Akkor haladjunk tovább az új cikksorozattal. A Dawson's Creek szériát már kétszer volt szerencsém végignézni az évek alatt, és több kedvenc párost is adott nekem, szám szerint négy igazán nagy favoritról beszélünk, közülük egy rendhagyó. Amint tovább olvassátok a posztot, megértitek. Az itteni négy duóból kettőt már modulba is foglaltam, és igyekszem pótolni minden Dawson-os pár modulját, hogy elolvashassatok mindenkit, na meg még addig kéne megírnom őket, amíg kb. mindenre világosan emlékszem.

Andie & Pacey

Bár Andie és Pacey párosát egy idő után nem szerettem már együtt, de a kapcsolatuk elején megzabáltam őket. Már az első találkozásukkal kilóra megvettek maguknak, vigyorogtam ezerrel közben. Sőt mivel Pacey szarkasztikus humora, illetve Andie irányításmániája pazarul kiegészítette egymást, poénos jeleneteket szülve, így többnyire minden pillanatukon nevettem. Egy ideig. Kb. addig, míg fény nem derült a lány betegségére. Kezelhetetlenné vált egy idő után a mentális problémája, ami miatt el kellett utaznia, sőt egy bentlakásos kvázi szanatóriumba is bevonult. Bár ez a szó kicsit talán erős, de a lényeg, hogy kezelésre szorult. Jobban lett, de csak egy ideig. Amúgy épp emiatt szerettem ki a párosból elég rövid időn belül. Kezdetben tündériek voltak együtt, és jó hatással is voltak a másikra, főleg Andie a tanulástól kb. irtózó Pacey-re (igazi könyvmoly lett a srác :D), odáig voltam attól, ahogy Pacey bánt vele és főleg attól, amikor "kis hölgynek" hívta. Ám idővel a fránya betegség rossz irányba, konkrétan idegesítővé változtatta Andie-t, és Pacey mindenáron segíteni próbált neki, ami az ő kis lelkét is elkezdte tönkretenni. Na, ekkor éreztem azt, hogy ennyi, őket nem tudom már tovább shippelni. Az igazat megvallva ők nekem mindig egy amolyan második opció voltak, ugyanis Pacey-t a legelső pillanatától valaki mással szerettem igazán, csak amíg őket úgy tűnt, nem kapom meg együtt, muszáj volt úgymond váltanom. Ez a két cukiság pedig valóban összeillettek...kezdetben. Csak valóban nem telt el egy évad, hogy rádöbbenjek, ez nem egy egészséges kapcsolat. Pláne miután Andie megcsalta a fiút. Lényegében Pacey mondta ki az egyik részben a tutit:

Most ezt súgja a szívem. Azt mondja, nem te vagy az igazi.

És nem hazudott a srác szíve. Valóban nem Andie volt számára a megfelelő lány...de azért a kezdeti fázisuk mindig a szívem csücske marad! :D <3

Jen & Dawson

Na, őket már megírtam, és ki is fejtettem, hogy mennyire tökéletesek voltak együtt. De már az első perctől fogva. Mindkettejüknek több párkapcsolata is volt a széria hat szezonja alatt, azonban úgy gondolom, egymásra voltak a legpozitívabb hatással, és együtt voltak a legboldogabbak, legkiegyensúlyozottabbak. A kritikámban részletekbe menően kitértem rá, hogy számomra érthetetlen az írók döntése az ötödik évados szakításukat illetően. Mert még az első szezonban azt mondtam, oké, tinédzserek voltak, Jen vállát nagy súly nyomta, túl gyorsan jöttek össze, kellett a különlét. Azonban amikor belekezdtek már felnőttként a párkapcsolatba, és tökéletes harmóniában voltak egymással (persze, veszekedések voltak, de az melyik egészséges párkapcsolatban nincs?), dúlt a szerelem, mint még előtte soha senkivel... akkor mégis hogy lehetett az a szakításukra az indok, hogy már nincsenek köztük érzelmek? A fenéket! Mindössze az írói brigád előkészítette a tényt, miszerint Dawson örök szerelme a rendezés volt, amiben a végén hatalmas sikereket ért el... Jen pedig...nos, nála valószínűleg feltették a kérdést az írószobában: "Mit kezdjünk vele? Ó, megvan, nyírjuk ki, mert az drámaibbá teszi a lezárást." Nos, az már biztos, viszont a szívem szakadt meg. Ő volt az abszolút kedvenc női karakterem a szériában. Ez a duó ennél jobbat érdemelt volna, de legalább kaptunk csodás közös pillanatokat. Ez azért picit boldogít a szomorúság közepette.

Jen & Jack

Íme a rendhagyó kettős a listában. Igen, ismét Jen, csak most másik sráccal. Konkrétan a LELKI TÁRSÁVAL!!! Bizony, senki sem tudna egy évszázad alatt sem meggyőzni arról, hogy ők ketten nem voltak lelki társak attól a pillanattól számítva, hogy egy légtérben tartózkodtak. Oké, nem lettek rögtön életre szóló barátok, ez egy picivel lassabban alakult ki, de akkor is ott lógott a levegőben. A két kívülálló, akik összetartoztak és jobbá tették a másik életét. Ha Jack nem lett volna meleg, esküszöm, azt mondom, egymásnak lettek teremtve, és abban az esetben nem shippeltem volna az egyébként fantasztikus Jen-Dawson duót. Ugyanis ami Jen és Jack között volt, az a különleges kapocsnál is több volt. Már-már nem e világi csoda volt, ha szabad így fogalmaznom. Túlzásnak gondolhatjátok a szavaimat, de ha rájuk pillantotok, szerintem megértitek, miért olyan lenyűgöző és felülmúlhatatlan a kapcsolatuk. Egyszer, amikor sokat ittak, majdnem átlépték a mély barátság határát, de végül Jen észnél volt és leállította Jack-et. Az az egyik kedvenc jelenetem, bár nem a már említett majdnem intim momentum miatt, hanem egy bizonyos mondat végett, ami akkor elhagyta Jack száját, miközben lelkiztek.

Félek, sosem találok olyan srácot, akit úgy szeretek majd, ahogy téged.

Ez leírhatatlan hatással volt rám, mindig megkönnyezem. Még a moduljukba is beleírtam. Ha nem lenne egy bizonyos szerelmespár, akik a sorozaton belül mindent visznek, sőt úgy általánosságban nagyon elöl vannak a favorit párosaim listámon, akkor nem viccelek, ez a duó lenne a Dawsonban az abszolút kedvencem, mindezt úgy, hogy nem is romantikus a történetszáluk. Aha, "csak" ennyire imádom őket! A fináléban lévő búcsújelenetükről meg inkább említést sem teszek, mert csak elsírom magam. Ha érdekel, olvassátok el a moduljukat... ott részleteztem pár éve. Tessék, máris könnyezem, ha csak eszembe jut.

Joey & Pacey

És akkor itt is lennének ŐK! Csupa nagy betűvel. Ugyanis Joey és Pacey a MINDENEIM! Kevin Williamson-nak "hála" az örök etalon szerelmespárom, vagyis Steroline nem kaphatott happy endet, de legalább őket nem vette el tőlem. Legalább anno megadta a tökéletes Joey-Pacey endgame-et, amit ez a két dinka annyira megérdemelt. Ígérem, nemsokára modulba foglalom őket is, de nem olyan egyszerű, mert ők aztán megérdemlik, hogy tökéleteset írjak, anélkül, hogy bármit kihagynék. Igen, minden apróságra ki akarok térni. Az "igaz szerelem" nevű hajóra, amit Pacey Joey-nak mutatott meg először, pedig akkor még nem is voltak együtt, sőt! Aztán hogy később azon a hajón töltöttek egy teljes nyarat kettesben. Illetve arra is ki akarok majd térni, amikor Pacey vett Joey-nak egy falat (igen, téglafalat a városon belül), hogy a lány ott élhesse ki művészi hajlamait a festésben. Ő biztatta, hogy ne hagyja abba. Aztán arról sem szabad elfeledkezni, hogy egyedül Pacey vette észre, ha Joey valami miatt szomorkodott. Hiába vették körül a lányt barátok, ő volt az egyetlen, akinek szemet szúrt, ha valami nem stimmelt Joey kis lelkében. Naná, hogy igyekezett felvidítani. Lényegében a tenyerén hordozta a lányt, és bár nem voltak együtt a sorozat minden percében, sőt ami azt illeti, sok időt töltöttek külön vagy épp másik párkapcsolatban, de a szívük akkor is összetartozott. És szerintem ez így volt már a kezdetektől, mindössze nem tudták és nem akarták beismerni. Joey megszállottan imádta Dawson-t, Pacey pedig a vagánykodással volt elfoglalva inkább. A humorbomba náluk adva volt, ugyanis mindketten mérhetetlen szarkazmussal lettek megáldva, ugyanakkor büszkeséggel is. Ez sajnos rengeteget nyomott a latba a szakításaikat és a hosszan tartó különlétüket tekintve. A fránya büszkeség. De megérte az embernek mind a tíz körmét tövig lerágni, és szétidegeskednie magát, ugyanis mint már írtam, csodaszép endgame-et kaptak. Muszáj leírnom nektek Pacey utolsó nagy monológját, mielőtt megkaptuk a drágák boldog befejezését:

Elengedtelek. Már szabad vagy. Sosem hittem igazán a nyálas, "ha szeretsz valakit, engedd szabadon" dalocskában. Ezt ékesen bizonyítja az összes ballépésem, de...eltökéltem, hogy nagyon boldog leszek, Joey. Még ebben az életemben. Szeretlek. Ahogy eddig is. Mindig szerettelek. De valahogy sose volt jó az időzítés. Annyit megtanultam, hogy az Idő nem a jóakarónk. Itt az ideje, hogy végre boldog legyek, most. Mert csak ez van, csak ez jutott nekünk. Ha tanultam valamit Jen halálából, hát ez az. Szeretném, ha te is boldog lennél, mert...fontos nekem, hogy boldog légy. Nagyon fontos. Szeretném, ha olyan társad lenne, akár Dawson, akár a New York-i pasas vagy valaki, akit még nem is ismersz, de... olyan legyen, aki beleillik az életedbe, amire vágysz. Olyan, aki azt érzi melletted, amit én érzek. Szóval ebben a hosszúra sikeredett mondatban, ami az elmúlt 10 évünk volt, az a lényeg, hogy nekem már az is elég, hogy szerethettelek téged és...ezért elengedlek.

Ennyi, vége....patakokban folynak a könnyeim. Sosem leszek képes feldolgozni ezt a tökéletességet, amit Joey és Pacey testesítettek meg a sorozatban. Az örök kedvenc párosaim közt vannak, kitörölhetetlenül! Mindenkinek ajánlom a szériát, nagy részben miattuk is, mert kár lenne kihagyni ezt a sztorivonalat! Most pedig hozok zsepit, ti meg nézzétek meg ezt a gyönyörű videót...megéri. <3