Viki véleménye (2016.10.18.): Ritkán kezdek modult egy, az adott filmben elhangzott idézettel, most viszont túl erősnek bizonyult a késztetés, így az egyik örök kedvenc mondatomat beékelem így a mondandóm elejére: "Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled." Már ha csak olvasom/meghallom, szükségem van egy zsebkendőre. A Szerelmünk lapjai az első Nicholas Sparks könyv, amit olvastam, illetve az első film, amit láttam. Különleges helye van a szívemben. Az évek során már sikerült megnéznem párszor, bár Sparks művet fizikai képtelenség egy éven belül többször is megnézni/elolvasni, mert maradandó lelki törést szenvedhet el az ember. Nem túlzok. Pont ezt a filmet próbáltam meg 2-3 hónap eltéréssel ismét végignézni...5 percig bírtam, és már sírtam. Nem megy, és nem is ajánlom. De 1-2 évente örömmel és rengeteg zsepivel felszerelkezve érdemes nekiülni, akármelyiknek. De ennyi kitérő elég is volt, nem húzhatom tovább az időt, ideje rátérni Allie és Noah történetére. Az egész két különböző időben játszódik, és ez csak még drámaibbá és szebbé teszi a művet. Olvassátok el a port.hu -s alapsztorit, biztos összeáll a kép: Allie és Noah tizenévesek voltak, amikor találkoztak, az első pillanattól kezdve rokonszenveztek egymással. Kibontakozó szerelmük hamar beteljesedik. A lány gazdag szülei azonban ellenzik kapcsolatukat, így a két fiatal útja elválik egymástól. Amikor néhány esztendővel később újra találkoznak, a szerelmük újjáéled, és Allie-nek hamarosan választania kell társa és társadalmi rangja között. Történetüket, melynek fontos jelentősége van számára, egy idős úr olvassa fel újra és újra egy hasonló korú hölgynek.
Miért húzzam az időt? Már úgyis rájöttetek. Igen, az idős úr, aki a hasonló korú hölgynek olvassa fel ezt a kanyargós és meseszép szerelmi történetet, az bizony maga Noah. Szép lassan fény derül erre a film közben, de szerintem aki igazán ráhangolódik és alaposan végiggondolja, hamarabb rájön. A felismerés pedig könnyfakasztó, higgyétek el nekem. Az idős Noah tényleg folyamatosan a fiatalok történetét meséli, amit az idős asszony mindig figyelemmel, érdeklődéssel hallgat, és szinte tapintható, ahogy szíven üti a felismerés. A pillanat, amikor rájön, hogy ez az ő szerelmüknek a története. Ugyanis elfelejtettem megemlíteni, hogy Allie-nek idős korára kialakult a demencia, így sem Noah-t nem ismerte már fel, sem a gyerekeiket és unokáikat. Bizony, a film alatt megismert fiatal szerelmesek végül sikeresen révbe értek. Nehéz és hosszú utat kellett bejárniuk, de egymás oldalán végezték, ahogy minden igaz szerelmesnek kellene. Már elkezdtem csapongani, de úgy gondolom, sosem késő belevágni az elejétől. A II. világháború előtt járunk nem sokkal. Noah 19 éves volt, amikor megismerte a 17 éves Allie-t. Egy városi karneválon találkoztak, a fiúnak azonnal megtetszett a gyönyörű lány, és eltökélt szándéka volt jobban megismerni őt. Ehhez pedig minden eszközt bevetett, még akkora ostobaságot is elkövetett, hogy meggyőzze Allie-t arról, hogy elmenjen vele randizni, hogy felugrott az óriáskerékre, aztán veszélyes "mutatványba" kezdett, mikor fent belecsimpaszkodott és lógott le a mélybe. Allie annyira megijedt, hogy az állandó elutasítás után belement a randevúba. Persze később már úgy tett, mint aki nem emlékezett rá, de Noah nem adta fel. Végül a lány beadta a derekát - hála a barátaik szervezkedésének -, és milyen jól tette. Egy éjszaka alatt beleszeretett Noah-ba. A fiúval a közös mozizás után sétálni indultak, Noah pedig megtáncoltatta, a humorával egyenesen elvarázsolta a lányt, sőt még arra is rávette, hogy kifeküdjenek az út közepére. Ez a pedáns, gazdag, szabályok szerint élő fiatal lány olyasmit tett, amit előtte még soha. Noah miatt lerombolt egy falat, ami gátolta őt abban, hogy igazán élni tudjon és élvezze az életet. Egész nyáron együtt voltak, minden szabad percüket együtt töltötték, és ahogy az idős Noah olvasta is az idős Allie-nek, rengeteget veszekedtek, de olyan heves volt a szerelem, hogy nem is bírták sokáig egymás nélkül, és a vitáik folyton csókolózással értek véget. Allie szülei természetesen nem szimpatizáltak ezzel a szegény fiúval, nem támogatták a kapcsolatukat. Noah elvitte Allie-t a nyár vége felé egy öreg, elhagyott házba, ami már rég nem volt jó állapotban - és még finoman fogalmaztam -, és elmondta a lánynak, hogy meg fogja venni és fel fogja újítani, hogy később itt élhessen a szerelmével. Allie felsorolt pár dolgot, hogy milyennek szeretné a házat, és hogy mindenképp szeretne magának egy festőszobát. Boldogan tervezgettek, sőt ekkor lett volna az első együtt töltött éjszakájuk, de nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Allie is túl ideges volt, ráadásul megzavarta őket egy barátjuk, mikor közölte, hogy Allie szülei már a rendőrséggel kerestetik a lányt. Csak mert eltűnt pár órára...úristen. A lényeg az, hogy rosszul sikerült az este, végül még Noah-val szakítottak is, másnap pedig a lány szülei közölték, hogy nem várják meg a nyár végét, hanem máris visszamennek Charlestonba. Allie, mint az őrült rohant, hogy elbúcsúzhasson Noah-tól, de sajnos elkerülték egymást. Ezután évekig nem találkoztak. Időközben mindketten elmentek a háborúba, Noah harcolni, Allie pedig nővéri feladatokat ellátni. Sosem felejtették el egymást, azonban a világháborúban Allie egy súlyos állapotban lévő katonát ápolgatott, aki beleszeretett, és miután teljesen felépült, felkereste a lányt. Összejöttek, és már a lánykérésre is sor került. Allie a menyasszonyi ruhapróbán látta meg az újságban Noah-t, akiről azért írtak cikket, mert megépítette az álomházat. Azt a házat, amiről anno beszéltek. És teljes mértékben úgy nézett ki, ahogy Allie kérte. Ezután nem bírta ki, felkereste Noah-t. Az újbóli első találkozásuk alkalmával nemigen jutottak szóhoz, de szép lassan felengedtek, beszélgetni kezdtek. Az egész akkor vett 180 fokos fordulatot, amikor másnap Noah elvitte Allie-t csónakázni. Akarva-akaratlanul eszébe jut az embernek az, amikor még tizenévesen a parton voltak, Allie pedig közölte Noah-val, hogy madár szeretne lenni, és kérte a srácot, hogy mondja azt, ő egy madár. Először hülyeségnek tartotta Noah, de végül meggyőzte őt a lány, sőt oda is eljutottunk, hogy Noah azt mondta, "ha te madár vagy, akkor én is." Most pedig évekkel később madarak közt csónakáztak. Elképesztő, imádtam ezt a párhuzamot. Amikor pedig közben zuhogni kezdett az eső, ők pedig elkezdtek nevetni, nem tudtam visszafogni a könnyeimet. Hát még ezt követően, amikor Allie üvöltve kérdezte Noah-tól, hogy miért nem kereste fel őt az elmúlt években, és miért nem írt neki egyetlen egy levelet sem, Noah pedig közölte, hogy mégis miről beszél, hiszen ő 365 levelet írt a lánynak, egy éven át minden nap egyet. Nem is kellett több, a szerelem ismét felszínre tört, ők pedig végre eltölthették együtt azt a csodás éjszakát, amit régen nem sikerült. Felbukkant Allie anyja, aki odaadta a lányának Noah összes levelét - igen, ő rejtette el mindegyiket a lánya elől -, elmesélte a saját történetét, kiderült, ő is hasonló cipőben járt anno. Ezután sajnos Allie visszament a vőlegényéhez, mivel kötelességének érezte. Lon azonban értesült a történtekről, és valódi úriemberként ugyan, de elküldte Allie-t. Ezután végre beteljesedhetett Allie és Noah szerelme, és már senki nem állt az útjukba. Ez volt az a pont, amikor az idős Allie elméje kitisztult, és végre felismerte Noah-t. Mint megtudtuk, nagyon ritkán, de vannak tiszta pillanatai a nőnek. A zokogás ezen a ponton garantált. Ahogy az idős hölgy zokogva mondja, hogy "ezek mi vagyunk, ez a mi történetünk", arra nincsenek szavak. Megölelik egymást, sőt még táncolnak is. Basszus, ha csak eszembe jut, sírnom kell. Végül azonban ismét köd borul az elméjére, és szegény nagyon kiborul. Egyáltalán nem ismeri fel ezután Noah-t, konkrétan az sem dereng neki, hogy ez a férfi szokott felolvasni neki egy gyönyörű szerelmi történetet. Kórházba viszik a nőt, aztán hamarosan a szívbeteg Noah-nak enyhe szívrohama lesz, így ő is odakerül. Kijátszva az ügyeletes nővért - pontosabban összejátszva vele - be tud osonni Allie kórtermébe, és mikor felébreszti a nőt, valódi csoda történik. Allie ismét mindenre emlékszik. Annyira szép ez a jelenet, istenem. Ami a végén elhangzik köztük, az totál padlóra tud küldeni. Muszáj leírnom a teljes párbeszédet:
Allie: "Gondolod, hogy a szerelmünk képes csodát tenni?"
Noah: "Egész biztos. Ezért térsz vissza hozzám mindig."
Allie: "Azt is megteheti, hogy együtt haljunk meg?"
Noah: "A szerelmünkkel mindent elérünk, amit szeretnénk."
Allie: "Szeretlek."
Noah: "Én is szeretlek."
Ezután Noah befeküdt mellé az ágyba, jó éjszakát kívántak egymásnak, a férfi azt mondta, hogy még találkoznak, másnap pedig a nővér talált rájuk. Meghaltak, de egymás kezét fogták. Basszus. Most látnotok kérne. Ahogy írom ezeket a sorokat, már nem látom a billentyűzetet rendesen. Ez a történet annyira szívfacsaró, egyben szívet melengető. És igen, benne van a tragédia, de ha jobban belegondolok, ritkán ad Mr. Sparks ennyire pozitív véget a történeteinek. Mármint...együtt haltak meg, miután leéltek együtt egy hosszú, boldog, szerelemben gazdag életet. Ez az egyik legszebb endgame, amit valaha láttam. Az idős Allie-t és Noah-t megformáló Gena Rowlands és az azóta elhunyt James Garner is említésre méltók, sőt kihagyhatatlanok, hiszen a szép keretet mégiscsak ők adják, és annyira szerethetően hozták a szerelmesek idős énjét...viszont természetesen akik igazán csodává varázsolták a párost, az Rachel McAdams és Ryan Gosling. Istenem, nem lehet megfelelő szavakat találni arra, amit műveltek ebben a filmben! HOT AND SEXY, bár reményeim szerint ez nem meglepő számotokra!