Viki véleménye (2015.12.31.): Már tucadjára nézem újra a One Tree Hill-t, fene tudja...talán negyedik-ötödik alkalommal nézem ezt a frenetikus 9 évados szériát. A sztori még mindig leköt, a karakterekről még mindig úgy gondolom, hogy bravúrosak, a szerelmek többsége pedig lehengerel. Ez igaz Brooke és Lucas kapcsolatára is. Istenem, elmondhatatlanul szerettem, és mind a mai napig szeretem Brucast. Sophia Bush és Chad Michael Murray képernyőre varázsolt kémiája kikészíti a szívem, a lelkem. Több okból. A drágák ugyanis az életben is együtt voltak jó ideig...máig nem tudom, miattuk hozták-e össze a párost az írók. Mármint "kedvezni akartak" a színészeiknek? Vagy eleve így gondolták a dolgot? Fogalmam sincs. Egy dolog biztos: Brucas egy csoda volt, akiknek őszintén szurkoltam...egy időben. Remélem, a következő pár soromat meg tudom fogalmazni értelmesen, de nem ígérek semmit. Szóval imádtam őket együtt, de bevallom, a sorozat elejétől kezdve Brooke legjobb barátnőjével, Peytonnel shippeltem Lucast. Nem is kicsit. Azonban - és itt tényleg kiütközik, mennyire multishipper vagyok az OTH esetében - eszméletlenül boldog voltam, mikor ezek ketten egymásra találtak, és nem csupán szórakozásból voltak a másikkal, ahogy az 1. szezon elején tették, főleg Brooke. Luke sem tudta igazán komolyan venni a lányt, míg meg nem mutatkozott a gyengéd, törékeny és bölcs oldala Brooke-nak. Na, aztán Lucast is teljesen megbabonázta. Én pedig minden apró, édes momentumukat csak úgy faltam. Amikor pedig rájöttek, hogy szerelmesek egymásba - csak közben az időzítéseik és a félrekavarás alaposan betett nekik -, és végre tényleg együtt voltak, irtó boldog voltam. Hiába tartozott, tartozik és fog is tartozni a szívem Leyton kettőséhez, hülye lennék nem imádni Brucast is. Rengeteg csodálatos pillanatuk volt, de muszáj bevallanom, a veszekedéseik-kibéküléseik voltak mindig a kedvenceim. Oké, ripityára törődött olyankor a szívem miattuk, folyton zokogok azokon a jeleneteken, mint egy kisgyerek, de nem tehetek róla...azok a momentumok érintik meg leginkább a lelkem. Lehet, a színészi játék is rásegít, sőt biztos, de így érzem. A "szenvedéseik" voltak rám a legnagyobb hatással, bár természetesen hülye lennék nem imádni a nyáltengert is, amit okozni szoktak. Viszont látjátok, ez egy újabb ok, hogy bár nagyon erősen dobogott a szívem Brucasért, az mégsem normális, hogy főleg a szomorúbb pillanataikat imádom. De hogy ne legyek ennyire negatív, minden egyes "Szeretlek Brooke"-nál, ami elhagyta Lucas száját, borzongani szoktam és olykor még egy-egy könnycsepp is kisurran a szememből. Mikor a 2. évadban megmondja Brooke-nak, hogy ő a neki való pasi, az ájulás kerülget. De komolyan, és tök mindegy, hányszor látom azt a jelenetet, mindig ilyen libabőrös hatást kelt bennem. Na és a levelek...úristen, azokra pláne nincsenek szavak. Lucas olyan szerelmesleveleket írt a lánynak, amitől rohadt gyorsan lehet pacává folyni. Tapasztalatból beszélek, elégszer láttam a jeleneteket, hogy tudjam, nem tudok nem szétesni a leveleitől. Tiszta érzelmi lefolyóba taszít azokkal ez a pasi, ami ráadásul a mennyországba vezet. :D Még muszáj kiemelnem a sok favorit közül három olyan jelenetet, melyek máig kiborítanak, megríkatnak, és hiába szomorú a háromból kettő, akkor is ez a TOP 3. Haladjunk hátulról. Nos, a harmadik kedvencem az összes pillanatuk közül, mikor Brooke beközli Lucasnak, hogy "azt akartam, hogy harcolj értem". Jesszus, ha egyszer az életben sírás nélkül végig tudnám nézni azt a fránya pillanatot, bekerülnék a rekordok könyvébe. A második örök kedvenc az esős veszekedésük, ami kibékülős csókba torkollik. Istenkém...miközben nézni szoktam, állandóan eszembe jut, hogy ha most én is az esőben lennék, nem lenne feltűnő, hogy elázott a képem a könnyhalomtól, ami kiballagott a szememből. Hihetetlen az a pillanat, annyira gyönyörű, megható, szívfacsaró. A #1 azonban egy olyan jelenet, ami miatt most biztos sok elvakult Brucas rajongó fog a pokolra kívánni, és most már egyikőtök sem fogja elhinni, hogy szeretem Brooke-ot és Lucast együtt. Pedig így van. Na szóval, az örök kedvenc jelenetem a 3. évad zárórészében lévő veszekedésük, amitől totál padlóra kerülök, bármikor is nézem meg, na meg az azt követő táncuk azzal a "búcsúcsókkal". Elképesztő jelenetek, annyira intenzív és igen, lélekgyötrő. Ráadásul a szakításuk is bitang közel van ekkor - hivatalosan 4. évad 1. részében történik meg a lezárása a Brucas románcnak -. És mégis, hiába jelenti a páros végét ez a 3x22-es rész, számomra az ebben lévő momentumaik a kedvenceim. Ez érintette meg leginkább a lelkem, sőt el sem akarta ereszteni. Talán épp emiatt ragaszkodom ezekhez a jelenetekhez, mint elsőszámú kedvencek. Na meg minek is tagadnám? A Leyton párost ekkoriban már eltemettem magamban - látjátok, mennyire csíptem Brucast? -, és ez volt az a momentum, amikor úgymond feltámadt bennem a Peyton-Lucas iránti rajongás, sőt óriási méreteket öltött, "hála" a Brucas-szakításnak. Ilyenkor gonosznak érzem magam, amikor megfogalmazom ténylegesen, mit érzek, de nem szeretném tagadni. Leyton a mindenem? Igen. Szerettem Brucast? Igen. Zavart volna, ha Brucas kap endgame-et? Nem. Hogy miért nem? Mert szerették egymást, és bár a vége felé a kapcsolatuk nem abba az irányba haladt, amerre az igaz szerelmeknek szerintem haladniuk kell, de gyönyörűek voltak, és a Leyton-mániámat félretéve örültem volna nekik. Na persze nem hazudok: boldog vagyok, hogy ebben a sorozatban a főpárosok azzal végezték, akikkel szerettem volna. Brucas mindig különleges helyet foglal el a szívemben, szép volt, amíg tartott, különleges volt. Csak nem az igazi. Tényleg nem tudom, a páros együtt végezte volna-e, ha a színészek nem válnak el egymástól az esküvő után pár hónappal...de ironikus, hogy a sorozatban is és az életben is félrelépés történt. Mindegy, ebbe nem mászom bele. Brucas örökké kedvenc marad, ez tény! HOT AND SEXY! Ja, a lentre betett videót imádom, de azért ezt a csodás 1-3. évados 6 perces összefoglalót is érdemes megnézni, szerintem gyönyörű, részemről szem nem maradt szárazon.