A testvérsorozat után jöjjön az anyasorozat. Bizony, az előző posztban összeszedett dokipárosok előtt volt nekünk egy nagy adagnyi ügyvédszerelem is. Castro producerünk ebben is sok mindent elrontott, sok minden volt logikátlan, de az a nagy büdös helyzet áll fenn, hogy minden szidásom ellenére, amit egyébként joggal dobálok az uraságra, nem szokott pocsék telenovellákat gyártani. A legjobb tőle pedig határozottan a Por amar sin ley. Egy ügyvédi iroda fantasztikus csapatának eseteit követhetjük figyelemmel. Azt, ahogy brillíroznak a tárgyalóteremben. Mindeközben pedig kialakulnak romantikus történetszálak is. Izgalmas, fordulatos a cselekménye, erős a szereplőgárda, sok könny és mosoly jár együtt azzal, ha az ember végignézi. Egyszóval isteni ez a páratlanul összeeszkábált (egyelőre) két évadot megélt mexikói sorozat. 2020 januárja óta ígérgeti Castro a harmadik szezont, de bevallom, nem sok reményt fűzök hozzá. Az a durva, hogy az egyik felem ki van akadva, amiért 3 évvel a második évad fináléja után sincs semmi konkrétum a folytatásról, a másik felem viszont úgy van vele, hogy az újabb évad csak egy újabb lehetőség lenne, hogy még azt is tönkretegye, amit sikerült jól csinálnia. De ezekre még úgyis kitérek a szövegben. Most jöjjön a sorrendem. És előre jelezném, hogy néhány párosról már én magam is gyártottam zenés videót (és tervezek is még), így hozzájuk reklámszerűen a saját művemet fogom kipakolni.

5. Alejandra & Ricardo

Úristen, hihetetlen, hogy az első és eddigi egyetlen Alecardo videómat egy hónappal a második évad zárórésze előtt, 2019 júniusában készítettem. Ráadásul ajándék volt imádott Piper barátnőmnek. Megjegyzem, igen, "csak" ötödikek, és már most lelövöm a poént azoknak, akik előzetesen nem görgették végig a posztot: Ricardo-t jobban szeretem valaki mással. DE!!! Ez nem jelenti azt, hogy ez a két drágaság nem jelent sokat nekem. Sosem felejtem el, amikor kihirdették a szereplőket ehhez a projekthez. Megláttam Ana Brenda és David Zepeda nevét, és anélkül, hogy a korábbi telenovellájukat néztem volna - amiben amúgy ők voltak a negatív szereplők -, rögtön belém hasított az érzés, hogy ők bizony ütni fognak. Így is lett! A találkozásuk pillanatától egyértelmű volt, hogy csodák lesznek együtt. Főleg azután lett tengernyi jelenetük, hogy Alejandra is elkezdett a Vega & Társai ügyvédi irodánál dolgozni, ahol Ricardo is tevékenykedett. Folyton egymás társaságát keresték, néha apró ürügyekkel álcázva a valódi indíttatást. Azért nem volt egyszerű a helyzet, hiszen az első találkozásuk is Alejandra esküvője előtt történt, amikor is egy másik ügyvédi irodánál dolgozó jogászhoz, Carloshoz készült feleségül menni. Az esküvő meghiúsult, mivel a rendőrök gyilkossági váddal elvitték Carlost. Nem lövöm le a poént, hogy ő ölte-e meg a nőt, akivel a legénybúcsún egyébként le is feküdt, de mivel megcsalás is közrejátszott a szituban, Alejandra hamar elhidegült az egykor imádott férfitól. Ricardo-val pedig elég hamar kialakult kettejük közt egy kötelék. Annyira szerettem őket az első évadban. Illetve a második szezonban is voltak édes jeleneteik, de az a helyzet, hogy másodpercek leforgása alatt megszerettem a férfit a másik hölggyel, szóval bár a szívemben mindig ott lesznek, Alecardo csillaga úgymond hamar leáldozott nálam. De higgyétek el, a szeretetem irántuk nem lankadt, mindössze a másik kolléganővel ezerszer nagyobb hévvel imádom Ricardo-t. De örülök, hogy bármikor visszanézhetem Alecardo jelenteit - meg is szoktam tenni néha -, mert szép pillanataik voltak. Értem, hogy Piper miért őket szereti a legjobban. Nálam nem tudtak előrébb keveredni a listán, de bevallom, Alejandra halálakor mindig elpityeredem. Ritkán is szoktam visszanézni azt a momentumot. Megszakadt a szívem Ricardo-ért, annak ellenére is, hogy tudom, a szememben igaz szerelmének története csak ekkor vette igazán kezdetét. Még így is fájó pont nekem az a jelenet. Illetve (spoiler jön) a Médicos első évadának végén kiderült, hogy Ale mégis életben van, szóval ha lenne harmadik szezonja az ügyvédes sztorinak, sanszos, hogy Alecardo visszatérne. Éééés...nos, bármennyire szerettem őket együtt, ezt nem szeretném. Pipernek a világot jelentené, tudom, de...bennem, aki tényleg végignéztem a második szezont, láttam kiépülni a szerelmét a másik csodanővel, egy világ dőlne össze, ha Alecardo lenne végül endgame. Persze Castro-t ismerve visszahozná az eredeti szerelmi szálat, szóval... egy részem ezért van úgy vele, hogy talán jobb, ha sosem lesz újabb szezon, hiába lenne isteni vadiúj jeleneteket látni bizonyos párokkal. Ergo hálás vagyok Alecardo-ért, szép volt, amíg tartott, de bármennyire csodáknak tartom őket is, én nem szeretném visszakapni őket.

4. Lorena & Gustavo

Ez a két kis kincs a második évadban mentette meg a lelkemet a depresszióba süllyedéstől. Őszintén szólva kedveltem Gustavo feleségét, jók voltak együtt, de ugyebár a történet legelején láttuk, hogy Gustavo egy ideje csalta a nejét, ami kiderült, ők el is váltak, aztán Gustavo nyilván megbánta, szenvedett, és az évad végére vissza tudta szerezni a felesége bizalmát. A szerelmük újra erőre kapott. Ám én valójában mindig "csak" aranyosnak gondoltam őket, hatalmas shippem sosem voltak. Amit viszont sosem akartam, az bekövetkezett (spoiler-eső következik):Gustavo szíve nem szimplán darabokban végezte, hanem egyenesen kitépték a testéből. Ugyanis gengszterek gépfegyverekkel agyonlőtték a volt feleségét és a kisfiát, amikor kihajtottak az udvarukból. Ciego (a főgonosz) Gustavo megölését rendelte el, de az emberei tévedésből a nőre és a gyerekre kezdtek el lőni, mert Gustavo autójával indultak útnak. A szívem meghasadt szegény Gustavo-ért, ráadásul ő talált rájuk... Borzasztó volt. Naná, hogy a második évadban arra tette fel az életét, hogy megbosszulja a szerettei meggyilkolását és ügyvédi hivatásának minden erejével azon volt, hogy elkapja Ciego-t... élve vagy holtan. Gustavo a második szezon jelentős részében egy megtört férfi volt, akinek csak a vendetta számított. És őszintén szólva ez nagyon is érthető volt, legszívesebben állandóan ölelgettem volna a karaktert. Sergio Basáñez elképesztő színészi alakítása még inkább elérte, hogy folyton sajogjon miatta a szívem. Ám akkor jött egy igazi napsugár az ő sötétségébe. Lorena egy fiatal ügyvédnő, sőt egyelőre ügyvédbojtár státuszban került az irodához, ha emlékeim nem csalnak. Ami fix, hogy még kezdő volt, aki besegített a jogászoknak az eseteikben. Végül így került közel Gustavo-hoz is. Lassan alakult ki a fiatal lány részéről a szerelem a megtört férfi iránt, de annál erősebb lett a végére, illetve a szívembe is örökre beírták magukat. Lorena mindenben Gustavo mellett állt, támogatta, amikor pedig a férfi már nagyon közel került a veszélyhez, leírhatatlanul aggódott érte, aminek hangot is adott, sőt a szerelmét is akkor vallotta be Gustavo-nak, amikor félt, hogy őrültséget csinál. A csókjuk után Gustavo eltolta a lányt, próbált távol maradni tőle, de igazság szerint az ő szívében is elindult valami. Mintha Lorena szépen lebontogatta volna a falakat, amiket a férfi a szíve köré emelt a felesége és a fia halála után. Talán ezért is szeretem őket ennyire. Mert ez egy tiszta, nagyon lassan, de gyönyörűen felépített szerelem. Az évad vége felé már Gustavo volt az, aki egyre sűrűbben nézte Lorenát messziről, aztán mindig odament hozzá, kezdett óvatosan közeledni felé. Oké, ha nem törlődött ki a lényeg a fejemből, akkor konkrétan nem lett kimondva általa a "szeretlek" szó, sem az nem volt megbeszélve, hogy akkor ők most egy pár lesznek, de a második évad utolsó jelenetében Ciego tárgyalásán Gustavo megfogta a mellette ülő Lorena kezét, a lány pedig elmosolyodott. Azt hiszem, ez mindent elmond. Alejandra García és Sergio között amúgy 21 év a korkülönbség, de eszméletlenül jó munkát végeztek. Ennyit jelent két csodás színész, egy remekül felépített, szép szerelmi történet. Csodásak együtt! <3

3. Olivia & Leonardo

Akárcsak Alecardo kettőséről, Olinardo-ról is szerkesztettem már egy videót. Még az első szezon jeleneteit tudtam csak beletenni, ráadásul amikor szerkesztettem, még nem voltam a HD minőségű részek birtokában. Ez a két drága karakter a második évad néhány részében vendégszerepelt, de akkor már nem voltak állandó szereplők. Amikor majd új videót gyártok róluk - mert a silány minőségű anyag után megérdemlik, hogy a HD-t is megkapják tőlem -, azt kibővítem majd az új jeleneteikkel is, elvégre tündériek voltak a második szezonos vendégszereplésük alkalmával. Olivia és Leonardo nagyon hamar az egyik legnagyobb kedvenc Por amar duóm lett, először sajnáltam is, hogy a második évadban már nem maradtak állandó szereplők, de aztán úgy voltam vele, legalább ezt a csodapárt nem tudja tovább szekírozni Castro. Az első évad instant úgy indul, hogy megtudjuk, Olivia teljesen odáig van Leo-ért, titokban régóta epekedik a férfi után, akivel a Vega & Társai-nál dolgozik együtt jó pár éve. Leonardo azonban sokáig csak nagyon jó barátként tekint a nőre. A sorozat elején éri a férfit egy hatalmas szerelmi csalódás, ami után nem is akar újra szerelembe esni, inkább a magányt választja. Mindig mondja is Olinak, hogy nem szándékozik ismét párkapcsolatba kerülni senkivel. Olivia pedig sokáig reménykedik, de egy idő után úgy dönt, megpróbál továbblépni a Leonardo iránti érzésein, hátha el tudja őt felejteni. Ebben az elhatározásában főleg az viszi előre, amikor a másik ügyvédi irodából megismeri Alan-t, akinek megtetszik Olivia. El is kezd randizni Alannal, és naná, hogy Leonardo valamikor ekkortájt döbben rá, hogy valójában őszinte szerelem fűti Oli iránt. Időben kapcsoltál, haver! Emlékszem, a falba tudtam volna verni a fejem ezen a "pazar" időzítésen. Már jóval Alan felbukkanása előtt egyértelmű volt, hogy szerelmes lett Oliviába, de sajnos addig nem vette észre a saját érzéseit, míg fel nem bukkant a zöld szemű szörnyeteg. Az agyamat eldobtam, amiért a féltékenységre volt szüksége Leonardo-nak ahhoz, hogy végre felismerje, mennyire mélyen és visszavonhatatlanul beleszeretett a kolléganőjébe. Oli tényleg kb. kiskutyaként loholt Leo után az évad első felében, a második felében pedig fordult a kocka, és Leonardo kezdte el üldözni a nőt a szerelmével. De nem akárhogy. Mindjárt kitérek picit erre, de előtte hadd jegyezzem meg, hogy akkor is különlegesek voltak a szívemnek, amikor még "csak" barátok voltak, mert Leonardo olyan gyengéd és kedves volt Olival. Főleg, amikor szegény lány felvitt a lakására egy szimpatikusnak tűnő, lovag külsőbe bújtatott férget, akivel lefeküdt, a férfi elbájoló viselkedéssel levette a lábáról, pucéran az ágyhoz kötözte, aztán levedlette az aranyos külsőt és agresszívan kezdte faggatni, hol vannak az értékei. Szépen kirabolta Oliviát, aztán otthagyta megkötözve. Másnap reggel Leonardo ment el Oliviáért - mázli, hogy előző nap megbeszélték a reggeli találkát munkaügyben -, ő rúgta be a bejárati ajtót és talált rá a kikötözött meztelen nőre. Szegény Oli nagyon megalázva érezte magát, de Leonardo - aki egy igazi úriember, nemcsak annak álcázza magát - vigyázott rá, megvigasztalta és később segített börtönbe juttatni ezt a patkányt. Még jól meg is verte. Szerintem mélyen belül már ott jobban érdekelte Leo-t Olivia, mint azt beismerte magának. Szóval a barátságuk idején is bőven voltak szép pillanataik, amiket faltam. De a 180 fokos fordulat tényleg a féltékenységgel vette kezdetét. Leonardo továbbra is egy gentleman volt, ne értsétek félre, amit most fogok leírni. Szóval egy álompasi, viszont annak ellenére, hogy Oli épp Alannal járt, Leonardo folyamatosan Oli sarkában volt, az érzéseiről beszélt neki. Kicsit sem zavarta, hogy a nő épp párkapcsolat-szerűségben van. Amúgy nagyon helyes, imádtam, ahogy ostromolta a nőt. A 180 fokos fordulat pedig nemcsak ebben volt érezhető, hanem Leo...nos, előjött a "vérbeli pasi" belőle. Macsónak nem mondanám, de még férfiasabb lett a kisugárzása, miután már tisztában volt azzal, hogy Olivia élete szerelme. Nem tudom, ez így érthető-e, picit néha hajlamos vagyok úgy fogalmazni, hogy azt rajtam kívül senki nem érti. :'D Az első szezon amúgy Olinardo számára az esküvőjükkel ért véget, illetve azzal, hogy új életet kezdenek, közös céget alapítanak, tehát kiléptek Alonso Vega cégétől. De nagyon szépen lett lezárva a történetük. Mondom, meglepően szépen ahhoz képest, hogy ez Castro-telenovella. A második etapban sem azért lettek visszahozva, hogy szétszedjék őket az alkotók, hanem segítettek egy bonyolult esetnél az Államokban, ahova ők költöztek. Egy kiegyensúlyozott házasságban élő párt láttam viszont a második szezonban, akik ugyanolyan erős szerelmet éreztek egymás iránt, mint amit az első évad végén láttunk. Nem lankadt egy pillanatra sem. Ilithya Manzanilla és Manuel Balbi színészek közt a kémia lenyűgözött, amint megláttam őket együtt. Annyira örülök, hogy révbe értek és valódi happy end várt a karaktereikre. Remélem, látjuk még őket együtt a jövőben is, mert tényleg szuper párost alkotnak a képernyőn. <3

2. Sofía & Ricardo

És akkor íme a listában a második helyezett, akikről tévesen sok ismerősöm azt feltételezi, hogy a Por amar sin leyben nekem ők a legek legjei. Hogy közel vannak-e az első helyhez? Naná. De hogy le tudnák-e lökni az első helyen lévőket? Nem, soha. A második hely viszont fixen az övék. Amennyiben csoda történne és lenne harmadik szezon, Soficardo akkor is ezüstérmes maradna. Abban a másodpercben beléjük szerettem, hogy az első évad végén megvolt az első jelenetük. Pedig akkor még úgy készítették elő Kimberly Dos Ramos karakterét, mint a második szezon kavarógépét, aki majd Alecardo közé áll egy kicsit. Ám a két évad között az Alejandrát megformáló Ana Brenda amerikai vizekre evezett (főszereplő lett a Dynasty című sorozat második szezonjában), így hát a két Por amar évad között átdolgozták a terveket és mégis egy angyalt kreáltak Sofía-ból az én legnagyobb örömömre. És nemcsak Soficardo létezése miatt vagyok boldog, hanem mert azáltal, hogy Kimberly mégis pozitív szereplőt alakított, megkaptam az egyik legnagyobb kedvenc női telenovella-karakteremet Sofi személyében. Tényleg egy angyal, nem tudok rá más szót használni. Nekem, mint nézőnek is egy égi tünemény, Ricardo életében pedig pláne egy igazi angyali csoda volt Sofía. Nos, tudom, az első szezon végén úgy bukkant fel, mint harmadik fél, egy igazi jövőbeli kavarógép, de nem tehetek róla, azonnal vibrált a levegő Kimberly és David Zepeda között. Valahogy rögtön rezonálni kezdett kettejükkel a rajongói lelkem. Nem tehettem róla. De még emlékszem, mennyire ki voltam borulva, hogy Kimy gonosz lesz a második évadban, pedig basszus, mennyire tudnám shippelni őket. Erre Ana Brenda bejelentette, hogy nem lesz állandó szereplő a második szezonban. Én meg hűen azért az Alecardo iránt érzett szeretetem gyökereihez, megengedtem magamnak egy percnyi szomorkodást, aztán körbetáncoltam a nappalit. A második évad tehát már úgy indult, hogy készítették elő Sofía számára a női főhősnő helyét. Mindezt úgy, hogy sosem volt olyan érzése az embernek, hogy átvette volna Alejandra helyét. Sem a sorozatban nem pályázott a helyére, sem Ricardo szívében, sem a nézők szemében. Valahogy sikerült úgy megírni a második etapot, hogy Sofía nem Ale helyét töltötte be, hanem az ő különleges lényével szerzett saját "területet". Soficardo is azért lett ekkora csoda a szememben, mert sosem akarta kitörölni Ricardo szívéből a régi kedvesét. Sőt sosem lépett konkrétan, pedig elég hamar beleszeretett a férfiba. Ugye az első szezon végén azért érkezett az ügyvédi irodájukba, mert Alonso felvette a vállalatukhoz, mint újdonsült jogászt. Míg Ale is a második évad része volt, nagyon jó barátnők lettek, Sofía pedig tényleg csak barát üzemmódban volt jelen. Azért nem volt vak, nyilván tetszett neki Ricardo, de nem volt kavarógép, ahogy ugye eredetileg tervezték Castro-ék. Alejandra tragikus halála után sem mozdult rá a gyászoló Ricardo-ra, hanem mint jó barát volt jelen a férfi életében. Ricardo számíthatott rá, Sofía apró gesztusokat tett Ricardo felé, amikkel elérte, hogy a férfi újra tudjon mosolyogni. Ügyekben segítették egymást, sokat lelkiztek, egyre többször hívták egymást. Ricardo például mindig őt hívta, amikor egyedül érezte magát, amikor úgy érezte, elnyeli őt a szomorúság. Kicsit úgy segített Sofía Ricardo-nak, mint a Médicosban az ottani első helyezett párosom esetében Paulina segítette a depressziós Luis-t felállni a padlóról. Tényleg semmi hátsó szándéka nem volt Sofinak, mindössze boldognak akarta látni a férfit, aki elől rejtegette az érzéseit. Mert igen, Sofía menthetetlenül beleszeretett Ricardo-ba, kb. pillanatok leforgása alatt. És mégis ki okolná ezért ezt az angyalt? Elvégre Ricardo egy úriember, aki törődő, önzetlen, intelligens...soroljam még? Egyszóval a tökéletes pasi. Tehát sokáig titkolta Ricardo elől a szerelmét, aztán voltak ügyek, amikhez egyszer-egyszer mindkettejüknek messzire kellett utaznia egy kis időre, és akkorra már Ricardo is érzékelte, hogy megváltoztak az érzései a nő iránt. Hogy szépen lassan ő is gyengéd érzelmeket kezdett el táplálni iránta. Amikor Sofía elutazott, nagyon hiányzott is Ricardo-nak. Sőt emlékszem, egyszer ketten vittek egy komplex esetet, amihez együtt utaztak el. Szerintem az volt az igazi fordulópont Ricardo szívében. Akkor kezdte felismerni a szívében lakozó érzéseket. De persze mivel Castro sorozatról van szó, a legvégén kaptam meg őket. Félre ne értsetek, az Alecardo párosa iránti tiszteletből - akiknek a sztorija a 30. rész körül ért véget Ale tragédiájával - nem akartam, hogy a nő halála után pár résszel össze is jöjjenek. Sőt azt tippeltem, hogy a 70. epizód körül lesz az, hogy lassan összehozzák őket. De arra nem számítottam, hogy a 91 részes második évad 90. részében csattan csak el az első csók. Ez szerintem túl sok idő volt. Sajnálom, hogy nem a 80.-ban került rá sor. Azzal kiegyeztem volna. De mindegy, legalább megkaptam őket, legalább bevallották egymásnak a szerelmüket, és ha csak kevés romantikus percük is volt, de legalább a második évad végén együtt végezték. Mondom, a lelkem üvölt, hogy hadd lássa újabb Soficardo jelenetek sokaságát a harmadik szezonban, de a reális énem is itt szól a fejemben, miszerint lehet, hogy jobban járunk, ha Castro nem csinál folytatást, mert főleg úgy, hogy a Médicos végén kiderült, Alejandra mégis életben van, csak eltitkolták, nagyon nagy rá az esély, hogy a harmadik évad végére elveszítem Soficardo happy endjét. Ezt meg nem szeretném... Akkor inkább beérem ezzel a kevéssel. De sajnálom, bármennyire szerettem régen Alecardo-t, már nem akarom őket együtt látni. Egyrészt milliószor jobban kötődöm Soficardo-hoz, másrészt már semmi értelme nem lenne, hiszen szépen fokozatosan Ricardo továbblépett. Örökké a szívének egy szegletében lesz Alejandra, de a legnagyobb veszteség után képes volt összeszedegetni a szívének darabkáit és Sofía bekúszott a lelkébe úgy, hogy észre sem vette. Ale egy hatalmas szerelem volt Ricardo életében, de úgy gondolom, az élet azért intézte így a dolgokat, hogy Sofía megjelenhessen, mint egy angyal, és ő váljon Ricardo életének legnagyobb szerelmévé. Ez az égben volt megírva, ehhez kétség sem fér. Kimberly és David...na jó, most tényleg elemezzem tovább, hogy mennyire tökéletesek a karaktereik és az ő párosuk? Olyan erővel ruházták fel Soficardo-t, amivel Alecardo nem tud versenyezni. Ez van. Mindig ők lesznek a "felsőbbrendűek", hiába imádtam Alecardo-t. Valami van bennük, ami színtiszta varázslat. Valami megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan. Soficardo örök csodám, ez sosem fog változni! <3

1. Victoria & Roberto

Jesszus, már eddig is rengeteget írtam. Tudom, vissza kéne fognom magam így a végére, de majd pont a világom közepét jelentő párosomat fogom két mondattal elintézni, mi? Meg a nagy francokat! Bobbictoria érdemelné a leghosszabb regényt. És már most elöljáróban megjegyezném, hogy nem bírom ki, róluk muszáj még egy videót belinkelnem nektek, amiben kicsit több a meghitt, szép, mosolygós pillanatuk. Ugyanis a lenti csodaalkotás sokkal inkább az évődéseikkel van telepakolva. Amiből rengeteg van. Én ugyebár imádom az évődéseket, olyan tud lenni a párok évődése, mint a kánaán a lelkemnek, de sajnos Victoria és Roberto esetében jóból is megártott a sok. Ettől még lentre muszáj volt kitennem azt a gyönyörűséget, amit Joanna barátnőm készített. sőt ő az, aki a Lorena-Gustavo videót is gyártotta fentebb. Illetve a linkelt csodát is neki köszönhetjük. Ergo kettőnk videót reklámozom sorra ebben a posztban! :D <3 Na, de Bobbictoria kettősére visszatérve: a linkelt alkotásban a legelső momentum a legelső jelenetük egy szelete. Az volt nálam a megláttam és megszerettem kategória. Azok a pillantások, a csipkelődéseik, Victoria cinikus mosolya, amikor otthagyja, na meg Roberto huncut vigyora, amikor a nő elsétál. Derült égből villámcsapásként ért a shippelés ereje kettejük kapcsán. Annyira szerettem az incselkedéseiket, főleg Victoria részéről, hiszen Roberto mást sem tett, csak a nő nyomában járt és bombázta az együtt töltött éjszaka gondolatával. Folyamatosan arról regélt a kolléganőjének, hogy nem bánná meg, ha lefeküdne vele. Victoria azonban mindig humorosan hárította a férfi közeledését. Például mondta neki, hogy nem akar egy újabb név lenni Roberto listáján, aki megjegyezte pimaszul, hogy talán nem véletlenül olyan hosszú az a lista, de Victoria ekkor és mindig leállította, hogy maximum álmaiban kapja meg őt. Különböző vicces mondatokkal hűtötte le a casanova Roberto-t. Nem vicc, a férfi falta a nőket. Na, nem ezen tulajdonsága miatt vagyok oda érte és főleg Bobbictoria párosáért. Nemes egyszerűséggel a jellemfejlődését imádom. És főleg azt, hogy nagyrészt Victoria változtatta meg őt. Hozzáteszem, nagyon jól tette, hogy folyton elutasította a férfi tisztességesnek nem mondható ajánlatait, mert ha Roberto-val töltött volna egy éjszakát a sztori elején, tényleg csak egy újabb kipipálandó név lehetett volna a férfi hosszú listáján. Ám mivel ő nem adta könnyen magát, Roberto érdeklődését még inkább felkeltette. Érezte, hogy Victoria különleges. Olyasvalaki, akihez hasonlóval még sosem találkozott. Már amúgy az első szezon elején is tudott gavallér lenni és a micsodáját a gatyájában tartani, amikor Victoria ügyfelét agyonverte az agresszív férje, és Victoria teljesen összezuhant. Roberto ment vele a gyilkosság helyszínére, onnan pedig hazakísérte Victoriát és egész éjjel vele maradt. Átöltelte a nőt, úgy aludtak el. Reggel pedig vitt be neki reggelit. Annyira gyengéd volt vele, a tenyerén hordozta minden hátsó szándék nélkül. Az évad jelentős részében annak lehettünk tanúi, ahogy Roberto-t egyre inkább csak és kizárólag Victoria érdekelte, rá sem akart nézni más nőre, annak ellenére sem, hogy a nő állandóan elhúzódott tőle. Flörtölésen kívül nem engedett neki semmit. Majdnem csókjaik voltak, de Victoria végül mindig elhajolt vagy csak az arcára adott puszit, ezzel is gerjesztve a feszültséget. Bár nagyon későn, a 75. részben csattant el az első csókjuk - amit ráadásul Victoria kezdeményezett a tengerparton... Ó, TE JÓ ÉG!!! -, valahogy nem volt hiányérzetem előtte sem, mégpedig a már említett feszültség miatt, amit folyton fenntartottak, sőt ezer fokon égett köztük a kémia. Ezúton is leborulok Altaír Jarabo és José María Torre előtt, akik ilyen erősen és elszakíthatatlanul bűvöletbe tudtak ejteni a köztük lévő szikrákkal. Bravó, leborulok eléjük és egy örökkévalóságon át vonszolom magam utánuk térden csúszva. Ja, "csak" ennyire szeretem a párosukat. Órákon át tudnám sorolni a jeleneteiket, minden egyes csodapillanatot, amit elraktároztam a szívemben. Ami a lényeg, hogy minden egyes jelenetük elérte, hogy ne sajnáljam, amiért az első szezonban 75 részt kellett várni az első csókjukra. A romantikus és valljuk be őszintén, szexuális feszültség kettejük között mindig ott volt a levegőben. Victoria részben azért nem akart engedni Roberto-nak, mert a fizikai kontaktus személyes okok miatt nehezen ment Victoriának. Nehezen tud megbízni másban, ami természetesen Victoria szerint is elengedhetetlen a testi szerelem megéléséhez, viszont a másik oka az volt a folytonos elutasításnak, mert ezzel akarta kvázi megtanítani Roberto-t arra, hogy legyen kitartó és hűséges. Hogy ő legyen az egyetlen nő, akit észrevesz. Ezt akarta elérni ez a bámulatos, erős és inspiráló nő! És sikerült. Roberto az EGÉSZ szívét odaadta Victoriának. A 75. résztől viszonylag minden rendben volt köztük, persze Victoria lassítani akart a tempón, lassan megélni a szerelmet, ami végre tényleg útjára indulhatott kettejük között. A 91. részben, vagyis az évadzáróban majdnem lefeküdtek egymással, de Victoria ekkor is meghátrált. És megtörtént a csoda, az a bizonyos jellemfejlődés, amit említettem. Bár Roberto már nagyon vágyott rá, olyan volt, mint egy igazi herceg. Mindig sírok azon, mennyire megértő és türelmes, igazi szerelmes férfi vált belőle. A második évadban Castro egészen a 17. részig békén hagyta őket. Kaptunk jó néhány édes pillanatot. És Bobbictoria újfent bizonyította, miért ők vannak a szívemben a legelőkelőbb helyen. Basszus, tényleg túl sok mindent lenne kedvem külön kiemelni nektek. Túl nagy csodák ők ketten. Éééés...akkor jöjjön a kínszenvedés korszaka. A 2x17-ben Victoria meg akarta lepni Roberto-t a tözshelyükön és szemtanúja volt annak, hogy Roberto egy taxinál beszélgetett egy nővel, aki megérintette a férfi arcát és adott rá egy puszit. Na, ennyi elég is volt a bizalmi gondokkal küzdő nőnek. Azért durva, mennyire rátermett Victoria a munkájában, na meg mennyire erélyes volt, amíg távol kellett tartania magától az igaz szerelmet, de azonnal ripityára törik a magabiztossága, amint félreért valamit. Ráadásul mondom, a nő NEM csókolta meg Roberto-t. Konkrétan rámozdult Roberto-ra a bárban, aki viszont elmondta neki, hogy őrülten szerelmes egy nőbe, akivel jól alakulnak a dolgai, viszont úriember módjára kikísérte az ismeretlen csajt a taxijához, aki még egyszer finoman felkínálta magát, de Bobby ISMÉT elutasította őt. Ezt látta messziről Victoria és levonta a következtetést, hogy Roberto megcsalja. Tudjátok, mi lett ebből? A tündérem megsiratta a nemrég kialakult szerelmét Roberto-val, másnap meg pofon vágta az irodában, közölte, hogy soha többé ne érjen hozzá, nem akar tőle semmit és ehhez hasonló szívbe markolóan szép szavakat hallottunk a nőtől a részben... és a soron következő 74-ben is. Nem túlzok. Na jó, volt némi enyhülés Victoria részéről Roberto felé, aki tepert, mint állat, de mindhiába. Egy időre vissza is tért a régi csajozós Roberto, hogy ezzel enyhítse a Victoria formájú lyukat a szívének ajtaján. Victoria nagyon elutasító volt vele, ő pedig nem értette, mi rosszat csinált, szóval nem is lep meg, hogy kicsit felszínre tört a régi, semmivel sem törődő Roberto. Így könnyebb volt neki...egy kis ideig. Aztán rájött, hogy ez már nem megy neki, nem tud akárkivel együtt lenni, még csak egy éjszakára sem. Szegény végre tényleg maga mögött hagyta a nőcsábász múltját, a szíve csak Victoriáért dobogott, erre mindketten majdhogynem végigszenvedték egymás nélkül a második évadot. A 74 rész valóban konkrét szám. A 17-ben ütött be a krach, és csak a FINÁLÉBAN, a 91. részben lettek újra egy pár. Számoljátok ki, ha nekem nem hisztek! Nagyon sok veszekedésük volt, hiszen Victoria durva dolgokat vágott a fejéhez, Roberto pedig olyan fájdalmasan gyönyörű monológokat nyomott le a nőnek a szerelemről és a hiánya miatti gyötrelemről, hogy nem szimplán összeszorult a szívem, hanem konkrétan csavarni lehetett volna belőle a könnyeimet. Ráadásul Marc Clotet karaktere is bekavart, aki második évados szereplőként, Adrián ügyvéd úr karakterében megpróbálta megszerezni Victoria szívét. Ekkor azonban nem csupán egy kellemes kis történetszálnak lehettem tanúja egy cukin féltékeny Roberto-val (ahogy anno Olivia és Leonardo esetében, amikor Oli Alannal járt együtt), hanem kőkemény, szívfacsaróan szenvedős sztorit kellett néznem. Victoria nevetgélt Adriánnal, miközben Roberto szívének darabkái ott voltak Victoria lába alatt és bőszen azokat taposta a tűsarkújában. Nyugi, a 74 résznyi évődés csak azért volt vészes, mert sokkal előbb szerettem volna látni, ahogy újra kibékülnek és erősebben ragyog a szerelmük, mint valaha. Szóval azt sajnálom, hogy erre csupán csak a fináléban kerülhetett sor. De legalább megtörtént. Azt azért kiemelem, hogy Victoria dühe enyhült, annak ellenére, hogy nem szaladt vissza előbb Roberto karjaiba. A szakításuk után és a varázslatosan szép kibékülésük előtt is voltak szép perceik. Például az évad vége felé Roberto hatalmasat csalódott a...valamelyik szülőjében, talán az anyjában, aki korábban visszatért az életébe, de ha emlékeim nem csalnak, nem az anyai ösztönök hozták vissza a fia életébe. És nagyon maga alatt volt szegénykém, akkor ment be hozzá Victoria, és némán, szorosan átöltelte őt. Látszott, hogy minden elnyomott szeretete benne van abban az ölelésben. Volt 1-2 sokkoló fordulat Bobby életében a második évad vége felé, Victoria pedig mindig ott volt mellette, azonnal ugrott, amikor hallotta, hogy Roberto mélyponton van. Bárhogy igyekezett, az iránta érzett őszinte szerelmet nem tudta kisöpörni a szívéből. A lelkük összetartozott, ezt mindketten pontosan tudták. Küzdhettek ellene, elmenekülhettek a régi szokásaikba vagy új kapcsolatokba, de a sorsuk összefonódott. Ők egymásnak lettek teremtve, és kár, hogy ennyi szenvedés és egymás nélkül töltött idő után találták csak meg a közös ösvényt újra, de legalább sikerült. A harmadik évad félek, csak tönkretenné őket megint. Szóval itt is az áll fenn, amit már írtam, hogy nyilván a fellegekben járnék újabb és újabb Bobbictoria jelenetek láttán, de rettegnék, hogy esetleg megint végigvisz minket Castro ezen az évődésből jócskán kijutó úton, aminek a végén már nem is biztos, hogy megkapnánk az áhított happy endet. Így meg nem biztos, hogy megéri az a harmadik szezon. Na, kellőképp részletes voltam, ugye? Pedig eskü, ez még semmi. Bármeddig képes lennék elemezni kettejük krónikákba illő szerelmének történetét, és azt, amit az én szívemből kivált a Bobbictoria páros puszta létezése. Altaír és José María remélem, nem itt találkoztak utoljára egymással a képernyőn. Az ő varázslatukra még szükségem lesz a jövőben. Szóval 1-2 éven belül kéretik őket ismét összetenni egy projektben. Ami fix, hogy Bobbictoria mindig a legjobbak lesznek a szememben a Por amar sin leyben, és remélem, eljön az a nap, hogy a barátaim nem lepődnek meg azon, hogy Soficardo "csak" második. Igen, rohadt sokat pofáztam régen jó pár barátomnak a Sofía-Ricardo duóról, és mint írtam fentebb náluk, baromi fontosak nekem. Nincsenek szavak arra, mennyire szeretem őket. Egy igazi ÁLDÁS Soficardo az életemben. De ha ők áldás, akkor Bobbictoria maga az OXIGÉN!!! <3 Az általános telenovellapárosokról lévő toplistámon is előkelő helyet birtokol ez a két kis kincs. Szóval elnézést a regényért, amit lényegében minden pároshoz sikerült bepötyögni - főleg ide -, de nem bírtam magammal. Valahogy dőltek belőlem a gondolatok, és tényleg így is vissza kellett fognom magam. A nagy második évados kapcsolati szünet, a rengeteg könny és szívszakadás ellenére is azt mondom, ennek a párosnak a megalkotása az egyik legnagyobb csoda ebben az életben, és leírhatatlanul boldog vagyok, hogy elmondhatom, örökre a lelkembe égtek ők ketten. Kitörölhetetlenül. <3