Viki véleménye (2017.12.16.): Már ezer éve szerettem volna megírni ezt a modult...kb. már 2015 őszén, de valahogy mindig elmaradt. Először újra akartam nézni a sorozatot, hogy mindenképp normálisan össze tudjam foglalni a párost, hiszen Cordy és Angel megérdemlik, hogy ne egy pár soros kritikát üssek össze róluk. Nos, a jeleneteiket áttekertem, de az újranézésből nem lett semmi. Viszont már nem akarom és nem is tudom tovább halogatni a dolgot. Cangel az egyik legnagyobb shippem mindörökké, gondoltam, érdemes ezzel kezdenem. Rohadtul imádom a párost, és soha nem leszek képes túllépni azon, mennyire tönkretették őket az írók. Mielőtt mélyebben belemegyek a témába, muszáj azzal kezdenem, hogy a Buffy-Angel univerzumot szeretem összevetni a Vámpírnaplókéval, ugyanis számtalan párhuzamot tudok vonni a sorozatok és a karakterek közt. Ha valaki látta mindhárom szériát, akkor pontosan tudja, mire gondolok. Véleményem szerint Cordelia és Angel mondhatni Caroline Forbes és Stefan Salvatore "megfelelői" ebben a világban. Félre ne értsetek, nem ugyanolyanok, mindössze több közös pont, hasonló jellemvonás és történetszál övezi a karaktereket. Nekem Steroline az etalon páros, már ezt is tudhatjátok, ha rendszeresen jöttök az oldalra. És bizony, Cangel-t sem véletlenül zártam ennyire a szívembe. Nem hiszem, hogy normálisan ki tudom fejezni, mit jelentenek nekem. A Buffyt sem ma láttam, de úgy rémlik, abban jeleneteik sem igazán voltak, ami nem is gond, hiszen ott még a Buffy és Angel szerelem volt a képünkbe nyomva. A testvérsorozatnak azonban már az első epizódjában újra összefutottak valami menő partin, ahol Cordelia ezerrel próbált előrelépni színésznőként. Az első 3 évad határozottan a legjobb a páros szempontjából, meg úgy egyébként is. Sőt nem titkolom, számomra a negyedik kb. nem létezik. Szörnyű volt, gyűlöltem, főleg Cordy és Angel története miatt, ami ott lett teljesen és végérvényesen elcseszve. A színésznő sem tért már vissza utána az utolsó évadra. Oké, egy rész erejéig mondhatni visszakaptuk Cordyt, és egész szép lezárást kaptak, ha nem számítom bele a tényt, miszerint nem lehettek endgame. Tessék, már megint úgy előreszaladtam, és megállás nélkül csapongok. Nézzétek el nekem, kérlek! Szóval első évad... Cordelia még ugyanolyan sznob volt, mint a Buffyban, bár itt már nem olyan undok, az biztos. Már a pilot epizód végén csatlakozott Angelhez és Doyle-hoz a magánnyomozói irodában, hogy segítsen. Bár az is igaz, hogy ekkor még nem önzetlenségből, hanem a megélhetés miatt. A fordulópont igazából akkor jött el, amikor az évad felénél Doyle meghalt, és átadta a látomásokat Cordeliának, aki ezek után időről időre víziókat látott, amikkel az egyre bővülő csapatnak segített az ügyekben. Nem lehet rendesen szavakba önteni, mennyire imádtam a lány jellemfejlődését, legfőképp pedig a kapcsolatának alakulását Angellel. Először a barátságuk mélyült el egyre jobban, aztán a következő évadban érződött egy ponton, hogy valami megváltozott köztük, és ez talán több annál, mint amit bevallanak saját maguknak. A legnagyobb változás a harmadik szezonban történt, amikor Angel rájött, szerelmes Cordyba, hiába próbálta tagadni, pedig egyre többen világítottak rá a csapatból. A legnagyobb katyvaszt Groo okozta, akit a második évad végén ismerünk meg, és a harmadikban pont akkor tér vissza Cordelia életébe, amikor Angel épp azon van, hogy elmondja Cordynak, mit érez iránta, és hogy lehetne több is köztük, mint barátság. Aztán a szezon végén Groo szembesíti Cordeliát az Angel iránti érzéseivel. Már majdnem sikerül a szerelmeseknek végre találkozni, hogy megbeszéljék a dolgot, és bizonyára össze is jönnének, ám a fránya sors közbeszól. Cordy bevégezte látói feladatát, ezért egy másik dimenzióba kerül, Angel pedig egy széfszerűségbe vagy mi a fenébe lesz bezárva, és a tenger fenekére kerül. A negyedik évad elején egy saját álomvilágban van, amiben mindannyian boldogok, ő meg együtt van Cordeliával. Jaj, de szeretném ignorálni a negyedik szezont, basszus...röviden és tömören, Cordy is visszatér az évad elején, de már nem önmaga. Néhány rész elteltével megtudjuk, hogy gyereket vár (mégpedig Angel fiától, de ez bonyolult), pontosabban egy gonosz istennőt, és végül is Cordelia lelke már nincs is a testében, hanem az istennő irányítja. Miután világra jön, Cordelia kómába kerül. Ez az idióta sztorivonal amúgy azért kellett, mert Charisma Carpenter, aki Cordyt játssza, teherbe esett, aztán az alkotók emiatt pikkelni kezdtek szegényre. Legalábbis totál ez jön le nekem a negyedik évados őskáoszból. Ugyebár ahogy már említettem, nem is tér vissza állandó szereplőként, hanem az ötödik évadban csak egy részben látjuk újra. Konkrétan az a sztori, hogy bár a teste még mindig kómában van, de a lelke kvázi testet öltött, hogy elvarrhassa a szálakat, segítsen a barátainak...Angellel még egy érzelmes, gyönyörű csók is elcsattant. Ám ezután telefonon felhívták a férfit, hogy közöljék vele, Cordelia meghalt. Lényegében Angel ekkor jött rá, hogy Cordynak csak a lelke volt ott vele. Ha csak eszembe jut, sírhatnékom van. Persze, végül is mondhatjuk azt, hogy szép lezárás a csók meg az előtte lévő lelkizés köztük, de akárhogy nézem...akkor sem lett ez endgame. Ettől pedig kiborulok! Ők annyival többet érdemeltek ennél! Charisma és David Boreanaz kémiája körülírhatatlan, és az első három évadban annyi mindenen mentek keresztül, végül mindketten rájöttek, milyen nagy szerelem is az övék. Erre Cordy lelke továbblép, Angel meg átélhette egy újabb szerelme elvesztését. Ahogy erről többször is szó volt, Buffy volt az ő nagy szerelme. (Belátom, szerették egymást anno, de már leírtam a moduljukban, hogy Bangel rohadtul nem életem shipje.) Azonban ezer százalék, hogy Angel számára Cordelia volt az IGAZ SZERELEM!!! Ebben pedig nincs vita. Lelki társak voltak, ez többször is megmutatkozott. Voltak mélypontok, természetesen. Például ott volt a második évad közepe, amikor Angel elküldte a csapatot, Cordy eléggé berágott rá, nehezen bocsátott meg neki. De köztük még az évődések is fantasztikusan működtek, és imádtam nézni őket. Még emlékszem, hogy én mikor kezdtem el shippelni ezt a csodapárt. Az első évad legvégén. Bizony, nem azonnal. Mármint az elsőre feltűnt, hogy vannak köztük szikrák, és az is világos volt, hogy Angel még úgy is sokkal jobb Cordeliával, mint Buffyval, hogy ugyebár Cordy és közte nem történt semmi az első szezonban. Persze csak azt a csókot leszámítva, amit a lány azért adott neki, mert azt hitte, csók által szabadulhat meg a látomásoktól. :D Meg is beszélték akkor, hogy egyikük sem érzett semmit a csóktól. És látszott, hogy ezt őszintén mondják mindketten. Szóval az igazat megvallva hiába láttam volna bármi komolyabbat is köztük...akkor ez még valóban "csak" szimpla barátság volt. Ám a szezon végén, amikor kínzó látomások gyötörték a lányt, Angel szörnyen aggódott érte, szinte végig vele volt a kórházban, fogta a kezét, elmondta, hogy mekkora szüksége van rá, aztán az a vigyor az arcán, amikor sikerült megmenteniük Cordyt...nos, mindent elárult nekem. Ha már itt tartunk, soha senki mellett nem mosolygott úgy, mint Cordelia közelében. Buffyval se!!! Tudtam, hogy ez több mint barátság, még ha nem is veszik észre. Lassan pedig tényleg átfordult a dolog, amit öröm volt nézni. Nekem mindig a harmadik évad lesz a kedvencem, ehhez kétség sem fér. Darla és Angel kisbabája, Connor tündéri volt (míg fel nem nőtt, de ez nem tartozik most ide). És odáig voltam azokért a momentumokért, amikor együtt voltak a kicsivel. Tényleg olyan benyomásom volt, mintha ők egy család lennének. Rajongtam a féltékenykedős jelenetekért is. Főleg persze Angelnél volt ez észrevehető, amikor Groo képben volt, de azért Cordy-n is látszott, pláne amikor felbukkant a terhes Darla. Istenem, annyi gondolat kavarog bennem Cangel-t tekintve, annyi mindent szeretnék még leírni róluk. Például azt, hogy igazság szerint egy igazi csók sem csattant el köztük, kivéve az ötödik szezonos búcsúcsókot. Hiszen akárhogy próbálom végiggondolni, vagy szellemek befolyása miatt estek egymásnak (hiába voltak az érzések őszinték, akkor sem egészen szabad akaratból csókolgatták egymást), vagy csak illúzió volt az egész, ábrándkép, vagy mint már említettem, Cordy próbált elérni valamit...de egyedül a búcsúcsókjuk volt valódi, még ha csak Cordelia lelkéről is volt szó. Mondjuk ettől még minden képzelt romantikus pillanatukat imádom, csak örültem volna, ha valósággá vált volna, és legalább néhány részben egy párt alkottak volna. Többször is kimondták az évadok alatt, hogy szeretik egymást (Cordy biztos), de sosem szerelmi vallomás formájában. Ez fáj. Rohadtul. Annyira törődtek egymással, sőt egy idő után félszavakból megértették egymást, ami csak még szebbé tette a kapcsolatukat. Rengeteg említésre méltó jelenetük van, de nem megyek bele még jobban, így is regényt írtam. Meséljen tovább helyettem a lenti zenés videó, illetve az, amit még ide belinkelek. Próbálom azzal a képzettel nyugtatni magam, hogy túl tökéletesek voltak az endgame-hez... ettől még tudom, hogy a 250 éves vámpír szívében örökre beékelődött a cserfes, folyton csacsogó Cordelia, mégpedig a legelőkelőbb helyre! Természetesen HOT AND SEXY, ebben egy másodpercig sem lehet kételkedni, ha elolvastátok a hosszú ömlengésem.