Sziasztok!! Végre én is visszatértem megint csak és az elkövetkezendő hetekben kicsit sűrűbben fogok jelentkezni, ugyanis hamarosan véget ér nálunk egy csodás brazil telenovella, magyarul a "Sors könyvei" néven ismerhetitek és az RTL Klubnak köszönhetően érkezett el hazánkba is. (Itt megjegyzem zárójelben, hogy imádom Vikimnek ezeket az összehasonlító, meg toplistás bejegyzéseit különböző sorozatokból, így ezt most "én veszem kölcsön tőle, ahogy ő tette a vámpírospárokkal". :D Egyébként csodálatos lett mindegyik bejegyzése ezzel kapcsolatban, csak úgy faltam a sorokat. És nagyon sok gondolatával totálisan, teljesen egyetértek és hasonlóképp érzem én is ezeket az adott párosoknál.) ÉS most egy kis érdekesség visszatérve a SK-hez, ugyanis nem akármilyen telenovelláról van szó, hiszen még némi magyar utalás is van benne, jól olvastátok, MAGYAR! Ugyanis az egyik kedvenc párosom a sorozatban (Paloma legidősebb gyermeke, Alice és az ő későbbi szerelme, Waguinho történetéről van szó), a "Pál utcai fiúk", Molnár Ferenc remekművéről beszélgetnek benne, ami nálunk kötelező olvasmány és odakint rajonganak érte a brazil fiatalok. :D Na, de lényeg, ami lényeg, mivel még frissek az emlékeim a sori kapcsán, ezért még amíg a sorozat véget ér nálunk, szeretnék több bejegyzést is csinálni. Mert nem tudom, mikor volt olyan, hogy egy telenovellában, konkrétan az összes párosért (akik endgame-k lesznek) szurkolok és oda-vissza vagyok. Ez konkrétan legalább 9 shippet érint, akikről mind írni szeretnék. Előtte azonban bemelegítésként, a főszereplő hősnőt két legnagyobb sorozatbeli szerelmével szeretném összevetni. Szerencsére ismét jól tudott a lelkem/szívem választani, hiszen már megint a győztes oldalon foglalok helyet, a táborokat illetően. Na, de nézzük is, kikről van szó:

1. Paloma & Ramon: Azt tudni kell, hogy szerintem Paloma és Ramon kapcsolata épp annyira tiszta volt, mint Paloma és Marcos kapcsolata, csak én nem shippeltem őket együtt és később látszott, hogy ez tényleg nem fog működni kettejük között. Paloma és Ramon története még gyermekkorukra nyúlik vissza. Ramon volt Paloma nagy szerelme, már egészen tinédzser koruk óta, végig úgy hitte, más férfi nem létezik, vele fogja leélni az egész életét, nem is randizott még életében senki mással, a rózsaszín köd teljesen elborította a lányt. Olyannyira szerelmes volt Ramon-ba, hogy 16 évesen le is feküdt vele és egyből terhes lett Ramon-tól. Csak hogy ugyebár ekkor még mindketten a fiatalok (bár imádták egymást) rettenetesen értelenek voltak még felelős szülőkhöz. Talán éppen ez vezetett odáig, hogy Ramon nem sokkal Alice születése után el is költözött Amerikába és magára hagyta Palomát egy csecsemővel, bár már ekkoriban is bűntudata volt a srácnak emiatt, de valószínűleg azt tervezte, hogy megszedi magát és visszajön a családjáért, mert itt ne értsétek félre, tényleg nem arról volt szó, hogy csak meg akarta fektetni a lányt és kihasználni, hogy aztán eldobja őt, komolyan SZERETTE Palomát, ez a felnőttek későbbi visszaemlékezéséből is azért érezhető. Lényeg, ami lényeg. Eltelik 16 hosszú év, Alice már lassan befejezi a középiskolát, miközben már lesz egy kb. egy évvel fiatalabb húga és egy kisöccse is, ugyanis Paloma kénytelen volt hozzámenni egy (később rosszhírű) alakhoz, hogy el tudja tartani az újszülött kislányát, Alice-t, és bár szült két másik gyermeket Elías-nak, sosem volt szerelmes a férfibe. Ráadásul, amit a sorozat vége felé az a féreg leművel, nem is csodálom, hogy sosem tudta elnyerni Paloma szívét, de igazából úgy gondolom, Elías-nak ez sosem volt célja, ahogy az is hazugság volt, - ezt 100%ig hiszem - hogy családot akar alapítani Palomával, hiszen itt kettejük közül Paloma az, aki rajong a gyermekeikért és igazán, tisztaszívből szereti őket. Ugyanis azt tudnotok kell, hogy Elías elhitette Palomával, hogy meghalt egy robbanásban és közben ő is otthagyta Palomát, mikor Gaby és Peter még nagyon kicsik voltak. Ráadásul ugyebár ott volt még Alice is, aki szintén nem volt még ekkoriban annyira idős, hogy segíteni tudjon Palomának a másik két kicsire vigyázni. Így szegény nő borzasztóan szerencsétlen volt a szerelemben a közel elmúlt 20 év alatt. Egyedül kellett felnevelnie három gyermeket, ami a bátyja és a sogórnője nélkül talán még nehezebben ment volna neki. Na, és amikor a gyerekek már kb. mind tinédzserek, kamaszok, egy ilyen gyötrelmes múlt után találkozik Paloma újra Ramonnal, majd kb. egy időben először Marcos-szal is. És innentől kezdve úgy tűnik, Palomára végre rámosolyog a szerencse, ami a szerelmi életét illeti. Ugyanis Ramon végre állt úgy anyagilag, meg befutott egy olyan sikeres karriert kosárlabda edzőként, hogy volt elég pénze ahhoz, hogy visszatérjen és bocsánatot kérjen Palomától és a lányától és egy újabb esélyért könyörögjön a családjának, hogy újra egyesülhessenek. Paloma egy ideig még picit neheztelt Ramon-ra, de ugyanakkor nem esett túl nehezére megbocsátani gyermekkori szerelmének, hiszen még mindig ott tomboltak benne a tiniérzelmek, az igazi, nagy, mindent elsöprő szerelem érzése az idősebbik lánya apja iránt. Hiszen, mint írtam Paloma szívében, még az Elías-szal töltött évek során sem tudott más helyet kapjon Ramon-on kívül, még ha neheztelt is a férfire, amiért az korábban elhagyta őt. Azt tudnotok kell - és ezért is gondolom tisztának a kapcsolatát Palomával - hogy akárcsak Paloma, Ramon is egy végtelenül jó és varázslatos ember, aki tényleg őszintén szerelmes volt Palomába és ugyancsak azt hitte, hogy számára nem létezhet más szerelem, csak a lány, ahogy ez fordítva is igaz volt. (Nagy örömömre, aztán végül mindketten abba szerettek bele, akiket én is szántam volna nekik. :'D) Most picit ugrálgatok, mert, ha részletről részletre írok itt le nektek mindent, háromszor olyan hosszú lesz, mint Vikim három bejegyzése együtt. xd Majd a moduljukban úgy is bővebben olvashattok róluk, ez amolyan kedvcsináló a párosokhoz és a sorozat megismeréséhez. Szóval, Ramonnal tényleg madarakat lehetett volna fogatni a boldogságtól, amikor Paloma végre vissza fogadta őt és, - bár nem volt könnyű dolga a lányával - Alice is végre megbocsátott neki és hajlandó volt végre apának hívni őt. És mivel Gaby és Peter eddig sajnos nem nagyon érezhették egy apa szeretetét, nagyon könnyen megkedvelték Ramon-t, mikor benne láttak egy potenciális apajelöltet, aki mellett azt érezhették, hogy két szülőjük is van. Hiszen Ramon tényleg rajongással szereti Paloma mindegyik gyermekét, nem csak a biológiai lányát és mindegyiket sajátjának tekinti még akkor is, mikor már régen Francisca-ba szerelmes. Ez azért csodálatos tőle, szerintem. Mert bár nem shippeltem őt Palomával, higgyétek el, Ramon az egyik legcsodálatosabb karakter a sorozatban, bár Marcost még ő sem tudja überelni, azt a kis cukisrácot. :D Aztán ugyebár, mint minden kapcsolatban itt is jönnek a bonyodalmak. És bár Paloma és Ramon együtt tervezgették a jövőjüket és már meg volt az eljegyzés is, kitűzték az esküvő időpontját is, azért az a csúnya, zöldszemű kis szörnyeteg, csak beárnyékolta az idilli családi képet. Hiszen Ramon egyszerűen képtelen volt napirendre térni afelett, hogy Paloma mindig eljár Alberto úrhoz, főleg, hogy Marcos is ott lakott. Ramon ugyanis megtudta, hogy Paloma és Marcos korábban kavartak együtt és azóta folyton képtelen volt arra, hogy leplezze a féltékenységét. Ez pedig rengeteg vitát generált közte és Paloma között. Bármennyiszer is próbáltak kibékülni, Ramonnál előbb-utóbb betelt a pohár. Főleg, miután Paloma egy csúnya eset után (most nem részletezem), úgy döntött mégis csak megbocsát a Prado Monteiro családnak és visszatér hozzájuk dolgozni. Ramon azt látta a legjobbnak, ha szakít Palomával, hiszen ez így csak mindkettejüknek szenvedés lesz. Paloma nagyon szenvedett aztán a szakítás után, de végül ő is belátta, hogy így lesz a legjobb. Megpróbáltak mindketten mással továbblépni, igaz előtte még egy ideig fájt mindkettejüknek, hogy a másikat mással látják randizni, de szerencsére szépen lassan mindkettejük beleszeretett az új párjukba és boldogabbak lettek, mint együtt valaha lehettek volna. <3 Én ennek pedig nagyon örülök és nem elsősorban csak azért, mert nem szerettem őket együtt, hanem mert Paloma és Ramon egyenként is annyira csodálatos személyiségek, hogy a legjobbat és a legnagyobb boldogságot érdemelték az élettől. <3

2. Paloma & Marcos: És hát itt vannak az én édes drágaságaim!! A főszereplő páros, akik körül forog az egész sztori, akik most ebben a sorozatban valóban nekem is az első helyet töltik be és, mert az ő történetük tényleg maga a tündérmese, Alíz és Pán Péter története, ahogy ők hívják egymást. :) Illetve Marcos még olykor "Sellő"-nek is hívja Palomát, - vagy éppen a teljes nevükön szólítják egymást (: -  ez már csak azért is cuki, mert a sorozatban több párhuzam is van azzal kapcsolatban, hogy ha éppen nem egy klasszikus, romantikus, történelmi, szépirodalmi dráma főhőseinek a bőrébe bújnak, akkor mindig a vízbe esve találkoznak először egymással, vagy így kerülnek megint közelebb egymáshoz. :D Egyszerűen az ő sztorijuk, basszusgitár... szerintem nincs ember, aki ne imádná, mert olyan nincs, ez a szerelmi történet garantáltan magával ragad, minden nézőt és Úristen, szavak nincsenek komolyan arra, milyen klasszan van megírva nem csak az ő sztorijuk, de az ÖSSZES!!! Szerelmi sztori ebben a történetben, kellő humorral, kellő drámával, kellő romantikával, nem túlcsöpögéssel és minden másodperce annyira élvezhető ennek a sorozatnak, hogy arra tényleg szavak nincsenek, ezt LÁTNI KELL!! Szóval Paloma és Marcos legelső találkozása tényleg a SORS könyvében volt megírva. Hiszen egy szörnyű félreértés következtében, Paloma azt hitte, hogy halálos beteg és már csak hónapjai maradtak hátra. Ekkor minden hülyeséget csinál, beleértve azt is, hogy kirúgatja magát a munkahelyéről örök időkre magára haragítva a főnöknőjét, meg teljesen tényleg bekattan a csajszi. Mondjuk érthető is, ha én kapnék egyszer egy ilyen hírt, az rohadtul lesokkolna engem is... Na és aztán elvállal valami takarítói állást pár napra egy gazdag kis tengerparti viskóban. Megkapja a ház kulcsát és amikor végez a takarítással, lemegy a partra, ahol aztán valahogy beleugrik, vagy beleesik a vízbe, már nem emlékszem pontosan, de a lényeg az, hogy Marcos-t is éppen akkor hajítja be a vízbe az akkori hódítása, Silvana, aki megharagszik azon, hogy Marcos nem emlékszik a nevére. Ugyanis Marcos-ról tudni kell, hogy amíg Palomát nem ismerte meg, nagy nőcsábász hírében állt, ahogy ez lenni szokott ilyenkor. Aztán az első találkozása Palomával itt történik a tengervízben és hamar elvarázsolja őt a lány szépsége és személyisége, olyannyira, hogy kapásból ágyba akarja vinni őt, Paloma pedig, mivel azt hiszi, hogy hamarosan meg fog halni, gondolja enged a csábításnak és még egyszer utoljára full jól akarja magát érezni. Így hát a fene, sokat nem is kellett várjak az első éjszakára. :'D Persze másnap Paloma gyorsan haza is illan a gyerekek miatt, ám hagy egy levelet Marcosnak, amiben csak Sellőnek, vagy Alíznak hívatja magát és Marcost pedig Pán Péternek hívja, mert ugye nem igazán tudják azt hiszem még egymás valódi neveit sem. :'D Közli Marcos-szal, hogy szép volt, jó volt, de Alíz (Alice, a lányát is innen nevezte el, Alice Csodaországban) most lelép. Aztán egy ideig csak ábrándozgatnak egymásról, de Paloma elhesegeti a gondolatait a titokzatos idegenről, főleg mivel Ramon ismét bejön a képbe, miközben Marcos-ban olyan mély nyomokat hagy a lány, hogy képtelen őt kiverni a fejéből, hiába is próbálja. Akkor meg aztán, minden boldogság átjárja a fiút, mikor végre van alkalma megismerni kicsoda is valójában a titokzatos Alice és, hogy az édesapja házában kapott épp munkát a lány. A két fiatal szerelmi történetére egyébként szerintem tényleg ráhúzható a lassú égés, mert már bizony itt-ott voltak köztük érzelmek, igazán a szerelem kettejük között csak kb. a 70. rész körül fog beteljesedni (legalábbis a hazai részek leadását tekintve). Mert bár Marcos többször is szerelmet vall a lánynak, Paloma még egy jó ideig Ramon-ba szerelmes, bár sosem tagadta, hogy tetszik neki Marcos és többször is álmodozott már róla. Személy szerint az egyik kedvenc jelenetem tőlük, amikor kezdenek erősen vonzódni egymáshoz és olyannyira belefeledkeznek egy történet mesélésébe, hogy nem csak a képzeletükben kezdenek el csókolózni, de a valóságban is, ahogy a kanapén ülnek. :D És az egyik legnagyobb kedvenc jelenetem, amikor ott van Paloma és Marcos Marcos új lakásában, - ahova amúgy direkt Paloma miatt költözött Marcos, mert meg akarta mutatni a nőnek, hogy képes felnőni hozzá és igazi apa is lenni a gyerekeknek, még ha eleinte velük is nehezen indult a helyzet, Marcos ugyanis erősen próbálkozott, de különösen Gaby és Peter nagyon elutasító volt, mert nekik akkor már annyira Ramon jelentette az APÁT és ezért szegény Franciskát, aki tényleg szintén nagyon erősen próbálkozott, sem nézték jó szemmel, ahogy kialakult a kapcsolata az "apjukkal", egyébként érdekes módon éppen később pont Ramon biológiai lánya, Alice kezd etéren igazán felnőttként viselkedni és kb. először fogadja el Marcost az anyja új párjaként és Frannal hasonlóképpen, nagy puszi Alice-nek - na szóval, visszatérve, amikor a fürdőben mondja először Paloma Marcosnak, hogy beleszeretett. <3 Az az egész rész annyira csodálatos a történetüket tekintve. Egy másik: amikor Marcos hátul, a kertben, a tündéri kis unokahúga segítségével, megmutatja Palomának a saját kis Tündérországát, ahova Palomával elbújhatnak a kíváncsi szemek elől. :) De talán akkor mutatkozik meg igazán micsoda lelkitársak, amit majdnem meg is könnyeztem, mikor Marcos mindenét képes lett volna eladni, hogy Paloma-nak előteremtse a szükséges pénzt, amit az a barom Elías akart kicsikarni a volt nejéből, hogy megmentse egy vérátömlesztéssel a közös lányuk életét. Marcos sokszor legszívesebben behúzna annak a görénynek, amiben én teljes mértékben támogatom is, még ha utálom is az erőszakot. De higgyétek el, messze megérdemelné! A sorozatnak még nincs vége, de azt tudom (előre olvastam), hogy még azért hárul néhány kellemetlen akadály a fiatalok szerelmi története elé, de afelől ne legyen kétségetek, hogy ha valami, akkor Paloma és Marcos szerelme az a bizonyos MINDENT ELSÖPRŐ SZERELEM! <3

És akkor elérkeztünk az utolsó körig. Durva belegondolni, hogy először azt hittem, egybe rátok zúdítom mind a 15 párt, aztán ugye annyit írtam, hogy két részlet lett belőle. De arra tényleg nem számítottam, hogy végül három blokkban tudom csak közzétenni a kedvenc vámpírpárjaimat. Ám végre itt vagyunk, a dobogósokon van a sor. Őket a legnehezebb megírnom, mert a szívemnek tényleg ők a legkedvesebbek, mindörökké! És van bennem egy "megfelelési kényszer", hogy minél részletesebben és méltóbban adjam át, mennyire szeretem őket. Remélem, azért valamennyire sikerül ezt megvalósítanom! :)

3. Cordelia & Angel (Angel)

Végre elérkeztünk a dobogó alsó fokához. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy Spuffy "csak" hetedik, Cangel meg harmadik helyig vándorolt. Mármint sokan Spuffy-t tartják epicebbnek. Oké, aláírom, elképesztő, amin Buffy és Spike átment, tényleg olyan felépítése volt a kapcsolatuknak, ami krónikákba illő lenne. És Cangel-nek hozzájuk képest kb. semmi sem jutott, az írók sajnos elszúrták a szálukat, pedig szépen indult minden, csak a színésznő terhessége közbeszólt - ami alapvetően nem kéne, hogy gondot jelentsen -, és sajnos az alkotók szemét módon alakították a sztorit innentől kezdve. Pedig lassan, de biztosan tuti megkaptuk volna az ő csodaszép szerelmüket kiteljesedve, nem pedig "csak" az elszórt morzsákat, na meg az egymás iránti vágyakozásukat, a sokat sejtető pillantásokat és elejtett célzásokat, hogy bizony, amit éreznek, az szerelem. Az évődésük csoda volt, részben az is juttatta őket a harmadik helyre. Tudjátok, az a gyengém! De ami a legfontosabb velük kapcsolatban, az a TISZTASÁG! Egy vámpír és egy halandó közti tökéletes és elszakíthatatlan kapocs. Ez jellemezte őket. És ha azt is belevesszük az egyenletbe, hogyan indult minden, végképp a padlóról kell engem felvakarni. Még a Buffy-sorozatban ismerték meg egymást, ahol ugye Buffy volt Angel nagy szerelme. Cordelia-nak ugyan tetszett a titokzatos, sötét ruhás alak, de Angel még akkor nem nézett másra, csak a vámpírvadászra. Volt pár felszínes beszélgetésük, apró poénkodás, de Cordelia akkoriban jóval felszínesebb is volt, mint később az Angel szériában. Ez pedig Angelnek is feltűnt. Nem utálta, de látszott, hogy totál közömbös neki ez az önzőnek is mondható lány. Aztán az Angel pilotban újra összeterelte őket az élet. Cordy színésznő próbált lenni a kegyetlen Los Angelesben - be is adta Angelnek, milyen jól mennek a dolgai -, aztán Angelnek kellett megmentenie, ő meg bevallotta, hogy minden pocsék. Így aztán végül ő is becsatlakozott Angel magánnyomozói életébe, segítve őt és a félig ember, félig démon Doyle-t. Utóbbit az évad felénél történő nagy önfeláldozása után aztán Wesley váltotta, akit szintén a Buffyból ismertünk, és akkoriban vonzódtak is egymáshoz Cordelia-val. De ez mondjuk most Cangel szálát nemigen érinti. A lényeg, hogy Cordelia és Angel hamar barátok lettek, és főleg azután mélyült el a barátságuk, hogy Cordelia "örökölte meg" Doyle képességét. Lényegében víziókat kapott, amiknek hála be tudták azonosítani a közelgő veszélyeket, így oldottak meg természetfeletti ügyeket. A képességnek hála sokkal érzékenyebb, önzetlenebb és hősiesebb lett Cordy. A szíve ennek a lánynak mindig is hatalmas volt, csak nem tudott a benne rejlő tengernyi jóság utat törni magának. Nos, Angel mindezt észrevette, és nem szimplán védelmezőjévé vált Cordelia-nak, akiért mindent kockára tett, ha arról volt szó, hanem a baráti érzések lassan átcsaptak szerelembe. Egyébként mindkettejük esetében ez történt. Látták egymásban a fényt, ami az egyik kedvenc Cangel "összetevőm". Ez az egyik, amit imádok bennük. Hogy mindketten látják, milyen értékes lény a másik. Ők voltak mindig az elsők, akik kiszúrták, ha a másikat bántotta valami, ha őrlődtek belül. Jobbak lettek egymás mellett. Szóval igen, most jön az a szöveg, hogy egymásnak lettek teremtve. De hát mit lehet tenni, ha egyszer így volt? Sőt megkockáztatom, hogy Angel sokkal jobban szerette Cordelia-t, mint Buffy-t valaha. Ahogy Buffy Spike mellett, úgy Angel pedig Cordelia mellett volt a szó legnemesebb értelmében igazán SEBEZHETŐ! <3 Annyiszor mentették meg egymást, olyan rohadt sokszor lelkiztek, annyiszor láttak bele egymás lelkébe, hogy megszámolni sem tudom. Az ötödik évados búcsúcsókjuktól eltekintve amúgy egy igazi csókjuk SEM volt, mindegyik "csak" ábrándkép" volt vagy befolyásolás alatt csókolgatták egymást ezerrel, illetve az első szezon felénél Cordelia azért kapta le Angel-t, mert abban a hitben volt, csók által meg tud szabadulni a látomásoktól, amiket Doyle szintén csókkal adott át a lánynak a halála előtt. De istenem, hiába nem volt a szerelmük beteljesedve egy pillanatra sem, az érzéseik valódiak voltak. Léteztek, emésztették őket belülről és várták a csodát, hogy megélhessék. De erre sajnos sosem kerülhetett sor. Sokat filózom azon, mi lett volna, ha Charisma Carpenter nem a forgatások idején esett volna teherbe, vagy ha az alkotók nem aljas módon kezelik a színésznő várandósságát. Talán akkor tényleg Cangel lett volna endgame. Ezt már sosem tudjuk meg. Ami fix, hogy az első 3 évad tényleg mesés volt a párost tekintve. Hadd ne másszak bele minden részletbe, legyen elég annyi, hogy a lassú felépítésük varázslatosan indult. Az egymáshoz intézett mondataiktól pacává tudtam olvadni. Mikor Angel mondta neki, hogy "Egy igazán rendkívüli nő lett belőled.", vagy amikor megkérdezte, hogy "Van róla fogalmad, milyen értékes vagy?", egyszerűen lelkileg kikészítős jelenetekkel voltak telepakolva a részek. És amikor a csapatban rajtuk kívül már mindenki látta, mennyire szerelmesek egymásba, az is mennyei sztorivonal volt. Konkrétan félszavakból megértették egymást, befejezték egymás mondatait, Angel harcolni tanította a lányt - úristen, azok a jelenetek is milyen meghittek és édesek voltak -, a többiek rávilágítottak, hogy ha Cordelia szenved, abba Angelnek a szíve is belesajdul. És ez tény...elég volt ránézni Angel arcára, amikor Cordy-nak fizikai vagy épp lelki fájdalmai voltak. Angel tekintetében ott ült a tehetetlenség és a szenvedés érzése. Ha tehette volna, egy csettintéssel megoldotta volna, hogy Cordelia soha többé ne szomorkodjon és ne legyenek fájdalmai. A kedvenc párhuzamom, amikor megkérdezték egymást különböző jelenetekben, hogy "Szerelmesek voltunk egymásba?". Oké, ezek már akkor voltak, amikor kezdték tönkretenni a párosomat, de ebben a kérdésben minden benne volt. Minden létező vágyakozás és a be nem teljesült szerelmük vesztesége. És igen, szerelmesek voltak. Ez pedig SOHA nem fog megváltozni. Buffy nagy szerelem volt Angelnek, sosem fogom kétségbe vonni ezt, de Cordelia volt számára az IGAZ SZERELEM! <3 Cordy nélkül Angel elveszett volt. És ezt nem én mondom, az ő szavait idéztem. Angel akkor kapott mindig erőre, amikor mellette volt ez a csodás nő. Istenem, olyan párbeszédeik voltak, olyan szívet tépőn gyönyörű szerelmük, amin sosem leszek képes túllépni. És nem is akarok. Még annak ellenére sem, hogy a lelkemnek úgy könnyebb lenne, hiszen nem láthattam csodaszép happy endet velük kapcsolatban. De akkor sem akarom elengedni őket, hiába fáj. Mindig emlékezni fogok rájuk, és hiszem, hogy a jövőben még a túlvilágon újra egyesülhettek. Ha több részlet érdekel a történetüket tekintve, a moduljukban pár éve sok mindenre kitértem, olvassátok el.  Én most csak azzal zárnám a mondandómat, hogy Charisma és David Boreanaz elé szívesen leborulnék, mert csodát tettek a szívemmel! <3 És hogy melyik Cangel jelenet a kedvencem? Amikor Angel közölte, mennyire elveszett a nő nélkül. És Cordy mondta, hogy csak elfelejtette, ki is ő. Ekkor kérte meg, hogy emlékeztesse rá, Cordelia pedig ismét bizonyította, hogy ő ismeri a legjobban Angel-t. És kis híján kimondta, hogy ebbe a fénnyel teli szuper pasiba lett szerelmes, de végül elharapta a mondat végét. Ahogy akkor Angel ránézett, abban minden benne volt. Ironikus módon ez a jelenet az egyetlen ötödik szezonos részben volt, amibe Cordelia még utoljára visszatért. Aztán a lelke az egyetlen igazi csókjuk után szépen tova is szállt. De nekem akkor is ez a kedvenc. Ez jut eszembe először, ha valaki megkérdezi, melyik momentumuk a világom közepe. Mert ahogy már talán többször is kitértem rá, ők egymás LELKÉBE láttak. Feltöltötték egymást, erőt adtak egymásnak. Ezek voltak ők. Ezt képviselte ez a jelenet is. A legtündéribbek, a legdrágábbak, akiknek sajnos végül semmi sem jutott abból, amit a gyönyörű szerelmük érdemelt volna. De köszönöm, hogy az életem része lettek, amikor pár éve először végignéztem az Angel-t. Mindig a szívemben élnek! <3

Akkor íme a pár napja megírt vámpírpárosokról szóló toplistám folytatása. Ez az átka annak, ha valaki egy TOP 15-ös listánál regényt ír minden egyes duóról. Egyszerűen szét kell szedni az ilyen posztjaimat, mert a G-Portál simán megbolondulhat a rengeteg szövegemtől, ha egy bejegyzésbe próbálok mindent belepaszírozni. Na, de végre nekiálltam a listám folytatásának. A sorrend összeállítása viszonylag könnyű volt - ezt mind a 15 párra értem -, de szavakba foglalni, mit váltanak ki belőlem, sem a korábbi posztomban, sem ebben nem lesz könnyű. Főleg, ha azt vesszük, hogy most már egyre nagyobb kedvenc párjaimat veszem górcső alá. Ilyenkor sok-sok érzést és gondolatot kell a helyére tennem, hogy értelmesen és jól adjam át a szívemben dúló szeretetet minden egyes pár iránt. <3 Vágjunk is bele, és ezúttal inkább nem ígérem, hogy rövid leszek. :'D

(Eredetileg az első 7 párt akartam volna egybe kitenni, de megtörtént, amire számítottam. Rengeteget írtam. Szóval a dobogósokat külön teszem majd ki.)

7. Buffy & Spike (Buffy the Vampire Slayer - Buffy, a vámpírok réme)

Sookie és Eric mellett ők a másik olyan "gyűlöletből szerelem" történetszál, amiért a csillagok is a lábaik elé tudnának hullani. Spuffy hatalma a lelkem fölött megmagyarázhatatlanul erős. Az első találkozásuk alkalmával még mindketten végezni akartak egymással, hiszen Spike egy kegyetlen vámpír volt, aki ki akarta nyírni a Vadászt, vagyis Buffy-t. A lánynak pedig ugyebár az a dolga, hogy a vérszívóktól megszabadítsa a világot. Kicsit sem kedvelték egymást kezdetben, de szerintem már akkor is volt köztük egy erős kapocs. Részben abból eredt, hogy kölcsönösen gyűlölték egymást - és ugyebár a szeretet és gyűlölet közt csak vékonyka a határvonal -, részben pedig szerintem valami azonnal felkeltette az érdeklődésüket egymásban, valami "beteges" vonzalom, amit az istennek se vallottak volna be, viszont ügyesen elhessegették ezt a dolgot és inkább püfölték egymást. Ez amúgy nemcsak a kezdeti gyűlöleti fázisukra igaz, hanem amikor már kezdték később felismerni az egymás iránti érzéseiket, még akkor is sokszor csapkodták egymást, főleg Buffy Spike-ot. Hiszen a lánynak volt a legnehezebb beismernie Spike-nak, de még magának sem merte először, hogy milyen erős vonzódás van köztük. Hozzáteszem, a toxikus jelző egy kicsit tényleg ráhúzható erre a párra, de ennek ellenére, vagy az ő esetükben épp emiatt még különlegesebbek a szívemnek. Nem véletlenül vannak ennyire elöl a listámban. Olyan, mintha Spuffy esetében a toxikus romantikus vonalat sikerült volna az előnyére fordítani. Mintha ez a mérgező viszonyként induló kapcsolat szimbiózisban létezett volna a bennük rejlő tisztasággal. Vagy még inkább mintha a toxikus szerelmük önmagát tisztította volna meg, mert annyira átütő volt. Igen, talán ezzel a mondattal tudom leginkább kifejezni, hogyan is lett összerakva a történetük. Amúgy Spike a második évadban bukkant fel először, de csak a negyedik szezonban indult el igazán a történetük. Vagyis akkor ültettek Spike fejébe chipet, aminek hála fizikailag képtelen volt ártatlanokat megharapni, megölni stb. Akkor kezdett el megváltozni. A csapat ugyan nehezen bízott meg benne, Buffy főleg elutasító volt a vámpírral, de elkezdett segíteni nekik, ők meg szépen befogadták. Nagyon szeretem a párhuzamaikat (mondjuk a párhuzamok eleve a gyengéim), az ő esetükben ez hatványozottan igaz. Ugyanis az egyik legérdekesebb dolog volt számomra látni, hogy régen egymás ellen küzdöttek, aztán egyszer csak bumm, ott harcoltak egymás oldalán. Egyébként a sorozat hét évada alatt (technikailag hat, de ne vesszünk el a részletekben) valószínűleg több veszekedésük volt, mint meghitt pillanatuk, szóval ez egy újabb pont a toxikus jelzőnek. Mégis volt értelme minden egyes heves vitájuknak. Valahogy olyan évődést sikerült produkálniuk, ami által csak még inkább megszerettem őket. Amikor a fizikai vonzalomnak már nem tudtak megálljt parancsolni, egy darabig szeretők üzemmódban működtek. Spike is ekkortájt jött rá, hogy nem szimplán a megszállottja lett a Vadásznak (mert ha emlékeim nem csalnak, először idegesítette őt, hogy sokat gondol Buffyra, még arra is gondolt, hogy szerelmes lett, de elhessegette a gondolatot és a megszállottságra fogta), hanem tényleg visszavonhatatlanul szerelmes lett a nőbe. Buffy viszont egy szerelmi vallomását sem akarta elfogadni Spike-nak, mindig hárította. Szerintem Buffy nemes egyszerűséggel megijedt a saját érzéseitől. És tény, hogy Buffy a "szeretlek"-et csak a fináléban mondta ki, akkor is bejátszottak egy párhuzamot, mert abban a pillanatban Spike volt az, akinek a válasza az volt, hogy "nem igaz". Magyarul nem tudom pontosan a fordítást, de angolul a sorozat folyamán elhangzott az "I love you" és a "No, you don't" mindkettejük szájából. Szóval hiába tűnt úgy, hogy a fináléban csak Spike nagy önfeláldozása miatt mondta ki a vallomást, egyértelmű volt, hogy ez nincs így. Buffy az utolsó évadok alatt próbálta tagadni, hogy szerelmes lett, de el kellett jönnie annak a percnek, amikor ki tudta hangosan is mondani, ami érlelődött a szívében oly régóta már. Ez az erős, harcban verhetetlen, magabiztos nő soha nem volt olyan sebezhető, törékeny és bizonytalan, mint Spike közelében. És ezeket a jelzőket NE vegyétek negatív hatásúnak. Mindössze arra próbálok ezzel célozni, hogy Spike mellett a páncélja meg tudott olvadni, mellette volt igazán NŐ. És most nemcsak a köztük tomboló szenvedélyre gondolok, hanem arra, hogy Spike oldalán ő nem szimplán a vámpírvadász volt, hanem egy "egyszerű" hétköznapi lány, aki miután elveszítette a nagy szerelmét Angel-t (akivel NEM shippelem amúgy, de sosem fogom kétségbe vonni a szerelmük egykori létezését), többet nem akart sérülni. És mélyen belül tudta, hogy ha igazán megnyitja a szívét Spike előtt, akkor átél egy ugyanakkora, sőt talán még nagyobb szerelmet, mint anno Angellel. A szíve pedig még több darabra törhet, ha Spike megbántja. Ezért inkább nem vett tudomást a feltörni vágyó érzéseiről, és ignorálta a lehetőségét is, hogy szerelmet valljon az őt ostromló Spike-nak, aki tényleg gyökeresen megváltozott a szerelemtől. A hatodik szezon végén viszont tényleg van egy jelenetük, ami keserédes számomra. És pont emiatt a momentum miatt nem is tudtam őket ennél előrébb vinni. Pedig a szeretetem irántuk mérhetetlen, kimondhatatlan, megmásíthatatlan. De amikor a hatodik szezon vége felé Spike már nem bírta Buffy állandó elutasítását, pedig számtalanszor szerelmet vallott a nőnek, nos... Spike rávetette magát, nem tudta kontrollálni magát. Igen, kis híján megerőszakolta Buffy-t. Én minden bunyójukat elnéztem, minden agresszívebb megnyilvánulásukat, hiszen a Vadász-Vámpír felállás miatt ez elengedhetetlen velejárója volt a kapcsolatuknak. De ez még az én shipper szívemnek is sok(k) volt. Értem, Buffy ekkor is tagadta, hogy szerelmes lenne Spike-ba, de ez nem mentség. A kétségbeesése Spike-nak SEM mentség. És amikor végül Buffy le tudta rúgni magáról és a sírás kerülgette, miközben odavetette Spike-nak, hogy "Kérdezd meg újra, miért nem tudnálak soha szeretni.", a szívem egy darabja abban a jelenetben ragadt. Ott, velük. A fájdalomban, a csalódásban, a megrendítő pillanatban. De valahol ez a keserű momentum volt az, ami ráébresztette Spike-ot, hogy vissza kell szereznie a lelkét. Ezután állt ki számos veszélyes próbát, és végül visszakapta a lelkét. Azt tudni kell, hogy ha a vámpírban ott a lelke, akkor minden fájdalmat, amit okozott, minden elvett élet veszteségét sokszorosan érzi, és a bűntudat emészti az illetőt. De Buffyért végigcsinálta. Mert minden hibája ellenére szerette ezt a nőt. Mindennél és mindenkinél jobban. Sok pillanatukat imádom. Voltak vicces percek, amiket felsorolhatnék, de csak egyet emelek ki, hogy érezzétek a kontrasztot, amikor végül a kedvenc jelenetemre is kitérek. Hogy lássátok, hiába toxikusak, a tisztaság is ott van bennük. Szóval vicces pillanat, amikor az ötödik évadban Buffy meglátja a háza előtt Spike-ot, orrba vágja, majd megkérdezi, mit keres ott és figyelmezteti, hogy maximum öt szóban válaszolhat. Mire Spike: "Egy kis esti séta...ribanc." Bármikor nézem, vihogok. Ide kattintva ti is csekkolhatjátok. Megéri. Ezzel párhuzamba állítva pedig a non plus ultra momentumom, ami szívekig hatolóan gyönyörű. Mert ők ilyenek is tudtak lenni. A 7x20-ban, nem sokkal a finálé előtt Spike olyan monológot nyomott le Buffynak, hogy már a gondolattól is könnybe lábad a szemem. A jelenetet ide kattintva tudjátok megnézni. És bocsi, nem bírom ki, de az itteni teljes párbeszédjükkel zárom a soraimat Spuffy-ról. Magyar szinkronnal ezer éve nem láttam, nem tudom, hogy hangzik úgy, de angolul számtalanszor végig szoktam nézni. Ők az én toxikusságban fuldokló, mégis tisztává varázsolt kis csodáim, akik a világot jelentik nekem. Köszönöm, hogy az életem részévé váltak több mint egy évtizede. Nem tökéletesek, de lehetetlen nem beléjük szeretni. Sarah Michelle Gellar és James Marsters kémiájához felérni nem egyszerű feladat, majdhogynem lehetetlennek tartom. Ők ketten elképesztő munkát végeztek, és bár a sorozatban Spuffy nem lett endgame, állítólag a képregényben újra egymásra találtak. <3

Spike: Elviselhetetlen vagy.
Buffy: Köszönöm. Ez sokat segített.
Spike: Nem felvidítani próbállak.
Buffy: Akkor mit akarsz ezzel mondani?
Spike: Nem tudom. Majd megtudom, ha már elmondtam. Valami feldühített és én csak... "elérhetetlen", megvan.
Buffy: Jól van. Elérhető vagyok. Én elérhetővé váltam. Most már mehetek aludni?
Spike: Figyelj ide. Kicsit régebb óta élek, mint te, és annál is régebb óta vagyok halott. Láttam dolgokat, amiket el sem tudsz képzelni, és tettem dolgokat, amiket örülnék, ha te nem tennél. Nem épp az eszemről vagyok híres. A véremet követem... ami nem éppen az agyam irányába zúdul. Ezért sok hibát követek el. Rengeteg elcseszett döntést hozok. Több mint száz év alatt csak egy dologban voltam biztos. Benned... Hé, nézz rám. Nem kérek tőled semmit. Amikor azt mondom, hogy szeretlek, az nem azért van, mert akarlak vagy mert nem kaphatlak meg. Ennek semmi köze hozzám. Szeretem, ami vagy. Amit teszel. Ahogy próbálkozol. Láttam a kedvességedet és az erődet. Láttam a legjobb és a legrosszabb oldaladat, és tökéletes tisztánlátással értem, milyen vagy valójában. Te egy lenyűgöző nő vagy. Te vagy az Igazi, Buffy.
Buffy: Nem akarok az Igazi lenni.
Spike: Nem akarok ilyen vonzó és izmos lenni. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje... Most pihenj egy kicsit. Hajnal előtt benézek. Majd eldöntöd, mi legyen.
Buffy: Spike! Itt maradnál?
Spike: Persze. Ez az ördögi öreg kínzóeszköz, a kényelmes fotel...jó lesz.
Buffy: Ne! Úgy értem...itt. Átölelnél engem?

És ennyi történt. Ha megnézitek, láthatjátok, ahogy odament hozzá némán és csak csendben ölelték egymást hosszú órákon át. Igen, ők örök csodák a szememben. És nem, nincs ennél szebb jelenetük, hiába szeretem sok közös pillanatukat. Ez a csoda definíciója! <3

Piper barátnőm még tavasszal potyogtatta részletekben a saját toplistáját olyan tévés és filmes párokról, akiknek legalább az egyik tagja a vámpírok közé tartozik. Nos, filmek tekintetében nálam nem került fel a TOP 15-be ilyen duó (ahogy így végiggondolom), de azért néhány sorozatpárból megéri egy összesített toplistát összerakni. Bár megjegyzem, a legtöbb itteni páros a TVD-univerzum tagja - tudom, sokkoló :'D -, de azért igyekszem másokat is bevonni. Piper barátnőm első ilyen posztját linkeltem is, ahogy már észrevehettétek. Remek a toplistája, nem véletlen, hogy én is kedvet éreztem összedobni a sajátomat. Csak én kibővítettem még öt párral. Kicsit nehéz lett volna a 11-15. helyezetteket lehagyni innen, hiszen mindegyiket imádom.

15. Nora & Mary Louise (The Vampire Diaries - Vámpírnaplók)

Rögtön a toplistám végén a TVD-univerzum egy olykor toxikus, mégis gyönyörű párosa a soros, hogy pár mondatot írjak róluk. Most tényleg nem tervezek sehova részletes leírást, mert mégiscsak 15 pár várja itt az elemzésemet, a sok szöveg ezúttal nem célszerű. Noralise sajnos nem sok ideig kaptak helyet a képernyőn. Talán részben ezért is kerültek ennyire hátra, mert az utazásuk alig pár részen át tartott a Vámpírnaplók hetedik évadjában. Lehet, előrébb kerültek volna, ha picit többet kapok az Eretnek-románcból. (Azoknak, akik nem tudják, az Eretnekek boszorkány-vámpír hibridek, szóval a "vámpírpárosok" kategóriának pont megfelelnek.) Ám a kevés idő is elég volt arra, hogy ezen a toplistán helyet kapjanak. Rengeteg gond volt velük, két különböző lelki világgal megáldott nőről van szó, akik baromi sokat vitáztak. Sok mindenben nem értettek egyet. De bármikor az életüket adták volna egymásért. Amit végül is, ha úgy vesszük, a 7x16-ban meg is tettek. Megható volt, ahogy Nora szó szerint a halálba hajtott a szerelmével együtt az autójukkal. Mary Louise már haldoklott sajnos, Nora pedig úgysem tudott volna nélküle élni, így még egy utolsó nagy önfeláldozással megspékelve együtt haltak meg. Az abszolút kedvenc jelenetem az eljegyzésük pillanata. Az annyira szép és meghitt volt. Meg is könnyeztem, amikor először láttam. Scarlett Byrne és Teressa Liane remek párost alkottak a képernyőn. Tényleg nem győzök sajnálkozni azon, mennyire kevés idő jutott a karaktereiknek együtt.

14. Vicki & Henry (Blood Ties - Vámpír akták)

A listámban szereplő párok közül rájuk emlékszem legkevésbé, szóval úgy gondoltam, nekiállok ismételni a szériát, főleg mivel a két évadból csak az elsőt sikerült megnéznem kb. 10 éve. Szóval nem ma volt, konkrétan alig van olyan momentumuk, amire teljes egészében fel tudok idézni. Sőt talán egy sincs. És mégis ide tettem Vicki és Henry kettősét. Ráadásul nem is utolsó helyre. Ugyanis az érzésre viszont nagyon is jól emlékszem, hogy mennyire oda voltam értük az első perctől. A rendőrből lett magánnyomozó Vicki azért lépett ki a rendőrségtől, mert diagnosztizáltak nála egy betegséget, ami farkasvaksággal indul, míg végül teljesen el fogja veszíteni a látását. A magánnyomozói praxisa egész jól megy viszont, és a pilotban felkéri egy lány arra, hogy kinyomozza a barátja halálát, aminek amúgy a rosszul látó Vicki is szemtanúja volt a sötét sikátorban. Hamarosan felfedezi azt, amiről álmaiban sem képzelte, hogy valóságos lehet. Az éjszaka egy teremtménye a sorozatgyilkos. Nos, Henry vámpír, de nem az, akit Vicki próbál felkutatni (merthogy a sorozatgyilkos valójában egy démon), viszont úgy hozza a sors, hogy kereszteződnek az útjaik, aztán a nő több esetéhez is a titokzatos, jóképű, kissé cinikus vérszívó segítségét kéri. A vonzalom pedig szépen felszínre tör kettejük közt. Most, hogy már az első 2 részt újranéztem az első évadból, rögtön előjött a "gombóc a torokban" érzés attól, ha csak meglátom őket együtt. Nem negatív értelemben, sőt! Egyszerűen imádom őket, ezúttal tuti végignézem ezt a mindössze 22 epizódból álló szériát. Christina Cox és Kyle Schmid közt 13 év a korkülönbség a nő javára, de a kémiájuk így is lehengerlő! <3 Nagyon régóta nem készített róluk senki videót, amiket pedig találtam, nemigen nyerték el a tetszésemet. Ez volt még a legnormálisabb, egész sok jelenetet sikerült beletennie a készítőjének. Talán az lejön belőle, mennyire erős a kémia a páros közt. A sztorijukat is szeretem, és bár tényleg nem jutottam eddig a végére, de azt tudom, hogy hirtelen lett kasza a széria, illetve könyvadaptációról beszélünk, és sajnos egyikben sem ők lettek endgame, mert Vicki egy csodás Henry-vel töltött év után a halandó rendőrrel, a volt társával, Mike-kal marad. Szeretném azt gondolni, hogy nemes egyszerűséggel reális döntést hozott és nem a szíve választott. Értem, ha inkább öregszik meg egy másik emberrel, mint hogy az örök fiatal vámpírszerelme mellett vénüljön meg, vagy teszem azt, ő nem akart azzá válni (ez is totál elfogadható indok, amennyiben így lesz megmagyarázva a végén), de azért sajnálom, hogy egy ilyen epic shippet kellett félredobni. Tőlük egyelőre nem tudok kedvenc jelenetet kiemelni, mert tényleg ködös minden velük kapcsolatban, de az ismétlés után lehet, hogy a Hét Videójához is egyszer kipakolom őket és oda kiírom, vagy utólag szerkesztem meg ezt a posztot, nem tudom. Ami tuti, hogy a zenés videó is segít legalább abban, hogy az érzéseket előhozza. De ha kicsit megerőltetem magam, akkor a fanvideó alapján tudom, hogy van pár momentumuk, amit különösen imádtam. Ha nem tévedek, az első évad végén csattant el az első igazi csókjuk. Azért tudom felidézni, mert ugye utána hagytam félbe a sorozatot. Na, az viszont még megvan, mennyire ujjongtam akkor, amikor az érzelmeik ténylegesen utat törtek maguknak. Illetve már az 1x02-ben olyan párbeszédek zajlottak le köztük, hogy csak pislogtam. Például Henry konkrétan a nő tudtára adta a vonzalmát, Vicki meg mondta, hogy nem tudta, hogy egy vámpír ilyen ellenállhatatlan tud lenni. Henry mosolyogva reagál: "A rábeszélőképességem nem hat?" És hogy a szikrák még inkább pattogjanak, jött a nőtől a válasz: "De maga hat rám." Hát, Henry egy röpke pillanatra megdermedt a flörtölős stílusú választól, de aztán elmosolyodott. Ők amúgy végig ilyenek egymással, ilyen stílusban kommunikálnak. Nem mellesleg Vicki hamar a vérét adja, hogy megmentse Henry életét, akinek ezáltal, ahogy a férfi fogalmaz, "a részévé vált". Ez a beszélgetés is annyira meghitt volt köztük, mégis izgalmas, hiszen Henry nem tud nem flörtölni a nővel a sztori elejétől kezdve, egyszóval valljuk be, romantikusan sejtelmes jelenetek sokaságát kaptuk. Erre még emlékszem, na meg ugye most újra látom is. Egy dolog fix: jobb sorsot érdemelt volna a szerelmük. <3

13. Diana & Matthew (A Discovery of Witches - A boszorkányok elveszett könyve)

Azt tudtam, hogy ők rajta lesznek a listámon, ugyanis mindig heves szívdobogást váltottak ki belőlem, a kezdetektől fogva. Szerintem ezért nyugodtan "okoljuk" a színészeket, akik pazar kémiát produkáltak. Teresa Palmer és Matthew Goode szerintem részben azért születtek le egy időben a Földre és azért lettek mindketten színészek, hogy egy nap együtt lássuk őket a képernyőn. Lenyűgöző, amit a köztük lévő szikráknak köszönhetően kaptunk. Ráadásul három évadnyi izgalmas szerelmi történetet láthattunk kibontakozni egy vámpír és egy boszorkány között. Hozzáteszem, piszok gyorsan végbement az egymásba szeretés folyamata. Kb. egy csettintésnyi idő volt. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója, de alapvetően szeretem, ha van egy folyamat. Viszont Diana és Matthew mintha egymásra kattantak volna instant. Bevallom őszintén, nemcsak azt tudtam, hogy ők rajta lesznek a listámon, de azt is, hogy NEM elöl foglalnak majd helyet. Tényleg oda vagyok értük, és ez a hatalmas mázlijuk, ugyanis... nos, őszintén szólva roppantmód "kínos" párbeszédeik voltak néha. Már én éreztem kellemetlenül magam közben, pedig alapvetően bírni szoktam a nyáltengert. De nem tudom, náluk valahogy már túl csöpögős volt. Picit Bella-Edward feelingű beszélgetéseik voltak...attól is okádni tudtam volna anno, annyira nyálas volt. Itt tényleg az mentette meg a párost, hogy a kémiájuk a csodával egyenlő, illetve alapjáraton érdekes volt a széria alapkoncepciója, szóval le tudott kötni. Még az utolsó szezont nem láttam, de rajta vagyok az ügyön. Így is tudok pár dolgot. Például hogy ikreik születnek. Na, zenés videókban skubiztam azt a momentumot, és tuti az egyik kedvenc jelenetem lesz. Viszont hogy olyat is írjak, amit már ténylegesen láttam: még az első évadban volt - egyébként ez is elég gázos volt nyáltenger üzzemódot nézve, de akkor is szeretem a jelenetet -, hogy Diana csöpögős szöveggel kérte Matthew-t, hogy "mondja ki", mire a vámpír közölte, hogy ha megteszi, nincs visszaút, blablabla. De Diana hallani akarja - ugye, hogy nyálas? -, aztán összekulcsolták a kezüket, Matthew pedig még egy vödörnyi nyálat öntött az egész szitura azzal, hogy "Ettől a pillanattól kezdve mindig egyek leszünk." Majd kimondta a bűvös "szeretlek"-et és jött az eddigi kedvenc csókom. Mivel ők jó párszor smárolnak, és már csak egy szezon van vissza, megkockáztatom, hogy ez is marad a non plus ultra csókjelenetem, mert már eddig is számtalanszor jöhetett volna nagyobb favorit, de ezt még nem sikerült lelökni az első helyről. Aztán majd kiderül. Szóval tényleg imádom őket, de azért van mibe belekötnöm, mert hiába vagyok romantikus lélek, alapesetben kicsit sem rajongok az ilyen érzelgős párbeszédekért, amiket úton-útfélen az arcunkba nyomtak. A kevesebb néha több szerintem. Simán juthattak volna előrébb a listámon, ha néha kicsit visszavettek volna a Twilight-szerű csöpögésből. De ez az én véleményem, nem kell egyetérteni. Ami fix, hogy nagyon is helyük volt ezen a listán, mert mindent összevetve örülök, hogy az utamba került a történetük. :D <3

Máris itt az újabb poszt ehhez a cikksorozathoz. Nemsokára lesz amúgy egy másiknak a folytatása, amiben kaptok egy nagy adag török párost tőlem ajándékba. Remélem, hamarosan be tudom fejezni... Főleg, ha azt vesszük, hogy kb. egy éve ülök a török párosok toplistámon, ami azóta már vagy hatszor megváltozott, de én csak azért sem írom át. Na, de most kanyarodjunk vissza ide. Ezúttal egy amerikai sorozat a soros, mégpedig az 1999 és 2002 között képernyőn lévő Roswell. Három évad, összesen 61 rész. Magyarországon 2001-ben mutatták be. A nővérem minden részt megnézett, én emlékszem, a főcímdalt bámultam mindig, aztán leléptem. Valamikor 2015 körül vettem erőt magamon és kezdtem el ezt a klasszikust. Meg is bántam, hogy ilyen sokáig nem néztem. Megérte végignézni, sőt mivel már tényleg 7 éve volt a nagy Roswell-nézésem, tervezek is belőle egy ismétlést. Csak előbb lenyomom a 20 évvel későbbi felélesztett Roswell-szériát, amihez nagyon sok idő kellett, hogy végre belevágjak, mert az eredeti nagyon mély nyomot hagyott bennem. Pedig azzal még sokkal több évet vártam. A reboot nem rossz, majd idővel annak a párosairól is lesz ilyen toplista, ám most megpróbálom 7 év távlatából felidézni, milyen párokat imádtam az original csodasorozatban. Ami fix, hogy a két főpáros nekem mindent vitt. Köztük nehéz is volt sorrendet felállítanom, mert anno egyértelműen tudtam, melyik pár áll előrébb, de azóta sok minden leülepedett, szóval volt időm elbizonytalanodni a két pár sorrendje kapcsán. De erről majd később bővebben írok. Amin erősen kellett gondolkodnom, hogy a 3-5. helyig hogy fog kinézni. Sőt eredetileg "csak" három párost terveztem ide betenni, de aztán jobban belegondolva bedobtam a kalapba még két duót. Az emlékeim rohadt ködösek, nézzétek el, ha valamit nem jól elemzek.

5. Tess & Kyle

Technikailag nekik nem lenne itt helyük, mert csak kezdetben volt köztük fizikai vonzalom, érzelmileg később inkább úgy kötődtek egymáshoz, mintha testvérek lettek volna. Lényegében Tess egy űrlény-ember hibrid, akit tudósok hoztak létre, ha az emlékeim nem hagynak most cserben. Nem mennék bele a részletekbe, mert vannak elég kusza emlékfoszlányaim. Őszintén szólva ez minden történetszálra igaz így 7 év távlatából, de Tess-re pláne, mivel...nos, ki nem állhattam a karakterét. A főpárosnak kavart be nagyon csúnyán, illetve ő ölte meg az egyik kedvenc karakteremet is, amin mind a mai napig sírni lenne kedvem. Oké, a sztori végén Tess feláldozta magát a csapatért, hogy ők megmeneküljenek, amiért hálás vagyok neki, őszintén. De ezzel nem tudta semmissé tenni azt a karakterhalált. Plusz a rengeteg aljas kavarást, amivel Liz és Max szerelmét megbolygatta. Viszont amikor beköltözött Kyle-hoz és a srác apjához, picit elviselhetőbbé vált a karaktere. Valahogy egész kedvelhetővé vált. Kezdetben meg tényleg bírtam őt Kyle-lal, mert volt köztük kémia. Csak mondom, aztán ez annyiban maradt, és felváltotta a vonzalmat egy erős már-már testvéri kötelék köztük. Nem rajongok a párosért, de így hirtelen nekik adnám az ötödik helyet. Amikor 2015-ben elkezdtem ezt a nagyszerű sorozatot nézni, Emilie de Ravin és Nick Wechsler egy-egy projektjét épp ezerrel faltam akkor. Ráadásul pont a két aktuálisat (Emilie a Once Upon a Time-ban, Nick meg a Revenge-ben voltak épp főszerepekben láthatóak), szóval picit furcsa volt a fiatalabb kiadásukat bámulni. De nem okoztak csalódást, mert remek színészek, ráadásul együtt is megvolt köztük a szikra, még ha a karaktereik nem is voltak egymásnak szánva.

4. Isabel & Kyle

Maradjunk Kyle-nál, de egy másik hölgyeménnyel. Isabel egyike a három főszereplő idegennek, akiknek lezuhant az űrhajója Roswell közelében 1947-ben. Ugyebár ez az UFO-észlelés forgatta fel az egész világot. Hiába cáfolták meg a híreszteléseket, azóta is vannak hívők, akik szerint azon a nyári napon idegenek érkeztek a Földünkre. Nos, a sorozat is ugye erre épül. A lényege, hogy Isabel, Max és Michael kb. 6 évesen bújik elő 1989-ben az inkubátor-szerű képződményekből, amikben nevelkedtek. Ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, de különleges képességeik vannak. Két család fogadja őket örökbe. Isabel és Max szerencsések, ők testvérpárként nőnek fel. Michael...nos, róla később. A tinikoruktól vesszük fel a fonalat. Titkolják mindenki elől a valódi kilétüket, 16 éves korukban azonban Max megmenti egy halandó lány életét és minden fenekestül felfordul körülöttük. Kyle volt a halandó lány ex-barátja, és nem hajlandó elfogadni, amikor Liz szakít vele. Lényegében olyan lesz, mint egy kullancs, aki ráadásul gyanakodni fog, hogy valami nem stimmel a három osztálytársukkal. Kyle jut a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze az idegenek létezését. Liz és a legjobb barátnője, Maria, illetve egy harmadik halandó, Alex sokat segítenek, hogy Isabelék titkolni tudják a származásukat. Kyle is idővel megtudja, és kezdetben tényleg egy idegesítő idióta, aki veszélyt jelent rájuk, de aztán végül jó döntéseket kezd hozni és a barátjuk lesz. Isabel iránt érzéseket kezd el táplálni, amikor Isabel lelki társának halála után a lány összeomlik. Kyle végig ott van mellette, lényegében a támasza a lánynak. Sőt egy titkát is megtudja Isabelnek, amit nem ad tovább. Ez is összekötötte őket kicsit. Ekkor gondolja úgy, hogy beleszeretett, de végül ezt a szálat meghagyták plátóinak. Mármint Isabel részéről elintézték annyival, hogy ő valójában csak barátként néz Kyle-ra. Mondjuk a fináléban úgy rémlik, nyitva hagyták a sztorijukat, tehát még bármi lehet a jövőben köztük. De konkrétan sosem lett kimondva, hogy Isabel barátságon túl bármit is érezne Kyle iránt. Katherine Heigl-t is ekkor már ismertem a Grey's Anatomy korszakomból, szóval őt is érdekes volt korábbi projektjében megnézni. Közte és Nick között is működött a kémia, szerintem aranyosak voltak, és bár nem Kyle volt az igazi Isabelnek, de ha a lány nem lehetett boldog a lelki társával, legalább Kyle-lal remélem, meglelte a boldogságot végül.

3. Isabel & Alex

És hogy ki a már emlegetett lelki társ? Íme. Ez a hétköznapi srác Liz és Maria jó barátja volt, akik kicsivel előbb jöttek rá, hogy Isabel, Max és Michael valójában honnan származnak, szóval Alex egy darabig kívülállónak érezte magát, mert a két barátja titkolóztak előtte. Ráadásul Alex hosszú évek óta, már kb. általános iskolás koruk óta szerelmes volt Isabelbe. Az első évadban keveredtek pár érdekes szituba ketten, de Isabel tartózkodó volt, már a titkuk miatt is. Aztán csak tudomást szerzett az idegenek titkáról, de Isabel azt mondta neki, nem tudna kezelni egy valódi románcot a sráccal, miközben az FBI vadászik rájuk és emellett a múltjáról is sokkoló dolgokat tudott meg a lány. Ez így sok volt neki. Alex ekkor beleegyezik, hogy félreteszi a régóta dédelgetett vágyálmait Isabellel való közös jövőjüket illetően, és egyszerűen csak ott lesz mellette, mint jó barát. Mint egy támasz. Isabel azért randizgat, de semmi komoly nincs az életében. Végül eljut arra a pontra, hogy meg tud nyílni Alex előtt, a sulibálra is együtt mennek, és eldöntik, hogy végre új szintre emelik a kapcsolatukat. Valljuk be, ez a szerelem végig ott lógott a levegőben, hiába próbálta Isabel semmibe venni. Annyira egymás lelki társai voltak, hogy egy ponton mindketten álmodtak egymással, mégpedig romantikus értelemben. Mindkettejük álmában csattant el csók. Szóval végre a két lélek tényleg egymásra lel, ám a bál után pár nappal megtörténik valami végzetes, amire már céloztam. Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy Tess megölte az egyik kedvenc karakteremet? Nos, Alexről beszéltem. Ahogy pedig eltussolta - konkrétan Kyle-lal takarítatta el a holttestet a képességét használva a fiún -, egyenesen hányingerem van, amikor csak eszembe jut. Alex nem ezt érdemelte. Eleve nem érdemelt halált ez a kedves, csodás srác, de főleg nem ilyen módon... A halálán Isabel SOSEM tudott továbblépni. Megpróbált, Kyle-ra is támaszkodott, ahogy fentebb írtam, illetve a harmadik évadban férjhez is ment, hogy ezáltal felejtsen, de a lelke egy nagy darabja Alexszel maradt örökre. Ők tényleg egymás lelki társai voltak, szerintem teljesen sosem leszek képes megemészteni azt, ahogy épphogy megkaptuk, de máris elveszítettük ezt a gyönyörű párt. :( <3 Katherine Heigl és Colin Hanks (igen, Tom Hanks fia) csodát tettek. Mindig imádni fogom Isabel és Alex kettősét, bármennyire is szomorú véget ért ez a bimbózó csodaszép szerelem.

2. Liz & Max

Édes drága univerzum! Mivel érdemeltem ki ezt a két kis kincset? Na, ők még mindig fájó pont, mióta elkezdtem a 2019-es reboot-ot nézni. Amit megjegyzem, tényleg megszerettem, szóval nem is szeretnék rosszat írni róla, mert vannak benne olyan epic történések - főleg 1-2 szerelmi szál -, ami jobban tetszik, mint ebben a tökéletes eredeti, három évadot megélt csodában. De a főszereplőpár ebbe NEM tartozik bele. Lehet, ezután megírom a reboot toplistámat is, hogy még friss élményként éljen bennetek ez a poszt, amikor összehasonlítom a két sorozat párosait. Akkor megértitek szerintem, mi az, ami ott nagyon is elnyerte a tetszésemet és mi az, ami hagyott bennem űrt. Liz és Max kettőse a legnagyobb csodák az életemben... de csak és kizárólag az eredeti Roswell-t nézve. Ebben a sorozatban a szívem közepéig hatoltak, és soha az életben nem fogom őket kitörölni onnan. Ők az egyik legszebb pár, akiket valaha láttam képernyőn. Ebben nyilván a Shiri Appleby és Jason Behr közti nem e világi kémia is közrejátszik, aláírom. Meg az, ahogy ITT megírták őket. Nem tudom, talán az is dob rajtuk, hogy tinikorukban kezdtük követni a történetüket, ezáltal pedig egy tiszta, varázslatos szerelmet láthattunk, ami legyőzött minden akadályt. És azért valljuk be, egy idegen és embert közti kapcsolatban bőven van mivel dacolni. Liz és Max kiskoruk óta ismerték egymást, de sosem voltak barátok. Valahogy más körökben mozogtak. Aztán lövöldözés volt Lizék éttermében, ahol a lányt halálos lövés érte. Max pedig az erejével megmentette őt. Ekkor indult el minden. Később az is kiderült, hogy Max azóta szerelmes volt a lányba, hogy 6 évesen először meglátta. Azért döntött úgy, hogy tartja a távolságot, hogy ne essen baja Liznek az ő származása miatt. Max önmagánál is jobban szerette Lizt. Részben szerintem ebben volt a varázsuk. Olyan ritkán látni ennyire önfeláldozó szerelmet, mint az övék. Főleg ennyire fiatalon. Maxnek sokszor úgy tűnt, Liz mindennél és mindenkinél, még a fajtársainál, lényegében a családjánál is fontosabb. Emlékeim szerint nem kaptunk rá racionális magyarázatot, mi ez a mély és rejtélyesnek mondható kötelék köztük, de ha minden igaz, a szerelmük konkrétan meg volt írva. És most nem túlzok, szó szerint értem a dolgot. Liz akkor szeret bele, amikor először esélyt kap a fiú lelkébe belelátni. Ez sem költői túlzás. Liz ténylegesen bele fog látni Max fejébe, amikor a srác ráteszi a kezét a lány szíve fölé - ahova a lövést kapta és amit Max érintéssel meggyógyított -, ezáltal beengedve őt a lelkébe. Liz mindent látott abban a pillanatban. Azt, mennyire magányos és mennyire szerelmes ez a fiú. Már attól könnyek szöknek a szemembe, ha csak eszembe jut az a jelenet. És még annyi ilyen csodapercük volt, úristen! Például a harmadik évadban Liz konkrétan érezte, amikor Max meghalt...ebbe hadd ne másszak bele, legyen elég annyi, hogy számtalanszor mentették meg egymás életét. Emellett kaptunk bőven évődést is, amiről már tudhatjátok, hogy elepedek azokért a momentumokért is. Nekem ők örökké a legfontosabb shippek között lesznek. Annyira boldog vagyok, amiért esküvővel ért véget a szerelmük meseszép története. Ezt érdemelték és még ennél is több gyönyörűséget! <3 Most pedig nyilván azon filóztok, hova lehet ezt még fokozni, hiszen tengernyi dicséretet zúdítottam most a Liz-Max párosra, mégis "csak" másodikak. Nos, csekkoljátok róluk a világ legszebb zenés videóját, amit egy barátnőm készített, aztán kifejtem a legek legje szerelmi szálamnál, hogy miért ez a sorrend.

1. Maria & Michael

Ők lennének azok, akik ugyan csak egy paraszthajszállal, de második helyre űzték a két drágaságomat. És akkor egyúttal végre kitérek arra, amire már utaltam a bejegyzés elején. Az örök első két helyezett közt nehezebb volt dönteni, mint régen, mert ahogy írtam is, leülepedtek a dolgok az évek alatt. Viszont erős voltam és maradtam az eredeti felállásnál. Régen is Maria és Michael voltak nekem az elsők, csak tényleg az eltelt 7 év alatt, mióta megnéztem a szériát, Liz és Max tiszta és gyönyörű szerelme elkezdte bökdösni Maria és Michael duóját, követelve maguknak az első helyet. Azonban a lelkem jobban ragaszkodik ehhez a két dinkához, szóval bár majdnem megcseréltem a két tökéletes shippemet, végül győzött a "hűségem". Hozzáteszem, tényleg elképesztően erős érzelmi kötelék fűz M&M párosához. Sokak szerint ők voltak a sorozat toxikus párosa. Nos, azokkal, akik így gondolják, egész álló nap tudnék arról vitázni, ez miért nem igaz! Az ő történetük az 1x06-ban veszi kezdetét, amikor Michael ellopja Maria anyjának kocsiját. A lánnyal együtt. :D Közben már elkezd kifejlődni a kapcsolatuk alapja, mert a lány hamar meglátja, valójában milyen érzelmes, intelligens, ugyanakkor magányos Michael. Vonakodva bár, de elkezdenek egymásba szeretni. Ez is olyasmi, amit imádtam a kapcsolatukban. Lizék tündérmesébe illőek voltak, Mariáék pedig ímmel-ámmal alakultak csak ki. Ezáltal amúgy sok humoros momentumot szolgáltatva nekünk, mégis olyan évődős feszültséget generálva kettejük közt, hogy az ember nem győzte keresni az állát a padlón, ami mindig elgurult valamerre, amikor pattogtak köztük a szikrák a "se veled, se nélküled" viszonyuk miatt. Michael kezdetben csak fizikai kapcsolatot akart a lánnyal, amivel sokszor megbántotta Mariát. A lány Maxhez hasonlította néha. Megjegyezte, hogy Michael miért nem tud olyan törődő lenni, mint Liz barátja. Ez fájt a fiúnak, mert egyébként ő megpróbált megváltozni, jobbá válni a lány miatt, akibe egyébként abban a percben beleszeretett, hogy először meglátta, amikor elvitte a kocsiját, benne Mariával. Nem, ezt sem én találtam ki, a FINÁLÉBAN maga Michael vallotta be. De kezdetben részben azért volt érzelmileg távolságtartó, mert egyrészt őt nem egy kedves család fogadta örökbe, akik Isabel-t és Maxet, hanem egy iszákos agresszív pasas, így nem véletlenül bizalmi gondokkal küzd, illetve volt még egy oka a sokszor bunkó viselkedésének: ezzel próbálta megvédeni Mariát, hiszen Michael a származása miatt állandó veszélyben volt. Ennek nem akarta kitenni a lányt. És most merje azt mondani valaki, hogy ez toxikus szerelem. Persze, Michael alapvetően nem egy herceg fehér lovon típus volt, de a szívében annyi szeretet bújt meg, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Nem véletlenül ő a non plus ultra karakterem. Egy félreértett - vagy épp meg nem értett - fiú, aki keménynek próbálja mutatni magát, miközben a szíve nagyobb és több fájdalmat visel el, mint azt beismerné másnak vagy épp önmagának. Rengeteg vitájuk volt, páran a "szeretet-gyűlölet ship" jelzőt is használják rájuk. Ennek még a viselkedésük alapján van is értelme, de mondom, Michael finálés vallomása arról, hogy első pillanattól Maria volt élete szerelme, mindent megváltoztat. Átír mindent, amit az ember eredetileg belelátott a kapcsolatukba, és rájövünk, hogy minden hullámvölgy ellenére, ami tarkította ezt a szerelmet, igazibb volt, mint bármi más a világon. Túláradó, felemésztő és valódi. És éppen ez a legfőbb oka annak, hogy egy picivel ugyan, de leelőzik a Liz és Max által képviselt makulátlannak nevezhető érzelmi kapcsot. Annál például kevés "valódibb" momentum van a sorozatban, amikor Michael-t ismét megverte az apja, a szerelmespárunk pedig előtte veszekedett egy hatalmasat, mégis Maria az, akihez elment a bántalmazás után, a lány pedig ahelyett, hogy elküldte volna, amint meglátta, a TEKINTETÉBŐL kiolvasta, hogy valami baj van. Érezte. Néma csendben beengedte Michael-t, aki sírva borult a lány karjaiba. Az első évadban egy ideig többnyire minden rendben volt velük (mindenre sajnos nincs időm kitérni), de amikor a szezon végén Michael azzal a szöveggel szakított Mariával, hogy "Túlságosan szeretlek.", köpni-nyelni nem tudtam. Azóta is, bármikor nézem vissza az évődések évődésének jelenetét, ráz a hideg. Konkrét libabőr tör rám. Ezek ketten végzetesek, de komolyan. A második évad elején Maria többször kereste Michael-t, de a srác nem válaszolt a hívásaira, később ismét előjött a bunkó és távolságtartó magatartása. Ne feledjétek, a szakítás oka is az volt, hogy Mariát védje. Ismétlem, ő a LEGÖNZETLENEBB karakter az egész sorozatban. Nem vicc. A sorozat folyamán randiztak másokkal, például Michael is kalandba keveredett valami nővel ekkortájt, de a szívük akkor is egymáshoz húzta őket. Később újra összejöttek amúgy, a részletekbe tényleg nem megyek bele, így is kezd regénnyé válni az írásom. De ami szinte végigkísérte a szerelmüket, az a bizonytalanság Maria részéről. Sajnos sokszor azért, amiért Michael nem az a tipikus ajándékot vásároló, apró meglepetésekkel előrukkoló, igazi tipikus "pasialapanyag" (mint ugyebár a herceg fehér lovon típusú Max), azt hitte, nem is fontos a fiú számára. Azt hitte, Michael sosem figyel oda rá, nem hallja, amiket mond, amikre vágyik. Aztán amikor a második évadban Michael elintézte, hogy Maria énekelhessen egy klubban, amiről korábban Maria azt mondta, ez az álma, rájött, hogy Michael-nek igenis számít minden, ami vele kapcsolatos. Aztán emlékszem, ezt követően Michael elutasította, hogy elmenjen az iskolai bálra a lánnyal. Ezt megint nem értette Maria. Meglátta őt egy másik nővel, és rögtön azt hitte, megcsalja. Nagyon kiborult, de aztán Michael megjelent késve a bálon, és kiderült, hogy a nő a tánctanára volt. Órákat vett, mert tudta, mennyire fontos a bál Mariának. De ja, nem szerette egyáltalán. Alex halála után is végig Maria mellett volt, aki gyászolta az egyik legjobb barátját. Maria édesanyja egyébként ekkor kedvelte meg Michael-t, mert ekkor látta meg, milyen rendes fiú valójában. Amikor Liz és Maria elkezdenek nyomozni Alex halálának ügyében, Michael semmi mást nem akar, mint biztonságban tudni a szerelmét. Bármi áron. Ami talán a legdurvább fejlődés az M&M shipben, az a második évad végén volt. Amikor végre megmutatta a teljesen sebezhető oldalát Mariának, akivel együtt is töltötte az éjszakát, és mondta, hogy másnap mindhárman hazautaznak a szülőbolygójukra. Viszont az utazás pillanatában inkább úgy dönt, a Földön marad Mariával. Emlékszem, visítottam, amikor ezt láttam. Róla gondolta volna utoljára a néző, hogy nem megy haza, elvégre ő volt az, aki leginkább le akart lépni a bolygóról, hogy végre otthon lehessen. Erre ő az, aki mindent félredob, hogy a szerelmet válassza. Könnyáradat, helló ismét! <3 A harmadik elején kiderült, hogy Michael biztonsági őrként állást vállalt, hogy több pénze legyen a randikra. A szezon alatt párszor féltékenyek. Például Maria féltékeny Michael haverjaira, akik meg tudják nevettetni őt, Michael pedig Billyre, aki Maria régi zenésztársa és újra felbukkant a városban. Amikor együtt látta őket énekelni, még a képességeit sem tudta kordában tartani, annyira kiakadt. Odáig fajult a féltékenység, pedig Maria nem viszonozta Billy érzéseit, hogy hiába vallott szerelmet Michaelnek pár résszel korábban, inkább szakított vele, mert ez sok volt neki. Michael nem tudta elfogadni a szakítást, nem bírt meglenni Maria nélkül. Minden erejével azon volt, hogy kibéküljenek, de a lány nem akart ugyanott tartani, ahol a szakítás előtt voltak. Amikor felfedezték Mariát a tehetségkutatók és lehetőséget kapott New Yorkba menni, örömében Michaelnek szólt először, akivel együtt is töltötte az éjszakát. A srác azt hitte, ez annak a jele, hogy újra együtt lesznek, de Maria mondta, hogy csak egy remek nap megkoronázása volt. Ezzel pedig nagyon megbántotta Michael-t. A csillogás nem jött be végül, hazament, ahol egy megtört és megkeseredett Michael-t látott maga előtt. A fiú a fejéhez vágta, hogy miatta maradt a bolygón, de a lány inkább dobta őt, ezzel kifejezve a háláját és szeretetét. Ezek a szavak betaláltak Mariánál. Lassan újra elkezdtek egymásra találni, közeledni a másikhoz. Michael, Max és Isabel is hatalmas veszélybe kerültek a szezon végén, ami miatt el kell hagyniuk a várost. Michael lépett le elsőként, de még bevallotta azt, amit már írtam fentebb. Hogy mindig is tudta, hogy Maria az igaz szerelme, aztán otthagyta az út szélén, elhajtott a motorjával. Azt hittem, ennyi volt. Aztán hirtelen megjelent, hogy megmentse Maxet, Maria pedig közölte, hogy velük tart, mert bármi is lesz, Michael és ő összetartoznak, együtt a részesei mindennek. És inkább élne kaotikus életet a szerelmével, mint normális életet nélküle. A csapat pedig együtt hajt el a furgonnal az új közös élet felé. Ugyebár Lizék friss házasokként, Mariáék pedig szorosabb kötelékkel egymás közt, mint valaha. <3 Majandra Delfino és Brendan Fehr varázslatára már tényleg nincsenek szavak. És annyira boldoggá tesz, hogy a két kedvenc párosom tagjait mind a mai napig szoros barátság fűzi össze. Ez minden, amiről egy rajongó álmodhat. Már persze az endgame-en kívül. :D <3

Ui.: basszus, már most újra akarom nézni, pedig előbb a reboot-ot kéne befejeznem. Ajajj.. :D <3