Viki véleménye (2019.01.20.): Húha, nem is tudom, hol kéne kezdenem. Első körben jelezném, hogy a sorozat utolsó részét még 2016-ban láttam, szóval nemigen van mentségem arra, miért nem írtam meg ennyi idő alatt a telenovella összes párosát. Talán most ezért is feküdtem rá ennyire a témára, hiszen ma két szerelmespárról is bepötyögöm nektek a véleményemet. Eddig mindig olyan duókról írtam, akiket ugyan szerettem, de nem tartottam igaz szerelemnek egyiket sem. Mostanáig. Ugyanis Angélica és José Luis kettőse egy őszinte, tiszta, gyönyörű szerelmi kapcsolatot tárt elénk. Minden jelenetükért oda meg vissza voltam, és igen, ismét egy sorozat, amiben bármennyire imádtam az abszolút főszereplő párost, mégsem ők varázsoltak el legjobban, hanem ez a két kis csoda. Még valahol a sorozat elején találkoztak, amikor José Luis megmártózott a birtoktól nem messze lévő folyóban, ahol Angélica épp rajzolgatott. Le is rajzolta a férfit, sőt a kis hamis el is csórta a ruháit, hogy láthassa pucéron. Nyilván rögtön beléjük szerettem, elvégre lételemem shippelni a poénokkal teletűzdelt momentumokat megélt párokat. Ők meg rögtön így kezdték. José Luisba azonnal beleszeretett a lány, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, ám a férfi ekkor még Montserratba volt belezúgva, sőt épp azt tervezgették, hogyan szökjenek meg együtt Alejandro birtokáról, aki ekkor már a szívszerelme férje volt. Csakhogy meteoritként zuhant bele az életébe ez a nevéhez hűen angyali teremtés, aki teljesen felforgatott körülötte mindent. Amilyen kis visszahúzódó lánynak tűnt, épp annyira erős volt a jelleme, aki ügyesen elérte, a férfi felfigyeljen rá nőként. Elképesztően jó módszereket alkalmazott, amikkel konkrétan az ujjai köré csavarta José Luist. Persze semmiféle aljas hátsó szándék nem vezérelte, egyszerűen csak szerelmes volt, és azt akarta, a férfi is olyasvalakivel legyen, aki őszintén szereti, és nincs az életében másik férfi, mint Montserratnak a férje. Boldognak akarta látni José Luist. Boldoggá akarta tenni. Aztán kiderült, hogy szegény tündérkém súlyos beteg, aminek hatására José Luis úgy döntött, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lány hátralévő idejét örömökben gazdaggá varázsolja. Elvette feleségül, és igazi hercegnőként bánt Angelicával. Végül pedig megtörtént a csoda: igen, teljes szívéből és lelkéből beleszeretett a feleségébe! Utána már nem létezett számára más nő, Montserraton is továbblépett, legalábbis elraktározta a nő iránti érzéseit a múltjának fenntartott képzeletbeli fiókban. Csak az érdekelte, hogy Angélica mellett legyen, és már ő is szenvedett attól, hogy nem élheti le vele az életét, hiszen a halál állandóan ott lebegett a boldogságuk felett. Komolyan mondom, sem előtte, sem utána nem láttam José Luist annyira aggódni, mint amikor egyszer a kórházba kellett sietni Angelicával a karjában, mert alig lélegzett a nő. Utána még a nejének kellett nyugtatnia, hogy minden rendben, mert José Luis képtelen volt elfogadni, hogy el fogja őt veszíteni. Hiába volt a diagnózis végleges, José Luis mégis reménykedett a csodában. Holott mélyen belül ő is tudta, hogy Angélica meg fog halni, de nem akart erről tudomást venni, mert akkor csak még dühösebb lett az élet igazságtalansága miatt. Azért is imádtam őket annyira, mert amellett, hogy tiszta volt a szerelmük, mindketten arra tették fel a közös életüket, hogy egymást a lehető legboldogabbá tegyék. Ez pedig szerintem leírhatatlanul szép. Végül Angélica élete szerelme karjaiban hunyt el, és mi mást kívánhatott volna a férjének, mint hogy lépjen tovább? Ja, mintha az olyan könnyű lenne. Ahogy a halála után José Luis zokogott, sosem felejtem el. Szívettépő pillanat volt. Kellett is a hét év neki a börtönben (ugyanis feladta magát, de a miértek most nem számítanak a páros szempontjából), hogy valamennyire képes legyen továbblépni. Tény, ezután megint Montserrat körül forgott, aki a jelek szerint megözvegyült, legalábbis mindenki ezt hitte. El is vette végül Montsét, még teherbe is ejtette, de Alejandro-ról kiderült, életben van, plusz Montserrat már rég nem José Luisba volt szerelmes, sőt én azt mondanám, ekkor már Montserrat iránt inkább megszállottságot érzett, mint szerelmet. A szíve mindig Angélica-é maradt, a lány halálát követően is. Elvégre az sem véletlen, hogy miután a feleségét elveszítette, megkeseredett, és kvázi teljesen kifordult önmagából a férfi. José Luis előtte egy érzékeny, kedves férfi volt, aki lényegében a kedvenc férfi karakterem volt a sorozatban, ám Angélica elvesztése után agresszív, iszákos alak lett. Persze, ráfoghatjuk arra, hogy Montserrat titokban találkozgatott Alejandro-val, de a fenébe is, nyilván nem volt képes feldolgozni Angélica halálát. Ezt pedig nem azért mondom, mert ezt akarom hinni. Ugyanis a sorozat vége felé egyre többször fordult elő, hogy eszébe jutott Angélica, sőt egyszer még álmodott is a nőről, bár én tartom magam ahhoz, hogy álmában jelent meg neki Angélica. Nagyon szép párbeszéd zajlott le köztük, a lány pedig rákérdezett, szereti-e még Montserratot a férfi. Ekkor mondta ki a szavakat, amik könnyáradatot zúdítottak ki belőlem: "Nem, már nem szeretem. Nem szeretem, Angélica. Montserratot már nem." Sokszor úgy érzem, nem létezik az ő szerelmüknél tisztább, gyönyörűbb, egyben tragikusabb szerelem. Aztán amikor José Luis megmentette Montserrat két kisgyerekét (az egyiknek Alejandro, a másiknak pedig ő volt az apja), olyan súlyos sérüléseket szerzettm hogy belehalt. Hősként halt meg, és ismét elérte, hogy a kedvenc férfi szereplőm legyen a telenovellában. Hogy én mennyire sírtam ekkor. Pláne abban a pillanatban, hogy a túlvilágon Angélica lelke sétált oda José Luishoz. Igen, HALÁLUK UTÁN ÚJRA EGYESÜLTEK! El sem hittem, hogy endgame-et kaptak, te jó ég! Ilithya Manzanilla és Luis Roberto Guzmán a tökéletesnél is jobb párost alkottak a képernyőn, lehengerlő kémiával! HOT AND SEXY, értelemszerűen!