Sziasztok! Továbbra is boldog karácsonyt mindenkinek, még erre a néhány órácskára. Remélem, szuperül telt az ünnep, mindenki jókat evett, ivott és azt kapta, amire már nagyon vágyott. :) Ahogy ígértem, ma lerántom a leplet a másik párosról, aki nem más, mint Jules és Ashton a "Karácsony a kastélyban" (A Princess for Christmas) című filmből.

Kezdem is...

Repüljünk vissza most 2019-ből 8 évet, 2011-re. Először is, ismét el kell mondanom, hogy mindkét színészt rajongásig imádom. Egyszer belekezdtem az Outlanderbe, de még nem igazán jutottam sokáig, viszont Sam Heughan-t nagyon tehetséges színésznek tartom, Kaite McGrath-ról meg nem is beszélve! Az én kis drágámat én igazából az Arrowversének köszönhetően ismertem meg. Lena Luthor ugyanis a kedvenc karakterem az Arrowverse-féle Supergirl történetnek. Ráadásul a kedvenc Supergirl párom a mai napig az én drága Guardiancorpom, vagyis Lena és James, akik sajnos nem lettek endgame és erre szerintem nagyon rányomta a bélyegét sajnos a temérdek rajongói rosszindulat, amit egyáltalán nem érdemeltek meg, sem a karakterek, sem a színészek, ez egy nagyon szörnyű dolog! Ki nem állhatom, - akárcsak drága Vikim -, ha valaki bánt ilyesmi miatt színészeket! De erről most ennyi. Szóval ismételten egy olyan párosról van szó, ahol már plusz pont volt az, hogy korábban már ismertem őket valahonnan (vagyis asszem azok későbbi alkotásaik, de én ott ismertem meg őket először) és egyből kiszúrtam, milyen jól fognak együtt működni ebben a filmben, na több sem kellett, karácsony volt, minden adott volt, hát belefogtam és de jól tettem! Nem csak a film fogott meg, de a történet, a karakterek és a színészek is, jó volt még utoljára Roger Moore-t is egy alkotásban látni, - bár őszintén nem tudom utána vállalt-e még valamit -, hamarosan szegénykém meghalt. Csodálatos színész volt, hiszen apukám mutatta meg, hogy egykoron egy nagyon népszerű, sok évados sorozat főszerepét játszotta, még a 60-70'-es évektől kb. Ez volt az "Angyal", nem nem a fantasys Angel, hanem egy krimisorozat. :D
Na szóval a történet lényege, hogy Jules egyedül neveli a nővére két gyermekét, akiknek ő lett a gyámja, miután sajnos a gyerekek szülei életüket vesztették valószínűleg egy balesetben. Jules élete a gyerekekkel nem mindig könnyű, főleg, hogy a dada is felmondott, ráadásul még Jules-t is el kellett bocsátania a főnökének, mivel már nem tudta fizetni az amúgy nagyon tehetséges régiségkereskedő kisasszonyt. Jules ekkor kétségbeesésében elfogadja a gyerekek nagypapájának a meghívását egy angol nemesi kastélyba, ami a gyerekek öröksége édesapjuk által. A nagypapa kezdetben eléggé morcos idős bácsi, - még a Karácsonyt sem lehet megünneplni sosem a kastélyban - de a gyerekek idővel szerencsére megolvasztják a szívét és egy csodálatos karácsonyt töltenek el együtt egy szentestei bállal megkoronázva. De ne rohanjunk így előre. Először is, Jules és Ashton első találkozásán mindig mosolygok, ahogy Jules véletlenül letöri az egyik értékes gyertyatartó, vagy fogas egyik részét. Egyébként ez a film is tele van nem csak romantikával, de humorral is! Asthon bátyja volt egyébként Jules nővérének a férje, innen az ismertség. :) / rokonság. Eleinte még kevesebb jelenete van a párosnak, majd szépen lassan Ashtonnak egyre jobban megtetszik, hogy Jules milyen intelligens, laza és vicces. Bár neki ekkor már "majdnem menyasszonya" van, Ashton szíve egyre inkább Jules felé kezd megnyílni, amitől én mindig repesek. :) Bár korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nemes ne nemessel házasodjon (a szokásos badarság...), még a nagyapa is észrevette, hogy Jules egy igazi kincse a családnak! Ráadásul Jules még a személyzet szívébe is belopta magát, olyannyira, hogy még egy csodálatosan gyönyörű báli ruhára is összedobták a pénzt a lánynak, aki nem győzött hálálkodni és a nagyapa egyből leszűrte a dolgot és meg akarta téríteni a pénzt a személyzetnek. :D Egyébként a gyerekek nagyapja nagyon cuki, csak szegény Jules egy félreértés miatt azt hiszi, hogy sem Ashton sem az édesapja nem hisz benne, hogy a családhoz való lenne, ugyanis "félnek, hogy a bálon szégyent hozna rájuk", emiatt egy igen szomorú pillanat, mikor Jules kis híján hazautazik, de hála a személyzetnek, nem így történik. :) Nekem személy szerint rengeteg kedvenc közös pillanatom van a párostól, különösen ahogy a gyerekekkel bánnak, ahogy buliztak a keringőre készülés előtt XD, ahogy a bálon táncolnak, ahogy csókolóznak és természetesen a legszebb momentum a sorozat vége, amikor Ashton szakít a kis liba barátnőjével és egy mesebeli esküvőt szervez szív szerelmének és elvágtatnak a hintón a messzeségbe! Hadd emeljem még ki azt, hogy Edward milyen imádni való volt, ahogy mindig védte a bálon is a leendő nejét és később, ahogy beszélt róla a szentestei családi pillanatkor, az igazán könnyfakasztó pillanat! Szóval Jules és Asthon története egy igazi tündérmese ez, amit bátran ajánlok minden romantikus és karácsonyt imádó léleknek, még anyukámat is meghatotta, amennyit látott belőle.

Remélem tetszett! Szép estét nektek!

Hohohoóó! Meglepetééés!!! Boldog Karácsonyt Mindenkinek! Úgy gondoltam, mivel úgy is az év legszebb ünnepe ismét elérkezett, mi sem lenne jobb ötlet, mint készíteni egy gyors kétrészes blogbejegyzést, mielőtt még posztolnám a többi ötletemet. Azokat igyekszem még év végén, de legkésőbb következő év elején posztolni, amikor már megszabadulok a sok ünnepi és munkahelyi hajtástól. :) Mivel úgy is Karácsony van, két hatalmas kedvenc karácsonyi filmem - a Mikulás haverok mellett - fő szerelmespárjáról szeretném nektek kifejteni a véleményemet, akik voltaképpen a két kedvenc karácsonyi filmes szerelmespárom is. Egyelőre csak az elsőt árulom el, akik nem mások, mint a 2019-es csodálatos Netflix alkotás főszereplői, a Vanessa Hudgens által alakított Brooke és a Josh Whitehouse alakításában bemutatkozó Sir Cole. A másik párosról majd csak holnap rántom le a leplet...

Kezdjünk is bele...

The Kinght before Christmas - Karácsonyi Lovag
Kedvenc karácsonyi pár: Brooke & Cole

Először is kezdeném azzal, hogy számomra ez a film 10/10-es, az idei már a harmadik alkalom, hogy megnéztem a filmet. Emlékszem, hogy első nézésre szerelem volt ez a gyönyörű 2019-es alkotás. Több ok miatt is felkeltette anno a kíváncsiságot, egy mert megfogott a trailere, kettő mert fantasy is egy pöppet és három mert imádom a színészeket. Vanessa Hudgens-et még a High School Musicalben ismertem meg. Valamennyit láttam a moviekból, de, hogy őszinte legyek sosem kedveltem őt az akkori való életbeli párjával a képernyőn, szerintem közte és Zac Efron között nem volt jó a képernyős kémia (kérlek, ne nyírjatok ki, köszi!!), Zacet sokkal szívesebben néztem (volna) Ashley Tisdale-lel, ezért is örültem, hogy a Zac & Cody-ban legalább olyan karaktereket formáltak meg, akik megtetszettek egymásnak. (: Ugyanakkor természetesen imádom Vanessát és Zacet!!! Remek színészeknek tartom őket, akárcsak a másik lelkemet, Josh Whitehouse-t, akivel először a Poldark sorozatban találkoztam és egyből elragadta a szívemet a zseniális alakítása, még ha azt a részét nem is szerettem a történetnek, hogy Demelza az ő karakterével csalta meg Ross-t, aki hát azért valamennyire meg is érdemelte mondjuk a dolgot, az előzményeket tekintve, de aztán egy csodálatos szerelmi történet lett az övék, hiszen Rosst valamilyen szinten ez térítette észhez. De ez egy másik történet. Most Brookeé és Coleé a főszerep! Egyszóval már csak ezért is érdekelt, mert mindkettjüket ismertem korábbi alkotásokból és imádtam is őket. Nem is volt kérdés számomra, főként, mert már a trailer alapján láttam, hogy megvan köztük az a bizonyos "első szikra", ami nekem ilyenkor kell! Tényleg hatalmas regényt írhatnék erről a szó szerint varázslatos szerelmi történetről, de most megpróbálom röviden és velősen. Aztán, ha még nem írtam meg őket a moduljukban, az is meglesz. Ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik. :) A lényeg az, hogy egy nagyon nemeslelkű lovag kap egy esélyt egy valójában nagyon jóságos boszorkánytól, hogy valóra válthassa az álmát, miszerint igazi lovaggá válhasson. Így hát Sir Cole a 14. századból egészen a modern világba csöppen, még hozzá 2019-be, ahol is él egy gyönyörű és imádni való tanárnő, akinek nem régen hatalmasat kellett csalódnia a szerelemben és már le is akart mondani az igaz szerelemről. A sors (és a boszorkány) úgy hozzák, hogy a két ismeretlen fiatal találkozzon egymással. A karácsonyváró vásárból hazafelé Brooke véletlenül elcsapja szegény Cole-t és a lány azt hiszi, hogy a fiú amnéziás lett és egy 14. századi lovagnak képzeli magát. (: A lány úgy dönt, hogy mivel az "ő hibájából lett amnéziás a fiú", ezért hazaviszi magához és ott él a lány szüleitől örökölt kis házában. Brooke és Cole összes pillanata tényleg mesébe illő, ráadásul amit korábban még plusz pontként nem is említettem, hogy eszméletelen vicces is. Én annyit szoktam a mai napig nevetni ezen a filmen, pont amennyit olvadozni is. Cole szépen lassan megmutatja, mennyi erénye is van egy igazi lovagnak és tényleg milyen profi nem csak a harcban, a nyomkövetésben, de még a konyhában is! Még Brooke volt barátjának is neki akart menni a kardjával, mikor megtudta, hogy a lányt megcsalta a volt barátja és Brooke próbálta leállítani Colet, hogy manapság már nem így kel rendezni a dolgokat. :D Brooke szíve hamarosan megnyílik a fiú iránt és ez kölcsönös is, csak szegény lelkem nem jön rá arra, hogy a lovagot nem biztos, hogy szó szerint kell érteni. :D Imádom, ahogy Cole egyre jobban alkalmazkodni kezd a modern világhoz és egyre több hőstettet hajt végre. A film vége felé azért csak elcsattan az első csók is az a bizonyos fagyöngy alatt, már majdnem azt hittem, sosem fog megtörténni. Attól a gyönyörű pillanattól a karácsonyi partin sikítani tudnék mindig a boldogságtól, hát még inkább akkor, amikor Colenak vissza kell térnie és rájön a múltban, hogy mi, pontosabban ki :D is volt az ő igazi küldetése és míg a drága lelkem, Brooke annyit szenved a szerelme miatt, hogy Colenak el kellett mennie, Cole úgy dönt, örökre a jelenben marad élete szerelmével és olyan édes, ahogy a végén ellovagolnak együtt a vásárban. Awww! <33 Emellett imádom, ahogy mindketten olyan szépen beszélnek egymásról, amíg el kellett szakadjanak az időutazás miatt egy időre egymástól és ahogy egymásra néznek, ahogy közösen sütnek, ahogy csókolóznak, ahogy együtt alszanak, ahogy Brooke meglátja Colet majdnem meztelenül, ahogy Cole tekint Brookera, amikor az az estélyi ruháját viseli, ahogy Brooke családja is oda van a titokzatos lovagért, ahogy a film legvégén úgy tűnik, a jóságos boszorka Cole imádott öccsét is valószínűleg tesója után küldi, hogy újra egy korszakban élhessenek és úgy zusammen mindent, egy igazi CSODA ez a movie! Remélem tetszett és már értitek, miért ők a kedvenc Karácsonyi movies couplem! (: Holnap jön a másik adag.

Komolyan, mindenkinek ajánlom ezt a kis csodás történetet, aki szereti az igazán cuki karácsonyi filmeket!

Boldog Karácsonyt kíván minden kedves olvasójának a Couplescentral!

Rettentő sokat ültem ezen a bejegyzésen, konkrétan sok-sok hétig. Nézzétek el nekem, pedig tudjátok, mennyire imádom a Legjobb partnerek cikksorozatomat, viszont valahogy nem jött az ihlet... idén tavasz óta nem írtam amerikai színész legjobb tévés partnereiről, szóval időszerűnek éreztem, hogy kicsit, ha rövid időre is, de félretoljam a telenovellák világában mozgolódókat. Erre az lett a vége, hogy elfogott az ihlethiány. De végre itt vagyok, ráadásul egy nagyon nagy kedvenc színésznőm listáját hoztam el nektek. A filmjeiből és sorozataiból egyaránt kerültek be kollégák a legjobbak közé, összesen hét színészről olvashattok majd itt. Rachel Bilson főleg romantikus limonádéprojektekben volt látható karrierje során, persze van 1-2 kivétel. Őszintén szólva egyáltalán nem okozott gondot nekem a sorrend felállítása, sőt talán még sosem volt ennyire könnyű dolgom. :)

7. Tom Sturridge (Waiting for Forever - Az örökkévalóságra várva)

Ez a 2010-ben készült film mostanáig kimaradt az életemből. Egyike azon keveseknek, ami kiesik a megszokott stílusból, amiket Rachel forgatott eddig. Bár romantikus film, de a dráma is műfaji sajátossága. Adva van két karakter, akik gyerekkorukban ismerték meg egymást, jó barátok lettek, de történt a kisfiú életében egy tragédia, amit követően elköltöztek a kisvárosból a bátyjával. Egy ideig Will még levelezett Emmával, de végül az is megszakadt. Neki a kislány jelentette a boldogságot, és egész életében a közös boldog pillanataikba kapaszkodott, illetve abba, amit Emma mondott neki, miután a kisfiú szülei meghaltak. Will eléggé megváltozott, vagy lehet, egész életében egy "különc" volt, erre nem tért ki a sztori. A lényeg, hogy egy amúgy szerethető, folyton pizsamában járkáló nagy gyerek lett belőle. Egy felnőtt gyerek, aki egy örökkévalóságon át szerette és szeretni is fogja Emmát. A filmnek van egy aspektusa, ami más esetben enyhén creepy lehetett volna, de ismerve Will alapjellemét, valahogy sikerült aranyosan lecsapódnia. Ez pedig az, hogy... jaj, de fura ezt a más felállásban amúgy ijesztő dolgot most cukinak neveznem, de akkor is ez van. Szóval Will a levelezés megszakadása után is kiderítette, éppen hol van Emma, és mindig oda költözött, ahol épp a nő is tartózkodott, immár felnőttként. Mindig oda ment, ahol ő volt, mert ez jelentette számára a boldogságot. Sosem merte megszólítani, de szinte végig tudta, éppen hol tartózkodik Emma, még álarcban, amikor az utcán mutatványoskodott, is látta a nőt, de nem mondta meg neki, hogy ő az. Egyszerűen boldog volt a közelében, boldogan szerette őt a távolból. Tudom-tudom, ez nem normális dolog, de valamiért ebben a filmben nem ez jött le. Emma elsőre megijedt, amikor megtudta, mert ahogy mondta is, ez nagyon nincs rendben, de végül minden megoldódott. Most nem mászom bele nagyon a részletekbe, érdemes megnézni ezt a filmet mindenkinek, és levonni a maga következtetését. Nekem elég volt annyi, hogy Will képes volt a gondokkal küzdő régi jó barátját ismét megnevettetni, mosolyt csalni a nő arcára. És a film végén már Emma kereste fel őt, volt is egy édes párhuzam, egy bizonyos mondat: "Te követsz engem?", ami elsőre nem épp vidám körülmények között hagyta el Emma száját, viszont a végén Will súgta ezt a lány fülébe, és lehetetlen volt nem ezerrel vigyorogni ezen. Rachel és Tom Sturridge kémiája szerintem elképesztően erős volt! És bár Tom, ez a brit csodalény csak utolsó helyen van a listán, de mentségemre szóljon, Rachel mindenkivel bravúros kémiát képes produkálni, sorrendnek pedig kell lennie, de ez a helyezés ne tévesszen meg senkit, mert IMÁDOM őket együtt. A szikrákat is köztük, és a karaktereik történetét is. <3

Sziasztok, drágáim! Végre én is újra életjelet adok magamról, ahogy ígértem is. Mielőtt még közzétenném a Smallvilleos posztomat, amin még mindig lázasan készülődök, jóval tovább tart, mint akartam, de higgyétek el, remélem annál jobban fog nektek tetszeni. Ezért is döntöttem úgy, hogy gyorsan egy másik posztot szeretnék közzétenni, ugyanis nem rég fejeztem be végre a "Del Monte Örökösöket" (Spanyolul: "Los Herederos del Monte"), amit szintén már jó ideje toltam magam előtt, pedig egyszerűen imádom és az egyik kedvenc telenovellám, amit eleinte szintén csak (még eredeti nyelven) pörgetve láttam és most végre eljutottam odáig, hogy egy nagyobb szünet után, két részletben végre sikerült végigtolnom a telenovellát. Egyszer 1. résztől a 48. részig láttam és most hetekkel ezelőtt folytattam a 49. résztől a 128. részig. Egészen pontosan ma hajnalban fejeztem be, ezért is gondoltam, hogy mivel ebből a sorozatból nem készítettem elejétől jegyzetet, csak a vége felé, így amíg még frissek az emlékek, gyorsan szeretnék nektek néhány kedvenc momentumomat összeszedni a sorozatbeli szerelmi történetekkel kapcsolatban. Ha jól tudom, Viki barátnőmnek már sikerült jóval korábban a végére érnie a sorozatnak, ráadásul azt hiszem egy barátnőjével nézte együtt, még talán 1-2 évvel ezelőtt. Most azonban végre én is utol tudtam érni őket a sorozattal. :) Mindenképpen a listámon volt, hiszen kiskorom óta szerelmes vagyok Marlene Favela és Mario Cimarro kettősébe, hiszen a "Vadmacska" életem egyik legfontosabb sorozata és az, hogy csodálatos módon mindkét fantasztikus sorozat megvan tőlük, amiben a fő szerelmespárt játszották, egy igazi, varázslatos ajándék a számomra!!! Sosem gondoltam volna, csak végig reménykedtem, hogy majd egyszer eljöhet ez a pillanat és mindkét sorozatukat (újra vagy először) leadják nálunk. A Vadmacskát utoljára kiskoromban láttam, jó ha voltam 8-10 éves, azóta nem láthattam, míg nem egyszer csak megtörtént a csoda, amiért örökké hálás leszek az Izaura Tvnek! és bár elsőre furcsa volt megszokni az új szinkront néhány karakternél, a végére egészen megszoktam és megkedveltem pl. Mariot Szabó Mátéval, hiszen amúgy is imádom mindkettejüket! Illetve Marlenet is megszoktam már, hogy Kéry Kitti hangja helyett Sípos Eszter Anna és Nagy Katica hangján hallom viszont (még anno egy másik sorozatában Papp Kati hangja is nagyon illet hozzá, aki egyébként a Del Monteban pedig Bertha hangja. :) ) Az meg, hogy a Del Monte örökösökre kb. 10 teljes évet kellett várjak, nem érdekel, a lényeg, hogy csoda történt és az imáim igen igen is meghallgatásra kerültek, talán még egyszer javasoltam is a csatornának a sorozatot, szóval örök hálám Izaura TV és most "nem is szaporítanám tovább a szót" etéren, kezdjük is az amúgy rendkívül jó szinkronhangokkal megáldott "Del Monte Örökösök" (most már az új Vadmacska szinkront is annak tartom, zárójel bezár :) ) elemzését.

A KEDVENC SZERELMI HÁROMSZÖGEM: MODESTO - BERTHA - PEDRO

Lehet néhány nézőt most meglepek, de szerintem aki végig követte a sorozatot, talán annyira mégsem lesz meglepő, miért az övékét tartottam a sorozatban és amúgy életemben amennyi telenovellát láttam, azok közül is az egyik legszebb szerelmi háromszögnek! (Mondjuk a sorozatban rajtuk kívül túl sok egészséges háromszög nem is akadt, de most nem ez a lényeg... :D) Hol is kezdjem? Amennyire emlékeim nem csalnak, Bertha volt az egyik olyan személy, aki fényével beragyogta a Del Monte birtokot, már attól a pillanattól kezdve, ahogy megérkezett házvezetőnőként az örökösök villájába. Szegény drágám (aki amúgy szerintem az egész történet egyik legtisztaszívűbb szereplője, egyébként Pedroval együtt!!) a maga kis sajátos jól nevelt, erkölcsös, szűzies kislány, szigorú elvekhez ragaszkadó kis személyiségével egyik testvérnek sem nyerte el a tetszését, akárcsak szegény Paula. Ráadásul még Modesto is csak egy "bitorlót" látott szegény leányzóban, ugyanis eddig Modesto felelt a konyhai dolgokért és most vetélytársra akadt. :D Nekem már az elejétől fogva nagyon tetszett, ahogy Bertha és Modesto folyton csipkelődtek egymással a konyhában. :D Egyszerűen minden jelenetük annyira kis humoros és élvezhető volt és mindig is volt köztük valami kis varázslat és most tegyük félre azt, hogy Bertha jóformán Modesto lánya is lehetne, mert a fenébe is, eszméletlen cukik együtt! Egy regényt írhatnék róluk és talán fogok is majd egy saját modulban és picit a "Tovább" után is majd teszek kettejükről említést, de most ugorjunk picit. Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban érzékelhető az, hogy Bertha és Modesto is gyengéd érzelmeket kezd el táplálni egymás iránt és egyre jobban törődnek egymással, féltik egymást, stb. szerintem az írók csodálatosan építik fel a kapcsolatukat ennek a két csodás léleknek! Amikor azonban egyszer Modesto úgy dönt, mégis jobb neki egyedül maradni és nem meri még mindig bevallani azt, mit érez a lány iránt, amire Bertha már egyébként nagyon régóta vár, a lány is úgy látja jónak, hogy ideje lapozni, hiszen közte és Modesto között már biztosan semmi sem lehet. És itt jön képbe az én drágaságom, Pedro, aki miatt az egész sorozat alatt bosszankodnom kellett, mert egy annyira csodás lelkű ember és folyton csak csalódást kapott az élettől szerelmi téren. Julietával nagyon jók lehettek volna együtt, ha a csaj nem egy komplett elmeháborodott nő, akinek az agyára ment már a Juan iránti rögeszméje! Pfujj, egyszóval Pedro messze jobbat érdemelt annál a libánál, és az a baj, hogy szegénykémnek nagyon nehezen és csak nagyon sokára sikerült kigyógyulnia abból az elmeháborodott nőből. Itt meg kell említsem, hogy Julieta csak még rosszabb hatással volt Pedro alkoholizmusára és ahogy korábban is mondtam, Berthita a ház egyik fénye, egy igazi segélynyújtó angyali lényként csöppent Pedro életébe. Egyszerűen fantasztikus, ahogy kialakult köztük egy kis kölcsönös vonzalom, hiába is imádtam Berthát Modestoval, nekem Pedroval épp olyan fontossá váltak!! Többek között azért is, mert Bertha volt az egyetlen nő, aki képes volt Pedrot a jó útra terelni a szerelmével, ugyanis a srácot sikerült fokozatosan leszoktatnia az alkoholizmusról és teljesen más emberré varázsolta őt. Istenem olyan jó volt látni az én drága Pedromat egy jó ideig boldognak Berthával és igen a vonzalom kölcsönös volt, ráadásul még a báros jelenetnél is Bertha annyira nem mert semmit mondani Modestonak, direkt, hogy ne okozzon fájdalmat Pedronak. Kár, hogy csak a sorozat vége felé kezdett kialakulni ez a kis csodálatos szerelmi háromszög, aminek tényleg minden pillanatát élveztem, rádásul még a hármas közös jelenetek is olyan viccesek voltak és tényleg élvezhetőek! Ez egy olyan szerelmi háromszög volt, amit tényleg imádni lehetett nézőként, hiszen Bertha bármelyik srácot is választotta volna, mindkettővel jól járt volna és én mind a két alkalommal pillangókat éreztem volna a hasamban, végül aztán Modesto lett a befutó, ami persze várható is volt, mivel az ő sztorijuk már kb a sorozat eleje óta futott. Cuki szülők lesznek, az már biztos, ráadásul Bertha Efraín nevelőanyukája is lett, kb. egyidősek amúgy, de hát a szerelem már csak ilyen, kortalan és csodálatos. És a legjobb az egészben, hogy még Pedro miatt sem kellett szomorkodnom, hiszen ahogy Modesto is megérdemelte, hogy boldog legyen élete asszonyával, végül Pedro is megtalálta a boldogságot, amúgy nem is akárki, hanem Beatríz mellett!!! <3

És most LAPOZZ!

Májusban volt az utolsó multishipper poszt, szóval már nagyon is itt volt az ideje egy újabbnak. Ahogy eddig, most is három sorozatból választottam ki egy-egy színészt, akinek a karakterét shippeltem (legalább) két szereplővel. Az sem változott, hogy bal oldalon van azzal, akivel bár szeretem, de a jobb oldalra kerültnek a nyomába sem ér. :P

Szerelmek Cabóban - Cabo (Bárbara de Regil)

2022 őszén került adásba ez a telenovella Mexikóban, főszerepekben Bárbara de Regil és Matías Novoa láthatóak benne, akik amúgy ezelőtt 11 évvel, 2011-ben egy Azteca-novella főhőseit is képernyőre vitték. Szóval a kémiájuk garantált volt, hiszen mondhatni összeszokott páros az övék. És elhihetitek, el is voltam ájulva tőlük. Hozzánk egy évvel a kinti premier után, 2023 októberében érkezett meg szinkronnal, jelenleg magyar hangokat hallgatva a felén jutottam túl. Jó újra átélni ezt a remake-et, amit én kifejezetten szeretek. Sok negatív kritikát kapott, hiszen a világszerte baromi sikeres Sortilegio (Kettős játszma) feldolgozása, és rengetegen nem tudták befogadni ezt a remake-et. Nekem sikerült, nagyon szeretem ezt és amúgy a 2009-es elődjét is. Bár Bárbara nem a kedvenc színésznőm, sőt ami azt illeti, eddig nem láttam tőle egy meggyőző alakítást sem (még adok esélyt két Vix-sorozatának is, amiknek más-más műfaja van, hátha ezúttal megszeretem a nőt :D), de Sofía karaktere beköltözött a szívembe, így el tudtam tekinteni a Cabo-ban is elég gyér színészi eszköztárától. Matíasszal pedig tényleg elképesztően erősek együtt, érződött rajtuk, hogy már nem első alkalommal dolgoztak együtt. DE!!! Mert itt jön az a bizonyos "de", a főhősök a bal oldalon kaptak helyet. Igeeen, jól látjátok, valaki mással sokkal jobban shippeltem Sofía-t. Ő pedig a Rafael Novoa által megformált Miguel. Nem, ő és Matu nem rokonok, Matías chilei, Rafa meg kolumbiai. Ezt jobb is, ha rögvest tisztázzuk. Ami közös bennük, hogy isteniek Bárbara mellett. Miguel a telenovella kb. felénél bukkan fel, mint Alejandro cégének egy új befektetője. És gyerekek... első perctől a páros hajóskapitánya vagyok. Nem vicc, ez a ship annyira tökéletes, nincsenek rá szavak. Ráadásul Alejandro ekkor már egy vadbarom, aki meg sem érdemli ezt a tündért, Miguel pedig egy igazi csodalény, aki óvja, tiszteli és imádja a nőt. Sosem okozna neki fájdalmat, a tenyerén hordozza. Kell ennél több, hogy ő legyen a jobb oldalon? Ó, és... spoiler jön: hiszem, hogy endgame lettek volna, ha az írók nem ragaszkodnak a klisés "főhősök egymáshoz tartoznak" baromsághoz. Nem... amennyiben jön valaki, aki JOBB a főhősnél, tessék vele összehozni. Ez az én hitvallásom. És itt bizony ez volt a helyzet. Boldog befejezést érdemelt volna Sofi és Miguel. :( </3