Viki véleménye (2016.01.22.): Mikor megnyitottuk az oldalt, és szóba került, hogy nem csupán sorozatbeli, hanem filmes párokról is írni fogunk, Hermione és Ron voltak az elsők, akik beugrottak. A szívcsücskeim, a mindeneim, és nem túlzok egyáltalán! Azonnal el is döntöttem, hogy hamar megírom őket. Na igen, a nyitás óta eltelt már 5 hónap, és csak most fogalmazom ezt a kis "kritikát" remegő ujjakkal. Nem viccelek, tényleg remegnek. Azt hittem, könnyű lesz megírni Hermione és Ron szerelmének kialakulásáról a véleményemet, hiszen betéve ismerem a filmeket, erre a kettőre meg aztán tényleg oda szoktam figyelni, hogy minden apró dolgot észrevegyek rajtuk, mikor együtt vannak egy jelenetben. És mégis mekkorát tévedtem. Akármikor vetettem bele magam, hogy "na, majd most kiírom magamból a Romione iránti imádatomat", mindig odáig jutottam, hogy meredten bámultam magam elé. Néztem a fenti kis képet róluk, na meg a választott videót ismétlőre állítottam...és ennyi. Hiába veselkedtem neki, folyton üressé vált a fejem. Hogy miért? Mert szerintem ez a kettő túl tökéletes, és ezt nem bírta az agyam hogy feldolgozni. Na jó, poénkodást félretéve most végre rászántam magam. Előre szólok, nem tudom, mennyire lesz hosszú, még az is lehet, hogy pár dolgot megtartok magamnak, és igyekszem nem regényt hagyni magam után. De nem ígérek inkább semmit. Mielőtt tényleg rátérek a lényegre, muszáj megjegyeznem, hogy igazság szerint egy napokban történt tragédia vezetett odáig, hogy megírjam végre a hónapok óta üresen árválkodó modult: Alan Rickman, akinek számtalan csodás film keresztezi életének útját, köztük egyik leghíresebb szerepe Perselus Piton (Severus Snape) a Harry Potterből, most január 14-én elhunyt. Ő volt még hatalmas kedvencem a filmsorozatból, amin felnőttem, és aminek Romione párosát köszönhetem. Szóval a szomorú halála indította be bennem a gondolati láncolatot, hogy elég ebből, most már muszáj megírnom a filmtörténet egyik legjobb párosát! Íme!!!
Kezdjük ott, hogy olvastam anno a könyveket, de bevallom, nemigen emlékszem rájuk. Egy dolog biztos, azokban is Hermione-Ron párti voltam, és alig vártam, hogy az írónő összehozza őket. A filmekben meg aztán pláne. Hogy mi tetszett meg bennük? Már persze amellett, hogy Emma Watson és Rupert Grint kémiája azonnal látható volt...igen 11-12 éves korukban is volt egy kis "gyermeki" kémia a képernyőn. Nos, a jellemük tökéletesen kiegészíti egymást, ez lenne a másik, legfőbb ok. Hermione a szabályokat kezdetekben mindig betartó, eminens tanuló, az agya úgy szívja be a tudást, mint a szivacs. Ron pedig...kb. az ellentéte. Na jó, ez erős túlzás, hiszen a Weasley-fiú sem ostoba, de neki azért megvan a maga kis érdeklődési köre, amiben kiválóan teljesít, de ami nem érdekli, nem köti le, arra nem is tud odafigyelni. Bravúros pillanatokat okoztak nekünk ezzel, pláne az első 1-2 filmben. Aztán tény, hogy Ron is megváltozott, sőt Hermione is kevésbé volt már mintaéletű. És hogy lássátok, mennyire gondolom komolyan azt, hogy imádom Romionét a kezdetektől...hát ezt értsétek szó szerint. Attól a perctől kezdve shippelem őket, hogy találkoztak a vonaton a Roxfortba menet, Hermione pedig Neville varangyát kereste, aztán Ron elbénázott a lány előtt egy varázslatot, végül pedig Hermione beközölte, hogy koszos a fiú orra. Azon kívül, hogy röhögőgörcsöt kaptam tőlük, a szívem is megdobbant, és első gondolatom az volt, hogy "a jövőben ebből csodás szerelmi viszony alakulhat ki". Gondolhatjátok, mennyire boldog voltam, mikor később jöttek a féltékenykedéseik, és lényegében biztossá vált, hogy összejönnek. Persze a Harry Potter - szó szerint - varázslatos világában az ember sosem lehetett biztos a boldog befejezésben, de hittem az örömteli endgame-ben. De ne rohanjunk ennyire előre. Az első részben még odáig voltam azért is, ahogy Ron lényegében ki nem állhatta Hermionét a kezdetekkor, és csak a film közepétől, sőt a vége felé kedvelte meg igazán a lányt. Egyszerűen imádtam, ahogy duzzogott, akármikor okosabb volt nála a kiscsaj. És valljuk be, legtöbbször így volt. A beszólásaikat egymásnak az összes filmben rajongásig imádom egyébként, de tény, hogy nehéz felülmúlni az ebben a filmben lévő összezördüléseiket. Pedig mondom, mindegyikben bőven akadt. Egyszerűen csak mivel itt még tényleg kicsik, a "cukiság faktoruk" még magasabban helyezkedik el, mint egyébként. Röhejesen hangozhat, de így van. Amúgy a sakkozós jelenetet is ki kell emelnem, hiszen az, ahogy Hermione aggódott Ronért, mindent visz. A második rész is tartogatott Romione momentumokat. Mikor Ron megvédte Malfoytól, mert az sárvérűnek nevezte a lányt, és egy varázslattal próbálta megleckéztetni, de sajnos balul sült el és Ron törött pálcája miatt visszaütött az ige. Mindegy is, akkor is bepipult, amiért Hermionénak beszólt a szőke Mardekáros. Annyi jelenet van itt is és persze mindegyik filmben, amit felsorolhatnék, és sosem érnék a végére. Viszont muszáj még egyet kiemelnem. Mikor a film végén Hermione végigszalad az asztalok között, aztán Harry nyakába veti magát, ám mikor Ront is megölelné, inkább halvány mosollyal az arcukon kezet fognak. Emlékszem, ezt minden barátom jelnek vette, hogy majd Harryvel fog összejönni, de éreztem, hogy más van a háttérben. Mármint Harryt gond nélkül ölelte meg barátilag, viszont Ronald esetében már zavarba jött, akárcsak a kis vörös. Azt is imádtam. A harmadik filmben is voltak veszekedéseik, odáig voltam attól, ahogy Hermione macskája és Ron patkánya miatt vitatkoztak szinte megállás nélkül. Amikor meg Hermione mondja Ronnak, hogy nem a patkányt kéne a fiúnak kiengesztelnie, hanem őt. Na, itt is dobbant egyet a szívem. Mikor pedig Csikócsört lefejezik, ők hárman végignézik, Hermione pedig Ron vállára hajtja sírva a fejét és át is öleli, atyavilág. Na ezek után ne szeresse őket valaki, ha képes rá. Szívesen sorolnám ezt is reggelig, de muszáj rátérnem a következő filmre, mert érzem, hogy így is már elértük a kisregény állapotát. Szóval a negyedik film is tartogatott meglepetéseket, sőt ha úgy vesszük, itt mutatakoztak meg először az érzések. A valódi, nem csupán baráti érzelmek, hogy konkrét legyek. Ron nem egyszer volt féltékeny, mivel Hermione együtt lógott Viktor Krummal. Az iskolai bálon adja legnagyobb jelét a féltékenységének, még Hermionéval is bunkón viselkedik, aminek az eredménye egy elég kemény vita, Hermione pedig szépen felöltözve és kicsinosítva a lépcsőn ülve sírva végzi. Pedig le sem lehet tagadni, hogy Ron miatt csípte ki magát, és ezt nem bemagyarázom magamnak. Az ötödik filmben főleg az a kedvenc jelenetem, mikor Ron meglepődik azon, hogy Hermione a szabályok ellen megy. Ahogy akkor összenéznek és mosolyognak, totál vigyorgásra késztet engem is. Egyszerűen ekkor már a levegőben is érezni a talán nemsokára kialakuló szerelmüket. Mikor Harry egyik óráján párbajozni tanulnak, Ron pedig Hermionéval kerül párba, és közli, hogy majd finoman csinálja, én a földön fetrengek a nevetéstől. Csodásak ezek ketten, ez pedig filmről filmre haladva egyre egyértelműbb. A hatodikban már a tagadhatatlan fázisba is elérkezünk, mikor Lavender Brown ráakaszkodik "Won-Wonra", Hermione pedig a világ legdurvább féltékenységi jelenetét nyomja le, melynek végén sírva fakad. Szóval igen, szerelmes Ronald Weasleybe, ahogy a kis vörös is, már régóta. A hetedik film ugyebár két részben jelent meg, és őszinte leszek, ezt láttam a legkevesebb alkalommal - kb. kétszer...szégyen is, majd megnézem még párszor -, szóval az emlékeim hiányosak, sőt tuti keverem is, hogy melyikben mi történt, de egy dolog biztos: mindig ott voltak egymás mellett, pedig a legnehezebb időket élték ekkor már. Emlékszem, mikor egymás felé rohantak egy hatalmas felfordulásban, és addig nem nyugodtak meg, míg meg nem találták a másikat. A horcruxok miatt is lett bajuk, mikor Ron deviánsként kezdett el viselkedni. De aztán olyan dolgokat mondott Hermionénak, hogy eskü, másra sem tudtam gondolni, csak "mikor csókolod már meg te dinka?". Végül pedig, mikor megtörtént a várva várt csók egy igencsak kemény jelenet után, potyogni kezdtek a könnyeim. Mégiscsak évek óta vártam arra, hogy összejöjjenek. Azóta is minden zenés videón sírok, amit megnézek róluk. Ez van. A gyönyörű és megérdemelt endgame-et megkapták, gyerekeik is lettek, én pedig minden egyes filmben minden egyes jelenetüket vagy vigyorogva nézem, ami röhögésbe csap át, vagy pedig a zokogás kopogtat az ajtómon miattuk. Egy dolgot soha nem fogok letagadni és nem is fog változni. Mégpedig az, hogy ez a kettő milyen sokat jelent a számomra. Leírhatatlanul örülök a boldogságuknak. Az igaz szerelem virágának olykor évek kellenek, hogy szirmot hajtson, de megéri várni, hiszen utána lankadatlanul és ragyogóan képes virágozni. Hermione és Ron erre az éló bizonyítékok. HOT AND SEXY! A lentre betett videó mellett, ezt is érdemes megnéznetek!

Piper véleménye (2017.02.05.): Jóságos Istenem! Nem kis erőfeszítés kellett ahhoz, hogy rávegyem magam annak a párosnak a megírására, akik a Harry Potter-ben olyannyira elvarázsoltak, hogy képtelen voltam bármi másra koncentrálni, mikor csak megpillantottam a jeleneteiket. Volt idő, amikor csak miattuk néztem bizony vissza jó néhány jelenetet kedvenc gyermekkori könyvem filmadaptációjában. Ahogy Rowling megálmodta ezt a bájos szerelmi történetet két ennyire elragadó és bűbájos gyermek között, szerintem a világon ehhez fogható nem létezik! Hermione és Ron egy olyan kaput nyitottak meg a szívembe, ahová azóta sem férkőzhetet más be. Ők örökké a filmes világ egyik legértékesebb szerelmespárja maradnak számomra is! Amit 8 éven keresztül Emma Watson és Rupert Grint nyújtani merészeltek és az a kémia amivel rendelkeztek, azt hiszem bátran állíthatom, éveken keresztül jobb szerelmes tinédzseri filmvászonra álmodott páros nem születhetett! Még ma is millió kamasz szívét dobbantja meg ennek a párosnak a története, azt lefogadom! Ahogy egészen kicsi koruktól elkezdtek egymással civakodni, de ugyanakkor törődni is, hihetetlen élmény volt végigkísérni! Akármennyire is el akarták hitetni a világgal, hogy utálják egymást és ott ártottak a másiknak ahol csak tudtak szavakkal, tisztán látszott, hogy a barátságnál mindig is több volt közöttük és ez már 11 éves korukban elkezdődött megmutatkozni valamilyen formában. A kedvenc időszakom egyértelműen az, amikor 16 évesek lesznek és a kamaszkori hormonok már szemmel láthatóan is nagyon kiéleződnek! Ahogy Hermione rádöbben arra, hogy szerelmes Ron-ba és bosszút állt a fiún, amiért az mással járt, egyszerűen vagy 80.000-szer rongyosra néztem! Nem tagadom, valóban nem Harry és Cho vagy Giny voltak a kedvenceim, egyértelműen a Hermione-Ron páros!!  Annyira édes volt az is, ahogy a "haldokló" ágyán Ron is folyamatosan Hermione-ért siránkozott. Jaj, hihetetlen sok édes momentumuk volt, felsorolni is kevés lenne ez a honlap! De ugyanígy, ha két évet az időben visszaugrunk: Ron féltékenysége a bál miatt, amikor azt gondolta Hermione senki párja nem lesz, ha ő nem hívja el, nálam mindent vitt. Na hát a csókjuktól meg aztán egyenesen elájultam és sikítottam egyszerre!! Jaj, ez a varázslótörténet egyszerűen életem egyik legszebb szerelmi sztoriját varázsolta a szemeim elé, amiért örökké hálás leszek J. K. Rowling-nak, hát még azért, hogy Happy End-et adott neki, mert ha valakik, na ők aztán Herry-vel együtt, igazán megérdemelték! Jaj köszönöm ezt neked drága írónő! <3 Köszönöm Joanne! <3 Köszönöm neked, köszönjük neked örökké! <3 Amit tettél, ahhoz nincs fogható! Amúgy azt azért hozzáteszem, még azt sem bántam volna, hogyha Hermione Herry-vel jön össze, vele is kitűnő kémiája lett volna, de őszintén örülök, hogy inkább Ron felé húztak a szálak. Nálam egyértelműen: HOT AND SEXY! A világtörténelem egyik legszebb fiatal szerelemespárja voltak ők ketten, akiket ever láttam!! <3 *-* És az, hogy ebben Vikimmel is egy véleményt osztunk, csak még jobban megható könnyeket csal a szemeimbe. <3