Az élet néha különös játékokat játszik az emberrel, ez pedig olykor a shippekre is igaz. Mit nem adnék, ha azt mondhatnám, hogy ez a Gossip Girl (A pletykafészek) páros a világon semmit sem jelent nekem, és már el is felejtettem őket. Úristen, mennyivel egyszerűbb dolgom lenne. De ha most ezt írnám, akkor egyrészt hazudnék, másrészt semmi értelme nem lenne belevennem őket ebbe a toplistába, pláne erre az előkelő helyre. Hiszen magamnak sem akarnék fejfájást okozni, hogy úgy írjak róluk, mintha a világom közepe lennének...és ismétlem: annak mi értelme lenne? Szóval inkább azzal okozok migrént magamnak, hogy részletekbe menően megfogalmazom, milyen közel állnak a szívem közepéhez. Szinte ott vannak. Sőt mindörökké ott is maradnak! Már a tavalyi listámon is hetedik helyen voltak, ez azóta sem változott. Mégis hogyan taszíthatnám le ezt a két kis kincset, amikor tiszta szívből szeretem őket?

Emlékszem, ezt a 2007 őszétől 2012 végéig tartó sorozatot akkor kezdtem el nézni, amikor kint elindult a második szezon. Elég hamar felzárkóztam, aztán csak úgy faltam a részeket. A harmadik évad után azonban leálltam egy kis időre, és valamikor 2012 nyarán nyomtam le a 4-5. évadokat. Atyaég!!! Tudom, mindenki szidja az utolsó három évadot (nyugi, a hatodikat, vagyis a legutolsót én is!!!), de kövezzetek meg, a negyedik-ötödik nekem kedvenc volt. Mármint a párosom szempontjából mindenképp, hiszen az a két évad olyan Dair pillanatokkal ajándékozott meg, amiket mindig csodaként fogok definiálni. Amúgy 2015-ben elkezdtem újranézni, ám akkor nem értem a végére az ismétlésnek. Talán idén végre sikerül, ugyanis öt év Gossip Girl-mentes időszak után nemsokára újra belevetem magam. Egyébként lehet, jót is tett ez a pár év a széria nélkül, hiszen egyrészt irtó dühös vagyok az utolsó évad miatt, ami szerintem teljesen felesleges volt, ráadásul értelmetlen és tönkrevágott mindent, amit szerettem a GG-ben, másrészt átértékeltem pár dolgot. Például rájöttem, hogy valójában ki mellett szeretem Serenát igazán, és falba is verem a fejem, amiért régebben ezt nem így gondoltam. Ami azonban állandó és az is marad: a szeretetem Blair és Dan kettőse iránt. Csúnyán elbántak velük az írók, pedig a tökéletesség netovábbjai lehettek volna, egy csodaszép szerelmi kapcsolat és annak kecsegtető jövője lett kukába hajítva. Pacsi... Plusz külön szívfájdalom, hogy a színészek is szerették a Dair párost. Leighton Meester és Penn Badgley is mindig pozitív dolgokat nyilatkozott a párost érintően, igazi támogatói voltak az általuk olyan pazarul megformált karaktereknek, illetve a kapcsolatuknak. Mondjuk ez meg sem lep, hiszen a sorozat alapvetően tele volt intrikákkal - amiknek jó részét maga Blair jól ismerte, sőt egyenesen kezdeményezte -, botrányokkal, balhékkal... de Dair más volt. Ők egy üde színfolt voltak ebben a...nos, talán kicsit erős kifejezéssel élve: fertőben. Félre ne értsetek, szerettem a sorozatot, nem csupán Dair miatt akarom elkezdeni elölről ismételten. Ám tény és való, hogy ők számomra az origo, ha a szériáról van szó. Tőlük indul minden, ők érdekelnek a legjobban. Ez mindig is így lesz.

Szerettem, ahogy elindult a kapcsolatuk. A brooklyni srác, Dan Humphrey, aki ugyan nem a híd alatt lakik, de nem veti fel a családját a pénz, illetve a manhattani elithez tartozó lány, Blair Waldorf. Ég és föld. Persze lehetne ugyanezt írni a Serena-Dan szálhoz is, hiszen ők jöttek össze először, Serena pedig ugyanúgy gazdag, mint a legjobb barátnője, Blair. Eleinte amúgy szerettem is a Derena szálat, aztán később ez megváltozott, amikor Serena az egyik legirritálóbb tévés karakter lett, akit VALAHA láttam. De töredelmesen bevallom, hogy először pont azért nem figyeltem fel Dairre, mert úgy tűnt, még az is nagy szó lenne, ha ezek ketten egyszer a jó távoli jövőben békét kötnek. Ugyanis Blair és Dan vadidegenekből nemhogy barátok nem lettek, hanem egyenesen ki nem állhatták egymást. Blair folyamatosan azt szajkózta Serenának is, hogy "Humphrey" nem való és nem méltó a legjobb barátnőjéhez. Akármikor találkoztak Dannel, odavetett valami beszólást a srác felé, aki persze a szarkasztikus humorát mindig megcsillogtatta és valami frappánsat visszafelelt. Már akkor is jót mosolyogtam ezeken a momentumokon, amikor még kvázi hidegen hagytak, mert nem is képzeltem, hogy lehet köztük bármi. Ma pedig egyenesen vigyorgok és értetlenül rázom a fejem, hogy "hogy nem zúgtam beléjük hamarabb?" :D <3 Pedig az 1x04-ben egy röpke pillanat erejéig a köztük felépíthető romantika kósza gondolata kupán ütött, egy picit úgy éreztem, hogy talán van esély rá, hogy egyszer kialakulhat valami isteni köztük, de végül győzött a realitás, miszerint alapvetően utálják egymást. Pedig elég egyértelmű így utólag az a jelenet. Blair úgy érezte, hogy Serena elárulta őt, veszekedett is vele, amit Dan meghallott, és miután Blair elrohant szomorkodni a folyosó végére, a srác odament és leült hozzá. Sőt egyenesen megnyílt neki. Valamit mondott a lánynak azzal kapcsolatban, hogy az anyja lelépett pár hónapja és azóta az apjával és a húgával él, illetve arról, hogy érzi magát emiatt. Egy kicsit lelkiztek, burkolt tanácsot adott Blairnek, és ez az anyjával kapcsolatos dolog olyasmi, amit emlékeim szerint másnak még nem mondott el előtte. Serenának sem!!! Mondom én...tudnom kellett volna. Abban a pillanatban le kellett volna esnie, hogy életem egyik legnagyobb shippje áll előttem...vagy ül. :D <3 Ehelyett elhessegettem a gondolatot, mondván, úgyis esélytelen.

Persze, a lezárásuk után mondhatnám azt, hogy "akkor inkább ne is kezdtek volna bele", hiszen azáltal, hogy az írók egy kicsit megadták ezt a csodát, amit Dair kapcsolata jelent a szívemnek, lényegében elhúzták a mézesmadzagot, jól ripityára törték a Dair-t imádó lelkem. Szóval néha eszembe jut, hogy könnyebb lenne, ha sosem adtak volna nekik esélyt. De rögtön fejbe is kólintom magam, hiszen igen, baromi fájdalmas, hogy ilyen rútul tönkretették ezt a páratlanul szép shippet, de jobb lenne az életem, ha nem lett volna az a két csodálatos évad tele a jeleneteikkel? Boldogabb lennék, ha a két "ellenség" barátságának nem követhettem volna végig a kialakulását, ami aztán átfordult egy mély és tiszta érzésbe? Egy röpke másodpercre sincs szükségem ahhoz, hogy rávágjam ezt a szót: nem. Ez így volt jó. A szívem örökké darabokban lesz, már ami őket érinti, de örömmel tölt el, hogy annyi bámulatos percet kaptam, és hogy akármikor újranézhetem a közös jeleneteiket, hogy vigyoroghassak, nevethessek vagy zokoghassak, mert annyira gyönyörűek voltak. Olyan jól lett felépítve a kapcsolatuk. Ezért is olyan dühítő, hogy az utolsó évadban minden szertefoszlott, mégpedig egy pillantás alatt. Nem túlzok. Az utolsó szezon tényleg logikátlan volt és nevetséges. Több szempontból is...a francokat, MINDEN szempontból. Na jó, az első három évad nem a leglényegesebb Dair-t nézve, de azért ne higgyétek, hogy a folyosós jelenettől eltekintve nem volt más közös momentum! Mindössze nem voltak akkor még mérvadóak. Sőt akkortájt azt gyakorolták mindketten, hogyan legyenek meg egy helyiségben. De hát innen szép elkezdeni egy barátságot, pláne eljutni a szerelemig, ugye? Egyébként tényleg a negyedik évad óta vagyok hivatalosan shipper, de nehéz behatárolni a pontos epizódot, hiszen azóta bezsongva nézem vissza minden egyes jelenetüket, és kezd elhalványodni, melyik résznél éreztem azt a bizonyos érzést, hogy egy életre megragadták a szívem. Talán a 4x10 végén jött a 180 fokos fordulat, de a 4x11 alatt már biztos más szemmel néztem rájuk. Na jó, csak szépen sorjában. Az első évadhoz még annyit, hogy imádtam, amikor Blair először volt Danék lakásában, és az első dolga volt természetesen beszólni. Serenáék valami tök más témáról csevegtek, mire B. megszólalt:

Blair: Tudod, mi az igazán fura? Egy garázsajtó van a szobád közepén. Ó, ő lenne Cedric?
Dan: És most lett még rosszabb ez a nap.

Imádom. :D Pláne azt a hanghordozást, ahogy Blair tudja mondani a gúnyos kis megjegyzéseit, és persze azt is, ahogy Dan ezekre mindig reagál. Amúgy Cedric egy káposztaföldi baba, aki Dan nagy kedvence, és a polcán pihen már évek óta. Majd még lesz ám a párosnak Cedric-es jelenete, és már alig várom, hogy a saját zenés videómban ezt megmutassam nektek. Addig is majd itt kitérek rá, de előbb haladjunk szépen sorjában. Igazából ugyan voltak kettesben többször is, de a témájuk nagyrészt Serena körül forgott az első szezonokban. Rengeteg egymást alázó, gyalázó, vitatkozós, gunyoros momentumot tudnék felsorolni, amik bármilyen furcsa is, még szerethetőbbé tették ezt a duót a számomra. Nem is tudom...én piszkosul élvezem még azt is, amikor egymást piszkálják. Van bennük valami varázslatos, aminek hála nincs olyan helyzet, hogy ne látnék szívecskéket körülöttük a lelki szemeimmel. Na jó...az utolsó szezonban ez már nehézkesen ment, hiszen borzalmasan és röhejes körülmények között tették tönkre Dair-t, de azért még ott is hevesen dobog a jeleneteiktől a szívem, de akkor már reménysugár nélkül, fájdalmas keretek közt. Oké, haladjunk. A második szezonban Serena megpróbálta kibékíteni őket, legalábbis elérni, hogy normálisan tudjanak egymással csevegni, burkolt beszólogatások nélkül. Ez nem kevés vicces szitut eredményezett. Azt amúgy különösen imádtam, amikor Dan apja azt hitte, a fiának tetszik Blair, mire Dan hebegni-habogni kezdett, hogy mindössze Serena akarja, hogy jól kijöjjenek egymással, de Dan szerint beteg dolog lenne, ha ráhajtana Blairre, magyarul sosem tenné. Jesszus...kínos belegondolni, mekkorát tévedett. :D Ugyanebben a részben (2x08) mintha Dan picit aggódott volna Blair szívéért. Mármint figyelmeztette, hogy legyen óvatos Chuckkal (tudjátok, a Blair-Chuck duó rákerült a legutáltabb szerelmespárjaim listára, csak úgy mellesleg mondom), és bizonyosodjon meg róla, hogy a pasi már befejezte a játszadozást. A rész vége felé pedig még beszélni is próbált Dan Chuckkal...basszus, sejthettem volna, hogy Dair lesz az életem egyik értelme, hiszen ezt mondta:

Nézd, nem tudom, hogy érzel iránta, de azt igen, hogy ő hogyan érez irántad. És el akarta mondani neked, míg én meg nem állítottam.

Jó, Serenának azt mondta Dan, hogy miatta avatkozott bele a Chair románcba, és nem Blair-t akarta védeni, de...nem is tudom, szerintem a szíve mélyén egy picit valóban aggódott érte. Mintha érezte volna, hogy Blair nem olyan "rossz" ember, mint hitte. A 2x18-ban volt valami iskolai színdarab, amiben Dair-nek szerelmeseket kellett játszaniuk. Hát én azon is úgy röhögtem. Pedig a színpadon kívül hatalmas gondok voltak, mert Blair azt hitte, Dan tett valamit, de...ha emlékeim nem csalnak, ahhoz pont nem volt köze a srácnak. A harmadik évadban még jó párszor "szövetkeztek", ugyanis az ellenség üzemmódban sokáig jellemezte őket az "ellenségem ellensége a barátom" frázis, és rá kellett jönniük, hogy jó csapatot alkotnak. Imádom, ahogy Blair a harmadik szezonig nem tudta, hogy Dan írónak készül, sőt szokott is írni és remekül alakul a karrierje ebben az irányban, hiszen az ötödik évadban elementáris fejlődés lesz ezen a téren, ami érinti a párost. Bocsi, hogy csapongok, de igyekszem mindenre kitérni. A 3x18-ban van még az egyik kedvenc jelenetem...ami azt illeti, benne van a pakliban, hogy óvatosan már itt nekiálltam jobban szeretni őket, mint barátokat, mindössze nem vettem észre vagy továbbra is figyelmen kívül hagytam a Dair szál lehetőségét romantikus értelemben véve.

Dan: Hé, jól vagy?
Blair: Nem, nem vagyok. Egyáltalán miért érdekel? Te mindig a legrosszabbat gondoltad Chuckról és rólam. Szerinted szörnyűek, romlottak és lelketlenek vagyunk.
Dan: Lehet, hogy egyszer-kétszer használtam ezeket a szavakat, de... Bocs, nem értem, mi folyik itt? Chuck...Chuck csinált valamit?
Blair: Nem, nemcsak arról van szó, amit ő csinált. Hanem arról is, amit én tettem. Egész idő alatt őt okoltam, de én is hibás vagyok. Olyan emberré váltam, akinek mindig is gondoltál.
Dan: Blair, nézd, nem hiszem, hogy te olyan rossz ember lennél. Lehet, hogy nem vagy az esetem, de szörnyű sem vagy. És bármi is történt közted és Chuck között, biztos meg tudjátok oldani, mert ha van olyan pár, akik tényleg összetartoznak, azok...tudod, ti vagytok.
Blair: Teljesen igazad van. Chuck és Blair. Blair és Chuck. Ki más szerethetne engem azok után, amivé váltam? Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, Humphrey... Olvad a jeged.

Ez a végére nagyon kellett. Mondjuk kínossá kezdett válni a csend köztük, ez tény. :D Most már bármikor nézem ezt a jelenetet, és Blair felteszi ezt a "ki más tudna szeretni" kérdést, hangosan üvöltöm, hogy "ott áll előtted". :D <3 Még ugyanebben a részben elhangzott Dan szájából egy mondat, amikor Blair MÁR MEGINT Chuck miatt szenvedett:

Csak hogy tisztázzuk...szerintem megérdemled, hogy olyasvalakivel legyél, aki boldoggá tesz.

Ennek is apró poénos beszólás lett a vége Blairtől, de a maga módján megköszönte. És igen, ez a legfőbb ok, hogy beléjük szerettem végül. Dan olyan boldoggá tette Blairt, mint soha senki!!! Chuckkal lehet, hogy ezer fokon égtek, amikor együtt voltak, lehet, hogy voltak aranyos pillanataik, de Dan volt az, aki a tenyerén hordozta, miután összejöttek, aki MINDIG kedves volt vele és törődő. Ezt mindig leírom, de Dan valódi hercegnőként bánt a lánnyal. Nem okozott neki fájdalmat, nem rúgott bele (képletesen!!!) még egyet, miután már megbántotta. Mert igen, Chuck erre bizony hajlamos volt. Na jó, haladjunk, mert ismét regény született, ezt már nem tudom meggátolni, de picit lerövidíteni talán képes leszek. Aztán tudjátok, a moduljukhoz ki fogom bővíteni az ide leírtakat.

Oké, ennyi. Jöjjön a negyedik évad! Ismét együtt dolgozott a csodaduó, mégpedig a már említett 4x10-ben, amikor Serenát bedrogozta valaki. Együtt jártak utána, igazi Sherlock és Watson vibrálást éreztem, miközben néztem...kis túlzással élve. :D Ennél a résznél váltam hivatalosan Dair shipperré, ugyebár. Vagyis a 4x10 végén, amikor Blair átmegy Brooklynba, hogy megbeszélje Dannel a közös nyomozást és bosszúállást, amiért bántották Serenát. Na, ettől kezdve a 4x11-től már nem volt megállás. Ömlesztve kaptuk a Dair pillanatokat! Mindenki elutazott a városból, csak ők ketten maradtak, és sikerült rájönniük, mennyi közös van bennük - ami előbb is összejött volna, ha szánnak egy kis minőségi időt valódi érdeklődésre és csevegésre -, például a filmek terén is egyezik az ízlésük. Istenem, ahogy szövetségesekké, vagy most már mondhatjuk, barátokká váltak, a vicces megszólalásaik még nagyobbat ütöttek. Hiszen továbbra is szarkasztikusak voltak egymással, de ekkor már lassacskán jelentkezett a cukiság faktor! <3 Aztán egy magazinnál mindketten gyakornokok lettek és elindult a versengés, ezzel még több röhögőgörcsöt okozva nekünk. Amikor a 4x15-ben Blair - mit ad isten - megint csalódott Chuckban, Dan egyszerűen csak leült mellé és megfogta a lány kezét. Ennyi. Semmi körítés, egy biztató kézfogás. Egy jel, hogy ő bizony mellette áll. És olyan édesek voltak, amikor később Blair felhívta telefonon és elmondta Dannek, hogy a Vanity Fair-nek beküldte a cikket, amit a srác írt. Blair is elolvasta, meg is dicsérte, amivel Dan el is kezdte cukkolni. Aztán Blair benyögte, hogy épp egy igazi Valentin-nap ellenes filmet fog nézni, a Rosemary gyermekét, Dan pedig közölte, hogy nézi vele. Szóval egyszerre elindították és telefonon tárgyalták ki az egészet. És nyilván még a filmről is aranyosan "vitatkoztak", ahogy szoktak. Hogy nem lehet őket szeretni? Tényleg nem értem. Elfogadom, de nem tudom ép ésszel felfogni. Egy résszel később már együtt néztek filmet Dan lakásán. Istenem, minden lelkizésük a szívemig hatol, legyen szó bármiről. És ahogy az arcukon egyre egyértelműbbé vált, hogy elkezdtek gyengéd érzelmeket táplálni egymás iránt, egy csodafolyamat, amit mindig öröm újra meg újra visszanézni! A 4x17-ben azon voltak, hogy bevallják mindenkinek, hogy néha együtt lógnak, ennek pedig az lett az eredménye, hogy mindketten megijedtek az érzéseiktől, amikre Dan apja és Blair szobalánya tökéletesen rávilágított. A lényeg, hogy egyikük sem vallotta be senkinek. Két jelenetet még fordítok a részből. A második a rész legvégén van, amikor Dan átmegy Blair házába, hogy beszéljen vele, de szerintem összefüggő és érthető így mindegyik.

Dan: Serena, Eric, Lily...most nagyobb szükségük lesz ránk, mint valaha.
Blair: Nem "ránk." Danre és Blairre, két külön személyre. Két tulajdonnévre, amit elválaszt egy kötőszó.
Dan: Vagy egy vessző, ha egy listán szerepelnénk.
Blair: Ami ritkán fordul elő, mivel nincs bennünk semmi közös, sőt egymás ellentétei vagyunk.
Dan: Olyan ellentétek, akik nem vonzzák egymást.
Blair: Határozottan nem.
Dan: Nem.
Blair: Egyszerűen a világ nem készült fel egy Humphrey-Waldorf barátságra... Jó volt nem barátkozni veled.
Dan: Valamikor...nem kéne megismételnünk.

Blair: Minden rendben?
Dan: Egész éjjel egyetlen...felemésztő, bénító gondolattal a fejemben kószáltam a városban.
Blair: "Miért járkálok a városban a városban, amikor Brooklynban élek?"
Dan: Mi van, ha apának és Dorotának igaza volt? Mi van, ha van még egy oka annak, hogy titkolózunk?
Blair: Például milyen más oka?
Dan: Kézenfekvő tagadás? Blair, azért tartottuk titokban kettőnket, mert attól félünk, hogy valami többről van szó.

Ezután Dan meg akart bizonyosodni róla, hogy valami több van köztük, mint barátság, ezért azt kérte, derítsék ki egy csókkal. Ebbe pedig végül Blair belement. Hát én úgy visítottam, sőt mind a mai napig pillangók repdesnek a gyomromban, amikor meglátom azt a jelenetet, mert visszajön az a bezsongós érzés, amit elsőre tapasztaltam anno. Ám nehogy bárki azt higgye, hogy ezután pislogtunk egyet és bumm, Dair máris egy pár volt. Nem-nem. Sajnos ugyanis továbbra sem lett ebből kapcsolat. Mindketten bekamuzták, hogy nem jelentett semmit, Chuck is bekavart az idióta viselkedésével, amikor előző este még egy másik nőnek könyörgött, másnap meg ismét Blair volt az ő jövője...aha, persze. Szóval szembesítve lettek, mire B. azt mondta, egyiküknek sem jelentett semmit a csók. Miután pedig ismét kettesben maradt Dannel, Dan rákontrázott, hogy egyetért a lánnyal, ami látszólag nem esett jól Blairnek. És ez a kis párbeszéd:

Blair: Miről akartál velem beszélni korábban?
Dan: Ja, csak azt akartam, hogy tudd, nekem sem jelentett semmit az a csók, ahogy neked sem.
Blair: Ó...persze.
Dan: A szociális kísérletezés rosszul sült el.
Blair: Egy hercegnő megcsókolt egy labradort.
Dan: Értékelem, hogy nem varangynak neveztél. Blair, a herceged odakint vár rád. Talán nem én és nem Chuck az, de odakint van.
Blair: A te hercegnőd is. Ha készen állsz rá.

Oké, ezzel az utolsó mondattal Serenára célozgatott Blair, de nézőpont kérdése. Hiszen az ötödik szezonban egyértelművé vált, hogy SZÓ SZERINT Blair az a bizonyos hercegnő. Na jó, most szépen leállítom magam és rátérek az ötödik évadra, ahonnan már rohamtempóban fogok haladni. Ígérem, most szépen visszafogom magam, aztán tudjátok, a moduljukban hozzácsapok majd még 1000 szót! :D Szóval Blair-t a negyedik évad végén eljegyezte Monaco hercege, ami egy újabb féltékenységi alapot adott Dannek. Viszont én ezt is élveztem látni, hiszen még egyértelműbb volt, hogy belezúgott abba a lányba, akit pár éve még a háta közepére sem kívánt. Dan most küszködött azzal, hogy B. férjhez fog menni, ráadásul egy herceghez. Már az ötödik évad legelején is egyértelmű, hogy bár a lány egész nyáron nem beszélt Dannel, de szüksége van rá, amikor bizonytalan. Dan mellett tényleg önmaga lehet, sőt boldog lehet! És imádom, hogy ezt ebben a szezonban többször is megmutatták. Ahogy az 5x01 végén Dan majdnem kimondta, mit érez, Blair pedig kb. úgy faggatta, mintha az élete múlna rajta, hogy azokat a bizonyos szavakat hallja Dan szájából...hát, az a jelenet valami csoda. Nem hiába vagyok odáig az ilyen idegölő, mégis isteni pillanatokért, amikor a szerelmespárok egymás után áhítoznak, de valamiért mégsem jönnek össze azon nyomban. Igen, szeretem, amikor húzzák az alkotók az időt...persze csakis akkor, ha végül révbe érnek a madárkák. Más esetben ez szimplán kínzás a rajongói szíveknek. Na szóval...íme egy gyors idézet az 5x02-ből, amikor Blair nem volt biztos benne, hogy Chuck vagy Louis a gyereke apja (ja, igen, terhes volt, csak aztán sajnos elvesztette a babát), és átment Danhez, hogy lelkizzenek:

Dan: Nézd, tudom, hogy ijesztő, de szerintem tudnod kell, ki az apa. Ha nem magad miatt, aki a babáért.
Blair: És mi van, ha mindent elveszítek?
Dan: Én még itt leszek neked.

Éééés ezután Dan átkarolta őt, B. pedig végre megnyugodott kicsit. Komolyan nem tudom, mivel érdemeltem ki őket? <3 Oké, ideje szkippelni pár eseményt, pedig ezek lennének az igazán fontosak. Mindegy, majd a modulban. Tehát Dan kiadta a könyvét, Blair pedig megtudta, hogy róla írta (!!!). Oké, elég rendesen kiakadt, de úgy hiszem, inkább a saját érzéseivel való szembesülés ijesztette meg a lányt. Az 5x08-ban viszont imádtam, hogy Chuck volt az, aki közölte Dannel, hogy a srác szerelmes Blairbe. Eddig csak tudat alatt volt ezzel tisztában, kellett, hogy hangosan is kimondja. És hogy pont Chuck volt ez a személy, duplán boldoggá varázsol engem. Gyerekek, annyi jelenetet ki tudnék emelni még, de relax van, nem foglak arra kényszeríteni titeket, hogy egész álló nap olvassatok. Félóra már így is elment az életetekből (bocsi :D). Már attól elsírom magam, ha felidézem kb. bármelyik momentumukat. Az 5x11-ben meglátta őt a menyasszonyi ruhájában, és bár elsütött egy poént, de nem bírta megállni, hogy ne közölje, milyen tökéletesen fest benne, illetve Dan írta meg Louis-nak az esküt, amit majd mond az esküvőjükön. Ezt Blair megtalálta és elolvasta. Tudjátok, mi volt a reakciója? Nos...ezt mondta Serenának:

Mintha belelátna a lelkembe. Tudom, hogy Louis szeret engem, de néha eltűnődöm, hogy megért-e engem. De ezt olvasva pont erre volt szükségem, hogy biztos legyek a döntésemben, hogy hozzámenjek feleségül.

DAN ÍRTA, SZÍVEM!!! És amikor ez kiderült, emlékszem, örömömben hatalmasat visítottam! <3 Na, de a lényeg: bár megvolt az esküvő, de Blair meglépett...Dan segítségével!!! Ezt most bonyolult lenne tovább fejtegetnem, szóval inkább térjünk rá a lényegre. Az 5x15-ben elérkezett egy újabb Valentin-nap, ám most nem együtt néztek filmet, miközben telefonon diskuráltak, hanem Blair kétségbeesetten igyekezett újra összehozni Dan-t és Serenát, hogy ezáltal ne figyeljen a saját érzéseire. Amikor viszont kettesben voltak, csodálatosnak nevezte Dant és felsorolt egy csomó okot, amiért így vélekedik róla. Sőt azt mondta Dannek, hogy Serena mégis hogyan ne szeretné őt, amikor olyan, amilyen? <3 Később ismét csak ketten voltak, és megtörtént az egyik kedvenc pillanatom:

Dan: Tényleg azt akarod, hogy újra összejöjjek Serenával?
Blair: Csak azt akarom, hogy boldog legyél. Mondd el, mi tenne boldoggá, Dan?

Dan pedig szépen megcsókolta!!! A következő részben B. mindent megtett, hogy barátságnak állítsa be, ami kettejük közt van, ezzel jó néhány poénos jelenetet megadva nekünk. Végül Dan lenyomott egy olyan monológot, hogy csak pislogok, bármikor nézem meg:

Nem akarok a barátod lenni, Blair. Többet akarok. Téged akarlak. És ha te nem érzel így irántam, nem hiszem, hogy továbbra is találkoznunk kéne.

Később pedig Blair ezt mondta, miközben a Dan könyvéből készült színdarabot próbálták, ő pedig rájött az igazságra:

Dan önmagamért szeret.

És itt van!!! Ez a legfőbb ok, amivel megnyerték a szívemet sok évvel ezelőtt! És nem érdekel, hogy nem népszerű a páros, nem érdekel, ha minden Gossip Girl fan hülyének néz vagy legszívesebben elásna, amiért ilyen "ízlésficamom" van (igen, ezt is megkaptam már, amiért nem Chair, hanem Dair rajongó vagyok). Én akkor is kiállok amellett, hogy ez a szerelem volt (mert ez igenis az volt) a legtisztább, legszebb az egész sorozatban!!! <3 A felismerés után egyébként végre összejöttek, sőt Blair beközölte Serenának, hogy érez valamit Dan iránt!!! Az 5x17 megadta a legcsodásabb, örök kedvenc jelenetemet. Egyrészt Blair itt hívta Dan-t először Dannek (hiszen mindig Humphrey-zta), másrészt ez a párbeszéd olyan EPIC:

Dan: Ha azért jöttél, hogy elmondd, milyen szörnyű ember vagyok, elkéstél. Már tudom.
Blair: Nem ezért jöttem.
Dan: Újra összejöttél Chuckkal?
Blair: Nem.
Dan: Te...elköltözöl egy lakatlan szigetre, ahol egyáltalán nincsenek férfiak? Hogy a hátralévő életed békés magányban töltsd el?
Blair: Nem. Elmondtam Chucknak, hogy már nem az övé a szívem. Rájöttem, hogy valaki máshoz tartozik.

Oké...akkor tisztázzunk valamit: miután ezt csillogó szemekkel, őszinte mosollyal és szerelemtől megbicsakló hanggal közölte Dannel...mégis milyen alapon rombolták szét őket??? Tényleg nem tudom megérteni. Sosem fog sikerülni. Emlékszem, még a Vámpírnaplók alkotója, Julie Plec is kvázi lecseszte a GG íróit, hogy ezt hogy tehették tönkre? Amúgy az 5x18-ban nem ment túl könnyen, hogy új szintre emeljék a kapcsolatukat (értitek... :D), először még Cedric jelenléte is bezavart (tudjátok, a bejegyzés elején említett káposztaföldi baba, akiből anno Blair gúnyt űzött az első évadban...nini, párhuzam!!!), és tényleg sehogy sem akart összejönni a lefekvésük. Részben, mert olyan görcsösen akarták. Az első alkalom nem is volt jó egyiküknek sem...aztán spontának lettek, és ez volt a legjobb, amit tehettek ebben a helyzetben. :D <3 Az 5x19 pedig megadta, amiről már annyit regéltem: Blair elmondta Dannek, hogy egész életében hercegnő szeretett volna lenni, és hiába ment hozzá egy herceghez korábban, mégsem adatott meg neki ez a dolog. Erre Dan mit tett??? Hercegnőt csinált belőle! Gyönyörű ruhába öltöztette, még tiarát is kapott, és azt mondta neki, hogy mielőtt B. továbblép az életében és elengedi a hercegnői álmokat, érezze magát valóban annak még egyszer utoljára. ZOKOGOK!!! Annyira szerette, úristen! <3 Aztán jutott nekik még pár epizódnyi boldogság, mielőtt mindent összecsesztek az alkotók. Dan ezt mondta neki például az 5x21-ben:

Talán annyira arra koncentrálsz, mások hogyan látnak téged, hogy már azt sem tudod, ki vagy. És ez nagy kár, mert ha csak láthatnád azt, amit én látok...

Ám nem fejezte be a gondolatmenetet, mert elsétált. Később B. átment hozzá, ahol már végigmondta...és igen, ismét könnyezem, mert végre volt egy pasi, aki végig csodálatosan bánt Blairrel, míg együtt voltak.

Blair: Valahogy aközött, hogy eladtak egy hotelért és hogy eladtam magam egy tiaráért, elveszítettem a valódi önmagamat. De meg akarom találni. Tudnál esetleg segíteni?
Dan: Van egy olyan érzésem, hogy a valódi Blair Waldorf sokkal közelebb van, mint hinnéd. Nem volt az olyan régen, hogy ő és én együtt dolgoztunk a W magazinnál...én pedig teljesen beleszerettem.
Blair: És...milyen volt az a lány?
Dan: Az a lány...őrületesen erős, független, őszinte, gyönyörű, bármire képes, és egy férfi, sem magazin nem lehet képes ezt elvenni tőle.
Blair: Remek lánynak tűnik. Alig várom, hogy újra találkozzak vele.

Éééés...ölelés!!! Na jó, ennyi. Tündérmese vége. Oké, nem ez volt a vég számukra, még picit együtt voltak, kaptam még csodaperceket, aztán az évadzáróban robbant a bomba. Dan már nem volt biztos Blair érzéseiben, és közölte a lánnyal, hogy minden bizonnyal még mindig Chuckba szerelmes. B. győzködte, hogy nem így van, de a hatodik szezonban egyértelművé vált, hogy már nincsenek együtt. Utálom ezt. Utálom azt az évadot, és azt is, hogy végül már a baráti státuszukat sem építették vissza. Mintha törölték volna mindazt, amin együtt keresztülmentek. Mintha Blair sosem érzett volna semmit Dan iránt. A "legszebb" pedig az egészben, hogy végül Dan ismét összejött Serenával, akin már réges rég túl volt, pláne miután teljes szívéből belezúgott Blairbe. De persze, be lett magyarázva, hogy valójában MINDIG Serenát szerette. Helló, üdv néked drága logikai bukfenc. Ez olyan nevetséges volt, hogy hiába bosszankodtam végig a teljes utolsó szezont, ezen sírva röhögtem, olyan szánalmas volt az egész. És a Chair esküvő???? Kész röhej...na jó, inkább hagyjuk. Csodálatos látni a gyáva írói csapat munkáját. Bravó, hatalmas taps érte. De hát győzött a többség, és megkapták a Chair és Derena endgame-eket, holott ekkor már egyiknek sem volt semmi értelme. Ez van, el kell fogadnom, még ha mindig fájni fog, akkor is. Azért köszönöm, hogy kicsit megkaphattam őket...maradnak a rajongói írások, hogy kiélje magát a Dair-szívem! A színészeknek köszönöm, hogy ilyen lehengerlően prezentálták, milyen az igazi, őszinte BOLDOGSÁG, amit igenis képes a szerelem előidézni! <3