Az élet néha különös játékokat játszik az emberrel, ez pedig olykor a shippekre is igaz. Mit nem adnék, ha azt mondhatnám, hogy ez a Gossip Girl (A pletykafészek) páros a világon semmit sem jelent nekem, és már el is felejtettem őket. Úristen, mennyivel egyszerűbb dolgom lenne. De ha most ezt írnám, akkor egyrészt hazudnék, másrészt semmi értelme nem lenne belevennem őket ebbe a toplistába, pláne erre az előkelő helyre. Hiszen magamnak sem akarnék fejfájást okozni, hogy úgy írjak róluk, mintha a világom közepe lennének...és ismétlem: annak mi értelme lenne? Szóval inkább azzal okozok migrént magamnak, hogy részletekbe menően megfogalmazom, milyen közel állnak a szívem közepéhez. Szinte ott vannak. Sőt mindörökké ott is maradnak! Már a tavalyi listámon is hetedik helyen voltak, ez azóta sem változott. Mégis hogyan taszíthatnám le ezt a két kis kincset, amikor tiszta szívből szeretem őket?

Emlékszem, ezt a 2007 őszétől 2012 végéig tartó sorozatot akkor kezdtem el nézni, amikor kint elindult a második szezon. Elég hamar felzárkóztam, aztán csak úgy faltam a részeket. A harmadik évad után azonban leálltam egy kis időre, és valamikor 2012 nyarán nyomtam le a 4-5. évadokat. Atyaég!!! Tudom, mindenki szidja az utolsó három évadot (nyugi, a hatodikat, vagyis a legutolsót én is!!!), de kövezzetek meg, a negyedik-ötödik nekem kedvenc volt. Mármint a párosom szempontjából mindenképp, hiszen az a két évad olyan Dair pillanatokkal ajándékozott meg, amiket mindig csodaként fogok definiálni. Amúgy 2015-ben elkezdtem újranézni, ám akkor nem értem a végére az ismétlésnek. Talán idén végre sikerül, ugyanis öt év Gossip Girl-mentes időszak után nemsokára újra belevetem magam. Egyébként lehet, jót is tett ez a pár év a széria nélkül, hiszen egyrészt irtó dühös vagyok az utolsó évad miatt, ami szerintem teljesen felesleges volt, ráadásul értelmetlen és tönkrevágott mindent, amit szerettem a GG-ben, másrészt átértékeltem pár dolgot. Például rájöttem, hogy valójában ki mellett szeretem Serenát igazán, és falba is verem a fejem, amiért régebben ezt nem így gondoltam. Ami azonban állandó és az is marad: a szeretetem Blair és Dan kettőse iránt. Csúnyán elbántak velük az írók, pedig a tökéletesség netovábbjai lehettek volna, egy csodaszép szerelmi kapcsolat és annak kecsegtető jövője lett kukába hajítva. Pacsi... Plusz külön szívfájdalom, hogy a színészek is szerették a Dair párost. Leighton Meester és Penn Badgley is mindig pozitív dolgokat nyilatkozott a párost érintően, igazi támogatói voltak az általuk olyan pazarul megformált karaktereknek, illetve a kapcsolatuknak. Mondjuk ez meg sem lep, hiszen a sorozat alapvetően tele volt intrikákkal - amiknek jó részét maga Blair jól ismerte, sőt egyenesen kezdeményezte -, botrányokkal, balhékkal... de Dair más volt. Ők egy üde színfolt voltak ebben a...nos, talán kicsit erős kifejezéssel élve: fertőben. Félre ne értsetek, szerettem a sorozatot, nem csupán Dair miatt akarom elkezdeni elölről ismételten. Ám tény és való, hogy ők számomra az origo, ha a szériáról van szó. Tőlük indul minden, ők érdekelnek a legjobban. Ez mindig is így lesz.

Szerettem, ahogy elindult a kapcsolatuk. A brooklyni srác, Dan Humphrey, aki ugyan nem a híd alatt lakik, de nem veti fel a családját a pénz, illetve a manhattani elithez tartozó lány, Blair Waldorf. Ég és föld. Persze lehetne ugyanezt írni a Serena-Dan szálhoz is, hiszen ők jöttek össze először, Serena pedig ugyanúgy gazdag, mint a legjobb barátnője, Blair. Eleinte amúgy szerettem is a Derena szálat, aztán később ez megváltozott, amikor Serena az egyik legirritálóbb tévés karakter lett, akit VALAHA láttam. De töredelmesen bevallom, hogy először pont azért nem figyeltem fel Dairre, mert úgy tűnt, még az is nagy szó lenne, ha ezek ketten egyszer a jó távoli jövőben békét kötnek. Ugyanis Blair és Dan vadidegenekből nemhogy barátok nem lettek, hanem egyenesen ki nem állhatták egymást. Blair folyamatosan azt szajkózta Serenának is, hogy "Humphrey" nem való és nem méltó a legjobb barátnőjéhez. Akármikor találkoztak Dannel, odavetett valami beszólást a srác felé, aki persze a szarkasztikus humorát mindig megcsillogtatta és valami frappánsat visszafelelt. Már akkor is jót mosolyogtam ezeken a momentumokon, amikor még kvázi hidegen hagytak, mert nem is képzeltem, hogy lehet köztük bármi. Ma pedig egyenesen vigyorgok és értetlenül rázom a fejem, hogy "hogy nem zúgtam beléjük hamarabb?" :D <3 Pedig az 1x04-ben egy röpke pillanat erejéig a köztük felépíthető romantika kósza gondolata kupán ütött, egy picit úgy éreztem, hogy talán van esély rá, hogy egyszer kialakulhat valami isteni köztük, de végül győzött a realitás, miszerint alapvetően utálják egymást. Pedig elég egyértelmű így utólag az a jelenet. Blair úgy érezte, hogy Serena elárulta őt, veszekedett is vele, amit Dan meghallott, és miután Blair elrohant szomorkodni a folyosó végére, a srác odament és leült hozzá. Sőt egyenesen megnyílt neki. Valamit mondott a lánynak azzal kapcsolatban, hogy az anyja lelépett pár hónapja és azóta az apjával és a húgával él, illetve arról, hogy érzi magát emiatt. Egy kicsit lelkiztek, burkolt tanácsot adott Blairnek, és ez az anyjával kapcsolatos dolog olyasmi, amit emlékeim szerint másnak még nem mondott el előtte. Serenának sem!!! Mondom én...tudnom kellett volna. Abban a pillanatban le kellett volna esnie, hogy életem egyik legnagyobb shippje áll előttem...vagy ül. :D <3 Ehelyett elhessegettem a gondolatot, mondván, úgyis esélytelen.

Persze, a lezárásuk után mondhatnám azt, hogy "akkor inkább ne is kezdtek volna bele", hiszen azáltal, hogy az írók egy kicsit megadták ezt a csodát, amit Dair kapcsolata jelent a szívemnek, lényegében elhúzták a mézesmadzagot, jól ripityára törték a Dair-t imádó lelkem. Szóval néha eszembe jut, hogy könnyebb lenne, ha sosem adtak volna nekik esélyt. De rögtön fejbe is kólintom magam, hiszen igen, baromi fájdalmas, hogy ilyen rútul tönkretették ezt a páratlanul szép shippet, de jobb lenne az életem, ha nem lett volna az a két csodálatos évad tele a jeleneteikkel? Boldogabb lennék, ha a két "ellenség" barátságának nem követhettem volna végig a kialakulását, ami aztán átfordult egy mély és tiszta érzésbe? Egy röpke másodpercre sincs szükségem ahhoz, hogy rávágjam ezt a szót: nem. Ez így volt jó. A szívem örökké darabokban lesz, már ami őket érinti, de örömmel tölt el, hogy annyi bámulatos percet kaptam, és hogy akármikor újranézhetem a közös jeleneteiket, hogy vigyoroghassak, nevethessek vagy zokoghassak, mert annyira gyönyörűek voltak. Olyan jól lett felépítve a kapcsolatuk. Ezért is olyan dühítő, hogy az utolsó évadban minden szertefoszlott, mégpedig egy pillantás alatt. Nem túlzok. Az utolsó szezon tényleg logikátlan volt és nevetséges. Több szempontból is...a francokat, MINDEN szempontból. Na jó, az első három évad nem a leglényegesebb Dair-t nézve, de azért ne higgyétek, hogy a folyosós jelenettől eltekintve nem volt más közös momentum! Mindössze nem voltak akkor még mérvadóak. Sőt akkortájt azt gyakorolták mindketten, hogyan legyenek meg egy helyiségben. De hát innen szép elkezdeni egy barátságot, pláne eljutni a szerelemig, ugye? Egyébként tényleg a negyedik évad óta vagyok hivatalosan shipper, de nehéz behatárolni a pontos epizódot, hiszen azóta bezsongva nézem vissza minden egyes jelenetüket, és kezd elhalványodni, melyik résznél éreztem azt a bizonyos érzést, hogy egy életre megragadták a szívem. Talán a 4x10 végén jött a 180 fokos fordulat, de a 4x11 alatt már biztos más szemmel néztem rájuk. Na jó, csak szépen sorjában. Az első évadhoz még annyit, hogy imádtam, amikor Blair először volt Danék lakásában, és az első dolga volt természetesen beszólni. Serenáék valami tök más témáról csevegtek, mire B. megszólalt:

Blair: Tudod, mi az igazán fura? Egy garázsajtó van a szobád közepén. Ó, ő lenne Cedric?
Dan: És most lett még rosszabb ez a nap.

Imádom. :D Pláne azt a hanghordozást, ahogy Blair tudja mondani a gúnyos kis megjegyzéseit, és persze azt is, ahogy Dan ezekre mindig reagál. Amúgy Cedric egy káposztaföldi baba, aki Dan nagy kedvence, és a polcán pihen már évek óta. Majd még lesz ám a párosnak Cedric-es jelenete, és már alig várom, hogy a saját zenés videómban ezt megmutassam nektek. Addig is majd itt kitérek rá, de előbb haladjunk szépen sorjában. Igazából ugyan voltak kettesben többször is, de a témájuk nagyrészt Serena körül forgott az első szezonokban. Rengeteg egymást alázó, gyalázó, vitatkozós, gunyoros momentumot tudnék felsorolni, amik bármilyen furcsa is, még szerethetőbbé tették ezt a duót a számomra. Nem is tudom...én piszkosul élvezem még azt is, amikor egymást piszkálják. Van bennük valami varázslatos, aminek hála nincs olyan helyzet, hogy ne látnék szívecskéket körülöttük a lelki szemeimmel. Na jó...az utolsó szezonban ez már nehézkesen ment, hiszen borzalmasan és röhejes körülmények között tették tönkre Dair-t, de azért még ott is hevesen dobog a jeleneteiktől a szívem, de akkor már reménysugár nélkül, fájdalmas keretek közt. Oké, haladjunk. A második szezonban Serena megpróbálta kibékíteni őket, legalábbis elérni, hogy normálisan tudjanak egymással csevegni, burkolt beszólogatások nélkül. Ez nem kevés vicces szitut eredményezett. Azt amúgy különösen imádtam, amikor Dan apja azt hitte, a fiának tetszik Blair, mire Dan hebegni-habogni kezdett, hogy mindössze Serena akarja, hogy jól kijöjjenek egymással, de Dan szerint beteg dolog lenne, ha ráhajtana Blairre, magyarul sosem tenné. Jesszus...kínos belegondolni, mekkorát tévedett. :D Ugyanebben a részben (2x08) mintha Dan picit aggódott volna Blair szívéért. Mármint figyelmeztette, hogy legyen óvatos Chuckkal (tudjátok, a Blair-Chuck duó rákerült a legutáltabb szerelmespárjaim listára, csak úgy mellesleg mondom), és bizonyosodjon meg róla, hogy a pasi már befejezte a játszadozást. A rész vége felé pedig még beszélni is próbált Dan Chuckkal...basszus, sejthettem volna, hogy Dair lesz az életem egyik értelme, hiszen ezt mondta:

Nézd, nem tudom, hogy érzel iránta, de azt igen, hogy ő hogyan érez irántad. És el akarta mondani neked, míg én meg nem állítottam.

Jó, Serenának azt mondta Dan, hogy miatta avatkozott bele a Chair románcba, és nem Blair-t akarta védeni, de...nem is tudom, szerintem a szíve mélyén egy picit valóban aggódott érte. Mintha érezte volna, hogy Blair nem olyan "rossz" ember, mint hitte. A 2x18-ban volt valami iskolai színdarab, amiben Dair-nek szerelmeseket kellett játszaniuk. Hát én azon is úgy röhögtem. Pedig a színpadon kívül hatalmas gondok voltak, mert Blair azt hitte, Dan tett valamit, de...ha emlékeim nem csalnak, ahhoz pont nem volt köze a srácnak. A harmadik évadban még jó párszor "szövetkeztek", ugyanis az ellenség üzemmódban sokáig jellemezte őket az "ellenségem ellensége a barátom" frázis, és rá kellett jönniük, hogy jó csapatot alkotnak. Imádom, ahogy Blair a harmadik szezonig nem tudta, hogy Dan írónak készül, sőt szokott is írni és remekül alakul a karrierje ebben az irányban, hiszen az ötödik évadban elementáris fejlődés lesz ezen a téren, ami érinti a párost. Bocsi, hogy csapongok, de igyekszem mindenre kitérni. A 3x18-ban van még az egyik kedvenc jelenetem...ami azt illeti, benne van a pakliban, hogy óvatosan már itt nekiálltam jobban szeretni őket, mint barátokat, mindössze nem vettem észre vagy továbbra is figyelmen kívül hagytam a Dair szál lehetőségét romantikus értelemben véve.

Dan: Hé, jól vagy?
Blair: Nem, nem vagyok. Egyáltalán miért érdekel? Te mindig a legrosszabbat gondoltad Chuckról és rólam. Szerinted szörnyűek, romlottak és lelketlenek vagyunk.
Dan: Lehet, hogy egyszer-kétszer használtam ezeket a szavakat, de... Bocs, nem értem, mi folyik itt? Chuck...Chuck csinált valamit?
Blair: Nem, nemcsak arról van szó, amit ő csinált. Hanem arról is, amit én tettem. Egész idő alatt őt okoltam, de én is hibás vagyok. Olyan emberré váltam, akinek mindig is gondoltál.
Dan: Blair, nézd, nem hiszem, hogy te olyan rossz ember lennél. Lehet, hogy nem vagy az esetem, de szörnyű sem vagy. És bármi is történt közted és Chuck között, biztos meg tudjátok oldani, mert ha van olyan pár, akik tényleg összetartoznak, azok...tudod, ti vagytok.
Blair: Teljesen igazad van. Chuck és Blair. Blair és Chuck. Ki más szerethetne engem azok után, amivé váltam? Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, Humphrey... Olvad a jeged.

Ez a végére nagyon kellett. Mondjuk kínossá kezdett válni a csend köztük, ez tény. :D Most már bármikor nézem ezt a jelenetet, és Blair felteszi ezt a "ki más tudna szeretni" kérdést, hangosan üvöltöm, hogy "ott áll előtted". :D <3 Még ugyanebben a részben elhangzott Dan szájából egy mondat, amikor Blair MÁR MEGINT Chuck miatt szenvedett:

Csak hogy tisztázzuk...szerintem megérdemled, hogy olyasvalakivel legyél, aki boldoggá tesz.

Ennek is apró poénos beszólás lett a vége Blairtől, de a maga módján megköszönte. És igen, ez a legfőbb ok, hogy beléjük szerettem végül. Dan olyan boldoggá tette Blairt, mint soha senki!!! Chuckkal lehet, hogy ezer fokon égtek, amikor együtt voltak, lehet, hogy voltak aranyos pillanataik, de Dan volt az, aki a tenyerén hordozta, miután összejöttek, aki MINDIG kedves volt vele és törődő. Ezt mindig leírom, de Dan valódi hercegnőként bánt a lánnyal. Nem okozott neki fájdalmat, nem rúgott bele (képletesen!!!) még egyet, miután már megbántotta. Mert igen, Chuck erre bizony hajlamos volt. Na jó, haladjunk, mert ismét regény született, ezt már nem tudom meggátolni, de picit lerövidíteni talán képes leszek. Aztán tudjátok, a moduljukhoz ki fogom bővíteni az ide leírtakat.

Oké, ennyi. Jöjjön a negyedik évad! Ismét együtt dolgozott a csodaduó, mégpedig a már említett 4x10-ben, amikor Serenát bedrogozta valaki. Együtt jártak utána, igazi Sherlock és Watson vibrálást éreztem, miközben néztem...kis túlzással élve. :D Ennél a résznél váltam hivatalosan Dair shipperré, ugyebár. Vagyis a 4x10 végén, amikor Blair átmegy Brooklynba, hogy megbeszélje Dannel a közös nyomozást és bosszúállást, amiért bántották Serenát. Na, ettől kezdve a 4x11-től már nem volt megállás. Ömlesztve kaptuk a Dair pillanatokat! Mindenki elutazott a városból, csak ők ketten maradtak, és sikerült rájönniük, mennyi közös van bennük - ami előbb is összejött volna, ha szánnak egy kis minőségi időt valódi érdeklődésre és csevegésre -, például a filmek terén is egyezik az ízlésük. Istenem, ahogy szövetségesekké, vagy most már mondhatjuk, barátokká váltak, a vicces megszólalásaik még nagyobbat ütöttek. Hiszen továbbra is szarkasztikusak voltak egymással, de ekkor már lassacskán jelentkezett a cukiság faktor! <3 Aztán egy magazinnál mindketten gyakornokok lettek és elindult a versengés, ezzel még több röhögőgörcsöt okozva nekünk. Amikor a 4x15-ben Blair - mit ad isten - megint csalódott Chuckban, Dan egyszerűen csak leült mellé és megfogta a lány kezét. Ennyi. Semmi körítés, egy biztató kézfogás. Egy jel, hogy ő bizony mellette áll. És olyan édesek voltak, amikor később Blair felhívta telefonon és elmondta Dannek, hogy a Vanity Fair-nek beküldte a cikket, amit a srác írt. Blair is elolvasta, meg is dicsérte, amivel Dan el is kezdte cukkolni. Aztán Blair benyögte, hogy épp egy igazi Valentin-nap ellenes filmet fog nézni, a Rosemary gyermekét, Dan pedig közölte, hogy nézi vele. Szóval egyszerre elindították és telefonon tárgyalták ki az egészet. És nyilván még a filmről is aranyosan "vitatkoztak", ahogy szoktak. Hogy nem lehet őket szeretni? Tényleg nem értem. Elfogadom, de nem tudom ép ésszel felfogni. Egy résszel később már együtt néztek filmet Dan lakásán. Istenem, minden lelkizésük a szívemig hatol, legyen szó bármiről. És ahogy az arcukon egyre egyértelműbbé vált, hogy elkezdtek gyengéd érzelmeket táplálni egymás iránt, egy csodafolyamat, amit mindig öröm újra meg újra visszanézni! A 4x17-ben azon voltak, hogy bevallják mindenkinek, hogy néha együtt lógnak, ennek pedig az lett az eredménye, hogy mindketten megijedtek az érzéseiktől, amikre Dan apja és Blair szobalánya tökéletesen rávilágított. A lényeg, hogy egyikük sem vallotta be senkinek. Két jelenetet még fordítok a részből. A második a rész legvégén van, amikor Dan átmegy Blair házába, hogy beszéljen vele, de szerintem összefüggő és érthető így mindegyik.

Dan: Serena, Eric, Lily...most nagyobb szükségük lesz ránk, mint valaha.
Blair: Nem "ránk." Danre és Blairre, két külön személyre. Két tulajdonnévre, amit elválaszt egy kötőszó.
Dan: Vagy egy vessző, ha egy listán szerepelnénk.
Blair: Ami ritkán fordul elő, mivel nincs bennünk semmi közös, sőt egymás ellentétei vagyunk.
Dan: Olyan ellentétek, akik nem vonzzák egymást.
Blair: Határozottan nem.
Dan: Nem.
Blair: Egyszerűen a világ nem készült fel egy Humphrey-Waldorf barátságra... Jó volt nem barátkozni veled.
Dan: Valamikor...nem kéne megismételnünk.

Blair: Minden rendben?
Dan: Egész éjjel egyetlen...felemésztő, bénító gondolattal a fejemben kószáltam a városban.
Blair: "Miért járkálok a városban a városban, amikor Brooklynban élek?"
Dan: Mi van, ha apának és Dorotának igaza volt? Mi van, ha van még egy oka annak, hogy titkolózunk?
Blair: Például milyen más oka?
Dan: Kézenfekvő tagadás? Blair, azért tartottuk titokban kettőnket, mert attól félünk, hogy valami többről van szó.

Ezután Dan meg akart bizonyosodni róla, hogy valami több van köztük, mint barátság, ezért azt kérte, derítsék ki egy csókkal. Ebbe pedig végül Blair belement. Hát én úgy visítottam, sőt mind a mai napig pillangók repdesnek a gyomromban, amikor meglátom azt a jelenetet, mert visszajön az a bezsongós érzés, amit elsőre tapasztaltam anno. Ám nehogy bárki azt higgye, hogy ezután pislogtunk egyet és bumm, Dair máris egy pár volt. Nem-nem. Sajnos ugyanis továbbra sem lett ebből kapcsolat. Mindketten bekamuzták, hogy nem jelentett semmit, Chuck is bekavart az idióta viselkedésével, amikor előző este még egy másik nőnek könyörgött, másnap meg ismét Blair volt az ő jövője...aha, persze. Szóval szembesítve lettek, mire B. azt mondta, egyiküknek sem jelentett semmit a csók. Miután pedig ismét kettesben maradt Dannel, Dan rákontrázott, hogy egyetért a lánnyal, ami látszólag nem esett jól Blairnek. És ez a kis párbeszéd:

Blair: Miről akartál velem beszélni korábban?
Dan: Ja, csak azt akartam, hogy tudd, nekem sem jelentett semmit az a csók, ahogy neked sem.
Blair: Ó...persze.
Dan: A szociális kísérletezés rosszul sült el.
Blair: Egy hercegnő megcsókolt egy labradort.
Dan: Értékelem, hogy nem varangynak neveztél. Blair, a herceged odakint vár rád. Talán nem én és nem Chuck az, de odakint van.
Blair: A te hercegnőd is. Ha készen állsz rá.

Oké, ezzel az utolsó mondattal Serenára célozgatott Blair, de nézőpont kérdése. Hiszen az ötödik szezonban egyértelművé vált, hogy SZÓ SZERINT Blair az a bizonyos hercegnő. Na jó, most szépen leállítom magam és rátérek az ötödik évadra, ahonnan már rohamtempóban fogok haladni. Ígérem, most szépen visszafogom magam, aztán tudjátok, a moduljukban hozzácsapok majd még 1000 szót! :D Szóval Blair-t a negyedik évad végén eljegyezte Monaco hercege, ami egy újabb féltékenységi alapot adott Dannek. Viszont én ezt is élveztem látni, hiszen még egyértelműbb volt, hogy belezúgott abba a lányba, akit pár éve még a háta közepére sem kívánt. Dan most küszködött azzal, hogy B. férjhez fog menni, ráadásul egy herceghez. Már az ötödik évad legelején is egyértelmű, hogy bár a lány egész nyáron nem beszélt Dannel, de szüksége van rá, amikor bizonytalan. Dan mellett tényleg önmaga lehet, sőt boldog lehet! És imádom, hogy ezt ebben a szezonban többször is megmutatták. Ahogy az 5x01 végén Dan majdnem kimondta, mit érez, Blair pedig kb. úgy faggatta, mintha az élete múlna rajta, hogy azokat a bizonyos szavakat hallja Dan szájából...hát, az a jelenet valami csoda. Nem hiába vagyok odáig az ilyen idegölő, mégis isteni pillanatokért, amikor a szerelmespárok egymás után áhítoznak, de valamiért mégsem jönnek össze azon nyomban. Igen, szeretem, amikor húzzák az alkotók az időt...persze csakis akkor, ha végül révbe érnek a madárkák. Más esetben ez szimplán kínzás a rajongói szíveknek. Na szóval...íme egy gyors idézet az 5x02-ből, amikor Blair nem volt biztos benne, hogy Chuck vagy Louis a gyereke apja (ja, igen, terhes volt, csak aztán sajnos elvesztette a babát), és átment Danhez, hogy lelkizzenek:

Dan: Nézd, tudom, hogy ijesztő, de szerintem tudnod kell, ki az apa. Ha nem magad miatt, aki a babáért.
Blair: És mi van, ha mindent elveszítek?
Dan: Én még itt leszek neked.

Éééés ezután Dan átkarolta őt, B. pedig végre megnyugodott kicsit. Komolyan nem tudom, mivel érdemeltem ki őket? <3 Oké, ideje szkippelni pár eseményt, pedig ezek lennének az igazán fontosak. Mindegy, majd a modulban. Tehát Dan kiadta a könyvét, Blair pedig megtudta, hogy róla írta (!!!). Oké, elég rendesen kiakadt, de úgy hiszem, inkább a saját érzéseivel való szembesülés ijesztette meg a lányt. Az 5x08-ban viszont imádtam, hogy Chuck volt az, aki közölte Dannel, hogy a srác szerelmes Blairbe. Eddig csak tudat alatt volt ezzel tisztában, kellett, hogy hangosan is kimondja. És hogy pont Chuck volt ez a személy, duplán boldoggá varázsol engem. Gyerekek, annyi jelenetet ki tudnék emelni még, de relax van, nem foglak arra kényszeríteni titeket, hogy egész álló nap olvassatok. Félóra már így is elment az életetekből (bocsi :D). Már attól elsírom magam, ha felidézem kb. bármelyik momentumukat. Az 5x11-ben meglátta őt a menyasszonyi ruhájában, és bár elsütött egy poént, de nem bírta megállni, hogy ne közölje, milyen tökéletesen fest benne, illetve Dan írta meg Louis-nak az esküt, amit majd mond az esküvőjükön. Ezt Blair megtalálta és elolvasta. Tudjátok, mi volt a reakciója? Nos...ezt mondta Serenának:

Mintha belelátna a lelkembe. Tudom, hogy Louis szeret engem, de néha eltűnődöm, hogy megért-e engem. De ezt olvasva pont erre volt szükségem, hogy biztos legyek a döntésemben, hogy hozzámenjek feleségül.

DAN ÍRTA, SZÍVEM!!! És amikor ez kiderült, emlékszem, örömömben hatalmasat visítottam! <3 Na, de a lényeg: bár megvolt az esküvő, de Blair meglépett...Dan segítségével!!! Ezt most bonyolult lenne tovább fejtegetnem, szóval inkább térjünk rá a lényegre. Az 5x15-ben elérkezett egy újabb Valentin-nap, ám most nem együtt néztek filmet, miközben telefonon diskuráltak, hanem Blair kétségbeesetten igyekezett újra összehozni Dan-t és Serenát, hogy ezáltal ne figyeljen a saját érzéseire. Amikor viszont kettesben voltak, csodálatosnak nevezte Dant és felsorolt egy csomó okot, amiért így vélekedik róla. Sőt azt mondta Dannek, hogy Serena mégis hogyan ne szeretné őt, amikor olyan, amilyen? <3 Később ismét csak ketten voltak, és megtörtént az egyik kedvenc pillanatom:

Dan: Tényleg azt akarod, hogy újra összejöjjek Serenával?
Blair: Csak azt akarom, hogy boldog legyél. Mondd el, mi tenne boldoggá, Dan?

Dan pedig szépen megcsókolta!!! A következő részben B. mindent megtett, hogy barátságnak állítsa be, ami kettejük közt van, ezzel jó néhány poénos jelenetet megadva nekünk. Végül Dan lenyomott egy olyan monológot, hogy csak pislogok, bármikor nézem meg:

Nem akarok a barátod lenni, Blair. Többet akarok. Téged akarlak. És ha te nem érzel így irántam, nem hiszem, hogy továbbra is találkoznunk kéne.

Később pedig Blair ezt mondta, miközben a Dan könyvéből készült színdarabot próbálták, ő pedig rájött az igazságra:

Dan önmagamért szeret.

És itt van!!! Ez a legfőbb ok, amivel megnyerték a szívemet sok évvel ezelőtt! És nem érdekel, hogy nem népszerű a páros, nem érdekel, ha minden Gossip Girl fan hülyének néz vagy legszívesebben elásna, amiért ilyen "ízlésficamom" van (igen, ezt is megkaptam már, amiért nem Chair, hanem Dair rajongó vagyok). Én akkor is kiállok amellett, hogy ez a szerelem volt (mert ez igenis az volt) a legtisztább, legszebb az egész sorozatban!!! <3 A felismerés után egyébként végre összejöttek, sőt Blair beközölte Serenának, hogy érez valamit Dan iránt!!! Az 5x17 megadta a legcsodásabb, örök kedvenc jelenetemet. Egyrészt Blair itt hívta Dan-t először Dannek (hiszen mindig Humphrey-zta), másrészt ez a párbeszéd olyan EPIC:

Dan: Ha azért jöttél, hogy elmondd, milyen szörnyű ember vagyok, elkéstél. Már tudom.
Blair: Nem ezért jöttem.
Dan: Újra összejöttél Chuckkal?
Blair: Nem.
Dan: Te...elköltözöl egy lakatlan szigetre, ahol egyáltalán nincsenek férfiak? Hogy a hátralévő életed békés magányban töltsd el?
Blair: Nem. Elmondtam Chucknak, hogy már nem az övé a szívem. Rájöttem, hogy valaki máshoz tartozik.

Oké...akkor tisztázzunk valamit: miután ezt csillogó szemekkel, őszinte mosollyal és szerelemtől megbicsakló hanggal közölte Dannel...mégis milyen alapon rombolták szét őket??? Tényleg nem tudom megérteni. Sosem fog sikerülni. Emlékszem, még a Vámpírnaplók alkotója, Julie Plec is kvázi lecseszte a GG íróit, hogy ezt hogy tehették tönkre? Amúgy az 5x18-ban nem ment túl könnyen, hogy új szintre emeljék a kapcsolatukat (értitek... :D), először még Cedric jelenléte is bezavart (tudjátok, a bejegyzés elején említett káposztaföldi baba, akiből anno Blair gúnyt űzött az első évadban...nini, párhuzam!!!), és tényleg sehogy sem akart összejönni a lefekvésük. Részben, mert olyan görcsösen akarták. Az első alkalom nem is volt jó egyiküknek sem...aztán spontának lettek, és ez volt a legjobb, amit tehettek ebben a helyzetben. :D <3 Az 5x19 pedig megadta, amiről már annyit regéltem: Blair elmondta Dannek, hogy egész életében hercegnő szeretett volna lenni, és hiába ment hozzá egy herceghez korábban, mégsem adatott meg neki ez a dolog. Erre Dan mit tett??? Hercegnőt csinált belőle! Gyönyörű ruhába öltöztette, még tiarát is kapott, és azt mondta neki, hogy mielőtt B. továbblép az életében és elengedi a hercegnői álmokat, érezze magát valóban annak még egyszer utoljára. ZOKOGOK!!! Annyira szerette, úristen! <3 Aztán jutott nekik még pár epizódnyi boldogság, mielőtt mindent összecsesztek az alkotók. Dan ezt mondta neki például az 5x21-ben:

Talán annyira arra koncentrálsz, mások hogyan látnak téged, hogy már azt sem tudod, ki vagy. És ez nagy kár, mert ha csak láthatnád azt, amit én látok...

Ám nem fejezte be a gondolatmenetet, mert elsétált. Később B. átment hozzá, ahol már végigmondta...és igen, ismét könnyezem, mert végre volt egy pasi, aki végig csodálatosan bánt Blairrel, míg együtt voltak.

Blair: Valahogy aközött, hogy eladtak egy hotelért és hogy eladtam magam egy tiaráért, elveszítettem a valódi önmagamat. De meg akarom találni. Tudnál esetleg segíteni?
Dan: Van egy olyan érzésem, hogy a valódi Blair Waldorf sokkal közelebb van, mint hinnéd. Nem volt az olyan régen, hogy ő és én együtt dolgoztunk a W magazinnál...én pedig teljesen beleszerettem.
Blair: És...milyen volt az a lány?
Dan: Az a lány...őrületesen erős, független, őszinte, gyönyörű, bármire képes, és egy férfi, sem magazin nem lehet képes ezt elvenni tőle.
Blair: Remek lánynak tűnik. Alig várom, hogy újra találkozzak vele.

Éééés...ölelés!!! Na jó, ennyi. Tündérmese vége. Oké, nem ez volt a vég számukra, még picit együtt voltak, kaptam még csodaperceket, aztán az évadzáróban robbant a bomba. Dan már nem volt biztos Blair érzéseiben, és közölte a lánnyal, hogy minden bizonnyal még mindig Chuckba szerelmes. B. győzködte, hogy nem így van, de a hatodik szezonban egyértelművé vált, hogy már nincsenek együtt. Utálom ezt. Utálom azt az évadot, és azt is, hogy végül már a baráti státuszukat sem építették vissza. Mintha törölték volna mindazt, amin együtt keresztülmentek. Mintha Blair sosem érzett volna semmit Dan iránt. A "legszebb" pedig az egészben, hogy végül Dan ismét összejött Serenával, akin már réges rég túl volt, pláne miután teljes szívéből belezúgott Blairbe. De persze, be lett magyarázva, hogy valójában MINDIG Serenát szerette. Helló, üdv néked drága logikai bukfenc. Ez olyan nevetséges volt, hogy hiába bosszankodtam végig a teljes utolsó szezont, ezen sírva röhögtem, olyan szánalmas volt az egész. És a Chair esküvő???? Kész röhej...na jó, inkább hagyjuk. Csodálatos látni a gyáva írói csapat munkáját. Bravó, hatalmas taps érte. De hát győzött a többség, és megkapták a Chair és Derena endgame-eket, holott ekkor már egyiknek sem volt semmi értelme. Ez van, el kell fogadnom, még ha mindig fájni fog, akkor is. Azért köszönöm, hogy kicsit megkaphattam őket...maradnak a rajongói írások, hogy kiélje magát a Dair-szívem! A színészeknek köszönöm, hogy ilyen lehengerlően prezentálták, milyen az igazi, őszinte BOLDOGSÁG, amit igenis képes a szerelem előidézni! <3

A kilencedik kedvenc duóm kapcsán egy többezer szavas irományt vetettem elétek. De hát nem tehetek róla, néha csak úgy dőlnek belőlem a gondolatok. Pláne ha olyanokról írok, akiket szeretek. De mindent megteszek, hogy kicsit visszafogjam magam, hiszen nektek sem mindegy, milyen hosszas elemzéseket kell olvasnotok. Még az a veszély is fennáll, hogy a felénél megunjátok, és inkább leléptek az oldalról. Szóval a nyolcadik kedvenc duóm iránti imádatomat megpróbálom valamennyivel rövidebben szavakba önteni, és mint látjátok, ki is hagytam jó pár napot. Több ilyet nem szeretnék - vagyis ekkora üresjáratot két toplistás posztom között -, ez most egy egyedi helyzet volt.

A The Rookie (Az újonc) még 2018 őszén vette kezdetét az USA-ban, szinkronnal pedig tavaly tavasszal kezdték el nálunk adni. Már nincs sok vissza a második szezonból, összesen kettő epizód. És szerencsére itt nem kavart be a vírusos időszak, mert be tudták fejezni a munkálatokat, szóval 20 részes ez az évad is, akárcsak az első. Nekem pikkpakk az egyik kedvenc sorozatom lett amúgy, és ennek a két kincsnek is hatalmas szerepe van ebben. Lucy Chen és Tim Bradford Brettsey párosához hasonlóan MÉG nincsenek együtt, de a jelek itt is megvannak, sőt egyre erősebbek. Rájuk bizony közös jövő vár, és reményeim szerint nem is sokára. A csatorna még nem rendelte be a harmadik évadot tudtommal, de szerintem idióták lennének veszni hagyni egy ekkora sikerszériát. A nézettsége remek, és érződik, hogy még több évadnyi sztorit lehet kipréselni belőle. Szóval ne okozzanak csalódást, tessék mielőbb berendelni azt a szezont, ti pedig mindenképp kezdjétek el! :)

Ha tényleg csak a felszínt szeretném kapargatni a széria történetét tekintve (márpedig határozottan érdemes, mielőtt ismét regény születik), akkor elég, ha annyit tudtok, hogy adva vannak az újonc rendőrök, akik a Los Angeles-i Rendőrségen kezdik meg a kiképzésüket. Mindannyian kapnak maguk mellé egy-egy tapasztalt rendőrt, aki a kiképzőjük lesz. Nos...Lucy kapja Tim-et. Így indul minden. A sors keze, én csak ennyit tudok ehhez hozzáfűzni. Már instant éreztem, hogy ez a duó ütni fog, amikor közölték, hogy ők lesznek összeosztva. Tim egyébként minden alkalmat megragadott, hogy vizsgáztassa Lucy-t. Például valamiről beszélt az autóban járőrözés közben, aztán hirtelen lefékezett és ráüvöltött Lucy-ra, hogy "meglőttek, hol a legközelebbi kórház?". A csaj meg lefagyott és azt sem tudta, épp merre van arccal előre. Persze ezen a teszten megbukott, hiszen a lassú reagálásnak hála Tim "elvérzett". Ez volt a legelső teszt...és határozottan nem az utolsó. Azt is imádtam, amikor közvetlenül ezután spanyolokat kellett figyelmeztetni, mert megszegtek valami szabályt, Tim pedig megkérte, hogy szó szerint fordítsa a lány a fickóknak, amit mond. Ám túl durván fogalmazott, amit Lucy spanyolul szebb köntösbe bújtatott. Végül kiderült, hogy Tim tökéletesen jól beszél spanyolul, és ez is egy vizsga volt. Szóval a pilotban máris így indult a kapcsolatuk. :D Úristen, mennyit szívatta a leányzót az elején. Ám rögtön a legelső részben Lucy megismerhette egy másik oldalát a kiképzőjének. Ugyanis felbukkant Tim (volt) felesége, aki drogos lett. Lucy látta kicsit elérzékenyülni Timet, a férfi pedig elmesélte neki, hogy már majdnem egy éve nem találkozott a nővel. Egy röpke pillanatra leengedte a maga köré épített falat, és olyasmit mondott el Lucy-nak, amiről más nem tudott! Minden egyes epizódból kiemelhetnék legalább egy jelenetet, mert annyira csodásak a piszkálódásokkal, a poénkodásokkal és a lelkizésekkel együtt, de akkor ugyanott tartanék a szöveg hosszát nézve, mint Brettsey esetében, annak meg úgy semmi értelme. Szóval úgy gondoltam, kiemelek pár részből néhány momentumot, párbeszédet, írok hozzá némi körítést a véleményemmel ellátva, és ezzel el is intézem a dolgot. Tudjátok, inkább kezdjétek el nézni. A két évad összesen 40 rész, szinkronnal már elkezdték adni a második évadot is (amúgy ehhez kifejezetten jól sikerült szerintem a szinkron, de eredeti nyelven is tökély), szóval vágjatok bele! Én nemsokára szeretnék tartani egy ismétlést, főleg miattuk! <3 Az 1. évad 6. epizódja sem telhetett el vizsgáztatás nélkül. Egy házkutatást tartottak egy bűnözőnél, akinek az egyik szemén szemtakaró volt, mint a kalózoknak, és amikor a csávó elkezdte stírölni Lucy hátsóját és beszólt a csajnak, hogy őt is bármikor átkutathatja, Tim bekeményített:

Felállni! Arccal a fal felé vagy kiverem a másik szemét is. Tanuljon tiszteletet!

Most mondjátok azt, hogy nem csodás a pasi? Oké, itt még nem volt köztük semmi, sőt szerintem ha már tudat alatt el is indult köztük valami, még itt egyikük sem jött rá, viszont tetszett, hogy így megvédte a lányt. Mondjuk ezután a csávó vécéjét is át kellett néznie Lucy-nak, illetve minden undorító helyet...miközben Tim megtalálta az eldugott ékszereket, csak nem szólt Lucy-nak.

Lucy: Én húsz percig turkáltam Caligula kis játékszerei között, maga meg végig tudta, hogy hol a szajré?
Tim: Nem tudtam végig. Három perc volt, míg rájöttem. Talált valamit?
Lucy: Igen. Fertelmes, mocskos holmikat.

Erre Tim megengedett magának egy óvatos mosolyt...de nézzétek a jó oldalát, legalább nem röhögte ki. :D Nos...a rész elején Tim azt mondta Lucy-nak a házkutatás előtt, hogy gondolkodjon úgy, mint egy bűnöző. Ez akkor nem sikerült. Később azonban ügyes módszerrel kiszedte Tim-ből, hogy hol tartja a pénzét a pasi, éééés...igen, elemelte a készpénzét, miközben Tim egy bárban iszogatott. Ott hívta fel telefonon, hogy közölje vele.

Lucy: Most hogy fizeti ki a számláját?
Tim: Jó nagy bajban van.
Lucy: Aha. Tudja mit? Menjen mosogatni. De húzzon kesztyűt.

Tim ugyanezt mondta, amikor korábban elküldte a lányt a gusztustalan holmik közt kutatni. Ja, és amúgy nem ez a sorozat folyamán az egyetlen párhuzamuk. Tudjátok, hogy nekem azok a gyengéim, és Tucy-nak voltak már bőven párhuzamos jeleneteik. Egyébként itt, miután letették a telefont, Tim arcán felbukkant egy nagyon édes kis mosoly. Azt hiszem, hivatalosan itt mondtam ki azt, amit egyébként már a pilotnál éreztem, ahogy elkezdtek együtt dolgozni, csak nem öntöttem szavakba. Mégpedig azt, hogy ők ketten egy életre beírták magukat a kedvenc párosaim közé, és MUSZÁJ összejönniük. Hála az égnek, annyira nem aggódom, mert elég nyilvánvalóan építik fel őket a kezdetektől fogva, ráadásul az írók közül szerintem mindenki szereti a párosukat. Szóval csak idők kérdése...mindössze tényleg az az évadberendelés kellene. De az nagyon! Kanyarodjunk vissza ide. Az 1x07-ben drogkereskedelem vádjával bevitték Tim nejét, aki a jelek szerint meggyőzte Tim-et, hogy húzza ki őt a bajból, és tüntesse el a nyomokat a lakásából. Tim pedig...nos, bement a nő kecójába éjjel, amikor pedig kijött, Lucy már várta a kiképzőjét, ezzel megadva nekem az egyik kedvenc momentumomat.

Tim: Mit keres maga itt?
Lucy: Nem, maga mit keres itt?
Tim: Jobb, ha nem keveredik bele.
Lucy: Nézze. Már két hónapja a társa vagyok. Tudom, hogy kemény dolgokat művel, de eddig mindig a törvényes úton járt.
Tim: Sajnálom, de ha azért jött ide, hogy analizáljon, akkor hiába fáradt.
Lucy: Nem, én...azért jöttem, hogy figyelmeztessem. Meg fogja bánni, ha segít neki. Ettől ő nem lesz más. De higgye el, hogy maga igen.

Ez volt az első komolyabb lelkizős jelenetük. És ahogy a végén Tim Lucy-ra nézett...úristen!!! Úgy ellágyult a tekintete, mondani is akart neki valamit, de végül csak elsétált. Másnap meglett a drog a nő lakásán. Most, hogy Tim lelkiismerete eleve megszólalt-e, mielőtt kijött a lakásból vagy Lucy térítette észhez, nem derült ki. De szeretném hinni, hogy Lucy hatása, hiszen eleve úgy látom, hogy remek hatással vannak egymásra. Lucy-ból jobb rendőr válik Tim tanítása miatt, az élethez is másképp áll a lány, Tim pedig...nos, szépen lassan leengedi a pajzsot, amit maga köré emelt, ugyanis ő sokkal érzékenyebb annál, mint amilyennek mutatja magát. Sokszor olyan, mint egy kőszikla, holott a szíve neki is sérülékeny, neki is vannak érzései. Lucy pedig ezt szépen óvatosan előrángatja belőle. Jaj, annyi mindenről szeretnék mesélni nektek, de megint haladunk a regény felé, pedig még csak az első évad felénél vagyok. Az 1x11-ben beleállt Lucy-ba egy drogos hajléktalan injekciós tűje. Lucy persze halálra rémült, sokkot is kapott, de látnotok kéne Tim fejét...hiába tartotta a kemény zsaru álcát, akkor is egyértelmű volt, mennyire aggódik érte. Később megnyugtatta és erőt öntött a lányba. Az a jelenet is egy csoda, legszívesebben írnám belőle a párbeszédet, de muszáj visszafognom magam. Mondta Lucy-nak, hogy várja meg a kórházban az eredményeket, ő meg visszajön, ha az őrsön végzett, és itt volt egy nagyon rövid diskurzusuk, ami párhuzamként a második évadban visszatért.

Lucy: Köszönöm.
Tim: Mit? Hogy a munkámat végzem?

A második szezonban ez fordítva hangzott el, konkrétan a 2x08-ban. Addigra Tim-nek már lett barátnője (aki nem mellesleg Lucy régi jó barátja), és kapott valami kitüntetést a pasi, Lucy pedig fotózgatta, ahogy fogja a kezében. Mondta is, hogy elküldi Rachel-nek, vagyis Tim barátnőjének. Tim mondta, hogy nehogy ez a kép legyen a háttérkép Lucy telóján, mire Lucy megmutatta neki, hogy a képernyőzárnak állította be a fotót. :D Már megint az a mosoly. Na, ekkor már Rachel jelenléte ide vagy oda, ne mondja nekem senki, hogy nem voltak jelen érzelmek. Folytatva viszont a gondolatmenetet: Tim közölte, hogy Lucy nélkül nem kapott volna plakettet, hiszen a lány fedezte őt és nagy nehezen kinyögött egy köszönömöt. És erre érkezett az a válasz, hogy "Mit? Hogy a munkámat végzem?" Higgyétek el, ekkor már úgy néztek egymásra (sőt kb. az egész második évadban), hogy nem is kérdés a nézők számára, hogy Tucy / Chenford párosa a nagy könyvbe is be van írva, csak győzzük kivárni! :D <3

Az első szezonra még picit visszakanyarodva. Imádtam a Civil Napot is, amikor a kiképzők egyenruha nélkül, mindössze megfigyelőként kísérték el az újoncokat. Itt is mennyi beszólása, egyúttal jó tanácsa volt Tim-nek a leányzó felé. Elképesztően élvezetes látni, ahogy húzzák egymás agyát, és ebből részről részre egyre több van. Már alig várom, hogy úgy szólogassanak be egymásnak szarkasztikusan, hogy együtt vannak. Na, azok a jelenetek lesznek a mindeneim. A Civil Nap végén olvashatták el az újoncok a róluk előre megírt értékelést, amit egy borítékban már átadott Tim Lucy-nak, azzal a szöveggel, hogy ne nyissa fel a műszak végéig. Persze, nem bírta ki, ám a borítékban az állt, hogy "Mondtam, hogy műszak után." Ez csak kamu volt, de hihetetlen, milyen jól kiismerte Lucy-t pár hónap közös munka alatt. A nap végén megkapta Lucy a valódi értékelést, ám Tim valamiben tévedett, ami miatt majd újra kell írnia az egészet. Ám az a monológ, amit odavetett a lánynak, mindent vitt. Később Lucy adott át Tim-nek egy borítékot, amikor már az újoncok koccintottak a Civil Napra...

Lucy: Az én értékelésem rólad.
Tim: Ez nem így működik.
Lucy: Jól van. Vagy elolvasod, vagy nem.

Aztán gyorsan Lucy lelépett a két újonc barátjával, Tim pedig szembesült vele, hogy ő fizetheti ki a számlájukat. A kis cseles! :D Az 1x18-ban elmentek együtt paintballozni. Komolyan, szerintem Tim már régen elfelejtette, hogyan kell igazán kikapcsolódni és szórakozni. Lucy pedig elérte, hogy a pasi jól érezze magát. Nagyon fontos momentum volt szerintem ez is. Az évadzáróban úgy tűnt, Tim megfertőződött egy halálos kimenetelű vírussal. Ám amikor nem tudta, elkapta-e, akkor is csak arra gondolt, hogy Lucy-nak ne legyen baja, így nem is engedte, hogy a lány a közelébe menjen. Azonban az ajtó két oldalán ücsörögtek órákon át, mert Chen nem volt hajlandó magára hagyni a férfit. Elképesztően féltette Tim-et. Hogy lehetnek ennyire tökéletesek? A második évadban Tim nagyon is esélyessé válik arra, hogy őrmester legyen, vagyis ez egy hatalmas vágya. Lucy ebben is mellette állt végig. Sőt amikor együtt tanultak és rájött, hogy Tim-nek tanulási nehézsége van, ami miatt olvasás során nem tudja megjegyezni a látottakat, felvette neki az EGÉSZET hangoskönyvben. És ahogy Tim a rész végén ezt megköszönte neki...ahogy ránézett Lucy-ra. Nem is, ahogy egymásra néztek, arra szavak sincsenek! ISTENEM, AZ A MOSOLY!!! Hogy ne szeressen beléjük teljesen az, aki nézi a jeleneteiket? Szerintem konkrétan lehetetlen küldetés őket nem csípni. Aztán ugye jött a randiszervezés, amikor fogadtak, hogy Lucy kerít Tim-nek egy normális nőt. Nos...sajnos sikerült. Mármint Rachel - akit már említettem picivel feljebb - egy szuper csaj, nagyon kedvelem, de...a Tucy szívem totál ki van akadva, amikor Rachel és Tim jeleneteit nézem. Főleg, mert szerény véleményem szerint fele olyan szépen nem néz Rachel-re, ahogy Lucy-ra szokott. Tényleg minden vágyam az összes epizódból idézni nektek, de megígérem, a moduljukhoz majd kibővítem ezt a bejegyzést, és ott mindent elolvashattok róluk, minden apró részletet. Már csak pár dolgot szeretnék a második évadból kiemelni. Például azt, hogy hiába van jelen Rachel (egyelőre!!!), Tim már mutatta féltékenység jeleit. Nem is egyszer. Sajnos az első ilyen féltékenységi úgynevezett rohama után mégis rábeszélte Lucy-t egy randira, azonban a fickóról kiderült, hogy sorozatgyilkos. Egy jó oldala volt az egésznek: Tim mentette meg Lucy-t a 2x11-ben. A puszta két kezével kaparta ki a lányt a föld alól, ahol már majdnem megfulladt. Utána végig mellette maradt a kórházban, míg magához nem tért. A párbeszéd a következő:

Lucy: Mit olvasol, a Teen Rebel magazint?
Tim: Van azért benne néhány nagyon is éleslátó politikai cikk.
Lucy: Aha. Hűűű... "melyik BTS tag a lelki társad?" Biztos Suga, ugye?
Tim: Teljes mértékben... Mi az a BTS?
Lucy: Atyaég... Egész éjjel itt voltál?
Tim: Nem.
Lucy: Aha.

Megnevettette Lucy-t. Egy ilyen rémálom megélése után kis híján röhögőgörcsöt okozott neki. Mondjuk a sérülései miatt nem volt túl kellemes nevetnie, de a kis lelkét elkezdte ezzel is rendbe tenni. És persze, hogy ott volt egész éjjel, csak cseszte bevallani neki. Ekkor már tényleg úgy tudott nézni Lucy-ra, mintha ő lenne az egyetlen nő a földön. Mondjuk meg is értem, hiszen majdnem elvesztette. Ilyenkor az ember sok mindent átértékel az életében, a fejében és a szívében. Tim is így tett. Egy picit még folytatom a fordítást, hiszen nem sokkal később így folytatódott a diskurzus:

Tim: Éhes vagy?
Lucy: Igen, éhen halok. Tudod, mit akarok most igazán enni?
Tim: Vega burger sült krumplival és extra savanyúsággal?
Lucy: Olyan jól ismersz.
Tim: Túl jól.

Tim "szerelemtől csillogó szemű" Bradford, az isten szerelmére, vedd már feleségül ezt a nőt! :D <3 Egyébként dicsérjetek meg, mert bár a második évad minden részéből lenne mit kiemelnem, most már "csak" két párbeszéddel készültem, sőt más jelenetekbe sem mászom bele jobban. Tudjátok, arra ott lesz a modul, hogy kiadhassam a Tucy regényemet! :D A 2x13-ban kiderült, hogy elő akarják léptetni Tim-et őrmesterré. Megkapja végre a posztot, amire vágyott. Csakhogy két hét múlva kéne indulnia, szóval nem fejezhetné be Lucy kiképzését. Mit gondoltok, hogy döntött? A rész végén azzal a drága kis mosollyal az arcán elmondta Lucy-nak, aki kb. felfalta a pasit a szemével. Csak valljanak végre szerelmet, aztán lépjünk tovább! <3 :D

Lucy: Észak-Hollywood szerencsés, hogy egy olyan őrmestert kap, mint te.
Tim: Igazság szerint én...megmondtam Greynek, hogy egyelőre nem állok készen, hogy feljebb kerüljek.
Lucy: Tehát kitartasz Malibu mellett?
Tim: Tim Bradford befejezi, amit elkezdett. Még nem fejeztem be a kiképzésedet.
Lucy: Nem, valóban. De azért majd valamikor feljebb lépsz, ugye? Mert baromi sok időt fektettem abba a hangoskönyvbe.
Tim: Aha.

Annyira édesek, hogy most már tényleg epedve várom, hogy Rachel elköltözzön. Ja, igen...el fog!!! Mégpedig a jelek szerint az évadzáróban kerül sor a Rachel-Tim búcsúra, hiszen a nő megkapta élete lehetőségét, amit Tim szerint sem utasíthat vissza. Helyes, menjen. Szerettük, cuki volt, de elég belőle. A harmadik évad koncentráljon Tucy-ra. Pláne, mivel Tim a 2x17-ben ismét féltékeny volt, mert felbukkant egy tűzoltó srác, illetve a szög is kibújt a zsákból: továbbra is önmagát okolta azért, ami Lucy-val történt. A szitu maga viccesen indult, mivel ültek a járőrkocsiban, Lucy meg nagyban "telefonált" Rachel-lel. Ám Tim megcsörgette a mellette ülő lányt, mivel pontosan tudta, hogy Rachel valami meetingen van, tehát Lucy valójában nem is beszélt senkihez. Ám Lucy elmondta, hogy nem senkihez, hanem saját magához beszélt.

Lucy: Én kibeszélem a dolgokat, hogy fel tudjam dolgozni őket, és tudtam, hogy te nem tennéd meg velem, szóval...
Tim: Egyáltalán miért érdekelne téged, hogy mit gondolok?
Lucy: Mi van?
Tim: Amikor utoljára adtam neked romantikus tanácsot, odalöktelek Caleb elé és...majdnem meghaltál.
Lucy: Ez...ez nevetséges. Nem volt ok a gyanakvásra. Ami történt...az nem a te hibád volt. Az enyém sem. Nézd, nem kérném a tanácsodat, ha nem értékelném a véleményedet.
Tim: Jobbat is találhatsz Emmett-nél.
Lucy: Hogy mi? Miért...miért mondanál ilyet?
Tim: Ő egy tűzoltó, az ég szerelmére!
Lucy: Tudom! Olyan dögös!
Tim: Oké, nem. Nem. Nézd, ha pont az ellentettjét fogod csinálni, befejeztem ezt a beszélgetést.
Lucy: Nem is ellenkezem. Tudod, szerintem fenyegetve érzed magad a férfiasságossága miatt.
Tim: Férfiasságossága?
Lucy: Aha.
Tim: Nincs is ilyen szó.

Nekem ne mondja senki, hogy nem féltékeny és nincs oda meg vissza Lucy-ért!!! Látnotok kéne az arcát ebben a jelenetben. Mivel viszont a választott videó még a 2x14 után készült el, a 15-18-as részek pedig így egyáltalán nincsenek benne, gondoltam, ezt a jelenetet úgy, ahogy van, belinkelem nektek. Legalább láthatjátok, mennyire féltékeny, és tényleg még mindig okolja magát a történtekért. Annyi mindent tudnék még írni, ahogy erre már többször is kitértem, de leállítom magam. Nézzétek és szeressétek őket, érdemes! A kiképzés elvi síkon véget ér ezzel az évaddal. Szóval ha eddig Rachel-t leszámítva csak az tartotta vissza őket attól, hogy egy pár legyenek, hogy kiképző-újonc kapcsolatban álltak, akkor remélhetőleg ez a dolog most változni fog. De ehhez nagy szükség van végre a megnyugtató bejelentésre, hogy érkezik a harmadik évad! <3 Könyörgöm! Kellenek! Eric Winter évek óta az egyik kedvenc színészem, Melissa O'Neil-lel pedig valódi csodák együtt. Szüksége van a shipper szívemnek arra, hogy ténylegesen összejöjjenek! Próbálok türelmes lenni, de részről részre tökéletesebbek, így pedig nehéz. Drukkoljunk értük együtt, mert hiszem, hogy ha megismeritek őket, rájöttök, miért jelentenek nekem ilyen sokat! Éééés...basszus, megint regény lett a vége. :'D

Hát...nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem isteni élmény volt végigkövetni Piper TOP 10+1-es sorrendjét, csak úgy faltam a sorait. Most pedig még azt is elérte, hogy az ő number one shipjét, vagyis Zari-t és Nate-et jobban szeressem, mint eddig. Már csak attól, hogy elolvastam az ömlengését. Remélem, belőletek is kiváltott hasonlót, illetve én is ezen vagyok, mióta nekiálltam ennek a bejegyzéssorozatnak. Nos...nincsenek nagyon szavak, amikkel körülírhatnám azt, amit Sylvie Brett és Matt Casey kiváltanak belőlem. A chicagói 51-es tűzoltólaktanya mindennapjait követhetjük figyelemmel a Chicago Fire (Lángoló Chicago) című szériában már 2012 óta. Én kb. 2013 óta figyelem a sorozatot, aminek most finálézott a nyolcadik szezonja. Rengeteg dolgot megértek már a szereplők ennyi idő alatt, nem kevés veszélyes szituációba keveredtek bele, az évadok alatt két főszereplőt veszítettünk el haláleset miatt, voltak még, akik jöttek és mentek, ám egy dolog betonbiztos: a családias hangulat, a szeretet, ami ezek közt a HŐSÖK között kialakult. És sosem hittem volna, hogy én a mentős leányzót és a tűzoltót (a sorozat elején már hadnagyot, később századost) szeretni fogom együtt. Ennek okára máris kitérek:

A Sylvie-t megformáló Kara Killmer a harmadik évadtól csatlakozott a stábhoz, és emlékszem, azonnal szimpatikus lett a csajszi, pedig egy olyan karaktert "pótolt", aki a szívemnek nagyon kedves volt, de sajnos elhunyt. Ám Sylvie a kedvességével, törődő jellemével és visszahúzódó, mégis erős személyiségével rögtön megfogott. Jesse Spencer ellenben a pilot óta már az egyik főszereplő volt. A sorozat elején egy doktornővel járt, akivel alig bírtam elviselni, de nagyon be volt nekünk lebegtetve az ő nagy románca, mégpedig az egyik mentős csajjal, akiből később tűzoltó lett. A neve Gabriela Dawson. És igen, szerettem őket. Az ő kapcsolatuk volt egy időben a legnagyobb kedvencem, néha levegőt alig kaptam, amikor a képernyőmön voltak. Ezért is röhögtem volna arcon bárkit, aki anno azt meri mondani, hogy egy másik leányzóval még jobban fogom szeretni Casey-t. Pedig megtörtént!!! Oké, a harmadik évadban is volt Brett és Casey momentum, amitől így utólag már pacává folyok, ám akkor még Dawsey töltötte ki minden gondolatomat, tehát nem figyeltem fel a Brettsey kettősre. De azóta elkezdtem visszanézni az összes jelenetüket, és most már jobban be vagyok tőlük zsongva, mint Gabby és Matt párosától VALAHA! Most már az egyik harmadik évados jelenetük konkrétan az egyik abszolút kedvencem, és nem is értem, miért nem zúgtam beléjük instant, hiszen Kara és Jesse felöltözve produkálják azt a kémiát, amit Monica (vagyis Gabby) és Jesse levetkőzve. :D Abban a jelenetben egyébként Casey pont azért megy oda Sylvie-hez a pihenőben, mert a laktanyán belüli szerelemről akar kiselőadást tartani a lánynak, hogy az milyen bonyolult tud lenni, hiszen ezt a pasi első kézből tudta Gabby kapcsán. Egyébként azért akart erről beszélni Brett-tel, mert abban a hitben volt, hogy ő és az egyik tűzoltó, Cruz között van valami, mivel furán viselkedtek egymás közelében. Pedig mindössze Sylvie őrizgette a srác nagy titkát, miszerint zumba órákat ad egy edzőteremben. :D De végül mégis elmondta ezt Casey-nek, aki nem akarta elhinni a lánynak, hogy nem romantikáról van szó. Tudom, itt még nem volt köztük semmi, de ahogy Casey vigyorgott Brett-re, mert nem hitt neki, és ahogy a lány magyarázkodott...nem is tudom, picit mintha már ezzel is utaltak volna a jövőre. Oké, itt még szó sem volt semmiféle féltékenykedésről, de szeretném azt hinni, hogy már itt észrevették az eszeveszett kémiát a színészek közt. Amúgy Dawsey-t kb. a 4-5. évadig szerettem, utána elkezdett igazán tudatosulni bennem az, aminek mindig egyértelműnek kellett volna lennie: hogy Gabby milyen önző. Meg sem érdemelte Matt-et, ráadásul miután már házasok voltak, képes volt simán lelépni Matt életéből... Ebbe most nem akarok mélyebben belemenni, mert történet szempontjából nem lényeges. A hatodik évad végével lezárult a Dawsey történetszál...majdnem. A lényeg, hogy akkor utazott el Gabriela, összetörve Casey szívét apró pici darabokra. Ám ezért mindig hálás leszek Monica-nak, amiért kilépett, ezzel esélyt adva egy igazán jószívű, valóban ÖNZETLEN lánynak, hogy közelebb kerüljön Casey-hez. Ergo Brettsey igazán a hetedik évadban kezdődik el, tehát az utóbbi két szezonban, hiába voltak előtte is jeleneteik. Mégis hogyan indulhatott volna el bármi is, míg a Dawson-tesók képben voltak? Hiszen nem csupán Casey vette feleségül Gabby-t, mivel Brett jó ideig együtt volt a lány bátyjával, a nyomozó Antonio-val. Megjegyzem, egy időben ők is hatalmas kedvenceim voltak. Aztán Brettonio szakított, Gabby ugye lelépett, és ott maradt ez a két kis kincs. A hetedik évad elején Brett oda is megy Casey-hez egy sikeres tűzoltás után, megkérdezi, jól van-e a férfi, mivel Matt csúnyán köhög, szóval inkább meg is vizsgálja, addig nem is hagyja elmenni, míg nem ivott vizet, végül pedig Mattnek leesik, hogy valami nem stimmel, és megkéri a lányt, hogy mondja el mi van. Végül Sylvie kinyögi:

Hogy hagyhattad csak úgy elmenni?

Bizony, Gabbyről beszél. Casey volt feleségéről, aki nem mellesleg Sylvie legjobb barátnője volt. Tudom, most sokan felteszitek majd a kérdést, hogy "mégis hogyan shippelheti Viki ezt a párost, hiszen Gabby-t ezzel hátba támadják?" Persze bízom abban, hogy a többség megérti, miért varázsolt el annyira a Brettsey duó, de sajnos rengetegen támadják ezt a shippet, mondván, hogy jöhet össze Gabby volt férje a legjobb barátnőjével? Oké...értem. De basszus, Gabby lépett le. Még Casey válasza is a szívemig hatol amúgy, amit a kérdésre adott:

Higgy nekem, én dühösebb vagyok, mint te.

Gabriela Dawson volt az, aki elment, amikor kapott egy remek álláslehetőséget Puerto Rico-ban, ő volt az, aki Casey nélkül kezdett új életet, miután volt egy nagyobb veszekedésük, Gabby azt mondta, nemsokára visszajön...de Casey hiába várta otthon. De persze, támadjuk meg ezt a két önzetlen, drága lelket, amiért NEM AZONNAL, de végül elkezdtek mély érzéseket táplálni egymás iránt. Tehát Brettsey: a 7x02-es beszélgetésükkel indult el igazán minden. Casey mondta Brett-nek, hogy egyikük sem tudta volna megállítani Gabby-t. Még Matt az, aki nyugtatgatja Sylvie-t, aki továbbra is mondogatja, hogy "mi lett volna, ha". A férfi jelzi, hogy nincs értelme ennek, és átad egy közös képet a lányokról, a hátoldalán egy üzenettel Gabby-től. Ezután Brett és Casey egyre többet beszélgettek, hiszen mindkettejüknek volt mit megemészteni, és tényleg támogatták egymást. A hetedik évad elején kb. egyszerre jelenik meg egy riporternő, akivel ugyan semmi igazán komoly nem alakul ki, de azért Casey azzal a nővel igyekszik elfelejteni a csalódást, amit Gabby okozott neki, illetve egy Kyle nevű fickó, aki amúgy a tűzoltóság káplánja. Na, ott már egy picit komolyabb szálat kaptunk közte és Sylvie közt, de erről később. Előbb egy 7x08-s jelenetből szeretnék idézni, ami az egyik kedvenc Brettsey pillanatom. Épp a törzshelyükön vannak, Sylvie picit be van csiccsentve, mindenki lelép az asztaltól, ő meg kettesben marad Casey-vel:

Brett: Ugye nem költözöl Indianába?
Casey: Nem, dehogy. Annak a riporternek, Naominak kell. Egy cikk folytatásán dolgozik, és utána kell néznem egy baleseti jelentésnek.
Brett: A cuki riporter visszatér. Ez remek!
Casey: Igen, így van, de azt hiszem, a múltkor elszúrtam az esélyemet nála. Így most csak munkáról van szó.
Brett: Ugyan, kérlek! Beveted azt a komoly Matt Casey-s nézésedet? Azt a "komolyan érdekel, amit mondasz" dolgot? Erről beszélek! Garantálom, hogy elolvad.
Casey: Te tényleg sokat ittál.
Brett: Igen. Hé, ismerek valakit az Indianapolisi Tűzoltóságnál. Elég nagykutya, gimis barát volt. Egy magas srác, vicces járással, egy kicsit túlságosan előrehajol. Mindjárt eszembe jut a neve. Várj!

És az a fej, ahogy Casey várja a nevet, elképesztő. Teljesen le van sokkolva a picit alkoholmámorban úszó Sylvie-től. :D De én itt akárhogy nézem, úgy érzem, picit Brett tényleg tartott attól, hogy esetleg Casey a riporternővel tart, és utána már tudat alatt is csak azért igyekezett mégis rátukmálni a melót, hogy ne legyen feltűnő, ám mégis ezáltal lett egyértelmű, hogy amikor az ember picit felönt a garatra, hajlamos túlzásokba esni az őszinte érzelemnyilvánításokat tekintve. És elég őszintének tűnt, amikor célozgatott Indianára, ráadásul picit flörtölt is Casey-vel, hiszen megismerte a tipikus Casey-s arckifejezést...erről a legnagyobb kedvenc párosom egy jelenete jut eszembe, amikor a leányzó ugyanígy azt ecsetelte, milyen arckifejezései vannak a srácnak. A hetedik évadban segített Brett új lakást is találni Matt-nek, miután a férfi háza leégett. Olyan lelkesen magyarázta neki, hogy örömmel segít neki a lakáskeresésben. Imádom őket, mert olyan hamar megtalálták az összhangot, mintha már évtizedek óta ilyen remek barátok lettek volna, mint amilyenné váltak pár hét, hónap alatt. Persze, ahogy írtam is, a harmadik szezon óta alakulgatott lassan a dolog, beszélgettek azokban a szezonokban is, csak nem volt mérvadó az az időszak. Az ő sztorijuk tényleg a hetediktől vált hangsúlyossá. Szóval szépen lassan eljutottunk oda, hogy a 7x16-ban már kicsit lelkiztek is. Casey-re rálőttek, ekkor már ha emlékeim nem csalnak, másodszor. Szerintem harmadik lövöldözés nem volt, vagyis nem rémlik ilyesmi. Ezúttal megúszta, de lelkileg megviselte. Sylvie pedig bement hozzá beszélni Casey saját kis pihenőjébe, és elmesélte a pasinak az ő tavalyi mélypontját, amikor látott egy nőt meghalni, akinek volt két gyereke. És hogy ő ezt akkor egyedül dolgozta fel, zokogva a kocsijában...de Matt-nek nem kell így tennie, beszélje ki magából, mert ez segíteni fog neki. És akár hajnali 3-kor is felhívhatja őt, ha szeretné. Úristen, ez a jelenet is annyira elvarázsolt. Végre tényleg elkezdtek kötődni, ettől kezdve már tényleg nem volt megállás. A 7x19-ben Matt már olyan szemekkel nézett Brett-re, hogy tényleg úgy érzem, a pasiról mintázták a szívecskés szemű hangulatjelet. A részben együtt segítettek egy kisfiúnak megtalálni a szüleit, ugyanis a laktanyán húzta meg magát a gyerek, és az is szóba került köztük, hogy Casey régóta tervezne egy utazást, mégpedig véletlenszerűen, a repülőtársaság "bökne rá" a célállomásra, viszont hülyeségnek tartja, ezért hagyja inkább annyiban. Sylvie pedig mondta neki, hogy ez nem akkora butaság, mint hiszi, mert ő is mindig vágyott valami ilyesmire. De ő sem veszi a bátorságot soha... Gyerekek, látnotok kéne Matt Casey felragyogó arcát, amikor erről értesül. És ezzel rá is beszélte a pasit, hogy vágjon bele, sőt látszik Casey-n, hogy szívesen elhívná Sylvie-t, de végül nem teszi!!! És ahogy az ajtón keresztül nézi Sylvie-t, aki épp az alvó kisgyerekre vigyáz...a szívem határozottan megolvad. A rész végén szerencsére rálelnek a szülőkre, és Casey megy el Brett-ért a rendőrőrsre.

Brett: Mit keresel itt?
Casey: Azért küldtek, hogy begyűjtselek, ha végeztél.
Brett: Te húztad a rövidebbet, mi?
Casey: Nem bánom.

És komolyan mondta. Ezután együtt nézték az újraegyesült kis családot. Casey már régóta apa akart lenni, csak Gabby-vel sajnos sosem jött össze a dolog, pedig párszor közel jártak ahhoz, hogy szülők legyenek. De nem is baj, így még jobb, a shipper szívem repesve várja a percet, hogy összejöjjenek, és valami azt súgja, itt már jöhet a családalapítás. Mindketten tökéletes szülői ösztönökkel rendelkeznek, mindketten vágynak családra. Mi ez, ha nem a sors keze? Nos...a jelenet végén Brett felhozza ismét az utazás témát:

Brett: Mikorra tervezed a "bárhova a világon" túrádat?
Casey: Nem tudom. A következő szabadságom júniusban lesz. Miért?
Brett: Arra gondoltam, hogy összeállhatnánk. Mint Carmen, a mestertolvajban.
Casey: Tényleg?
Brett: Igen. Szerintem hatalmas buli lenne.

Ezután Sylvie még egyszer odaintegetett a kisfiúnak, Matt pedig ismét szívszeműre változott. :D <3 De úristen, bárcsak megvalósult volna ez a túra. Egyelőre tudtommal nem került szóba, de könyörgöm, miután összejönnek a karakterek (mert össze fognak!!!), mutassák meg egy visszaemlékezésben, ha sikerült azon a nyáron eljutniuk akárhova. :D A két évad alatt ezek ketten annyit lelkiztek, hogy azt kb. megszámolni sem lehet. Többet, mint Gabby és Matt az ő kis hat szezonjuk alatt összesen! Még egy dolog, ami miatt különlegesek a szívemnek. A 7x20-ban pedig Brett letámadta a törzshelyen Matt-et...ezúttal józanul :D

Brett: Szóval...gondolkodtam.
Casey: Szia.
Brett: Nekünk randiznunk kéne... Jaj, nem. Bocsi. Úgy értem, képesek vagyunk a továbblépésre. Csak aktívabban kellene randiznunk.
Casey: Oké.
Brett: Ismerek egy lányt, aki a spinning óráimat tartja, és szerintem tökéletes lenne neked.
Casey: Egy vakrandi?
Brett: Nem, csinálhatnánk csoportosan is. Tarthatnék egy vetélkedő estét a lakásomon. Így megismerhetnéd, hátha megtetszik neked. Csak semmi nyomás. Ugye megteszed?

Komolyan mondom, Sylvie olyan arckifejezéseket tud előhozni Matt-ből, amilyeneket korábban nem láttam a fején. Elképesztő! :D Amúgy a vetélkedő...nos...nem véletlenül az egyik kedvenc jelenetem. Kiderül, hogy Matt és Sylvie is remekelnek földrajzból, és ez volt az egyik kedvenc tantárgyuk. Aztán kínos lett a hangulat, ezért activity-zni kezdtek. És senki nem találta ki, melyik sorozatot mutogatja Sylvie...vagyis a francokat nem találta el senki. Matt ugyanis rájött! Egy 1972-es szériáról beszélünk, ő pedig kitalálta!!! Aztán mielőtt elkezdett volna Matt mutogatni, még egyszer ránézett Sylvie-re...de olyan szemekkel, hogy azt ne merje mondani senki, hogy nincsenek érzései Sylvie iránt. Másnap pedig a spinning órán a vakrandis csajszi és Sylvie között volt egy rendkívül fontos párbeszéd, amikor Sylvie még erősködött, hogy ha nem tudtak Casey-vel számot cserélni, most örömmel megadja a csajnak Matt számát:

Olivia: Ő egy csodás fickó. Igazad volt.
Brett: Látod, megmondtam, hogy nem húzlak csőbe.
Olivia: A helyzet az...
Brett: Nem az eseted?
Olivia: Sylvie...neked kéne Matt Casey-vel lenned, nem nekem. Ugye tudod?
Brett: Micsoda? Dehogy, nem. Nem. A legjobb barátnőm férje volt. Nem, ő egyáltalán...
Olivia: Ugyan már! Egész este mellettetek ültem. Ti egymásnak vagytok teremtve.

Végre ki lett mondva! Szavakba lett öntve, amit már régóta tudtam!!! Majdnem elsírtam magam...mi lesz velem, amikor esetleg ugyanezt egymásnak mondják ki, és nem egy vadidegen szájából kell hallanom. Úristen! Brett kapcsolata amúgy ekkor épp nem volt egyszerű a káplánnal - vagy itt pont nem is voltak már együtt -, de az activity után másnap Casey felkereste Kyle-t, és meggyőzte, hogy Sylvie-nek és a laktanyának is szükségük van a káplánra, szóval ne hagyja őket cserben. Igen, azt hiszem, valami olyasmiről volt szó, hogy Kyle adott tanácsot Casey-nek, de mivel Sylvie volt a párja a káplánnak, nem akart úgy ott lenni a laktanyán és tartani a lelket mindenkiben, meghallgatni a titkaikat, bajaikat, hogy közben Sylvie a barátnője. Kyle meg is jegyezte Casey-nek, hogy Sylvie kemény lány, mire Matt rákontrázott, hogy igen, és amellett remek lány is. Istenem!!! A 7x21-ben, vagyis az ezt követő részben, amikor Sylvie a csajokkal beszélgetett a pihenőben, Casey pedig belépett, Sylvie-re rájött a köhögőroham, pedig a pasi csak köszönt. Ezután elmesélte a lányoknak, hogy mit mondott Olivia arról, hogy ők egymásnak lettek teremtve Casey-vel, és mondta, hogy ez nevetséges. Ezután jött egy pazar párbeszéd, mert a lányok ezzel nem értettek egyet. Erre Sylvie ecsetelte, hogy Casey biztos nem érez így, és a legjobb barátnője volt a felesége, ő pedig a volt neje bátyjával randizott, mire a barátnők megjegyzik, hogy az már régi história, és felejtse el a Dawson-témát egy pillanatra.

Foster: Hogy érzel Casey iránt?
Brett: Hát ez az...nem tudom.
Kidd: A köhögőroham arról árulkodik, hogy tudod.

Igen, végre!! Majdnem egy teljes évad kellett, de lassan mindketten felismerték az érzéseiket. Kár, hogy el lett szúrva az utolsó részre. De azért még itt a 7x21-ben volt egy-két csodapillanat. Sőt az eddigi abszolút kedvenc momentumom is ebben van, miután Casey megsérül egy tűzijáték-csata során, amikor néhány hülye fiatal szórakozik, de egyiküknek felrobban a kezében. Nos, egy másik pedig nyakon találja Casey-t...és Brett fogja ellátni a sebet, bárhogy erősködik Matt, hogy semmiség, Sylvie-t nem lehet eltántorítani, amikor a szeretteiről van szó!!! <3 :D Imádom, ahogy megígérteti Casey-vel, hogy óvatos lesz és cseréli a kötést, később kiderül, hogy nem tartotta be, legalábbis nem egészen. Ja, és ebben a részben Matt féltékeny is Kyle-ra, ugyanis a pasi megjelenik a laktanyán, hogy beszéljen Sylvie-vel, de ő épp a mentővel vitt be valakit a kórházba, és amikor úgy látja, hogy a káplán maradni akar, benyögi, hogy ez eltarthat még egy ideig. Vissza a kötésre. Sylvie még a nyakára is jár Matt-nek, és a maga aranyos módján meg is fenyegeti, hogy mielőbb cserélje már le, ha egyszer megígérte. Micsoda szemezések voltak ebben a jelenetben is, istenem! És ezután jött a csodajelenet! Matt megkereste Sylvie-t a pihenőben.

Casey: A riasztás alatt elengedett a ragtapasz, és nem akarom, hogy újra kiabálj velem.
Brett: Lássuk! Szükség van egy új ragtapaszra.
Casey: Oké.
Brett: Ezúttal én ragasztom fel, hogy ne essen csak úgy le.
Casey: Nem esett csak úgy le... Nagyon jó vagy ebben. Jelentkezned kéne mentősnek.
Brett: Izgalmasnak hangzik.
Casey: Az is.

Oké, ennyi végem van tőlük!!! Több oxigént követelek, amikor az ő jeleneteik következnek. És ez részről részre kiakasztóbb, hogy mennyire csodálatosak együtt! Az évadzáróban Casey meg is próbálta randira hívni Sylvie-t, de sajnos kétszer is akadályba ütközött. Egyszer a kollégák zavarták meg, másodszor pedig meglátta a Molly's-ban (a már többször is emlegetett törzshelyen), ahogy Sylvie és Kyle ölelkeztek. A kis féltékenyem ezután idióta dolgot csinált. Négyszemközt összetalálkoztak a mosdóknál, Casey pedig tényleg élete legnagyobb baromságát követte el.

Casey: Szóval...jó látni, hogy újra összejöttél a káplánnal.
Brett: Hogy mi? Nem, mi...
Casey: Mindig is kedveltem. Mármint veled. Egymásnak teremtettek titeket. Mindketten remek, önzetlen emberek vagytok. Jók vagytok együtt.

Gratulálok, mert ezzel egy dolgot ért el a kis dinkám...amikor másnap a káplán megkérte Brett kezét, a lány igent mondott. Ezt pedig Matt végignézte, és bár utána odament gratulálni Sylvie-nek (aki pont vizet ivott és persze sikeresen félrenyelte már Casey puszta jelenlététől, és hirtelen szóhoz sem jutott <3), de egyáltalán nem volt őszinte a mosolya. Pláne miután Sylvie elmondta neki, hogy azért döntött így, amit előző este mondott neki Casey arról, hogy ő és Kyle egymásnak lettek teremtve. Erre megjelent itt a pasi ezzel a kérdéssel. Édes pici csalódott feje, istenem... :( Na...de már így is regényt írtam, szóval a nyolcadik évadról csak nagy vonalakban írnék, és ígérem, a moduljuk kétszer ilyen hosszú lesz. Már ha valaki képes lesz végigolvasni. Tényleg bocsi a szóáradatért. Nos...a nyolcadik évad elején szerencsére Sylvie felbontja az eljegyzést és visszaköltözik Chicagóba. Istenem, Matt arca, amikor meglátja, annyi mindenről árulkodik. És imádom az ölelésüket. Ebben a szezonban még inkább támogatták egymást minden percben, és ezúttal Sylvie volt dinka tündér. Gabby visszatért egy epizód erejéig, Sylvie pedig...nos, szinte ő lökte Casey-t a volt neje karjaiba. Ugyanis jótékonysági bált szervezett Gabby, amire meghívta Matt-et. Amikor pedig a pasi elmesélte ezt Sylvie-nek, és mondta, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet - szinte már úgy tűnt, azt akarja elérni ezzel, hogy Sylvie lebeszélje arról, hogy elmenjen -, hát...a leányzó azt mondta, szerinte el kéne mennie. Matt nem erre számított, látszott is a reakciójából.

Szerintem megbánnád, ha nem találkoznál vele. Tudom, hogy én bánnám.

Sylvie szavaira már nem tud reagálni Matt, mert ekkor csörren meg a telefonja. De istenem, látszott Sylvie-n, mennyire elkedvetlenedett, a hangja is szomorú volt... és sajnos jöhetett a Dawsey percek bámulása. Ekkor már tényleg ki nem állhattam a párost. De hát...azért még lefeküdtek egymással. Na, ott tényleg kiakadtam. Miért volt erre szükség? Mert a sorozat producere Dawsey fan? Igen, ez a helyes válasz. Sajnos. De bízom benne, hogy azok az írók vannak többségben, akik Brettsey-t pártolják. Mondjuk a nyolcadik szezonos csodapillanatok alapján így van. És hátha a producer is megenyhül. <3 Úristen, annyi isteni jelenetük volt ebben a szezonban. Az aggódás egymás iránt a tetőfokára hágott!!! Tényleg el lettünk kényeztetve, még ha nem is sikerült összehozni őket. Mondjuk a koronavírus miatt ez az évad három résszel rövidebb lett. Ki tudja, mi történt volna a szezonzáróban? Csak mert amúgy már tényleg remekül haladnak a drágák egymás irányába. Előkerült Brett édesanyja is, akit egyedül nem mert felkeresni a lány, Casey pedig végig támogatta.  A 8x13-ban egy lépcsőn ülve beszélgettek Brett múltjáról, vagyis arról, hogy adoptálták. Ritkán beszél erről, de itt ki akarta önteni a szívét, hiszen a szülőanyja felvette vele a kapcsolatot, ő meg hirtelen nem tudta, mihez kezdjen ezzel az egésszel. Mire Matt:

Én csak azt tudom, hogy lenyűgöz a képességed, ahogy meglátod a jót az emberekben. Mindig. Ha bárki képes egy ilyen dolgot kezelni...az te vagy.

Gyerekek, itt én tényleg kész voltam!!! Egy újabb párhuzam Brettsey és a number one shipem között!!! Ott is elhangzott a pasi részéről egy ehhez hasonló mondat az egyik részben...csak ott el is csattant az első csók, itt meg. Nos, ahogy írtam is, nem volt idő összehozni őket, pedig én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az eredetileg évadzárónak tervezett részben történt volna valami. Na, de kanyarodjunk vissza ide. A nagy találkozás egyértelművé tette Sylvie számára, hogy az édesanyja kisbabát vár, de sajnos a szülésnél komplikációk merültek fel, a nő pedig belehalt a szülésbe. Casey végig Sylvie mellett volt a kórházban, akkor is, amikor az orvos közölte a hírt. Sem előtte, sem azóta nem láttam olyan szintű aggodalmat Matt arcán, mint akkor. Legszívesebben átölelte volna Sylvie-t, ez is csak úgy sütött a tekintetéből. Nem sok időt tölthetett együtt anya és lánya, de a nő a szülés előtt azt még leszűrte, hogy van valami mély érzelem a fiatalok közt, hiába mondta azt neki Sylvie, hogy csak barátok Casey-vel. Ezt nem hitte el az anyukája, de végül annyiban hagyta a témát. A nő halála után pedig úgy tűnt, a baba kerülhet akár Brett-hez is, mert az apja le akart mondani róla. Ez pedig megadta nekem a 7x21-ben lévő ragtapasz-cserés jelenet melletti abszolút kedvenc momentumomat! Konkrétan a 8x19-ben, vagyis az évadzáró előtti epizódban. Brett zokogásban tört ki Matt pihenőszobájában, és a férfi magához szorította, így próbálta vigasztalni. Sylvie elmondta, még mielőtt kiborult volna, hogy nem tud elvállalni egy kisbabát jelenleg, és a fickó biztos csak bepánikolt, nem gondolhatja komolyan. Casey mondta, hogy lehetséges, de ő nem ismeri a pasast. Mire Sylvie mondta, hogy ő sem, de még az édesanyját is alig ismerte. Ekkor kezd el sírni, és egyre jobban. Amikor pedig zokogva kijelentette, mennyire hiányzik neki a nő, Matt átölelte. Olyan szeretettel és gyengédséggel, mint még előtte senkit. Úgy ellágyult a hangja is, hogy csak pislogtam, amikor megnéztem a jelenetet. Mondjuk ez jól is jött, ugyanis közben be is könnyeztem. Így legalább kipiszkáltam a vizet a szememből. Még a lány haját is hátratűrte, aztán ezek a csodaszavak jöttek ki a száján:

Bárhogy is döntesz, én itt vagyok.

És komolyan látszott Casey-n, hogy ha mások lennének a körülmények, abban a pillanatban megcsókolta volna. Mivel ez a momentum nincs benne a választott gyönyörű zenés alkotásban, mivel 1-2 héttel korábban készült, így külön linkelem ezt a kiemelt momentumot. Látnotok kell! Igazából, ha Stella nem zavarta volna meg őket, sem csókolja meg Sylvie-t, mert pontosan tudta, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas a szerelem kifejezésére, amikor szegényke épp gyászol és rá akarják sózni a kistestvére nevelését. A rész végén pedig egy tűzoltónak volt az esküvője, és a sorok között Sylvie és Matt együtt vonultak végig. Ráadásul egymást nézték, miközben a pap mondta a csodaszép beszédet az ifjú párnak. Pont annál a résznél ment rájuk a kamera, amikor annál a sornál tartott, hogy "legyen a szeretet és melegség otthona" a házasságuk. És ezzel pont körül is írta, milyen isteni lesz a kapcsolata Brettsey-nek, ha végre összejönnek. Vagyis nem ha... AMIKOR!!! Hiszen biztosan meg fog történni. Még az esküvő előtti percekben zajlott le ez a kis jelenet, ami sajnos törölve lett a részből, de legalább megkaptuk. Istenem, ahogy Brett hozzáér Casey ajkához, ahol egy frissen szerzett apró seb van...hát, nekem végem. Amikor megjelent ez a pár másodperces csoda, egymás után vagy tizenötször megnéztem, ha nem többször. Tizenöt vagy száztizenöt. Szinte mindegy. :D Alig várom a kilencedik szezont, ugyanis azt ígérik, hogy még ennél is több Brettsey pillanatot kapunk. És a zsigereimben érzem, hogy végre elcsattan a régóta várt első csók. Csak könyörgöm, ne is szedjék szét őket azok után, amiket leszenvedtek (de főleg én, mint rajongó) ebben a két évadban. :D <3 Brettsey csak közös jövőt érdemel, gyerekekkel, szerelemben! <3 Bocsi a regényért...és tényleg értékelem, ha valaki, AKÁRKI végigolvasta. :)

Frissítve (2020.05.25.): időközben törölték a választott zenés videót, ebben már benne van néhány momentum, amiről úgy írtam, hogy kimaradt az előzőből.

És végre elérkeztünk a szívem legkedvesebb párjához, akik nélkül a mindennapjaimat már el sem tudnám képzelni, szükségem van rájuk, akárcsak a levegőre! A szívem legédesebb kincse ez a páros és bizony sosem hittem volna, hogy képesek lesznek ennyire elnyerni a szívemet, hogy még az Olicity-t is beleőzik, de be kell ismernem, ez megtörtént és nem is bánom. Ettől függetlenül imádom továbbra is az Olicity-t, de valahogy az utóbbi időben sokkal erősebb érzelmeket táplálok ez iránt a páros iránt. Van ilyen szerintem, bárkivel megesik. Ettől még szeretem a másik párost is. A most következő páros története még közel sem lefutott, ugyanis magyar idő szerint holnap érkezik egy újabb epizód a jelenleg futó 5. évadból és a párosom helyzete hát hogy is mondjam, eléggé egy megcsavart történet lett a 4. évad vége óta, eléggé érdekes helyzet lesz ez az egész, de még így sem adom fel a reményt! Most a Natari páros szerelmének történetét olvashatjátok a saját szememmel: Először is engedjétek meg, hogy kijelentsem, Tala Ashe-nél és Nick Zano-nál jobb kémiát el nem tudnék képzelni a képernyőn, szavakkal le sem tudom írni, mennyire jól működnek együtt ezek ketten! Továbbra is mindenkinek javaslom, ha nem is a sorozatot, de legalább Zari és Nate momentumait nézzétek meg a youtube-n, kihagyhatatlanok!! De egyébként maga a sorozat is egy FŐNYEREMÉNY!! minden sorozatrajongó számára. Már az első másodpercektől tudtam, hogy néznem kell és kb. egy éve osztom már a véleményét Vikinek arról, hogy ez a legjobb Arrowverse show! (Ahogy még az Arrownál is mondtam annak idején, volt olyan jelenet, epizód, amin tudtam unatkozni, hiába volt a kedvenc sorozatom, viszont a Legends-nél ilyesmit sosem éreztem és ez volt az egyetlen sorozat, amelyre ezt mondhatom és már anno is meglepett, oké csak a Namaya jelenetek ne lettek volna benne...) Sokáig az Arrow-ot tartottam annak, de ahogy elkezdtem bepótolni az elmaradt Legends részeket, egy 180 fokos fordulat, egy gyökeres átalkulás ment végbe a fejemben. És ez mind a 3. évad megnézése után történt velem. Talán pont annak is köszönhető, hogy Zari Tomaz csatlakozott a csapathoz. Egek! Az a csaj úgy a szívembe lopta magát, - most már Sara-val együtt - hogy bizony Felicity-nél is előrébb kerültek nálam a kedvenc karaktereim listáján. Ez tudom elég sokkoló mindenki számára, aki tudja, mekkora fanja voltam Felicity Smoak-nak és az Olicity-nek is az Arrow mellett, de egyszerűen a szívednek nem tudsz parancsolni. Ettől függetlenül az imádatom továbbra is töretlen az előbbiekben felsoroltak felé. És akkor erről ennyit. Most pedig kezdjük is el ott az egészet, miért szerettem úgy bele ebbe a párosba. Először is fontos azt kijelentem, ha már Legends és a kedvenc sorozatom, ezt az érzést még inkább erősíti az a tény, hogy az OTP-met alakító színészek mennyire törődnek a rajongóikkal, ez csak még inkább eléri, hogy ennél is jobban beléjük szeressek, nem egy reakciót kaptam már a két színésztől és awww. Egyszerűen imádom őket! De kezdjük ott a sztorit, amint meséltem, Nate-nek már volt egy barátnője (ahogy már korábban is említettem, ki nem állhattam őket együtt, mert Nate-t alapból nem shippeltem senkivel Zari érkezéséig, Amaya-t pedig mindenkivel együtt akartam látni kb. különösen Rex-szel /vagy éppen Mick-kel való kapcsolatát néztem volna meg, csak pont Nate-tel nem, erre pont őket tolják a képembe...), mindkét karaktert nagyon kedveltem, Nate-t már a második évad első része óta imádtam, de együtt mindig is barátok kellett volna maradjanak, mert rémes párost alkottak, nulla kémiával! Szerencsére az ő sztorijuk várható volt, hogy előbb-utóbb szomorú véget ér, mivel Amaya egy, a múltból érkező szuperhős volt, aki frissen csatlakozott a második évadban a legendákhoz, ahogy előtte pár résszel Nate is, aki pedig a jelenből érkezik. Ami még furcsább az ő sztorijukban, hogy Amaya, Nate nagyapjának a csapattársa volt egykoron az Igazság Ligájában. Mindegy. Annyit nem akarok írni róluk, ez csupán csak egy felvezetés. Elolvashattok róluk többet kettejük moduljában, amihez nagy erő kellett, hogy megírjam. Lényeg az, hogy rohadt gyorsan, konkrétan egy rész alatt összeboronálták őket az írók, csók, szex, stb. minden. Ahogy írtam is nektek korábban, talán egy ezrednyi másodpercre fordult meg a fejemben, hogy elfogadom őket, mert Nate-t boldognak akarom látni, de hamar elérte a páros, hogy full közömbössé váljanak számomra, Zari érkezésére meg már kb. meg is utáltam őket, de rohadtul. Már annyira untam a kapcsolatukat, - pedig akkor még annyira nem is ragadott el a Natari láz, de már elkezdtem Nate-t shippelni Zari-val -  a harmadik évadban aztán végre megtörtént az a csoda, tapsolhattam és táncot jártam, mikor szakítottak! Amaya-nak ugyanis vissza kellett térnie a múltba, hogy megszülethessenek az unokái, akik a jelenben éltek és hála Istennek, azok nagyapja bizony nem Nate volt, hanem valaki teljesen más. Így igazából Zari és Nate története igazán majd csak a 4. évadban bontakozhat ki. Épp ma azt beszéltük az egyik külföldi barátnőmmel, hogy kedveltük Amayát ugyan, de jobb, hogy elment, mert különben lehet esélyt sem kaphatott volna Zari és Nate szerelme, bár az lett volna az igazi nagy fordulat, ha még így is megtörtént volna!! (Nyilván persze akkor is, ahogy egyébként egy ideig most is, kellemetlenül érezték volna magukat Zari és Nate Amaya miatt, de most legalább már nem így vannak vele és engedtek a szerelmüknek.) Szóval, Zariról azt kell tudni, hogy ő (Amayával ellentétben) a jövőből érkezik és az eredeti idővonal alapján neki egy igen durva jövője van, ahol az egész családját elveszti. Ez az, amitől azzá a hőssé válik később, akit a 3. és a 4. évadban ismerhetünk meg. Tala Ashe olyan zseniálisan hozza Zari karakterét, hogy pillanatok alatt millió néző kedvencévé vált, meg is értem. Tapasztalat is. :D (Hogy egy kicsit előre rohanjak az új trailer alapján kiderül, hogy úgy látszik most majd két szerepet kell játszania, ahogy Maisie-nek is, csak ő ugyanaz a személy marad két szemilységgel, és két emberként, de majd meglátjátok, állatinak tűnik ez az 5. évad!!) Na, de ha most visszatérünk a 4. évadhoz, nem csak a Natari kialakulása miatt, de a sztorivonalnak is köszönhetően, a kedvenc évadomról van szó!! és remélem hamarosan mellé társulhat az 5. évad is, mert eddig hibátlan!! (oké a Darhkatom távozása fáj, de ahogy elnézem a készítők elérik majd, hogy képesek legyünk erről a hiányról időnként megfeledkezni az epizódokban, majd megértitek, ha megnézitek az új trailert, anyám!!) A 4. évad tehát úgy tér vissza, hogy Zari és Nate még mindig csupán barátok és Nate sajnos még mindig siratja Amayát, Zari-val ekkor túl sok jelenete nincsen, mivel inkább Ava-hoz és az apjához csatlakozik az Időhivatalban (ezt most nem magyarázom el, micsoda, hosszú lenne) és így egy időre kiszáll a csapatból, részben Amaya hiánya miatt is. Na és ekkor történik az, hogy miután megtudja, hogy Charlie (az új csapattag) hiába néz ki úgy, mint Amaya, ő nem az, elkezdi szépen lassan elfelejteni az első fáj leírni ezt a szót... az első "szerelmét". Főként, mivel Zari is csatlakozik egy időre az Időhivatalhoz, mivel kinyomozott valamit, ami nem hagyta nyugodni és be akart épülni a hivatalba. Zari közli Nate-tel, hogy mi a terve és amikor Nate-nek is gyanússá válik a dolog, Zari-val együtt elkezd nyomozni a saját apja után. És ezek lesznek azok a percek, amikor annyi időt töltenek el együtt, hogy észre sem veszik és elkezdenek érzelmeket táplálni egymás iránt, ami Nate apukájának a halála után már mindkét részről egyre erősebb lesz, míg nem a 4. évad 13. részére már átcsap igazi szerelemmé! Ugyanis akkor történik meg a párosom LEGELSŐ CSÓKJA, AMI OLYAN ÉDES VOLT, HOGY SOHA NEM LÁTTAM MÉG ILYET KÉPERNYŐN!! EGEK! Aznap totálisan kicsináltak ezek ketten. Olyan muris, hogy mivel én tavaly egyszerre pótoltam be a 3. évadot és a 4. évadot (akkor az járt valahol a 4x11 körül), egész egyszerűen időm sem volt annak szorítani, hogy jöjjenek össze, mert ahogy elkezdtem őket shippelni, így egyből láttam, hogy az írók meg is lépik őket, hát mondom ilyen nincs! ÚRISTEN, EZ VALAMI ÁLOM!!! Na szóval, a negyedik évad második fele annyi gyönyörű Natari momentumot tartalmaz, hogy szinte összefolyok ültömben, nem is tudom kifejezni, a szívem felrobban az örömtől, ha csak rájuk nézek, megveszek minden jelenetüktől!! Máig a 4x13 és a 4x16. a kedvenc epizódom részükről, de a 4x14 is nagyon közel áll hozzám, mivel ott fekszenek le először egymással, persze a Namaya-s jelenetettel ellentétben, hát hogyne, itt csak utalásokat kapunk arra, hogy lefeküdtek, de nem láthattuk, bezzeg ott... el kellett viselnem a sátras jelenetet... Ajánlom az íróknak, hogy a 4x14-ből legyen még valamilyen flashback az 5. évadban!! xd Aztán a 4x16. rész nem csupán a kedvencem, de egyben az egyik legszomorúbb Legends epizód is, hiszen Zari annyira szerelmes Nate-be, hogy úristen az a jelenet, máig kinyír, hogy saját magát beáldozza azért, hogy visszahozhassa Nate-t az életbe, a srác meg amikor magához tér semmi más nem érdekli, csak az, hogy megcsókolhassa a szerelmét. ISTENEM!! Csak, hogy aztán az idővonal megfordul és Zari egy új jövőt kap, ami alapján az öccse csatlakozott a csapathoz és nem ő. Nate így elveszti Zari-t, viszont folyton van egy olyan érzése, hogy valami nem stimmel és szerelmes valakibe... És ekkor jön a legújabb évad. Egek ez lesz a leghosszabb ilyen bejegyzésem, bocsi... xd Szóval, az ötödik évad, Istenem!! Nate annyira édes!!!!! Komolyan, ha valaki azt meri mondani, hogy nem igaz szerelem az, ami Zari és Nate között van ez az évad alapján, hát azt az embert én egyszerűen nem tudom megérteni. Tehát az, hogy egy idővonal megváltozása sem feledteti el veled a nőt, akit szeretsz, Istenem! Hiszen emlékszek volt egy hasonló szitu a Namaya románcnál is, de ott Nate csak akkor emlékezett Amayára, mikor Mick visszahozta őt a valóságba. Itt viszont még Rasputin segítsége előtt érezte, hogy valami nem stimmel és hiányzik neki valaki!! Amikor pedig Rasputin rásegített, a hipnózis alatt felismerte Zari-t, ha nem is látta a lány arcát. A leggyönyörűbb pillanat és máig a kedvencem az 5. évadból, amin folyton elsírom magam a legelső rész vége (nem a crossover!), amikor Zari megjelenik Nate előtt egy hologram üzenetként (ez még a Heyworld történése előtt van) és kimondja Nate-nek, hogy fogalma sem lesz, hol lesz a jövőben, azt sem tudja, hogy ő ki lesz, ő csak egy valamiben biztos, abban hogy szerelmes Nate-be.

"Nate, ha ezt nézed, valószínűleg a Heyworldben történtek megváltoztatták a jövőmet. Nem tudom ki leszek, azt sem tudom, hogy hol leszek, csak azt tudom biztosan, hogy szeretlek."

és ezzel Zari eltűnt és Nate végre rádöbbent, hogy végig igaz volt a megérzése és innentől kezdve csak az érdekli, hogy megtalálja a szerelmét!! Ne tudjátok meg ezt a jelenetet is hányszor visszanéztem már. Szerencsére aztán Nate-nek valóban sikerül megtalálnia Zari-t és totálisan oda van a lányért, hiába lett valaki teljesen más a lányból, de ugyanaz a Zari maradt, legalábbis a szívében biztosan. A probléma csak az, hogy Zari elvesztette az emlékeit jelenleg és nem tudja, hogy Nate szerelme volt az eredeti idővonalon. Egyedül Nate tudja a hologram üzenet alapján, hogy járt Zari-val. Zari és Nate között az egész évadban nagyon cuki momentumok vannak, a másik nagy kedvencem, amikor Nate féltékenysége felszínre tör, hát az valami übercuki. :D Vagy éppen az a jelenet, amikor kettesben elhúznak egy rollerrel, vagy amikor a 18. századi Franciaországban kötnek ki és Nate-n annyira látszik, hogy mennyire bele van zúgva Zari-ba, főleg az a kis szütyős jelenet olvasztotta meg a szívemet, amikor Zari eldobja a kis táskáját egyenesen Nate ölébe, Istenem, kinyírnak!  De asszem a legkedvencebb jelenetem majd holnap jön, mikor egyikük sem tudja miért, de egy ágyban fognak ébredni... :D Egek!! Nem szeretném tovább húzni a sorokat, majd a moduljukban úgy is még bőbeszédűbbb leszek, de annyit elárulhatok, ha már a 4. évadban szerettétek ezt a párost, az 5. évadban imádni fogjátok!! <3 Mindennap imádkozok az endgame-jükért, mert nagyon megérdemelnék, főleg amennyit mindketten szenvedtek... na meg persze azt a szívtörést, amit ők okoznának nekem, azt nem élném túl, tutira!! És még nagyon sokáig élni szeretnék... :'D N A T A R I F O R E V E R!! 

Megjegyzések:

Néhány megjegyzés a végére, először is máig hálás vagyok az íróknak, hogy ha már Vikimmel együtt el kellett szenvednünk azt a fájdalmat, hogy Sara és Rip sosem lehetett egy pár legalább ennek a csodának adtak esélyt az írók, egy gyönyörű esélyt!

Mivel ez a Legends, itt bármi megtörténhet! Hiába imádkoztam, hogy csak ebben a sorozatban ne szeressek bele senkibe ennyire, hát nem sikerült, de utólag nem is bánom, mert hihetelten ajándék ők számomra az élettől, ennyi öröm nekem is kijárhat talán, mert az életem hát most ahogy mondani szokták nem éppen fenékig tejfel... 

Bocsi, hogy önző módon ismét a legtöbb like-ot kapott videómat teszem be róluk, de sokak szerint ez az egyik legjobb Nataris videó a youtube-n, nagyon szépen köszönöm, ezért bátorkodtam megosztani veletek. <3 :3 De amúgy hihetetlen jó mesterműveket készített róluk néhány nagyon jó netes barátom is. :) Vikim, várom a tiedét!! :D

Akárki, akármit is mondhat, ez a kapcsolat akkor sem kierőszakolt, főleg az 5. évadban lehetünk szemtanúi egy igazán lassú égésnek, ami csak még csodásabbá teszi kettejük történetét és benned van az az érzés, hogy legyenek már újra együtt. <3

Remélem tetszett. Köszönöm, hogy velem tartottatok 11 napon keresztül. A következő bejegyzések már teljesen másról fognak szólni, de a shippelés vizein maradunk. :) Éééés. Nagyon várjuk Vikim csodaszép bejegyzéseit ugyan ezen alapon, ahogy én készítettem el őket 11 napon keresztül, zseniálisan fogalmaz ez a lány, mindig alig várom már, hogy elolvassam a legújabb posztjait. <3

Puszi. Piper.

Nem ígérem, hogy én is naponta jelentkezem a TOP 10+1-es listámmal, ahogy Piper ezt lelkiismeretesen teszi, de nagyon igyekezni fogok tartani ezt a jó szokást én is, ha mégsem jön össze, két naponta akkor is ki szeretnék tenni egy-egy ilyen posztot. Most érkezzen a tizedik kedvenc párosom. Őszintén szólva gondolkodtam azon, hogy előrébb teszem őket, ugyanis a nyolcadik és kilencedik helyen lévő kedvenceim még össze sem jöttek a sorozataikban, mindössze elég egyértelműen az orrunk elé tolják, hogy bizony, meg fog történni a dolog. És hirtelen úgy voltam vele, hogy inkább az a két duó kerüljön hátra, de alaposan átgondoltam, és arra jutottam, hogy már attól be vagyok zsongva, ha az a két páros egymásra néz, mi lesz velem, miután tényleg összejönnek? Úristen!!! Viszont a Kettős ügynök (Covert Affairs) című széria csodapárosa nem maradhatott le a listáról. Legalább annyira madarat lehet fogatni velem ettől a kettőtől is, mint a már említett 8-9. helyezettektől, akik még nincsenek is együtt. Viszont megadom az esélyt annak a kettőnek, mert úgy érzem, amint összejönnek hivatalosan, egy életre beékelődnek a TOP 10 listámra. Szóval végül ezért nem került előrébb Annie és Auggie kettőse. Pedig tényleg higgyétek el, közel jártam az átíráshoz. És épp emiatt érzem jelen pillanatban úgy, hogy jó időre ez marad a sorrendem, amit most felállítok nektek. Hét másik opciót is felírtam magamnak a tizedik helyre, és mindegyiktől egytől egyig a sarokba ájulok (majd egy heti adagban kiteszem őket :D <3), de igazság szerint amint eszembe jutott Annie Walker és Auggie Anderson, már nem volt kérdés, kik lesznek ezen a toplistán. És mondom...egy jó ideig nem tartok attól, hogy bárki lekörözné őket...persze azt a kilenc párost kivéve, akik előrébb vannak. :D Akkor tehát jöjjön a Walkerson ship története, már amennyire emlékszem, hiszen nem most láttam a sorozatot, ráadásul nem értem a legvégére, bár ennek sok köze van ahhoz, hogy tudom, mi a lezárása a sztorinak. De erről mindjárt részletesebben olvashattok:

Auggie korábban a Különleges Erőknél szolgált, és Irakban egy bevetés közben vakult meg. Ezt már a pilotban megtudjuk, amikor körbevezeti Annie-t a CIA-nál. Még viccelődött is azzal, hogy milyen ironikus, hogy egy vak kalauzolja a Hírszerző Ügynökségnél, ahova Annie újoncként kerül. Auggie rögtön felismerte a lány parfümjét és amint megdicsérte, én beléjük is szerettem. Pláne mikor közölte a pasi, hogy a szervezet támogatja a CIA-n belüli ismerkedést a bizalom köre miatt. Emlékszem, ez volt az első jelenetük, én pedig instant éreztem, hogy odáig leszek értük. Aztán amikor Annie elindul az első küldetésére, és eltipeg a magassarkújában, Auggie megszólal csak úgy magának:

Imádni valóak azok a sarkak.

Na, itt volt végem. Tudtam, hogy egy életre a kedvenceim lesznek, és TOP 20-nál lejjebb sosem fognak kerülni. Most pedig itt vagyunk. Éppen csak elkezdtem újranézni a sorozatot, eddig a pilot feléig jutottam, és csak azért álltam le, hogy bepötyöghessem nektek őket. Sajnálom, hogy nem maradt sok emlékem, és csak az érzést írhatom körül igazán, amit kiváltanak belőlem, de talán ez is elég. Nálam nem sűrűn fordul elő, hogy ilyen mérhetetlenül és ilyen hirtelen fog meg egy páros, Walkersonnak mégis sikerült. Első blikkre szimpatikusak voltak egymásnak, rögtön kiépült a bizalom, a barátság tényleg pillanatok alatt kialakult köztük. Az első akciója Annie-nek nem volt épp zökkenőmentes, a főnökasszony sem igen dicsérte meg, de Auggie elhívta sörözni a törzshelyére, és a karját nyújtotta neki, hogy karoljon bele Annie, mire a lány: 

Annie: A megoldás?
Auggie: Ó, abszolúte.
Annie: Csupán egyet.
Auggie: *nevet* Jobb lesz, ha te vezetsz.

Emlékszem, annyira nevettem, és pont most tartok ennél a jelenetnél. Auggie humora az első perctől egyértelmű volt a nézők számára, csak úgy árad a srácból a poénkodás. Lehet, ezt még nem mondtam: jelenleg technikusként dolgozik a CIA-nál. A kütyüket is ő intézi, illetve az akciók során a jövőben ő Annie kvázi összekötője. Ő beszél a lány fülébe, irányítja, segíti a terepen. Zseniális a srác, és tényleg nagyon erős lelkileg. Nem volt könnyű számára kiheverni a történteket, ez egy későbbi részből kiderül. Ám túlélte és megerősödött. Azóta még viccelődik is a vakságával. Annie már a pilotban úgy mosolygott Auggie-ra, hogy biztosak lehettünk benne, ezeket még összehozzák a jövőben. Úgy örülök, hogy már a legelső epizódban kiépítettek köztük egy csodás barátságot. Annie elmesélte, miért csatlakozott a CIA-hoz, a kötelék varázslatos módon pillanatok alatt ott volt köztük. Még a pilotban Annie nagyon durván kiborul, és a mosdóban akad ki. Auggie pedig betéved oda, a parfümről pedig rögtön megismeri Annie-t. Persze hamar lelepleződik a lány előtt, aki rájön, hogy Auggie szándékosan ment be utána, hogy lelket öntsön belé. Ezt muszáj idéznem:

Auggie: Emlékszem, amikor én kezdtem itt. Rohadtul kiborultam minden miatt. Ez a balesetem előtt volt. Még láttam. A szabályzat, a bürokrácia... A mentoraimról kiderült, hogy nagy barmok. És fordítva: a barmokról, hogy mentorok. De akkor még legalább láttam a mosdókon a jelzést.
Annie: Szóval mi a titok?
Auggie: Hát...nem hiszem, hogy van bármilyen titok. De feltűnt, hogy a humorérzék segít kicsit...és a pia az íróasztalom fiókjában.

Hogy lehet valaki ilyen...ilyen TÖKÉLETES?? Lelkizik egy nővel, akit egy napja ismer, de azért a viccelődést sem hagyja annyiban, és igyekszik felvidítani. Ez jellemző amúgy az egész sztorijukra. Auggie ugyan vak volt, de a többi érzékszerve dupla olyan kifinomult volt végig. Első pillanatban levágta, bármi baja is volt Annie-nek, és minden erejével és humorával azon volt, hogy jobb kedvre derítse. És tudjátok, mi a legérdekesebb a szerelmi szálukat nézve? Hogy igen, nyilván elepedtem minden egyes jelenetüktől már a kezdetektől fogva, és pláne miután végre összejöttek és a tényleges, megélt szerelmüket bámulhattam, de...az igazat megvallva ők olyan különlegesek a szívemnek, hogy leginkább azt élveztem látni, ahogy Auggie részről részre egyre jobban aggódik Annie-ért, amikor a lány terepen van. Az az aggódó hang, akármikor veszélybe került Annie, egyre csak fokozódott. Én meg ettől lementem hídba. És főleg azután volt ez, hogy már együtt voltak. Azt is imádtam, amikor Auggie edzette Annie-t. Nem vagyok biztos benne, de talán a második szezonban kezdtek el "bunyózni". Az biztos, hogy imádtam, mert egyrészt Auggie ott is megmutathatta, hogy nem kell látnia ahhoz, hogy földre küldjön bárkit, másrészt töménytelen mennyiségű kémia volt köztük azokban a részekben is. Egyre több és több, pedig már a pilotban látható volt, milyen isteniek együtt. Piper Perabo és Christopher Gorham a tökéletesség netovábbjai voltak a képernyőn! <3 Ha a casting nem lett volna ilyen kimagasló, szerintem pazar sztorivonal ide vagy oda, a páros nem lett volna ekkora favoritom. Amúgy a harmadik évad körül jön rá Annie, hogy szerelmes Auggie-ba, amikor kómába kerül egy lövés után. Auggie végig ott ült az ágya mellett, és mondogatta a lánynak, hogy neki senki másra nincs szüksége, csak Annie-re. A kóma alatt pedig Annie azt álmodta, hogy végig Auggie-val van, még táncoltak is, és ebben az "álomban" elcsattant az első csókjuk is. Ám miután felébredt a kómából, nem lépett semmit jó pár részen át. Aztán a harmadik évad utolsó részében együtt mentek terepre (nem először és nem utoljára), és Annie majdnem ott maradt. Azonban pont időben menekült meg, és utána egy kisebb hajón beszélgettek Auggie-val:

Auggie: Ez az egyik előnye a vakságnak. Olyannak képzelem a dolgokat, amilyennek akarom.
Annie: Az embereket?
Auggie: Őket is. Egy nap úgy lefestelek téged, hogy magadra sem fogsz ismerni.
Annie: Nem semmi terv.
Auggie: Ez a terv másrészről kockázatos. Nem voltam biztos, hogy sikerül...és nem tetszett az érzés.
Annie: Auggie, te aggódtál?
Auggie: Még jó, hogy aggódtam.
Annie: Nem követted az őrmester tanácsát?
Auggie: A tanács nem működhet, ha akiért aggódom és a pozitív dolog, amire gondolni akarok, egy és ugyanaz.

Itt pedig majdnem megvolt a vallomás Auggie részéről, ám megcsörrent a nyavalyás telefon. Annyira kiakasztó volt ebben az évadban azt figyelnem, hogy mindketten majd' meghaltak azért, hogy egymással legyenek, mégis vagy nem vallottak színt, vagy amikor megpróbálták - ahogy itt is -, szimplán közbeszólt valami. De a rész végén végül Auggie elment Annie-hez, és megtörtént a csoda!!!! A nagy vallomás és az első igazi csók!

Auggie: Egy ideje már el akarok mondani valamit, de valahogy sosem találtam megfelelőnek az alkalmat.
Annie: Hogy érted?
Auggie: Rossz időzítés. El akarom mondani, Annie...
Annie: De mit akarsz elmondani?

Ekkor csókolja meg Auggie, és az első csókjuk után Annie válasza:

Örülök, hogy megbeszéltük.

Ezután Auggie úgy rámosolyog a lányra, mint sem előtte, sem azóta senki másra. Ez volt a záró momentum. Én pedig még a negyedik évad első pár részét láttam, vagyis tanúja lehettem a csodás szerelmük első periódusának, de végül leálltam. Leálltam, mert tudtam, hogy szakítani fognak, és azzal is tisztában voltam, hogy mi a sorozat vége. A készítők nem tudták, hogy az ötödik évad lesz az utolsó, szóval nem jó lezárást kapott Annie és Auggie kettőse. Auggie első nagy szerelme Natasha volt, csak sok balhé volt a nő és közte. De végül a fináléban Auggie bejelenti az akkor már újra "csak" baráti viszonyt ápoló Annie-nek, hogy kilép a CIA-tól és utazgatni fog...Natasha-val. Már attól kiborultam, amikor ezt elolvastam. Ráadásul az utolsó szezonban behoztak egy új szerelmi szálat Annie-nek, a férfi pedig meg is kéri a lány kezét. Jesszus, tényleg falra mászom ennek az egésznek még a gondolatától is. De még ott is Annie és Auggie momentummal ért véget a szezon...egyúttal pedig a sorozat is. Ráadásul Auggie segített ismét Annie-nek meghozni egy nagy döntést. Amit persze nem tudtunk meg a kasza miatt. Egyetlen egy dolog vigasztal: az alkotók egy interjúban elmondták, hogy ha lett volna hatodik szezon, a végére újra összehozták volna Walkerson kettősét, mivel szerintük is ők ketten ÖSSZETARTOZTAK! Hát igen, sovány vigasz, és picit kiborultam, amiért sosem lesz lehetőségem ezt már képernyőn látni. Bááár...még kampányolhatnánk egy lezáró filmért, ami évekkel később játszódna, és bemutatnák Annie és Auggie közös jövőjét. Igen, ezt akarom. Most pedig visszatérek a sorozat ismétléséhez...és ezúttal nagy nehezen, de végig is nézem. Majd az a gondolat éltet, hogy a jövőben újra egymásra találnak. És igen, mindenképp nézzétek meg ti is, nem bánjátok meg! Walkerson egy CSODA!!! <3