Sziasztok! Továbbra is boldog karácsonyt mindenkinek, még erre a néhány órácskára. Remélem, szuperül telt az ünnep, mindenki jókat evett, ivott és azt kapta, amire már nagyon vágyott. :) Ahogy ígértem, ma lerántom a leplet a másik párosról, aki nem más, mint Jules és Ashton a "Karácsony a kastélyban" (A Princess for Christmas) című filmből.

Kezdem is...

Repüljünk vissza most 2019-ből 8 évet, 2011-re. Először is, ismét el kell mondanom, hogy mindkét színészt rajongásig imádom. Egyszer belekezdtem az Outlanderbe, de még nem igazán jutottam sokáig, viszont Sam Heughan-t nagyon tehetséges színésznek tartom, Kaite McGrath-ról meg nem is beszélve! Az én kis drágámat én igazából az Arrowversének köszönhetően ismertem meg. Lena Luthor ugyanis a kedvenc karakterem az Arrowverse-féle Supergirl történetnek. Ráadásul a kedvenc Supergirl párom a mai napig az én drága Guardiancorpom, vagyis Lena és James, akik sajnos nem lettek endgame és erre szerintem nagyon rányomta a bélyegét sajnos a temérdek rajongói rosszindulat, amit egyáltalán nem érdemeltek meg, sem a karakterek, sem a színészek, ez egy nagyon szörnyű dolog! Ki nem állhatom, - akárcsak drága Vikim -, ha valaki bánt ilyesmi miatt színészeket! De erről most ennyi. Szóval ismételten egy olyan párosról van szó, ahol már plusz pont volt az, hogy korábban már ismertem őket valahonnan (vagyis asszem azok későbbi alkotásaik, de én ott ismertem meg őket először) és egyből kiszúrtam, milyen jól fognak együtt működni ebben a filmben, na több sem kellett, karácsony volt, minden adott volt, hát belefogtam és de jól tettem! Nem csak a film fogott meg, de a történet, a karakterek és a színészek is, jó volt még utoljára Roger Moore-t is egy alkotásban látni, - bár őszintén nem tudom utána vállalt-e még valamit -, hamarosan szegénykém meghalt. Csodálatos színész volt, hiszen apukám mutatta meg, hogy egykoron egy nagyon népszerű, sok évados sorozat főszerepét játszotta, még a 60-70'-es évektől kb. Ez volt az "Angyal", nem nem a fantasys Angel, hanem egy krimisorozat. :D
Na szóval a történet lényege, hogy Jules egyedül neveli a nővére két gyermekét, akiknek ő lett a gyámja, miután sajnos a gyerekek szülei életüket vesztették valószínűleg egy balesetben. Jules élete a gyerekekkel nem mindig könnyű, főleg, hogy a dada is felmondott, ráadásul még Jules-t is el kellett bocsátania a főnökének, mivel már nem tudta fizetni az amúgy nagyon tehetséges régiségkereskedő kisasszonyt. Jules ekkor kétségbeesésében elfogadja a gyerekek nagypapájának a meghívását egy angol nemesi kastélyba, ami a gyerekek öröksége édesapjuk által. A nagypapa kezdetben eléggé morcos idős bácsi, - még a Karácsonyt sem lehet megünneplni sosem a kastélyban - de a gyerekek idővel szerencsére megolvasztják a szívét és egy csodálatos karácsonyt töltenek el együtt egy szentestei bállal megkoronázva. De ne rohanjunk így előre. Először is, Jules és Ashton első találkozásán mindig mosolygok, ahogy Jules véletlenül letöri az egyik értékes gyertyatartó, vagy fogas egyik részét. Egyébként ez a film is tele van nem csak romantikával, de humorral is! Asthon bátyja volt egyébként Jules nővérének a férje, innen az ismertség. :) / rokonság. Eleinte még kevesebb jelenete van a párosnak, majd szépen lassan Ashtonnak egyre jobban megtetszik, hogy Jules milyen intelligens, laza és vicces. Bár neki ekkor már "majdnem menyasszonya" van, Ashton szíve egyre inkább Jules felé kezd megnyílni, amitől én mindig repesek. :) Bár korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nemes ne nemessel házasodjon (a szokásos badarság...), még a nagyapa is észrevette, hogy Jules egy igazi kincse a családnak! Ráadásul Jules még a személyzet szívébe is belopta magát, olyannyira, hogy még egy csodálatosan gyönyörű báli ruhára is összedobták a pénzt a lánynak, aki nem győzött hálálkodni és a nagyapa egyből leszűrte a dolgot és meg akarta téríteni a pénzt a személyzetnek. :D Egyébként a gyerekek nagyapja nagyon cuki, csak szegény Jules egy félreértés miatt azt hiszi, hogy sem Ashton sem az édesapja nem hisz benne, hogy a családhoz való lenne, ugyanis "félnek, hogy a bálon szégyent hozna rájuk", emiatt egy igen szomorú pillanat, mikor Jules kis híján hazautazik, de hála a személyzetnek, nem így történik. :) Nekem személy szerint rengeteg kedvenc közös pillanatom van a párostól, különösen ahogy a gyerekekkel bánnak, ahogy buliztak a keringőre készülés előtt XD, ahogy a bálon táncolnak, ahogy csókolóznak és természetesen a legszebb momentum a sorozat vége, amikor Ashton szakít a kis liba barátnőjével és egy mesebeli esküvőt szervez szív szerelmének és elvágtatnak a hintón a messzeségbe! Hadd emeljem még ki azt, hogy Edward milyen imádni való volt, ahogy mindig védte a bálon is a leendő nejét és később, ahogy beszélt róla a szentestei családi pillanatkor, az igazán könnyfakasztó pillanat! Szóval Jules és Asthon története egy igazi tündérmese ez, amit bátran ajánlok minden romantikus és karácsonyt imádó léleknek, még anyukámat is meghatotta, amennyit látott belőle.

Remélem tetszett! Szép estét nektek!