Jelentem, ennek a bejegyzésnek a szövege lassan EGY ÉVE elkészült, azonban mostanáig nem folytattam a cikksorozatot. Azóta olvashattátok az előző posztomban, hogy végre belehúzok, és jóval rövidebb bejegyzések formájában megosztom veletek a toplistám további párosairól a véleményemet. Ennél a párosnál már érezni fogjátok, hogy kicsit rövidebb a szöveg, ugyanis a részletgazdag infókkal ellátott, régebben megírt részeket mindössze néhány saját gondolattal bővítem már csak a későbbi szezonokra vonatkozóan. Illetve icipicit belejavítok a posztba, ugyanis amikor ezt elkezdtem megírni, a duó az ötödik helyen állt, ám azóta eggyel hátrébb csúsztak ők is. Na, vágjunk bele:

Szerintem nem tudom kellőképp körülírni, mit jelent nekem ez a páros. Amikor kicsi voltam, nővérem nézte a Dawson és a haverok (Dawson's Creek) című szériát. Nekem akkor nem jött be, vagyis akkoriban más sorozatok érdekeltek. Pontosítok: inkább a mesék kötöttek le. Kb. 5 éves voltam, pereljetek be! :D Szóval csak jóval később keveredett újra az utamba a sorozat. Először 2014-ben néztem végig. Azóta sikerült még egyszer, és a jövőben biztos lesz harmadik újranézés is. Úgy örülök, hogy az életem része lett a Dawson's Creek. Legfőképp pedig ezért a két csodálatos lélekért vagyok hálás. Emlékszem, amikor elkezdtem nézni a szériát, azt hittem, Joey és Dawson lesznek a kedvenceim együtt, mert legjobb barátságból avanzsálódnak szerelmesekké és mert...nos, nővéremnek ők voltak az etalon duó. Szóval úgy voltam vele, big sister úgysem nyúlhat mellé. Aha...elkezdtem nézni, és pillanatok alatt a szívem közepéig vándorolt Joey és NEM Dawson, hanem Pacey. Máig nem tudom ép ésszel felfogni, amikor arról olvasok, hogy vannak, akik nem Pacey-vel preferálták a leányzót, hanem Dawsonnal. Elfogadom, csak nem értem. Katie Holmes kémiája is sokkal jobban működött Joshua Jacksonnal, mint James Van Der Beek-kel, legalábbis ez az én személyes meggyőződésem, maradjunk ennyiben. De ez csak egy dolog, amiért ennyire mélyen tárolom őket a szívemben és ennyire előre kerültek ezen a listán. Sőt szerintem egy életre megszerezték a hatodik helyet! <3 És igen, a kémia "csak" egy csepp abban a tengerben, ami kifejezi, mit is jelent nekem Josephine Potter és Pacey Witter kettőse. Megpróbálom méltóképp szavakba önteni.

A sztori elején Joey és Pacey mindketten Dawson barátai, így pedig egymást is kénytelenek elviselni. Na jó, nem ennyire pocsék a helyzet, de tény, hogy Dawson tartja össze őket, amúgy valószínűleg nem is igazán beszélnének, hiába ismerik egymást kiskoruk óta. A rendezői álmokat dédelgető Dawson filmjében főszerepet alakítottak, és emlékszem, csókolózniuk kellett volna, ami nem jött össze, mert Joey-nak annyira "visszataszító" volt még csak belegondolni is, hogy Pacey-vel összeér az ajkuk. Folyton húzták egymás agyát a sorozat elején, de amikor a szomszédba beköltözött egy új lány, Jen Lindley, Dawson pedig totál belezúgott, minden megváltozott. Dawson sokat lógott Jennel, és...nos, itt még Joey teljesen odáig volt Dawsonért, szóval rá sem nézett volna másra. Pacey-t is inkább az egyik tanárnőjük érdekelte. De pár részen belül kiderült, hogy valamilyen formában Joey és Pacey mégis törődik egymással, még lelkizni is elkezdtek. Természetesen a piszkálódás megmaradt. Elárulom, a szarkasztikus humoruk még akkor is megmutatkozott, amikor már egy párt alkottak, sőt kitartott a széria végéig. Nemsokára Pacey féltékenykedett egy bulin, amit a parton tartottak. Ott már picit érződött, hogy kötődik a lányhoz, és sokkal jobban, mint egy baráthoz, akivel egymás idegeit készítik ki. Az 1x10-ben közös tudományos projektjük volt valamilyen csigákkal, de Pacey felelőtlen volt és elszúrta az egészet. Ezért aztán együtt keltek útra felkutatni csigákat abból a fajból, amiket Pacey véletlenül kinyírt. Pontosabban a húsevő csigákkal összeeresztette őket. :'D A csónak elúszott, mert Pacey nem kötötte ki, szóval át kellett gázolniuk a folyón. Közben egy ilyen felemelő párbeszéd zajlott köztük, ami alapján az ember kb. elképzelni sem tudja, hogy jön majd össze ez a két dinka:

Pacey: Nézd, nem nagy dolog. A csónak úgyis a parton köt ki.
Joey: Akár hiszed, akár nem, most nem a csónakra gondoltam. Tudnom kellett volna. A csigákat már kinyírtad, most én következem... Megfagyok.
Pacey: Figyelj, ez csak egy kis hideg víz. Túl fogod élni. Persze, ez csak feltételezés, de nagyon bízom benne.
Joey: Nagyokos! Ha már a túlélésről beszélünk, azt hittem, már régen kihaltak az ilyen alacsony értelmi szinten élő lények.
Pacey: Elképesztő, hogy egy ilyen személyiség, mint te, még sosem randizott.
Joey: Az még inkább elképesztő, hogy az olyanok, mint te, igen.

Végül kiúsztak a kocsihoz, totál átfagyva, Pacey pedig adott egy pokrócot, hogy a lány azt csavarja maga köré, a vizes cuccokat meg vegye le, nehogy tüdőgyulladást kapjon. Joey kiakadt, de végül mindketten takarókba csavarva ültek be a kocsiba... Mondjuk Pacey egy picit leselkedett, és olyan aranyos fejet vágott, miközben a visszapillantóban bámulta Joey-t. Na, ha itt nem esik le az embernek, hogy ez egy hatalmas szerelem lesz, akkor a szemellenző igencsak jól rásimul az illető szemére. Hiszen itt már kétségem sem volt, hogy ez egy csoda lesz. Persze, a sorozatban ez volt a legnagyobb szerelmi háromszög. Mármint a Dawson-Joey-Pacey szál. Igazság szerint nem lehetett biztos benne az ember, hogy Jo melyik srác mellett köt ki végül. Illetve a rajongótáborok is nagyon meg vannak osztva. Mármint most már összességében HÁLA AZ ÉGNEK többségben van a Joey-Pacey imádók közössége, de anno...hát...a fele-fele arány volt inkább a mérvadó. Amit nem is értek. De hát a 20. század végén és a 2000-es évek elején úgy tűnik, a lányok még nem látták Dawson hibáit és a nyálas, önző, gyerekes viselkedés volt a menő. Bocsi, lehet, túl durván fogalmazok, de komolyan sötétben tapogatózom, akármikor igyekszem megfejteni, miért drukkoltak sokan a Joey-Dawson endgame-nek. Igen, jó ideig együtt voltak, sőt még az utolsó évad legelső részében le is feküdtek egymással. Nem mondom, hogy nem tudtam volna anélkül a sztorivonal nélkül élni, de értem, hogy a Joey-Dawson fanoknak akartak kedvezni. Egész szép jelenet volt, de nem fogható ahhoz a lehengerlő ívhez, amit bejárt a drága Joey és Pacey duó. Annyira ikonikusak, annyira életszerűek, csodaszépek. Ezt a két párt a szememben össze sem lehet hasonlítani, mert ég és föld a kettő. Joey és Pacey megváltoztatták egymás életét és megmutatták, milyen az a szerelem, ami mindent elsöprő, őszinte és IGAZI. De ne rohanjak már ennyire előre, hiszen ennél egy picivel részletesebb elemzést érdemel ez a két kis kincs. De nyugi, megpróbálok 1-2 ezer szónál nem többet írni. :D

Az új koncepcióm ugyebár az (így egy évvel azután, hogy elkezdtem megírni ezt a posztot), hogy csak pár mondatban foglalom össze a toplistám duóit, amit aztán ugye bővítek a moduljukban. Szóval annyit írnék mindössze, hogy emlékszem, mennyit filóztam azon, hogy a Bűbájos boszorkákból Piper és Leo kerüljön-e előrébb vagy PJ, vagyis Joey és Pacey. Végül egyáltalán nem bántam meg, hogy a Dawson's Creek kincsek mellett tettem le a voksomat. Érzem, hogy ez a helyes döntés. Igen, ők problémásabbak voltak, mint a boszi-fényőr duó, de mégis van bennük valami, amitől még nagyobbat dobban a szívem. Páran esetleg úgy gondolhatják, hogy ennek az az oka, hogy Katie Holmes és Joshua Jackson egy ideig az életben is egy párt alkottak, de tekintve, hogy mindössze a sorozat elején volt ez így, aztán úgy forgatták le a romantikus jeleneteik 99%-át, hogy már szakítottak, azt hiszem, ez nem egy reális "gyanúsítgatás". :D Oké, a színészek kémiája valóban mérvadó, mert atomerőmű koncepció szintjén is elegek lennének egy egész város áramellátásához, de ez csak egy tényező. Ami miatt picit előrébb vannak a gyerekkori nagy kedvenceimnél, az talán amiatt lehet, amit kiváltanak egymásból, amilyen tettekre sarkallják a másikat. Ezt úgy értem, hogy Piperék alapvetően egy "problémamentes" pár voltak - akadályoktól eltekintve -, az a tipikus "házasalapanyag" áradt belőlük az első pillanattól. Míg PJ esetében Joey szerelmes volt először Dawsonba, a legjobb barátjába. Pacey meg az első évadban például egy tanárukkal kavart. Persze végül kiderült, hogy mindig is tetszett neki a stréber leányzó, de Pacey-t igazából sosem érdekelte a tanulás, pedig nem volt egy buta fiú...csak tinédzser. :D Ergo ég és föld voltak mindketten, és ebből a helyzetből hozták ki végül az egyik legikonikusabb szerelmi történetet! Szóval ez a magyarázat, ha engem kérdeztek. A harmadik évadban jöttek végül össze, bár egymás kerülgetése korábban elkezdődött, pontosabban Pacey próbálkozott. A harmadik évad végétől a negyedik évad végéig tartott a kapcsolatuk. Vagyis először. Ez egy rohadt szép arány egyébként, igazi aranyélete volt annál a kb. 20-22 résznél minden Joey-Pacey rajongónak, tele volt csodás jelenetekkel minden egyes epizód. Aztán sajnos beütött a krach. A végzős bálon megtörtént a fájdalmas szakítás. Pacey vetett véget a kapcsolatnak, mert úgy érezte, csak visszatartja Joey-t attól, hogy tündököljön és kiteljesedjen. Szegény Pacey mindig is lúzernek tartotta magát, önértékelési gondokkal küzdött, sokszor nem értette, mivel érdemelhetett ki egy olyan csodálatos lányt maga mellé, mint Joey, aki okos és gyönyörű. Nem én mondtam, ezek Pacey szavai. A szívem darabokban, sosem tudom pityergés nélkül megnézni a szakítást. Annyi mindenen mentek át együtt abban az egy évben, amin sokan egy évtized alatt sem. Bár egyértelmű volt az egyetemi évek alatt, hogy még szeretik egymást, de mindketten másokkal randiztak, igyekeztek továbblépni az életben. Az utolsó, vagyis a hatodik évadban keveredtek össze ismét a 6x15-ben, ám a 6x18-ban szét is mentek, mert Joey visszament a korábbi pasijához... Oké, valahol megértettem, miért döntött úgy, főleg a finálé megnézése után - ezt mindjárt kifejtem -, de azért basszus... :/ <3 :'D És akkor elérkezett a várva várt FINÁLÉ! Igen, kellett még egy pár részt várni, de a 6x23/24 (dupla rész volt) megadta a csodát, amitől mind a mai napig örömmámorban úszik a lelkem! Volt egy 5 éves időugrás, Dawson anyukájának volt az esküvője, Pacey sok év után újra megcsókolta Joey-t - igaz, csak azért, hogy lekoptasson egy tapadós nőt -, és ez a csók sok mindent előhozott. Majdnem megbeszélték, amikor egy jó barátjuk összeesett az esküvőn. Kiderült, hogy Jen, akit a gimi első évében ismertek meg, haldoklik... Jen kérte meg végül Joey-t, hogy válasszon végre Pacey és Dawson közt, mire Joey mondta, hogy mindig is tudta, kit szeret, mindössze a menekülés könnyebbnek tűnt, mint szembenézni a hatalmas érzéssel. Egy darabig nem tudtuk biztosan, melyik pasiról beszél, csak remélni tudtam, hogy Pacey-ről. Aztán Jen halála után lezajlott egy beszélgetés PJ között, amit most leírok nektek, mert elárulom, egyik kedvenc idézetem:

Joey: Hogy bírod, minden rendben?
Pacey: Igen...Igen, már jól vagyok.
Joey: Mit forgatsz a kobakodban?
Pacey: Elengedtelek.
Joey: Mi?
Pacey: Már szabad vagy. Sosem hittem igazán a nyálas "ha szeretsz valakit, engedd szabadon" dalocskában. Ezt ékesen bizonyítja az összes ballépésem. De eltökéltem, hogy nagyon boldog leszek, Joey. Még ebben az életemben. Szeretlek. Ahogy eddig is. Mindig szerettelek...de valahogy sosem volt jó az időzítés. Annyit megtanultam, hogy az idő nem a jóakarónk. Itt az ideje, hogy végre boldog legyek, most. Mert csak ez van, csak ez jutott nekünk. Ha tanultam valamit Jen halálából, hát ez az.
Joey: Pacey, én...
Pacey: Ne, várj egy kicsit, befejezném. Szeretném, ha te is boldog lennél, mert...fontos nekem, hogy boldog légy. Nagyon fontos. Szeretném, ha olyan társad lenne, akár Dawson, akár a New York-i pasas, vagy valaki, akit még nem is ismersz, de olyan...olyan legyen, aki beleillik az életedbe, amire vágysz. Olyan, aki azt érzi melletted, amit én érzek. Szóval ebben a hosszúra sikeredett mondatban, ami az elmúlt 10 évünk volt, az a lényeg, hogy nekem már az is elég, hogy szerethettelek téged és... ezért elengedlek.

Nem sírok, ugyan. Ahogy Joey a könnyeivel küzdve mondja el, hogy minden lépése, minden tette vezette őt ide és nem érdemli, hogy bárki elengedje, Pacey sem. Ő is elmondta, hogy szereti és azért menekült Pacey elől, mert mindig korainak érezte, de ettől még mindig így érzett.

Nem engedhetsz el, mert még azt hihetném, hogy menekülni jó.

Ezután megzavarták őket, így nem tudtuk továbbra sem, kit válaszott, kit szeretett mindig is szerelemmel. Főleg, mert Dawsonról is szépeket mondott, elmondta, hogy őt is szereti, mert a lelki társa. Aztán a sorozat utolsó 2 percében (!!!!) kiderült, hogy már együtt élnek New Yorkban és végre révbe értek. Igen, endgame lettek! Kevin Williamson legalább ezt nem vette el tőlem, ha már kinyírta a kedvenc karakteremet, Jent, na meg miatta nem lett Steroline endgame a Vámpírnaplókban. De ez egy másik sztori. Ami most számít, hogy Joey és Pacey örök csodáim, mindig a toplistámon lesznek, mert bár most eggyel lejjeb csúsztak, de biztos helyük van ettől még a TOP 10-ben! <3

Ui.: ahhoz képest, hogy azt mondtam, nem lesz hosszú... :D Mondjuk higgyétek el, erősen leszűkítettem így is a sztorijukat.