölcsönösen gyűlölték egymást - és ugyebár a szeretet és gyűlölet közt csak vékonyka a határvonal -, részben pedig szerintem valami azonnal felkeltette az érdeklődésüket egymásban, valami "beteges" vonzalom, amit az istennek se vallottak volna be, viszont ügyesen elhessegették ezt a dolgot és inkább püfölték egymást. Ez amúgy nemcsak a kezdeti gyűlöleti fázisukra igaz, hanem amikor már kezdték később felismerni az egymás iránti érzéseiket, még akkor is sokszor csapkodták egymást, főleg Buffy Spike-ot. Hiszen a lánynak volt a legnehezebb beismernie Spike-nak, de még magának sem merte először, hogy milyen erős vonzódás van köztük. Hozzáteszem, a toxikus jelző egy kicsit tényleg ráhúzható erre a párra, de ennek ellenére, vagy az ő esetükben épp emiatt még különlegesebbek a szívemnek. Nem véletlenül vannak ennyire elöl a listámban. Olyan, mintha Spuffy esetében a toxikus romantikus vonalat sikerült volna az előnyére fordítani. Mintha ez a mérgező viszonyként induló kapcsolat szimbiózisban létezett volna a bennük rejlő tisztasággal. Vagy még inkább mintha a toxikus szerelmük önmagát tisztította volna meg, mert annyira átütő volt. Igen, talán ezzel a mondattal tudom leginkább kifejezni, hogyan is lett összerakva a történetük. Amúgy Spike a második évadban bukkant fel először, de csak a negyedik szezonban indult el igazán a történetük. Vagyis akkor ültettek Spike fejébe chipet, aminek hála fizikailag képtelen volt ártatlanokat megharapni, megölni stb. Akkor kezdett el megváltozni. A csapat ugyan nehezen bízott meg benne, Buffy főleg elutasító volt a vámpírral, de elkezdett segíteni nekik, ők meg szépen befogadták. Nagyon szeretem a párhuzamaikat (mondjuk a párhuzamok eleve a gyengéim), az ő esetükben ez hatványozottan igaz. Ugyanis az egyik legérdekesebb dolog volt számomra látni, hogy régen egymás ellen küzdöttek, aztán egyszer csak bumm, ott harcoltak egymás oldalán. Egyébként a sorozat hét évada alatt (technikailag hat, de ne vesszünk el a részletekben) valószínűleg több veszekedésük volt, mint meghitt pillanatuk, szóval ez egy újabb pont a toxikus jelzőnek. Mégis volt értelme minden egyes heves vitájuknak. Valahogy olyan évődést sikerült produkálniuk, ami által csak még inkább megszerettem őket. Amikor a fizikai vonzalomnak már nem tudtak megálljt parancsolni, egy darabig szeretők üzemmódban működtek. Spike is ekkortájt jött rá, hogy nem szimplán a megszállottja lett a Vadásznak (mert ha emlékeim nem csalnak, először idegesítette őt, hogy sokat gondol Buffyra, még arra is gondolt, hogy szerelmes lett, de elhessegette a gondolatot és a megszállottságra fogta), hanem tényleg visszavonhatatlanul szerelmes lett a nőbe. Buffy viszont egy szerelmi vallomását sem akarta elfogadni Spike-nak, mindig hárította. Szerintem Buffy nemes egyszerűséggel megijedt a saját érzéseitől. És tény, hogy Buffy a "szeretlek"-et csak a fináléban mondta ki, akkor is bejátszottak egy párhuzamot, mert abban a pillanatban Spike volt az, akinek a válasza az volt, hogy "nem igaz". Magyarul nem tudom pontosan a fordítást, de angolul a sorozat folyamán elhangzott az "I love you" és a "No, you don't" mindkettejük szájából. Szóval hiába tűnt úgy, hogy a fináléban csak Spike nagy önfeláldozása miatt mondta ki a vallomást, egyértelmű volt, hogy ez nincs így. Buffy az utolsó évadok alatt próbálta tagadni, hogy szerelmes lett, de el kellett jönnie annak a percnek, amikor ki tudta hangosan is mondani, ami érlelődött a szívében oly régóta már. Ez az erős, harcban verhetetlen, magabiztos nő soha nem volt olyan sebezhető, törékeny és bizonytalan, mint Spike közelében. És ezeket a jelzőket NE vegyétek negatív hatásúnak. Mindössze arra próbálok ezzel célozni, hogy Spike mellett a páncélja meg tudott olvadni, mellette volt igazán NŐ. És most nemcsak a köztük tomboló szenvedélyre gondolok, hanem arra, hogy Spike oldalán ő nem szimplán a vámpírvadász volt, hanem egy "egyszerű" hétköznapi lány, aki miután elveszítette a nagy szerelmét Angel-t (akivel NEM shippelem amúgy, de sosem fogom kétségbe vonni a szerelmük egykori létezését), többet nem akart sérülni. És mélyen belül tudta, hogy ha igazán megnyitja a szívét Spike előtt, akkor átél egy ugyanakkora, sőt talán még nagyobb szerelmet, mint anno Angellel. A szíve pedig még több darabra törhet, ha Spike megbántja. Ezért inkább nem vett tudomást a feltörni vágyó érzéseiről, és ignorálta a lehetőségét is, hogy szerelmet valljon az őt ostromló Spike-nak, aki tényleg gyökeresen megváltozott a szerelemtől. A hatodik szezon végén viszont tényleg van egy jelenetük, ami keserédes számomra. És pont emiatt a momentum miatt nem is tudtam őket ennél előrébb vinni. Pedig a szeretetem irántuk mérhetetlen, kimondhatatlan, megmásíthatatlan. De amikor a hatodik szezon vége felé Spike már nem bírta Buffy állandó elutasítását, pedig számtalanszor szerelmet vallott a nőnek, nos... Spike rávetette magát, nem tudta kontrollálni magát. Igen, kis híján megerőszakolta Buffy-t. Én minden bunyójukat elnéztem, minden agresszívebb megnyilvánulásukat, hiszen a Vadász-Vámpír felállás miatt ez elengedhetetlen velejárója volt a kapcsolatuknak. De ez még az én shipper szívemnek is sok(k) volt. Értem, Buffy ekkor is tagadta, hogy szerelmes lenne Spike-ba, de ez nem mentség. A kétségbeesése Spike-nak SEM mentség. És amikor végül Buffy le tudta rúgni magáról és a sírás kerülgette, miközben odavetette Spike-nak, hogy "Kérdezd meg újra, miért nem tudnálak soha szeretni.", a szívem egy darabja abban a jelenetben ragadt. Ott, velük. A fájdalomban, a csalódásban, a megrendítő pillanatban. De valahol ez a keserű momentum volt az, ami ráébresztette Spike-ot, hogy vissza kell szereznie a lelkét. Ezután állt ki számos veszélyes próbát, és végül visszakapta a lelkét. Azt tudni kell, hogy ha a vámpírban ott a lelke, akkor minden fájdalmat, amit okozott, minden elvett élet veszteségét sokszorosan érzi, és a bűntudat emészti az illetőt. De Buffyért végigcsinálta. Mert minden hibája ellenére szerette ezt a nőt. Mindennél és mindenkinél jobban. Sok pillanatukat imádom. Voltak vicces percek, amiket felsorolhatnék, de csak egyet emelek ki, hogy érezzétek a kontrasztot, amikor végül a kedvenc jelenetemre is kitérek. Hogy lássátok, hiába toxikusak, a tisztaság is ott van bennük. Szóval vicces pillanat, amikor az ötödik évadban Buffy meglátja a háza előtt Spike-ot, orrba vágja, majd megkérdezi, mit keres ott és figyelmezteti, hogy maximum öt szóban válaszolhat. Mire Spike: "Egy kis esti séta...ribanc." Bármikor nézem, vihogok. Ide kattintva ti is csekkolhatjátok. Megéri. Ezzel párhuzamba állítva pedig a non plus ultra momentumom, ami szívekig hatolóan gyönyörű. Mert ők ilyenek is tudtak lenni. A 7x20-ban, nem sokkal a finálé előtt Spike olyan monológot nyomott le Buffynak, hogy már a gondolattól is könnybe lábad a szemem. A jelenetet ide kattintva tudjátok megnézni. És bocsi, nem bírom ki, de az itteni teljes párbeszédjükkel zárom a soraimat Spuffy-ról. Magyar szinkronnal ezer éve nem láttam, nem tudom, hogy hangzik úgy, de angolul számtalanszor végig szoktam nézni. Ők az én toxikusságban fuldokló, mégis tisztává varázsolt kis csodáim, akik a világot jelentik nekem. Köszönöm, hogy az életem részévé váltak több mint egy évtizede. Nem tökéletesek, de lehetetlen nem beléjük szeretni. Sarah Michelle Gellar és James Marsters kémiájához felérni nem egyszerű feladat, majdhogynem lehetetlennek tartom. Ők ketten elképesztő munkát végeztek, és bár a sorozatban Spuffy nem lett endgame, állítólag a képregényben újra egymásra találtak. <3

Spike: Elviselhetetlen vagy.
Buffy: Köszönöm. Ez sokat segített.
Spike: Nem felvidítani próbállak.
Buffy: Akkor mit akarsz ezzel mondani?
Spike: Nem tudom. Majd megtudom, ha már elmondtam. Valami feldühített és én csak... "elérhetetlen", megvan.
Buffy: Jól van. Elérhető vagyok. Én elérhetővé váltam. Most már mehetek aludni?
Spike: Figyelj ide. Kicsit régebb óta élek, mint te, és annál is régebb óta vagyok halott. Láttam dolgokat, amiket el sem tudsz képzelni, és tettem dolgokat, amiket örülnék, ha te nem tennél. Nem épp az eszemről vagyok híres. A véremet követem... ami nem éppen az agyam irányába zúdul. Ezért sok hibát követek el. Rengeteg elcseszett döntést hozok. Több mint száz év alatt csak egy dologban voltam biztos. Benned... Hé, nézz rám. Nem kérek tőled semmit. Amikor azt mondom, hogy szeretlek, az nem azért van, mert akarlak vagy mert nem kaphatlak meg. Ennek semmi köze hozzám. Szeretem, ami vagy. Amit teszel. Ahogy próbálkozol. Láttam a kedvességedet és az erődet. Láttam a legjobb és a legrosszabb oldaladat, és tökéletes tisztánlátással értem, milyen vagy valójában. Te egy lenyűgöző nő vagy. Te vagy az Igazi, Buffy.
Buffy: Nem akarok az Igazi lenni.
Spike: Nem akarok ilyen vonzó és izmos lenni. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje... Most pihenj egy kicsit. Hajnal előtt benézek. Majd eldöntöd, mi legyen.
Buffy: Spike! Itt maradnál?
Spike: Persze. Ez az ördögi öreg kínzóeszköz, a kényelmes fotel...jó lesz.
Buffy: Ne! Úgy értem...itt. Átölelnél engem?

És ennyi történt. Ha megnézitek, láthatjátok, ahogy odament hozzá némán és csak csendben ölelték egymást hosszú órákon át. Igen, ők örök csodák a szememben. És nem, nincs ennél szebb jelenetük, hiába szeretem sok közös pillanatukat. Ez a csoda definíciója! <3